Toszkán ​örökös (Hatalom, mámor, Toszkána 2.) 89% 193 csillagozás

A Toszkána vére olyan függővéggel ért véget, hogy azonnal olvasni szerettem volna a folytatást. Szerencsére nem kellett sokat várnom és már a kezeim közé is kaparinthattam a Toszkán örököst.

Ugyanott folytattuk, ahol az első rész abbamaradt. Örültem, hogy a hangulat egyből körbevett és ismét az Allegrini birtokon találtam magam. Nagyon a szívemhez nőtt.

Daniele és Cat új szintre emelik kapcsolatukat, amely nem csak boldogsággal jár. A merénylő ezt még annyira sem nézi jó szemmel és egyre durvább eszközökhöz folyamodik. Ráadásul számos változás történik a pár magánéletében, sorra buknak ki a csontvázak a szekrényből és az őszinteség, valamint a csapatmunka most kulcsfontosságú, hogy túléljék ezt az embert próbáló időszakot.

Összességében a toszkán hangulat még mindig el tudta rabolni a lelkem, Danielével egyetemben. Viszont egy kicsit úgy éreztem, hogy az én fejem felett is összecsaptak a hullámok, ebben a részben nem volt egyszerű sorsuk a főszereplőknek. Kíváncsian várom, hogy a trilógia befejező része, miket tartogat még. Ezek után nem tudom hova lehet még fokozni.
Annyi biztos, hogy a Hatalom mámor Toszkána sorozat pattanásig húzza az olvasó idegeit, de cserébe Toszkána csodái és borai egy varázslatos helyre kalauzolják el.

Blogbejegyzés:
http://wandamaci.blogspot.com/2021/10/anne-l-green-tosz…

Toszkána az a hely, ahol még nem jártam, csak a könyvekkel utazhattam oda, de annyira varázslatos, hogy ez még bakancslistás. Annyira nincsen messze, így remélem megvalósítható lesz.
Szeretem azt az életérzést, ami árad a sorokból.
Teendő akad bőven, no meg bonyodalom is.
Titkok, amikre azért csak-csak fény derül.
Daniele és Catie házastársként is szenvedélyes életet él , teljesen természetes, hogy akkor sem éreznek másként amikor új megvilágításba kerül Daniele hovatartozása.
Mivel lehet ezt még fokozni ?
Itt a következő rész is, amikor romantikára vágyom, el is kezdem.

Nagyon vártam, hogy folytassam Katie és Daniele történetét.
A tájleírás, a borászat leírása ismét szuper lett.
Az első kétharmada a könyvek nagyon tetszett, utána viszont annyi minden volt belesűrítve a maradék egyharmadba, hogy számomra elvesztette a varázsát….
Ezek ellenére kíváncsi vagyok a harmadik részre. Várom, hogy hogyan lesznek kibogozva a szálak.
A borító ismét gyönyörű lett.

Már az első rész is hatalmas kedvencem lett, de erre a részre ha lehetne 10*-ot adnék. :)
A borokról, borászatról itt is folyamatosan kaptuk az információkat, de egyátalán nem száraz tényként közölte őket az írónő, hanem teljesen jól beleépítette a történetbe, sokat lehetett belőle tanulni.
A történet végig pörgős volt, és izgalmas. Igaz, nekem néha kiszámítható volt mi fog történni. Bár Bianca sorsán viszont még én is teljesen meglepődtem, és ez tetszett.
Katie még erősebb, határozottabb lett, mint amilyen az első részben volt. Teljes vállszélességgel a férje mellett állt. Soha nem hagyta, hogy Daniele teljesen padlóra kerüljön.
Daniele élete tényleg nem egyszerű, nem hiába érzi azt, hogy őt elhagyta Isten. Nagyon kellett neki a szerelem, mert szerintem nélküle már rég feladta volna a küzdelmet.
Úgy érzem, ebben a részben inkább Ő volt a főszereplő, amit egyátalán nem bántam, mivel nagyon érdekes a története. Tetszett, hogy egy két gyerekkori emléket is felelevenített, nagyon érdekes volt. Nagyon sokszor hibáztatja magát olyan dolgok miatt, amiről Ő egyátalán nem tehet.
Biancaról már az első részben kiderült, hogy egy okos, életvidám csaj, aki mindig kimondja amit gondol. Nem éppen a legidillibb sors jutott neki ebben a részben. Rajta keresztül mutatja be azt az írónő, hogy a szerelem nem mindig a boldogságról szól, van egy boldogtalan oldala is.
Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogyan fog innen felállni (bár ő most épp azt hiszi, minden rendben van). Nagy szüksége lesz majd a testvérére és a családjára, hogy mellette álljanak.
A mellékszereplők is nagyon szerethetőek. Giorgion és Lorettán hatalmasakat nevettem. Giorgio egy igazi „apuka”, mindig ott áll Daniele mellett, mindig erőt adni neki.

