Sárkányhajsza (Pern sárkánylovasai 2.) 87% 88 csillagozás

Nem volt rossz rész, de rengeteg hibát találtam. :(
Ami sokszor akasztott ki olvasás közben, az a nők iránti érzések – avagy hogyan nyomták el őket a sokkal okosabb, tapasztaltabb és mindenben is jobb férfiak. Azon még talán túlteszem magam, hogy nem lovagolhatnak a sárkányokon (sárkányagolhatnak?) szállhullás idején, na de amikor Kilara hisztis volt, mindenki úgy gondolta, a megoldás az, ha megverik? Mármint, mi a fene? Annyira maradi ráadásul a szereplők gondolkodása, felforr még a vérem is tőlük.
Tetszettek a kalandosan előkerült tárgyak, az ötletelések és a megvalósítások. Nem mondhatnám, hogy végig izgultam volna, mégis érdekes feladatok elé állított a szerző mindenkit, így jobban csúszott a történet is. Azonban összességében még mindig nem vagyok elragadtatva a sorozattól.

Ezt most tovább tartott elolvasni, mert volt, hogy félretettem, pedig érdekelt, jó a történet, meg minden, csak….annyira nem volt jó, hogy egyszer kétszer ne tettem volna félre.
Az előző kötetben Pern megmenekült. F'lar naptára bevált és elterjedt a használata. Azóta eltelt hét év vagyis fordulat és a szál miatt újabb, különösebb veszély fenyegeti Pernt. A múltlakók itt már nem a jó fiúk/megmentők szerepében tetszelegtek, a kötelességeiket elhanyagolták, és a viselkedésük eléggé kiábrándító volt. Benden sárkányfészeknek újra össze kellett fognia Pern lakóit.
Jó volt újra elmerülni Pern világában. F'lar és Lessza mellett ebben a kötetben több szerep jutott F'nornak és Brekkének is. Általuk sokkal érzelmesebb volt a történet, bennük van valami lágyság, de ami mellett a cselekmény is pörgött. Külön öröm, hogy már nem kellett bemutatni ezt a sárkányokkal védett világot, hiszen ismerem, így jobban oda tudtam figyelni a szereplőkre, magára a történetre, mint amikor még csak ismerkedtem Pernnel és lakóival.
Többször is elfogom olvasni az egészet.
Szeretem a sárkányokat :)

Nagyon különös a viszonyom ehhez a sorozathoz, mivel ha abból indulok ki, hogy igazi antagonista nélküli fantasy-sci-fi keverék amelyben sárkánylovasok egy másik bolygóról jött szálakat égetnek el, nem egy olyan történet, amit azonnal olvasnék, de mégis van benne valami, ami miatt kellemes elmerülni Pern világában.
Old-school fantasy és sci-fi egyszerre, vagy nevezhetném planetáris románcnak is, de itt a fő hangsúly a sárkányok és a sárkánylovasok kapcsolatán van, ami távolról sem románc, hanem valami különös kötelék, ami roppant érdekes, mivel a párválasztástól kezdve a harcon át mindenben hat egymásra sárkány és lovasa, vayg tűzgyíkja. Az előző kötetben megismertük a világot, most tovább bontja , építi Pernt az írónő, konfliktusok régi titkok kerülnek felszínre és persze a változás szüksége. Tetszett, ahogy megmutatta a múltból érkezett lovasok mennyire nem tudtak mit kezdeni a 400 év változásával egyszerre, mennyire szembekerültek egymással a régi és új értékek.
Sajnos néhol úhgy érztem kicsit átment szappanoperába és olyan konfliktusokat kreál, ami annyire nem volt megalapozott, vagy érdekes, de a vége nagyon rendben volt. Idő-és térutazó sárkányok, ami szerintem nagyon menő:)
Különös hangulatú regény, ami nem való mindenkinek. Igényes, szépen megírt könyv, aminek mondanivalója ma inkább aktuállis, mind anno megírása idején.

Szeretem ezt a sorozatot!
Teleportáló, telepata, időutazó űrsárkányok, hát mi kell még? Ugyanakkor ez a rész kicsit nehezebben csúszott, mint az első kötet. Kicsit régebben olvastam és nem ártott volna az első fejezetben kicsit összegezni, feleleveníteni mi is történt az előző kötetben. Szóval az elején nehezn rázódtam bele, de aztán magával ragadtak a kalandok, a cselszövések, a politikai ármánykodás és a persze a szerelem. Lessza és F'lor továbbra is kedvenc páros, habár Brekkéket is nagyon megkedveltem. Kíváncsi vagyok folytatásra :)

Még mindig nagyon tetszik Pern világa, igazán egyedi, különleges, tele szimpatikus karakterekkel. Éppen ezért sajnálom, hogy nincs eléggé kiaknázva a lehetőség ami rejlik benne. Igazi nagyívű mű lehetett volna belőle, de sajnos az írónő szinte csakis a sárkány-ember kapcsolatba merül bele (plusz tűzgyíkok), pedig a hatalmi konfliktusok, a Rőtcsillag ellni praktikák sokkal több történetszálat érdemelnének.
A legnagyobb bajom még mindig a furcsa párbeszédekkel van, még mindig van olyan érzésem, mintha az én példányomból kimaradt volna egy-két mondat. Bevallom van, hogy kétszer is elolvasok egy oldalt, annyira összefüggéstelennek találom a szöveget. (persze lehet, hogy csak a kánikula ment az agyamra)
Mindezek ellenére élvezettel olvasom ezt a történetet és most kivételesen nem fáradtam el a harmadik részre, mint az korábban megesett más trilógiáknál.
Bár ahogy nézem nem egyértelmű mivel is kellene folytatni, de maradok a Fehér sárkánynál.

