Mert ​a napok gonoszok 77 csillagozás

Anne Karin Elstad: Mert a napok gonoszok Anne Karin Elstad: Mert a napok gonoszok

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az ​1938-ban született Anne Karin Elstad viszonylag későn, 1976-ban jelentkezett első könyvével, azóta viszont a legnépszerűbb és legolvasottabb norvég írók közé tartozik. Hetedik regénye, a Mert a napok gonoszok modern sorstragédia, példázat arról, miféle sötét erők munkálnak a civilizáció máza alatt. A fjordmelléki falucskába visszatelepül Amerikából a hetvenöt éves Robert, akit ifjúkorában szegénysége és egyenessége miatt kiközösítettek. Egyetlen emberben lel csupán támaszra: Hildegunnban, a negyvenéves, négygyermekes asszonyban, aki már Robert magára maradt anyjának is a segítője volt. A szívbeteg öreg és Hildegunn között nemsokára erős barátság alakul ki, amire az asszony egyszerű férje lassan izzó féltékenységgel reagál: a faluban pedig feléled a másféleség eltiprására törő ősi ösztön. Névtelen levelekben fenyegetik Hildegunnt és Robertot, szétvagdossák Robert halászhálóit, s elpusztítják enyhet adó nyírfáját. A történet a „kutyanapok” – a nyári kánikula – idején játszódik:… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1985

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Femina Európa

>!
Európa, Budapest, 1990
332 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630750449 · Fordította: Harrach Ágnes

Enciklopédia 3


Kedvencelte 20

Most olvassa 4

Várólistára tette 131

Kívánságlistára tette 81

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Nikolett_Kapocsi P>!
Anne Karin Elstad: Mert a napok gonoszok

Nagyon régen szerettem volna már elolvasni ezt a könyvet, most végre @kannarenina utazókönyvének hála sikerült is.
A borongós cím már sejtetni engedi, hogy nem éppen egy habkönnyű olvasmánnyal lesz dolgunk és valóban már az első néhány oldalon nagyon letaglóz a könyv. Fájdalmas és szívszorító történet az emberi természet árnyoldalairól és az ezzel szembeni küzdelemről. A könyv minden oldala feszültségekkel teli, mindvégig ott lappang a baljós előérzet, hogy valami történni fog…A szegénység elől Amerikába vándorolt Robert idős korában, már megözvegyülve visszatér a norvég fjordok között megbúvó szülőfalujába, hogy itt töltse élete utolsó éveit. Ám a zárt közösség féltékeny a szemükben nagyviláginak és gazdagnak tűnő Robertre, a visszatérése kisebbségi érzéseket ébreszt bennük, így inkább megpróbálják kiközösíteni. Az egyetlen, aki törődik vele a szomszédban élő négy gyermekes 40 év körüli anya, Hildegunn. Az idő múlásával Robert és Hildegunn között egyre szorosabb kapcsolat alakul ki, ami több mint egy egyszerű barátság, vagy szerelem. Hildegunn úgy érzi, hogy életében először lelki társra talált, aki előtt őszintén kitárhatja a lelkét, Robert pedig úgy tekint Hildegunn-ra, mint aki végre előítéletektől mentesen bearanyozhatja utolsó napjait. Az írónő szívszorítóan ábrázolja Hildegunn szinte előre megírt életútját, amely ebben a zárt közösségben egy feleségre, anyára várhat és amelyből úgy tűnik nincs kitörési lehetőség. Éppen ezért sem a falu lakói, sem Hildegunn családtagjai nem nézik jó szemmel Robert-hez fűződő illetlen kapcsolatát, így hamarosan mindketten alaptalan pletykák és válogatott gonosztettek áldozatává válnak. A történet középpontjában a gonoszság és áll, azonban ez a könyv az irigység, a félelem és a csordaszellem megtestesítője is. Bár Robert és Hildegunn szomorú történetének helyszíne egy világától elzárt kis északi falu, de sajnos ezek az események szinte bárhol, bármikor megtörténhetnének napjainkban is, hiszen az emberi butaság határtalan. Éppen ezért is fontos, hogy időnként szembesüljünk és elgondolkodjunk a regény által felvetett kérdéseken. Felkavaró és megrázó, de mégis nagyon szép, szinte balladaszerű történet, amely magával ragad.
Kedves @Európa_Könyvkiadó 30 év után nagyon megérdemelné ez a könyv az újabb kiadást. Bár tudom, hogy nem egy bestseller, de nagyon tartalmas könyv, ami jó lenne, ha minél több emberhez eljuthatna.