Borzasztóan várom a befejező részt. ♥♥

Csodálatos történet egy szerelemről és egy olasz borbirtok titkairól.

Mielőtt belekezdenék a könyv részletes kivesézésébe, szeretném megköszönni Anne L. Green írónőnek, hogy a blogomat adhattam a legújabb toszkán kalandjához. Ez egy elképesztő lehetőség, illetve elismerés volt számomra, amiért nem lehetek elég hálás. Na, de vágjunk is bele.

A Toszkána vére befejezése oly annyira izgalmasra sikerült, hogy szinte már számoltam a napokat, mikor vehetem már a kezembe a folytatást végre. Hála a jó égnek a könyv elején igen gyorsan megnyugtatott az írónő, hogy minden rendben van. Vagyis igazából nincs semmi sem rendben, hisz az első könyvben párszor felbukkanó apró balesetek egyre többször és egyre durvábban fordulnak elő a folytatásban. Vége lesz egyáltalán valaha ezeknek? Fény derül az elkövető kilétére vagy hamarabb beteljesíti a célját? Mi motiválja igazából ezt a beteg elmét? Sikerül megfékezni őt, mielőtt valaki komoly lelki vagy fizikai sérüléseket szenvedne? Tudom, ez így elsőre kicsit indokolatlanul sok izgalomnak tűnik, viszont olvasás közben egyáltalán nem éreztem túlzónak, max olyan tekintetben, hogy annyira izgalmas, hogy egyszerűen nem tudod letenni.

Milyen Anne L. Green regény is lenne, ha az érzelmek nem kerülnének terítékre? Danielle és Katie lassan, de annál szenvedélyesebben kibontakozó szerelme, újabb és újabb megpróbáltatásokon megy keresztül ebben a könyvben is. Először is a folyamatos fenyegetések hatására az egymásba vetett bizalmukat kell minél erősebbé varázsolniuk. Továbbá igazán egymás támaszává kell válniuk az új, közös projektjük kapcsán, ami rengeteg nem várt problémával szembesíti őket. Ezeken kívül komolyan meg kell harcolniuk a szerelmükért és annak beteljesüléséért is. És ha ezek még nem lennének elegek, a közös, eddig nem ismert múltjuk is napvilágot lát. Képesek lesznek ennyi mindent kiállni? Milyen eltitkolt múltról beszélek én valójában és ennek milyen hatása lesz a jelenükre és persze, ha lehetséges a közös további jövőjükre?

