Nina apukája külföldön kap munkát, persze gondolni sem akar arra, hogy megváljon a kislányától. Nina viszont hallani sem akar arról, hogy abbahagyja a táncot és elköltözzön. Éppen most, amikor fölvették a Camargo Intézetbe, ahol nagyszerűen érzi magát! Végre egész nap táncolhat, és még új barátai is lettek. Vajon Nina elszántsága elegendő lesz ahhoz, hogy meggyőzze apukáját?
Az én utam (Táncolj! 2.) 14 csillagozás
Választanom kell címmel is megjelent.
Eredeti megjelenés éve: 1999
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
Enciklopédia 5
Szereplők népszerűség szerint
Émile · Nina Fabbri · Odile · Olivier Fabbri
Most olvassa 1
Várólistára tette 5
Kívánságlistára tette 4
Kiemelt értékelések
Nina története folytatódik! Immár egy elismert balettintézet növendékeként. De a sors ismét óriás kerékként bánik a kislány életével: alighogy a tanárai megdícsérik, és rábízzák a karácsonyi előadás egyik fontos szerepét, máris jön egy olyan hír, ami ezt az egészet semmissé teheti. A kislány hiába 13 éves, mégis úgy reagál minderre, mint egy durcás kisgyerek. Így már annak sem örül, hogy édesapja végre munkát kapott.
Nina dacos és kissé önző viselkedése ebben a kötetben még talán jobban kiütközik, mint az első kötetben, amit kicsit soknak éreztem, és hiába próbál a novella végén „békét kötni” apja új barátnőjével és kicsit megnyílni neki, ezt már késeinek és erőltetettnek éreztem, ezért a -1*.
Amit hiányoltam mindkét kötetből, hogy a felmerülő problémák esetleges megoldása kapcsán a nagyszülők említésre sem kerülnek, így azt se lehet tudni, hogy szintén Párizsban laknak-e, netán az ország másik részén, vagy egyáltalán élnek-e még.
„Az első kötethez hasonlóan, Az én utam sem hagyja egy perce sem az olvasót unatkozni. A történet sebesen halad, és minden oldalon történik valami, ami mozgásban tartja az egész gépezetet. Ahogy haladunk előre, úgy ismerjük meg egyre jobban a szereplőket, és látunk egyre mélyebben a felszín alá, az eltemetett emlékek és szomorú gondolatok kavargásába…”
„A kötet végén elsírtam magam. Nina őszinte vallomása bár rövid, és teljes mértékig gyermeki nyelven szólal meg, legyenek bár szavai egyszerűek, de lényegre törőek és érzelemmel teliek, felettébb mellbe vágó, különösen abban az esetben, ha már te is vesztettél el valaki számodra nagyon fontosat, akitől még mindig nem tudtál búcsút venni…”
"Mindent összevetve úgy gondolom, hogy ez a sorozat nemcsak arról szól, miként válik Nina prímabalerinává. Vélhetően láthatunk majd egy „láthatatlan” utat, ami a magány és az elvesztés érzésének feldolgozásáé és az elhunyt édesanya elengedéséé lesz…"
Bízom benne, hogy a Manó Könyvek kiadó nem vár sokat a sorozat folytatásának kiadásával… ^^
Bővebben:
https://sadaboga.blogspot.com/2019/02/anne-marie-pol-az…
Még mindig könnyed, szórakoztató olvasmány, még mindig a nem annyira olvasó, inkább balettozó célközönségre szabva. Itt már megjelennek mélyebb gondolatok, mint az előző kötetben. Nina viszont még mindig egészségtelen amplitúdójú érzelmi kilengéseket él át.
Bár a fő konfliktus megoldását a konfliktus kiderülésének pillanatában megmondtam előre, azért érdekes volt nézni az események alakulását. Számomra is meglepő a tény, hogy egy ilyen könyv el tudta érni, hogy kíváncsi legyek a további kötetekre is.
Népszerű idézetek
– Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, hogy én vagyok a legszebb a Camargo Intézetben!
19. oldal
Az az érzésem, itt jutok igazán levegőhöz. Mély lélegzetet veszek. Talán ezt nevezik boldogságnak: az egész testemmel lélegzem, szinte szárnyaim nőnek. Öt perc múlva pedig elrepülök!
20. oldal
Torelli mester! Szélviharként ront a terembe, mint mindig. Nagyon sovány, sasorra van, a haja hófehér, úgy néz ki, mint egy nyugdíjas kalóz. Legjobb esetben.
22. oldal
Szinte sírni volna kedvem. De nem tudom, miért.
42. oldal
– Milyen falánk vagy! Húsz éves korodra olyan leszel, mint egy Buddha.
– Hát azt kötve hiszem! Nem látod, milyen a testalkatom?
Valóban, inkább egy sovány verébre hasonlít, mint egy kövér tehénre!
82. oldal
– Micsoda képet vágsz! Mintha eltemetted volna az egész családodat – gúnyolódik Julie.
– Nem, csak az anyukámat – felelem.
Az öltözőben síri csönd támad.
90. oldal
– Olivier, a Hattyúk tavában a Fekete Hattyút Odile-nak hívják. Ilyen egyszerű.
Apu rámosolyog:
– Hogy te miket tudsz!
Ő is mosolyogva felel:
– Igen. Amióta Ninát ismerem, kezd érdekelni a klasszikus balett.
101. oldal
Mama… Miért veszítettem el? Akkora igazságtalanság. Olyan szép volt. Olyan édes volt. Olyan okos volt. Soha nem kellett volna meghalnia! A halált fenn kellene tartani a rossz emberek számára. Rosszul van berendezve a világ.
109. oldal
A sorozat következő kötete
Táncolj! sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Nathalie Somers: Szerelmek, árulások, lavinák! 85% ·
Összehasonlítás - L. M. Montgomery: Anne válaszúton 95% ·
Összehasonlítás - Gail Carson Levine: Elátkozott Ella 92% ·
Összehasonlítás - Jean Webster: Kedves Ellenségem! 92% ·
Összehasonlítás - Cathy Cassidy: Mályvacukor égbolt 91% ·
Összehasonlítás - L. M. Montgomery: Szerelmek 90% ·
Összehasonlítás - Dénes Gizella: Császármadár 88% ·
Összehasonlítás - Laczkó Márta: Nádasdy Orsika ·
Összehasonlítás - Tutsek Anna: Cilike férjhez megy 87% ·
Összehasonlítás - Altay Margit: Rózsaszínű felhők ·
Összehasonlítás