4 hozzászólás
Rituga P>!
Anne Karin Elstad: Mert a napok gonoszok

Rettenetesen komor és nyomasztó könyv. A történet tetszett, valahogy mégsem fogott meg. Miközben olvastam, végig az járt a fejemben, hogy tisztára olyan, mint a 80-as évek alábeszélős filmjei. A szinkron, vagy pont annyak a bénasága elveszi a történet varázsát is. Valahogy így voltam ezzel a történettel is. Egyszerűen nem tudtam magam beleélni. Végig volt egy üvegfal köztem és a történet között, amit nem tudtam átlépni. Sajnos ez nem az én könyvem…

1 hozzászólás
nola P>!
Anne Karin Elstad: Mert a napok gonoszok

Nehéz, fojtogató regény, a szavak rátapadnak az emberre, mint a láztól forró testre az átizzadt ruha. A feszültség az első oldaltól kezdve a hőséggel párhuzamosan folyamatosan fokozódik, és amikor végül kitör a vihar, szinte várjuk a megkönnyebbülést, de hiába. Itt nincs megbánás és nincs feloldozás. A végére már nem voltam képes dühöt sem érezni, csak bénultságot, és fájdalmat, amit az a felismerés hozott magával, hogy van, ahol ez az irracionális világ a valóság. Mert a napok… Nem. Mert az emberek gonoszok.

Megérdemelne ez a regény egy újabb kiadást, hogy minél többen olvassák. Tökéletesen megszerkesztett mű, gyönyörű természetszimbolikával, a fordítás is kivételes. Bár nehéz utána lélegezni, mégis örülök, hogy rátaláltam és olvashattam.

9 hozzászólás
pat P>!
Anne Karin Elstad: Mert a napok gonoszok

Nagyon régen akartam olvasni ezt a könyvet már*, legelsősorban a címe miatt, minden ambivalens érzésem mellett is tetszett eléggé, és egy csomó dologgal nagyon meglepett.
Meglepett, hogy ennyire rímel Octavia E. Butler Hajnal című regényére (amit praktikusan két könyvvel ezelőtt olvastam). Egész hasonlóan nyúl mindkét könyv az emberi reakciókhoz meg az embercsoportok működéséhez, ugyanúgy vertem a fejem a falba a bizonyos szempontból logikus és megjósolható, mégis rettenetes történések láttán.
Meglepett azzal is, hogy mennyire nem tudom eldönteni, kivel is akarok szimpatizálni a könyv olvasása közben – hát nem, nem tudtam pozitív hősként tekinteni a két főszereplőre, bárhogy is próbáltam, nagyon meg tudtam érteni az antagonistákat is, és minden fejlemény annyira előre látható és rémes volt, mint egy görög sorsdrámában, magamban mindenkivel nagyon veszekedtem, hogy szálljon már le erről a vonatról, de persze senkinek sem sikerült, mert a saját árnyékát senki nem ugorhatja át, meg egyéb közhelyek.
Meglepett, hogy az egyébként általam igen nagyra értékelt skandináv minimalizmusba most nem tudtam beleolvasni azt az érzelmi töltetet és erőt, amit vártam. Bennem persze (mint fent látható) sok érzelmet mobilizált a regény, de magában a történetben, a karakterekben nem találtam meg azt a kraftot, amit szerettem volna. Szóval nem mondhatom, hogy Anne Karin Elstad a magyar Szabó Magda vagy a magyar Németh László, és ez egy pici hiányérzet.
És végül meglepett az is, hogy ez a személyes, picike történet mennyire kibogozhatatlanul volt beágyazva olyan nagyobb történetekbe, mint a nőkkel való bánásmód, a szabad akarat és választás lehetősége, a globalizáció vagy a technikai fejlődés hatása a kisebb, elzárt közösségekre; hogy bizonyos nagyobb, egzisztenciális alapkérdések feszegetéséről ne is beszéljek.