Mit ne mondjak a könyv befejezése most is igen idegtépőre sikerült, szóval elképzelésem sincs, hogyan fogom kibírni én jövő márciusig. Viszont még ennél a történetnél maradva szeretném kiemelni, hogy imádtam a könyv őszi Toszkán hangulatát, valamint a megannyi izgalmat és éréseket, ami egyenesen varázslatossá tette az egészet. Van egy jó hírem a komoly ALG rajongóknak, ugyanis sok régi (új) kedvencünk is fel-fel tűnik a könyv lapjai között. Pl.: Will és Heather, bár szerintem az érintettségükből kiindulva ezen senki sem lepődött meg, továbbá Nikoék, Jackék és Cross család egy tagja is tiszteletét teszi a könyv során. Ezek után egy percig is kérdés, hogy el kell-e neked ezt olvasnod? Szerintem se ;)

A Hatalom, mámor, Toszkána trilógia második kötete rendkívüli, szenvedélyes és felettébb izgalmas alkotás lett. Anne L. Green továbbkalauzol bennünket a borok és a szőlőtőkék mesés világában, és olyan fordulatokat hoz a történetben, melyektől leesik az olvasó álla. Mesterien szövi a szálakat! Egy pillanatig sem unatkozhatunk, hiszen a T_oszkán örökös_ben egy olyan ember kilétét kell Daniele-nek és Katie-nek felfednie, aki sorban állítja az akadályokat a boldogságuk elé. Tragédiák sorát hozza az Allegrini Birtokra, és a szeretteik által próbálja sakkban tartani őket.
Kíváncsi vagyok, mit rejt a záróakkord, a Toszkán rejtély mindezek után! Egyben biztos vagyok: Anne L. Green nem fog csalódást okozni.

Azoknak ajánlom a Hatalom, mámor, Toszkána trilógiát, akik szeretnének egy kalandos utazáson részt venni a mesés Toszkánába, ahol ezernyi titok, szenvedély és megannyi izgalom vár.

Bővebb értékelés »https://barbyesakonyvek.blogspot.com/2021/11/anne-l-gre…

A történet ott folytatódik, ahol az előző véget ér. Itt már kicsit többet olvashatunk a tájról, több az izgalom és a fordulat. Ebből a szempontból úgy éreztem, hogy jó irányt vett a történet.
Viszont nekem Katy és Daniele párbeszédei annyira nyálasak, vagy inkább úgy mondanám, hogy nem életszerűek, hogy arra nehezen találok szavakat.
Szerintem ilyen egyszerűen a való életben nincs, és hiába mondom, hogy ez egy könyv és bármi lehet, nagyon átment valami szappanopera félébe.
Az írónő stílusát itt jobban tudtam élvezni, de azthiszem ha a sorozat utolsó részét is elolvasom nem fogok többet olvasni tőle.

Mámorító akár egy jó bor

Amióta csak elolvastam az első rész utolsó sorait erre a könyvre várok, nem is csoda ha két nap alatt kiolvastam az egészet és most várhatok még egy jó darabig az utolsóra is! Ez kész kínzás!

A történet nagyon pörgős és átütő volt, hozta azt a színvonalat, amit szerettem volna, de nekem túlságosan kiszámíthatóak voltak benne a csavarok. Szinte már mindent rögtön az előtt sejtettem, vagy tudtam, mielőtt azt olvastam volna. Éreztem, hogy ez így lenne nagyon jó, ahogy az én fejemben van és mikor ezt viszont olvasom a papíron, nekem már nem nyújtotta akkora nagy csattanót. Nem tudom, hogy én gondolkodom-e ugyan úgy mint az írónő, vagy már csak ennyi krimit olvastam, hogy érzem mi lenne egy-egy jó történetben jó csavar, de ez azért így kissé fájdalmas. Főleg azért, mert tényleg jók voltak, csak nekem túlságosan előre megérzettek voltak. Egyedül Bianca történetét nem láttam előre, na az nagyon tetszett! Az egy igazán kemény húzás volt, kíváncsi leszek ebből még mi is lesz, ezt a részt egyszerűen imádtam. Mi lesz még ebből?

Ettől függetlenül iszonyatosan várom már a befejező kötetet.

A történet kellően pörgött ahhoz, hogy az ember egy percre se unatkozzon rajta és sosem volt egy másodperc, maikor lankadt volna a figyelmem, vagy kezdtem volna unni magam. Egyszerűen le sem tudtam venni a szemem a sorokról.