Az előző kötethez hasonlóan egy lassan hömpölygő sci-fi fantasyt olvashattam szerethető szereplőkkel. Lessza és F'lar kicsit háttérbe szorul, és F'nor meg Brekke, illetve spoiler Kilara lép előtérbe. Nagyon – nagyon sajnáltam a két spoiler, és borzasztó mérges voltam spoiler.
Annak ellenére, hogy nem ez volt életem legizgalmasabb és leglehetetlenebb olvasmánya, azért élveztem, és néha határozottan jólesik lelassulni egy kicsit.

Kedvencet avattam!
Ez a rész már minden elvárásomnak tökéletesen megfelelt. Lesszát és F'nort továbbra is nagyon kedvelem, F'lar és Brekke kellemes meglepetést okozott számomra. Annyi izgalom és pörgés volt ebben a részben, ami több kötetre elég lett volna. Lehet, hogy mások a hibákat jobban látják mint én, de nekem az a legfontosabb egy könyvnél, hogy mennyire tud magába szippantani a történet, és ennél a résznél ezzel tökéletesen elégedett voltam.
Továbbra is minden vágyam egy sárkány, de ha nagyon muszáj egy tűzgyíkkal is megelégszem :))

Ez a könyv egy utolsó kísérlet volt. A Sárkányröpte után ugyanis olvastam már a Sárkányéneket és a Fehér sárkányt is, de mindegyik egy fokkal gyengébb volt az őt megelőzőnél. Ugyanakkor mind számos utalást tartalmaztak arra, hogy a sorozat eleje felé valahol még történtek érdekes dolgok, amiket én kihagytam. Kizárásos alapon csak a Sárkányhajszáról lehetett szó. Sajnos a legjobb, amit el tudok mondani, hogy a regény nem olyan unalmas, mint a Fehér sárkány.
Hiába írt McCaffrey több ezer éven átívelő regényfolyamot, nekem nyilvánvalónak tűnik, hogy őt igazából a „sárkány és lovasa” témakör érdekelte. Ez önmagában még nem is lenne baj.
De Pern történetét ehhez képest csak úgy minden hangsúly nélkül meséli, mintha szappanopera-hősök próbálnának narrálni egy ismeretterjesztő filmet. És mivel ez a rész pont nem egy karakterre (vagy egy párosra) összpontosít, a történet elvész az ezernyi mellékszereplő rengetegében. Amiről elvileg szólnia kellene – megszabadulni a javíthatatlan múltlakóktól, megérteni a Rőtcsillagon uralkodó viszonyokat – egyáltalán nem kapják meg a kellő drámai hangsúlyt a rengeteg (bocsánat, de) lelkizés közepette. És még a tűzgyíkok bemutatása is sokkal szebben sikerült a Sárkányénekben (örülök is neki, hogy azt a könyvet még ez előtt vettem kézbe).

Kicsit lassabban kezdődött mint az előző rész, de aztán elkapott az események sodrása és a végére visszatért az a jóleső izgalom, amit az első rész olvasásakor éreztem. Szerencsére az írónő nem fulladt ki és még erre a részre is maradtak durrogtatni való petárdái, amiket oda is csapott rendesen.
Tetszett az is, hogy valahogy több érzelem kerül a történések mögé, én is több szereplőt kedveltem, vagy épp útáltam nagy lelkesen..És hát a tűzgyíkok!! Óóóhhh..Nyilván senki nem lepődik meg, hogy ha már sárkányom nem lehet, akkor igen, legalább egy tűzgyíkot nagyon szeretnék megigézni *.*..

A sárkánylovas is csak ember :)
Ez már sokkal meggyőzőbb volt, mint az első rész. Tetszett a történet továbbvitele és a sci-fis megoldások. Bár valamiért az egész nagyon emlékeztet egy másik könyvre, de nem tudok rájönni, hogy melyikre. És végre az emberi szereplők közül is sikerült többeket megkedvelnem. Igaz, a sárkányok még mindig viszik a prímet. Nem is beszélve a tűzgyíkokról, akik méretük tekintetében is tökéletesek, tudniillik, beférnének a szobámba :) És milyen érdekes, hogy tényleg mindenki szeretne egy lényt, aki ennyire egy lehet veled, mégis különálló személyiség.
Kedvenc azért nem lett, de jól szórakoztam. Talán egyszer újra is olvasnám majd valamikor.