*Köszi, @szimi53! :)

6 hozzászólás
Gyöngyi69>!
Anne Karin Elstad: Mert a napok gonoszok

Olvasom, néhányan rácsodálkoznak, hogy a történet a 80-as években, Norvégiában játszódik, nem valahol régebben, egy elmaradottabb pontján a világnak. Én meg azt mondom, hogy ez ma is történhetne, és meg is történik, ha nem is pont ez, és nem is pont így. Mert ez a fajta gonoszság akár elismerjük, akár nem, része az emberi természetnek, még ha igyekszünk nem tudomást venni róla, akkor is. Úgy tűnik, soha nem vész el, csak mindig új testben születik újjá. Számomra ezt jelképezik a „kutyanapok” is, melyek minden évben újra visszatérnek.
Nem volt szívderítő olvasmány Robert és Hildegunn története; iszonyatosan nyomasztó, de könnyen olvasható.
Mindenképpen ajánlom ezt a könyvet az emberi természet sokfélesége iránt érdeklődőknek, biztosíthatom őket, hogy napokig visszatér gondolataikba a történet!

1 hozzászólás
Éva_Bátka P>!
Anne Karin Elstad: Mert a napok gonoszok

Az egyik legzseniálisabb és egyben a legnyomasztóbb könyv is, amit mostanában olvastam. Egy fantasztikusan megírt lélektani regény, amelyben nincs gonosz, csak gonoszság van. Az emberekben, az otthonokban, a lelkekben, a tettekben, a napokban. Pedig mennyivel egyszerűbb, amikor van egy bűnös, egy negatív karakter, akivel fel lehet venni a harcot, és akit el lehet távolítani, egy boldog élet reményében. És ennél mennyivel nehezebb, mikor a körülöttünk lévő emberek, a családunk, minden szem, száj és fül egyszerre nyílik, és a bennük, bennünk mindannyiunkban elő gonoszság, irigység, féltékenység vagy fásultság összeadódik. Egy olyan erővé, ami mérget csepegtet minden élőbe. Olyan mérget, amely mindenkit máshogy mérgez. Van aki az erejét, van ami a leveleit, van aki az önuralmát és van aki önmagát vagy a józan eszét is elveszíti tőle.

Bár sem történetében, sem szereplőiben nincs hasonlóság a két mű között, a hangulata, a nyomás a mellkasomon és a szabadulnék, de közben olvasnám érzés végig Janne Teller: Semmi -jét juttatta folyton eszembe.

Hónapokig vadásztam ezt a könyvet @Nikolett_Kapocsi értékelése után, és sikerült is egy tökéletes állapotú 30 éves példányra bukkani, de annyira megérdemelne ez a mű egy újabb kiadást! Aminek a borítóján talán a fenyő helyett Robert megkaphatná végre a nyírfáját…

8 hozzászólás
Porcsinrózsa P>!
Anne Karin Elstad: Mert a napok gonoszok

Megkockáztatom, hogy kevesek által ismert, ez a méltatlanul háttérbe szorult regény, amely mindössze egy kiadást ért meg a magyar könyvpiacon, s azt is jó harminc évvel ezelőtt.
Pedig remekmívű munka. Több témakört is nagy hozzáértéssel fejteget a szerző.
Érinti a generációk egymástól való eltávolodását, az emberi sorsokat egy nagyon zárt közösségben, ahol egy vezérelv mozgatja a település lakóit : belelátni, beleszólni mindenki magánéletébe, megkavarni a dolgait, aztán ocsmány módon kihátrálni belőle, a „mosom kezeimet” elve alapján.
A. K. Elstad remekül ötvözi ebben a regényben egy szociográfiai tanulmánykötet és egy mélylélektani, elemző regény valamennyi vonását. A szereplőket bemocskolja a vad, féktelen gonoszság, a minden józan megfontolást nélkülöző, gátját vesztett rosszindulat.
Mindenki szimatol a másik ember után. Főhőseink előtt ugyanúgy két lehetőség van, mint a falu mérgező emberei előtt : vagy asszimilálódnak, vagy összeroppantja őket az az aljasság, és ördögi erő, amely embertársaikat mozgatja.
Egyszerre felkavaró, megrázó, bicskanyitogató, és ugyanakkor gyönyörűséges ez a kötet.Szívesen ajánlom az igényes szépirodalmat értékelő olvasóknak.