És mi van a szereplőkkel?

Katie továbbra is olyan akár egy faltörő kos. Ha akar valamit addig megy neki, amíg nem sikerül és a céljától senki sem tudja eltántorítani. Makacs és kitartó nőszemély, aki motiváló erőként is hat az olvasóra.

Danlie sorsa továbbra sem egyszerű. Szerencsétlent veri az Isten rendesen, de nagyon kitartó, viszont ha nem lenne mellette a szerelme, lehet már rég feladta volna a küzdelmet. Durva, amit vele kapcsolatban összehozott az írónő, bár én valahonnan sejtetettem már az első részben is, mondtam is páromnak, mekkora csavar lenne már ebből, de azért amikor ezt olvastam tényleg kölni nyelni nem tudtam.

A történet összességében izgalmas és felkavaró, nekem néhol talán túl kiszámítható volt, de alig várom a befejező kötetet.

Nehéz megszólalnom ezután a regény után. Anne L.Green valamennyi könyvét olvastam már, de nem tudom melyik vágott ennyire taccsra eddig, melyiknél kellett feszítenem a képzeletemben a piros fonalat, zsinórokat, úgy ahogy a krimikben szokás, hogy rájöjjek ki is a titokzatos zsaroló. Nem halogattam sokáig a második részt, mivel az előzmény olyan brutális függővéggel zárult, hogy a falat kapargattam volna a körmeimmel…és azt kell mondjam, a folytatás vége sem tartogat kellemes befejezést. Hasonló cipőben érzem magam, mint néhány hete, amikor is befejeztem a Toszkána vérét.
A fogalmazásmód ismét lehengerlő volt, a mesés tájleírások, útleírások színesítették a cselekményt. Szinte ott éreztem magam a leanderek tövében, ahogy a végeláthatatlan szőlőtőkéket bámulom egy pohár Chinatival a kezemben. Bakancslistás volt eddig is Toszkána, de amint lehetőségem nyílik rá biztosan elutazom majd megnézni…mert ahogy Anne írt róla, az mindent elsöprő, egyszerűen gyönyörű. Szívem szerint azonnal indulnék, most rögtön. Az ámulatba ejtő táj mellett a regény egyik fontos témája a borok, a borászat és a Chianti bor. Bevallom lehet Daniele az én tudásomtól is agyvérzést kapna, főleg a rozéimádatomtól…de azt kell mondjam ALG megint megugrott egy bizonyos lécet. Úgy tanított, hogy közben szórakoztatott. Nem tudtam sok mindent, amit felfedett ebben a kötetben a szőlőről és magáról a borászatról. Nem száraz tényeket hozott, amelyek csak lógtak a levegőben, hanem beleépítette az adott jelenetbe vagy fejezetbe, így az olvasó úgy tanulta meg ezeket, hogy közben egyre csak Katie és Daniele életére fókuszált. Az írónő hatalmas érdeklődéssel és alázattal fordult e szakmák irányába, és ahogy az első részben itt sem maradt tételen a kutatómunka területén. Mivel ezeket csak úgy hasraütésszerűen nem lehet megírni. Ordít a könyvről, hogy utánajárt a dolgoknak, és ez csak még mélyebbé és olvasmányosabbá teszi a történetet.

A Toszkán örökös ott folytatódik, ahol a Toszkána vére véget ér. Megnyugvással töltött el a tudat, amikor túl voltam az első pár oldalakon, és végre megoldódott a függővég…bár kaptam a helyébe sokkal, de sokkal bonyolultabb dolgokat, problémákat.

