Hildegard ​II. (Hildegard 2.) 8 csillagozás

Anne Lise Marstrand-Jørgensen: Hildegard II.

Milyen kitörési lehetőségei lehetnek egy nőnek a férfiak uralta társadalomban?
Ez az emberiség egyik fele számára öröknek tűnő kihívás egészen más jellegű volt a 12. század rideg körülményei között, mint ma. Az író, látnok, zeneszerző és orvos Hildegard von Bingen élettörténete évszázadok távlatából is biztatás és példaadás. Élete derekán megadatott a számára, hogy saját kolostort építsen, változtathasson a regulák szoros szövedékén, és megbirkózzon nemcsak a természet erőivel, de a korabeli társadalom ellenállásával is.
Hogyan egyeztethetőek össze a hit, a hivatás és az egyéni érzelmek? Mit jelenthet az önmegvalósítás Isten szolgája számára? Anne Lise Marstrand-Jorgensen nagyívű regénye páratlanul gazdag kor- és karakterábrázolással és minden ízében friss, provokatív, 21. századi látásmóddal mutatja be Hildegard életének legnagyobb kihívásait.
A kötet a 2015-ben megjelent Hildegard I. önmagában is olvasható folytatása.

Róla szól: Hildegard von Bingen

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Typotex Világirodalom Typotex

>!
Typotex, Budapest, 2017
536 oldal · ISBN: 9789632798905 · Fordította: Soós Anita
>!
Typotex, Budapest, 2017
534 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632798905 · Fordította: Soós Anita

Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 28

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

Annamarie P>!
Anne Lise Marstrand-Jørgensen: Hildegard II.

1985-ben hallottam először, az akkor még nem szentként emlegetett Benedek-rendi nővérről, Hildegard von Bingenről. Sajnos már nincs meg az az iromány, ami kézen-közön terjedt akkoriban. Otthon, írógépen bepötyögött vaskos kötet volt, ami egy alternatív gyógymódról, a reflexológiáról szólt. Abban az írásban találkoztam először a középkor gyógyító nővérrel, akit 2012-ben Benedek pápa avatott a szentek sorába. Talán éppen ez a momentum ihlette a szerzőt, hogy regényes formában megelevenítse a középkor kiemelkedő személyiségét.

Az 1098–1179-ig élt német apátnőnek számos látomása volt, melyben az „Eleven Fény”-nek nevezett isteni jelenség több feladattal bízta meg. Ebben a kötetben Jørgensen abba az időszakba vezet el minket, amikor Hildegard-nak a kolostoralapítás víziójáról kell beszámolnia elöljáróinak, illetve az azt követő életéről. Valóban a nővér 1147-ben elhagyta az őt eddig befogadó disibodenbergi apátságot, és Rupertsbergen felépítette kolostorát. Számos írást hagyott maga után, melyek egyrészről a látomásainak az iratai, a könyvben Scivias-nak nevezik, másrészről a gyógyítások könyvei, és harmadrészt liturgikus énekek és egy egyházi színjáték (Ordo virtutum). Ezen írások segítségével jól nyomon követhető Hildegard egész élete, ugyanakkor tevékenysége annyira zavarba ejtőnek minősült akkortájt, hogy több egyéb dokumentum is beszámolt róla.

A dán írónő egy autentikus középkori bencés apátságba varázsol minket, ahol az első jelenéseket kapja az akkor már nem éppen fiatal szerzetesnő, Hildegard. Már maga az a tény is furcsa, hogy egy apátságon belül élnek szerzetesek és szerzetesnők együtt. Ezt a kényszermegoldást, és az azzal járó kellemetlenségeket nagyon jól érzékelteti a szerző, s logikus lépésnek tűnik az, hogy a nőknek el kell menni. Az már sokkal zavaróbb, hogy a többnyire nemesi származású hölgyek a rendbe való belépésükkor adományozott hozományukat is magukkal akarják vinni az új kolostorba. De Hildegard megállíthatatlan, az Eleven Fény mellette áll, ölében tartja és vezeti.

Jørgensen könyvében rendkívül érzékenyen mutatja be azokat az érzéseket, amikkel Hildegardnak is számolnia kell. A szerző a szeretetnek egy nagyon ritka, és különleges formáját tárja az olvasó elé, amire a mi nyelvünkben nincs is szó. Hildegard két személy iránt érez erős elköteleződést, ami az imádságos szeretetnek, a szerelmi érzékenységnek és az Isten hitük közös gyökeréből fakadó szeretetnek az elegye. Az olvasó a maga világi formájában várja ezeknek a kapcsolatoknak a fejlődését, amit viszont nem kap meg.

A másik erős motívum, amit a szerző kiemel a könyvében, az a nők szerepe a középkorban, illetve, hogy milyen csatákat kellett megharcolnia egy nőnek, ráadásul a katolikus egyház férfias környezetében. Jørgensen itt azt is bemutatja, hogy milyen szerepet vállalt Hildegard I.Frigyes (Rőtszakállú Frigyes) császársága alatt, illetve azt a lelki terhet is ábrázolja, amit a szerzetesnő él meg a gnosztikus tanításokkal szemben. De nem csak a tévtanítók ellen lép fel, hanem a katolikus egyházon belül megjelenő elpuhulásokkal szemben is.