4 hozzászólás
ppeva P>!
Anne Karin Elstad: Mert a napok gonoszok

Hát ez egy falhoz vágós olvasmány volt. Mikor befejeztem, sokáig csak ültem, csukott szemmel, tenyerembe hajtott fejjel. Nem, nem sírós könyv, nem az érzelmekre játszik, hanem bevisz egy nagy gyomrost, hogy levegőt se kapsz tőle. Mert nem mese ez, nem kitalált helyzet – hány és hány országban, hány és hány helyen lejátszódhatott, megtörténhetett ugyanez vagy hasonló. Hogy az erkölcsi magaslatról, a „normálisság” biztos tudatában fennhéjázó csőcselék többség így vagy úgy megsemmisíti, elüldözi, megroppantja a „különcöket”. És aztán szó sincs lelkiismeret-furdalásról – a „normálisak” visszamenőleg is addig csűrik-csavarják, míg igazolják maguk előtt, hogy bizony nekik volt igazuk. Mert nekik mindig igazuk van. Mert ők tudják, mit KELL, mit SZABAD, mit SZOKÁS. És jaj annak, aki akár csak gondolatban is másra vágyik.
Az ember el se hinné, hogy a 80-as évek közepén játszódik. Mintha száz évvel vissza lennénk az időben.
És nem, nem a napok gonoszok. Hanem az emberek.
Most olvastam Lewis Fő utca könyvét, ehhez képest a századeleji Amerika eldugott kisvárosában, babaházban élni a szabadság csúcsa volt…
Olvassátok.

5 hozzászólás
Annamarie P>!
Anne Karin Elstad: Mert a napok gonoszok

Azt hiszem most nagyon leterítettek, elszomorítottak, belém döfködték a kést, s akárcsak a főszereplő, Hildegunn én sem vagyok képes sírni. Talán, mert itt nem is lehet feloldódás, itt nem segítenek a könnyek. Egy fjordmelléki falucskába visszatér Robert, aki hajdan a falu szegénykéje volt, és most, hogy élte nagy részét Amerikában töltötte, egy egész élet tragédiájával a háta mögött, öregecskén hazajön, szembe kell néznie a közösség gonoszságával. Egyedül a szomszédra, Hildegunnra számíthat, aki minden nap átjön hozzá, ellátja, szórakoztatja. De az asszonyt hamarosan szájára veszi a falu, összetűzésbe kerül családjával, szomszédaival és egy névtelen levélíró ellenszenvét is kivívja.
Bár Robert korban Hildegunn apja lehetne, mégis olyan érzésekkel gazdagodik kapcsolatuk révén, ami még eddigi élete során nem adatott meg neki.
Ez a történet, ami látszólag a gonoszságról szól, számomra sokkal inkább a gyávaság és irigység elegyének megjelenése. Más részről tényleg lehet egy falu gonosz? Egy társadalmi konvencióktól elszakadni nem tudó közösség kiveti magából azt, aki nem odavaló, aki más. A tömeg láthatatlan ereje, a közösség köteléke hihetetlen dolgokra képes.
Zseniális ebben a történetben, hogy olvasás közben mindig azt éreztem, bármi megtörténhet, jöhet egy fordulat, semmi sem dőlt el.
Nagyon tetszettek a több síkban mozgó szereplők. Voltak a háttért biztosítók, a falu egy-egy emblématikus alakja, postás, boltos; a család szintén sematikus figurái após, anyós, gyerekek, és a három kitűnően kidolgozott, előtérben mozgó főszereplők, Robert, Hildegunn és férje Tore. Érdekes volt látni, hogyna hatnak rájuk az események.
Nem túl biztató címmel indította útnak a szerző történetét, de csak hálás lehetek a megjelenésnek. A kötet az Európa Kiadó Femina sorozatának tagja. Miestas kihívásához olvastam: http://moly.hu/kihivasok/elfeledett-feminak