Daniele Allegrini ebben a részben sincs teljesen megelégedve önmagával. Az a rengeteg fájdalom, bonyodalom és nehézség ami az útjába kerül nem éppen hétköznapi feladat. Egyáltalán nem cserélnék vele helyet, és azt kell mondjam ez a rész leginkább az ő vívódására koncentrál.Nem egyszer kerül a szakadék szélére, ahol úgy érzi nem bír már el több terhet, több csapást és nem érti miért kapja ezt a sorstól, miért kell ennyi átokkal megküzdenie. Borzasztó az amin keresztül kell mennie, de a biztonsági kötél megtartja…pedig folyamatosan retteg attól, hogy elszakad…képtelen elhinni, hogy a ő kötele eltéphetetlen…mert ő nem más, mint Katie, aki akármilyen mélyről felhúzza őt.

Katie vagy Cathlyn az előző részben sok esetben nem volt a szívem csücske, de ez az érzés ebben a részben már abszolút nem állt fenn. Levetkőzte jellemének azon hibáit, ami engem úgymond zavart, és ha lehet még határozottabb és karakánabb nő vált belőle. Sziklaszilárd támasza szerelmének, és egyszerűen nem hagyja hogy akármi is padlóra küldje. Csodáltam az erejéért, hogy bármi is történik vele feláll arról a bizonyos padlóról és nem hagyja hogy akárki is eltapossa. Nem hagyja, hogy elvesszen ez a csodás toszkán birtok, az utolsó szalmaszálba is két kézzel kapaszkodik bele és rántja úgy magához, hogy neki az jó legyen.

Ebben a részben nem tudok elmenni szó nélkül Bianca Allegrini mellett sem. Mert a folytatásban a fiatal Allegrini lánynak nem éppen idilli sors jutott. Biancának későbbi történetében szerintem pokolian nehéz lesz felállnia a padlóról, és szembenéznie ezzel a sok fájdalommal amit átélt. Erős nő, de szüksége lesz a testvérére és a családjára. Nem tudom milyen sorsot szán neki a későbbiekben az írónő, de az biztos hogy az ő szemüvegén megtapasztalhattam mire is képes a bosszú.

A mellékszereplők között ismét feltűnt Giorgo, Loretta, Matteo, Heather és Will, valamint egy bizonyos Mr. Jones. Giorgo most is tökéletes volt, egyszerűen imádtam.

Ami pedig a csattanó vagy inkább tetőpont volt ebben a történetben, hogy végre fény derült a titokzatos zsaroló kilétére.

A külső tökéletesen illeszkedik az első részhez. Igaz a hátsó borító őszi színekben pompázik, utalva a megjelenés időpontjára, és a cselekmény szüret utáni voltára. A gyönyörű őszi színekbe öltözött levelek tökéletes harmóniában állnak a felbukkanó rusztikus toszkán épülettel. Ahogy a könyvre nézek egyből eszembe jut róla a napfény, a nyár és az ősz, a toszkán bor, a szőlő.

Bővebben: https://doktorina.blogspot.com/2021/10/anne-l-green-tos…

„Azt hittem, Toszkána már minden arcát megmutatta, de akkor ott rá kellett döbbennem, tévedtem.”

Toszkána csodalatossága a sorok között is érezhető, ott vagyok ahol a szereplők, a pincében, a tőkék közt vagy a szüreten.
Az írónő olyan odaadóan írja le a tájat, hogy olvasás közbe érzed az illatot, az ízeket és látom magam előtt a lankákat, a keskeny utakat, az ültetvényt, az olivafákat…. a lemenő napot vagy épp a csillagokkal borított eget.
Káprázatos, ahogy az elmémbe párolog a könyv.
Ez a sorozat egy érzés, mely életre kel az olvasóban.
Már a borító a bűvkörébe vett, majd a történet első része is beszippantot, de a második rész teljesen ledöbbentett és volt rész ahol sokkolt. Azt hinném, hogy @AnneLGreen már nem tud meglepni, és akkor olyan hullámvasútra rak fel, hogy nem tudni mikor szállunk ki vagy lassít. Még mindig a hullámvasúton ülök és várom a folytatást.
A karakterek és a történet nagyon kidolgozott, érezni a rengeteg energiát és kutatómunkát olvasás közben.
Imádtam, epedeve várom a folytatást! ♡