Az első részt még tavaly olvastam, és az egész trilógiát is akkora terveztem, de hát sajnos a hirtelen érzelmi felindulások közbeszóltak, így Niko és Olivia története kicsit háttérbe szorult. Na de 2021-ben nem hagyott nekem egérutat az én kedvenc szélhámosom. És persze nagyon kíváncsi voltam, hogy mi is fog történni az első rész után.
Ami nekem kicsit meglepő volt, hogy talán ez volt az írónőnek az a regénye, amiben a legtöbb erotikus jelenet volt, és olvasva számos vélmenyt egyeseknek ez nem igazán jött be. Kezdetben én is csodálkoztam, hogy ennyi erotika jellemzi a regényt, de aztán rájöttem sok mindenre. És pont ezért szeretem Anne L. Green könyveit, mivel mindig van mögöttes tartalma a könyveinek, a történeteinek. És ebben a borzasztó időszakban, amikor be vagyunk zárva és szinte egy mókuskerék az életünk nekem ez a sztori nagyon jól jött, vagyis ha fogalmazhatok így éppen a legjobbkor. Szükséegem volt egy kis szerelmi sztorira, ami eltereli a figyelmemet mindennapokról, és az írómő ezt zseniálisat teljesítette. A szórakoztató volta mellett, azonban igen komoly témák is érintve vannak. Anne soha nem hagyja ki a regényeiből az aktuális problémákat, vagy éppen olyan helyzeteket, amelyek meghatározóak és nehezen feldolgozhatóak egy ember, egy nő életében.
És ezek megmutatására Oliva karaktere az egyik legjobb opció. Az első részben kifejezetten szimpatizáltam vele: egy belevaló, kemény csajnak tartottam, aki egy férfiak uralta világban igenis kiharcolta magának a megillető helyet. És itt, a második részben jöttem rá mennyi sebet hordoz ő valójában. Egy mérgező családból jön mérgező anyával, ahol támogatást nem éppen sokat kapott, ezért is menekült el onnan. Nem volt meg a meleg családi fészek, ahol szeretetben nevelkedhetett volna és ez nem kicsit hatott ki a későbbi kacsolataira, viszonyaira. Az önértékelésére, arra hogy kevesebbnek érzi magát másoknál. nem hiszi el, hogy ő is lehet szép, hogy magába bolondíthat akármilyen férfit. Túlzott erkölcsössége is a családi viszoynokra vezethető vissza, az anyjával való kapcsolatára. Anne tökéletesen ábrázolt egy olyan-anya lánya kapcsolatot, amely az egyik legrosszabb és ezáltal a súlyos következményeit is megmutatta.
Olivia ebben a részben azonban megtanulja felépíteni az önbizalmát, kiteljesedik lekileg és a párkapcsolat terén is. Nem csak az anyja, hanem élete első meghatározó férfija is csak tönkretette, az amúgy is alacsonyan lévő önbecsülését. Egy mérgező kapcsolatban élt, ahol szexuálisan bántalmazták is…holott ezt nem merte ennek felfogni, mivel saját magát hibáztatta a kudarcokért. Mindezek alapján minden elismerésem, hogy egy ilyen kemény munkahelyen így helyt tudott állni, bár ott is elsődlegesen a bizonyítási vágy hajtotta, hogy ő akkor is megmutatja, hogy képes rá. Olivia ebben a részben úgy nyílt ki, mint egy rózsabimbó. Fokozatosan bontogatta a szirmait, és mindig egy lépsét tett előre.
Oliviának azonban nagyon nehéz bíznia. Nehéz felépítenie ezt a szeretett férfival szemben, hiszen annak múltja finoman szólva sem tökéletes…és ez aztán nem segít ebben a helyzetben. Néha hezitál, nem bízik magában sem…ezáltal nehéz neki az adott helyzetben, az hogyan viszonozza az érzelmeket. A kudarctól, az elhagyástóll való félelme határozza meg őt sokáig. Ezt legküzdeni pedig pokloian nehéz.
Niko, pedig jaj Niko…hát rólad nem is tudom mit mondjak. Olivia mellett ő is hatalmas fejlődésen ment át. A hideg, érzelemmentes férfiből érző, szerelmes férfi lett, aki bármire képes a szeretett nőért. Igaz, ez saját magát is rémülettel töltötte el, de ráébredt, hogy pont ez hiányozott már az életéből: az érzelem és a kötödés. Míg korábban ezt elképzelhetetlennek tartotta, most színte szomjazott rá. Niko fokozatosan kezd el érezni, telik meg a lelke szerelemmel és érzelemmel. Megtanítja Oliviát arra, hogy szabadabban gondolkodjon, hogy ne görcsöljön rá mindenre. És mondhatni az erotika terén is tökéletes tanára lesz a lánynak. Istennőként bánik vele, ezáltal a Miss Jones is elindul az egészséges önbizalom útján…minden téren. Segít felfedezni neki a vonzerejét, a csáberejét, és a benne rejlő szenvedélyt. Megmutatja miért is lehet szertni a lányt. Ugyanakkor támaszt, és segítséget nyújt neki minden helyzetben. Niko azonban könnyebben kezeli a változást, és a szerelmbe esést is. Viselkedése néha tényleg paranoid, de Oliva túlzott hiszékenysége és naivittása viszont zavaró.
Néha valóban idegesítő volt a macska-egér játék, de két ilyen érzelmi világgal rendelkező ember esetében azt hiszem ez pont kellett, mert ez ébresztette rá őket mit is éreznek valójában egymás iránt. Hogy mire képesek együtt, egymásért.
Nikoról még mindig nem tudtunk meg szinte semmit, egy két foszlányt a múltjáról és a teljes keresztnevét…..de ezenkívül semmit, és nekem már nagyon fúrja az oldalamat a kíváncsiság ki is lehet ő valójában, bár a neve miatt vannak tippjeim.
Kirsten, Juke, Simon, Kevin, Mark mint mellékszereplők színesítették a történetet és kuszálták szépen össze a szálakat, ki jóként-ki rosszként….de ugye semmi sem fekete vagy fehér..inkább szürke. Számos karakter történetére még nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz velük a folytatásban.
Anne L. Green a mérgező szülő és párkapcsolati formák bemutatása melett kifejezett hangsúlyt fektetett a nőkkel szembeni bánásmódra is, ami sajnos nem is lehetne aktuálisabb napjainkban. Sajnálatos, hogy a XXI. században egy nőnek még mindig meg kell harcolni bizonyos területeken az elismerésért, a jobb munkakörülményekért csak azért mert ő NŐ. Az pedig, hogy a férfi kollégák és főnökök ezt kihasználják, és visszaélnek vele undorító és gusztustalan. Ez nagyon ki tudja nálam húzni a gyufát, és sajnos tökéletesen jelenítette ezt meg az írónő.
A másik téma, pedig a fiatalok elkallodása, rossz társaságba keveredése. Sajnálatos események ezek is, nagyon kevés hatékony eszköz van ellenük, de talán leghatásosabb a szerető, és odafigfyelő család, ami ebben a könyvben nem volt fellelhető.
Anne L. Green Csábító sorozatának második kötete a fülledt erotika ellenére is kedvencemmé vált, leginkább annak mondanivalója miatt, mert ha találunk egy olyan embert aki elfogad és szeret bennünket úgy ahogy vagyunk akkor semmi sem lehetetlen. Minden seb, sérelem idővel és a szeretett ember segítségével begyógyítható.