1 hozzászólás
Mariann_ P>!
Anne Karin Elstad: Mert a napok gonoszok

Amikor @Porcsinrózsa elkezdte olvasni ezt a könyvet és megtudtam miről szól, már elhatároztam, hogy én is elolvasom. Egyébként is szeretem ezeket a skandináv könyveket, egy más világ, de érdekel.
A fjordok között zajlik a megszokott élet, a nők az istállóban kezdik a napot a fejéssel, aztán házimunka , gyerekek nevelése, a szokásos dolgok.
A változatosságot az hozta, hogy a fiatalon Amerikába kivándorló idős Robert hazaköltözik, pénze van, nyugalomra vágyik.
Csakhogy ez a zárt közösség irigy , miután a 40-es évei környékén járó Hildegunn rendszeresen eljár hozzá segíteni, ahogy ő járt Robert anyjához is haláláig.
No de a falu népe gonosz is, rossz szemmel nézik, még a férjét is felhergelik, hogy biztosan viszonyuk van.
Van , persze, hogy van. Mivel az asszony férjéből időnként kitör a brutalitás, akár a feleségéről, akár egy állatról van szó, szinte állattá változik, annak is a borzalmasabb fajtájává.
A gonoszság pedig terjed, egyre nő.
Robert és a nő lelki társak lesznek, megnyugvást ad nekik eben a zavaros világban a kettesben akár szótlanul eltöltött idő is, semmi törvénybe ütközőt, hűtlenségre utalót nem tesznek.
De az italos pohárkák mellett eltöltött esték bosszúra késztetik a gonoszokat , aminek meg is lesz az eredménye. Nem nyomasztott, inkább dühös voltam, olyan volt, mintha egy balladát olvastam volna.
Megérdemelne egy újabb kiadást !

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

dokijano>!

Ha legalább fel tudná venni a harcot egyedül mindezzel szemben, de hát olyan ez, mintha ködben botorkálna. A gonoszság ott van körülötte, tudja, hogy követi, de nem látja és képtelen harcolni vele. Láthatatlan, megfoghatatlan és fenyegető, akárcsak a gondolatai.

43. oldal, Első hét (Európa, 1990)

Kapcsolódó szócikkek: gonoszság
dokijano>!

Gyűlölet. Erre gondol, ez az, ami életre kelt számára. Az igazság. Nem a falutól és a szegénységtől menekült. Az itteniekkel szembeni gyűlölettől menekült. Azt hitte, végleg hátrahagyta, azt hitte, sikerült túljutnia rajta, közben pedig egész idő alatt ott volt benne. Ideutazott, s újra találkozott vele. Ugyanazzal a gyűlölettel találkozik, ugyanazt a gyűlöletet látja bennük, érzi, hogy most is ellene fordulnak, s ez az, ami össze fogja roppantani. A konkrét dolgok, mindazok a kicsinyes és undok dolgok, amiket vele szemben tettek, ezek kézzelfoghatóak, amiket felismer, amik ellen lehet harcolni. De a többi dolog, a valódiak… S Hildegunn észrevette ezt. – Amit nem látok, attól félek a legjobban – mondta egyszer.

210. oldal, Negyedik hét (Európa, 1990)

Kapcsolódó szócikkek: gyűlölet
ppeva P>!