Nagyon érdekesek voltak a zenei életet bemutató részletek a kötetben. Hogyan születik meg egy dallam, egy szöveg, hogyan ültetik be a nővérek ezeket a mindennapjaikba akkor, amikor szigorú regula szabályozta még ezek használatát is. Nem szeretnék elmenni a gyógyítással foglalkozó részletek mellett sem. Mindig megdöbbent a medicina születése, a látszólag eszköztelen orvoslás.

Úgy érzem, hogy Anne Lise Jørgensennek sikerült jól elmesélnie ennek a kivételes nőnek az életét és szerepét a történelem látszólag csendesebb színpadán.

1 hozzászólás
Lyanna>!
Anne Lise Marstrand-Jørgensen: Hildegard II.

Nem értem miért nem olvastam már korábban el ezt a művet? Miközben felemel, és simogatja a lelkemet, mélyen elgondolkodtat, példaértékű.
Miért nem él Hildegard most a 21. században? Az egyháznak és az embereknek is szüksége lenne rá.


Népszerű idézetek

Annamarie P>!

Az összetört szív olyan, mint a szita, valamit átereszt, valami pedig összecsomósodik és értelmetlenül benne marad. Az összetört szív nem tartja számon a napokat, ritmustalanul ver, egy ismeretlen állat hány bukfencet a mellkasában.

242. oldal

Annamarie P>!

A halál nem hosszabb egy sóhajtásnál, a halál egy szike, egy csuszamlás, egy víz vájta kő. Abbamaradt lépések utáni hallgatózás, az alvás kegyelme, olyan, mint késpengéken és máglyán ébredni, mint az üres helyet kereső pillantás. A halál a pusztulás utáni vágy.

505. oldal

1 hozzászólás
Annamarie P>!

Mintha a szeretett személytől való búcsú miatt ejtett minden könnye befelé folyt volna és a testében kristályosodott volna ki, amitől ragyogni kezdett.

64. oldal

1 hozzászólás
Annamarie P>!

Senki sem rejtőzhet el, amikor az Úr megpróbálja az embert, lelke csupasz és megmutatkozik az igazi lénye.

380. oldal

Annamarie P>!

Elhallgatni, amit látott, olyan mintha hazudna. És a hazugság fejsze, amely széthasítja a koponyát, aratás előtti tűzvész.

12. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hazugság
Annamarie P>!

Senki sem veheti el tőle Volmart, a bordái között lakik, időnként összegömbölyödik,akár egy szunyókáló macska, időnként betűket önt a tüdejébe, hogy aztán a levegővel együtt kilélegezze őket.

260. oldal

3 hozzászólás
Annamarie P>!

Hogyan lehet Hildegard egyszerre Isten szócsöve és kísértés, próbatétel egy másik ember számára?

47. oldal

Annamarie P>!

Hildegard a nővérek énekét egyszer ahhoz az illathoz hasonlította, amit a szél hoz magával közvetlenül azelőtt, hogy tavasszal kicsírázik a fű, máskor pedig ahhoz az érzéshez, amikor arcunkba csap az első hó. Volmar nem egészen érti azt a különös, bensőséges kapcsolatot, amely Hildegardot a zenéhez fűzi. Amikor Hildegard meg akarja neki magyarázni, nem tudja, mit válaszoljon.
A zene az ereje és a gyengesége. Egyetlen muzsika sem hasonlít Hildegardéra, kiszívja hangokat a táj erejéből, a megrepedezett kőtömbökből, a tűlevelekből, a kecske mekegéséből. A hegyoldalból,a folyóból, a levelek zizegéséből, a föld meleg testéből. A hangok zsinórra fűzött drágakövek, amelyek teljes pompájukban ragyognak., és mindenkinek meg kell állnia, hogy eltöltse a hála, amikor Hildegard kegyesen megcsillogtatja ezt a gyöngysort a napban, és az ének egyenesen a mennybe száll.

91. oldal

Annamarie P>!

Álmatlan a vágytól, és hontalan álmokat hív. Egy ércszív ver súlyosan, üvegtüdő dalol és törik darabokra, amitől tulajdonosa sírva köp vért és szilánkokat.

300. oldal

Annamarie P>!

Hildegardnak könny szökik a szemébe, mert az énekszónak időnként sikerül áttörnie a közte és a világ között emelkedő falat. Amikor a nővérek eltalálják a hangot, mintha egyetlen hatalmas száj énekelne. Lányai angyallá változnak, a zene mindent megszüntet, ami elválasztja az egyik embert a másiktól, és a levegő reszketni kezd a hangoktól, az arcok és a kezek egybefolynak a fénnyel meg az árnyékkal, a ruhák, a kőpadló, a gyertyatartók és a por előbb feloldódik, hogy aztán egyetlen dobogó szívvé egyesüljön, amely egy pillanatra eggyé válik a mennyel. A pompázatos dal odaadóan és alázatosan meghajol, körbeveszi és a mennyben röpíti a szavakat.

25. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Maria Augusta Trapp: A Trapp család
Viviane Villamont: Kisdarázs
Ken Follett: Az idők végezetéig
Kodolányi János: Boldog Margit
Sierra Simone: Az apáca
Conn Iggulden: A sztyeppei farkas
Graham Shelby: A sátán széttörte láncát / Farkas a kertek alatt
Elizabeth Chadwick: A legnagyobb lovag
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Titkos keresztes háború
Alexandra Bracken: Világok utazói