A vonzásába kerültem ennek a történetnek.
A Csábító sorozat után kissé félve kezdtem bele ebbe az újabb Anne L. Green regénybe, de kellemesen csalódtam az első részében! Minden benne volt ami nekem igen is kell egy jó történethez és az első dolog az, hogy a főhősnő nem egy rohadt hitszérika, aki csak nyafogni tud mindenen és nem csöpög a nyáltól az egész rész. Itt nem vitte el az igazi izgalmat a romantika, mint az előző sorozatban, itt kiérezte a feszültséget a lapokból és teljesen át is tudtam élni ezáltal.
A könyv maga könyörtelen mégis tökéletes. Betekintést enged a fénybe és a sötétségbe is egyszerre, amit nem lehet benne nem szeretni, ahogy a főhősöket sem.
Hearther-ben ismét egy erős és önálló nőt ismerhettünk meg, aki nagyon meglepett engem azzal mennyire is erős, nem csak testileg, de lelkileg is és mennyire okos és leleményes. Nem bírtam nem szeretni, csak nehogy vele is az legyen mint Olivia-val, hogy a második részben úgy meggyűlölöm, mert szerintem kifordul önmagából, hogy egy kanál vízben is képes lennék megfojtani. Nagyon remélem nem ez lesz!
Will pedig! Lehet őt nem szeretni?? De most komolyan. Egy igazi kis védő angyal, akit már az első oldalon imádtam és megkedveltem. Az írónő fantasztikusan mutatta be mint férfi, mint nyomozó és mint lelkiismeretes ember. Imádtam az árnyalt karakterét, a jellemét, egy szóval az egész lényét!
Hogy a történetre is kicsit azért rátérjek, nem tudtam nem imádni! Az írónő mindent beleadott nekem, amit csak kívántam, mert nem unatkoztam az biztos. Sok volt benne a feszültség, a mozgalom és az izgalom egyszerre, ugyanakkor kiválóan el is mélyítette a történetet a karakterek háttér történetével.
A végére már kezdtem kicsit félni. Itt kattogok folyamatosan, hogy akkor ki a gyilkos, bár van egy sejtésem, de remélem ilyen hamar nem igazolódik azért be és felhúz ez az elhúzás. Még mázli, hogy csak két rész van, mert ha várnom kellene, hogy a harmadik részben derüljön ki, ki a gyilkos, lehet engem is zárt osztályra kell majd hurcolni!!!
Más szóval Anne L. Green ismét olyat alkotott, ami levett a lábamrol, elkápráztatott és azt mondom, hogy most megyek és nekiesek a második résznek. Csak egy megjegyzés. Páromnak feolvastam a könyvből néhány Joyce részletet, tudni kell róla, hogy nem az a magából kikelős fajta egy történet miatt, nem úgy mint én, de a végére már ő is a plafonon volt, csak úgy mint én! Szerintem ez egészen jo példája annak, hogy az írónő ismét nagyot alkotott!!!
Köszönöm az Álomgyár kiadónak és az írónőnek a recenziós példányt és az izgalmat! Egy élmény volt!
Kedvenc idézeteim a könyvből:
„– Múlt, jelen, jövő összefügg – toltam el magamtól az üres tányért. – A jelen a múlton alapszik, a jövő a jelenből táplálkozik. Nem lehet boldog jelenünk anélkül, hogy a múltat nem tisztáznánk.”
„Nem a múltunk tesz azzá, akik vagyunk, hanem az, ahogy reagálunk rá.”
„-Mi a különbség a keselyű és az ügyvéd között? Hogy a keselyű megvárja, amíg meghalsz.”
„Időnként igenis kell a szabályszegés.(…)Felszabadít.”