Emlékszik rá, milyen kicsinek érezte magát, mikor először állt Ane elé, a tekintete elé.
– Hát igen, elég gyengécskének látszol ahhoz, hogy gazdasszony legyen belőled – mondta Ane, és végigmérte. Mosolyogva mondta, de a szeme jéghideg volt.
– Ne aggódj emiatt, anya – mondta Tore. – Hozzászokott a munkához ott, ahonnan jött.
Emlékszik a dacra magában. Majd ő megmutatja nekik! Majd meglátja Ane, hogy nem nyűgnek jött a házhoz.
Munka, gondolja most, csak a munkával mérték. Ezzel mérnek itt mindenkit. Ha munkabíró vagy, ahogy itt mondják, akkor megfelelsz a várakozásnak. Akkor aztán senki sem kérdezősködik többé, hogy milyen is vagy, milyen ember vagy. Ha nem vagy munkabíró, akkor le lehet köpni téged, ki lehet gúnyolni, téged is, a gazdaságodat is. Így van ez itt, még ma is. Az a sok íratlan szabály, amit nem lehet megszegni. Egy gazdasszonynak sosincs szabadsága, nincs egyetlen munka nélküli szabad napja, sohasem utazik el feleslegesen, nem érdekelheti más, csakis az, ami összefügg a gazdasággal. Lepénysütő, pászkasütő tanfolyam vagy szövés és parasztingkészítés, ez aztán illik hozzá, és istenem, mennyire utálta ezeket! Mert alkalmazkodott a szabályokhoz. Azelőtt nemigen tudtak mit mondani róla. Gyerekeit a falu szülőházában szülte, néha rövid időre hazalátogatott, csent magának néhány napot Ellennél a városban. De sosem úgy, hogy Tore kárára vált volna. Ane csak örült neki, hogy egyedül veheti kezébe a gyeplőt, meg kényeztetheti Torét. S mikor Hildegunn hazajött, hálálkodhatott neki. Amióta itt van, nem emlékszik rá, hogy Tore akárcsak egyetlenegyszer is elkészített volna magának egy reggelit vagy egy vacsorát. Aztán itt vannak a könyvek, minden, ami érdekelte, azokat is el kellett rejtenie. Titokban olvasott, mint egy törvényszegő.

102-103. oldal

elle>!

Nem tudatosan választotta ezt a dátumot, legalábbis nem emlékszik rá, hogy tudatos lett volna, de hát itt áll, ma van augusztus 23-a. Robertot aznap temették el, amikor véget értek a kutyanapok…Újra megborong, s hirtelen maga előtt látja a Bibliát, azt a részt, amit kényszerből elolvasott az első levél után. Látja maga előtt, s bár tudja, hogy sosem fogja elfeledi, az utolsó szavakat mégis beírja a naptárába: „Mert a napok gonoszok.”

295. oldal

Angele>!

Szidja magát, igen, mert nem elég erős hozzá, hogy fütyüljön az egészre.

saturdaysun>!

Szinte szétfeszítik őket a ki nem mondott szavak, de abból a földből nőttek mindketten, amelyen állnak, jól tudják, mit szabad kimondani és miről jobb hallgatni.

42. oldal - Mert a napok gonoszok (Európa Könyvkiadó, 1990)

saturdaysun>!

Mitől válnak ilyenné az emberek?

118. oldal - Mert a napok gonoszok (Európa Könyvkiadó, 1990)

dokijano>!

Előfordult, hogy éjjel arra ébredt, sír az anyja. Ilyenkor szeretett volna odabújni hozzá az ágyba, megvigasztalni, de nem merte. Nem tud visszaemlékezni rá, hogy valaha is megérintették volna egymást így. A szeretet és a gondoskodás, amit anyja adott neki, abból állt, hogy távol tartotta tőle az éhséget. Magány, szegénység és robot, ez volt az ő gyerekkora. Leginkább a magányra emlékszik.

12. oldal, Első hét (Európa, 1990)

ppeva P>!

Így kavarognak a gondolatai, míg a krumpliszedő gépet javítja. Elég száraz már a föld, az idő is kimondottan alkalmas a mezőgazdasági munkára. Ha ilyen marad még néhány napig, akkor pincében lesz a krumpli, persze csak ha Hildegunn jól érzi magát, és fel tud ülni hátul a traktorra, hogy figyelje a krumpliszortírozót.

325. oldal

Kapcsolódó szócikkek: traktor
2 hozzászólás
Angele>!

Hisz mindenhol azt látni – újságban, tévében –, hogy a gyűlölet és a gonoszság szörnnyé változtatja az embert. A gyűlölet pusztít.

226. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gonoszság · gyűlölet

Hasonló könyvek címkék alapján

Merethe Lindstrøm: Csenddé vált napok
Morten A. Strøksnes: Tengerkönyv
Per Petterson: Megtagadom
Per Petterson: Irány Szibéria
Per Petterson: Lótolvajok
Erlend Loe: Leltár
Karin Fossum: Az Ördög tartja a gyertyát
Bjørn Sortland: Az őszinteség perce
Carl Frode Tiller: Bekerítés 2
Karl Ove Knausgård: Játék