A ​villa lányai (A villa 2.) 87% 110 csillagozás

”… ki törődik manapság a konvenciókkal? Háború van.”

A sorozat második részében 1916 februárjától egészen 1920 januárjáig követhetjük nyomon az augsburgi Melzer család életét, mely önálló kötetként is megállja a helyét. Miközben Marie, a villa új úrnője egyre inkább kiveszi a részét a textilgyár irányításából, a család impozáns lakóhelyén katonai kórházat rendeznek be. A nagypolgári család életét is teljesen felbolygatja az első világháború, ám a családtagok derekasan helytállnak. Nemcsak a sorsuk alakulását követhetjük nyomon, hanem azt is, hogy a férfi-női, illetve az úr-cseléd szerepekben milyen változásokat hoznak a történelmi események. Míg magáról a világháborúról viszonylag kevés információhoz jutunk, az emberi sorsok és kapcsolatok jóval hangsúlyosabb szerepet kapnak. Számomra a terjedelmes történet a közepére picit ellaposodott, de a zárásra szerencsére visszatért a lendület. A romantikus, történelmi családregényben a Downton Abbey és a Berlin nővérei kedvelő garantáltan nem fognak csalódni. Részemről pedig jöhet a folytatás!

A II. világháborúról sok könyvet olvastam már, azonban az elsőről még alig. Kevesebbet is tudok róla. Érdekes volt erről az időszakról olvasni, ráadásul a német emberek szemszögéből. Számomra ez sokkal komorabb hangulatú volt, mint az első rész, nyilvánvalóan a háború miatt. Kedveltem a szereplőket, a végére még Lisát is megszerettem. :) Nagyon tetszett, ahogy az urak kiállnak, segítenek a bajbajutott cselédeken, olyanok mint egy nagy család.
Az írónő stílusa remek. Az események lassan bontakoznak ki, de mégsem unalmas.
5 csillagra értékelem.

Ez a rész is ugyanúgy lekötött és elvarázsolt, mint az első, jó volt visszatérni a Villába és a textilgyárba.

A történet gerincét ezúttal az első világháború adja, a férfi szereplők nagy része harcba vonul, a családi üzlet is megsínyli az évekig húzódó harcokat. Az olvasó betekintést nyer, a fronton zajló eseményekbe, az otthon maradt asszonyok küzdelmes életébe. A rengeteg veszteség mellett sok öröm is éri a szereplőket, hisz 3 gyerekkel bővül a Meltzer család már a történet elején, az ő első néhány évük is nyomon követhető.

Amit már az előző kötetben is szerettem, hogy nem csak az úri család tagjainak az életét ismerjük meg, hanem a Villában szolgáló emberekét is. Igaz, hogy Jacobs rengeteg szereplőt mozgat, de számomra egyáltalán nem volt zavaró (pedig más könyvekben nehézséget szokott okozni) és szerintem emiatt is képes fenntartani az ember figyelmét, hisz mindegyik sors érdekesen alakul.
Lisa jellemfejlődése fantasztikus volt, Marie talpraesettsége az üzlet terén pedig szintén nagyon figyelemreméltó, különösen azt mérlegelve, hogyan telt a gyermekkora.

Egy szó, mint száz, továbbra is nagy rajongója vagyok az írónő munkásságának, csodálatos családregényeket alkot.

Nagyon vártam, hogy folytathassam a történetet, személy szerint én nem csalódtam.
Ezt a részt már teljesen átjárta az I. világháború és annak borzalmai. Itt már éreztem némi hasonlóságot a Downton Abbey című sorozattal. spoiler
Elég hosszú a könyv, de nekem nem volt unalmas, több szálon fut, néha betekinthetünk a frontra, közben ott a gyár, amit Paul apja Marie segítségével próbál életben tartani, a villa lakóinak hétköznapjai, szóval szerintem eléggé cselekményes volt. Még némi karakterfejlődés is jutott nekünk, pl Paul mindkét testvére előnyére változott. Borzasztóan sajnáltam ami Kittyvel történt. Marie és Paul szerelme kihívásokkal szembesül, és bonyolítja a dolgokat, hogy Paul a háború végén spoiler. A végén ami nekem annyira nem tetszett, hogy spoiler. Remélem a következő részben esetleg benne lesz. Alig várom, hogy olvashasam a harmadik részt is, bízom benne, hogy hamar kiadásra kerülhet.

Nekem a második rész egy fél csillaggal jobban tetszett. Hiába nem fogtak meg túlságosan a karakterek és hiányoltam az érzelmeket,mint az első részben is, kiváncsi voltam hogyan alakul az életük a háború alatt és a gyár sorsára.
Marie és Paul kapcsolata ,ami még mindig a legjobban tetszik, de a kicsi Hanna szerelmi szála sokkal izgalmasabb, nagyon sajnálom, hogy nem kapott főbb szerepet ez a szerelem.
Lisát az első részben nagyon nem szerettem és még itt az elején is úgy gondoltam, hogy megérdemli amit kap, de utánna elkezdett a kórház nyitásával sokkal szerethetőbb, emberibb lenni.
Tillyt és családját nagyon sajnáltam, ő és a bátyja nem ezt érdemelték.
Kitty még idegesítőbb volt, mint az első részben, őt most sem tudtam elviselni és a zagyvaságát bevallom ,néha csak átfutottam.
Rengeteg minden történt ebben a részben, volt öröm, csalódás, sírás és nevetés. A háború mindenkit megváltoztatott. A végén örültem a befejezésnek, de ennek köszönhetően még mindig követni akarom az életüket és tovább fogom olvasni a sorozatot.

Nem okozott csalódást a második rész sem! Az okos Marie fokozatosan főszereplővé lépett elő. Az első világháború a gyár és a család életét is megváltoztatta, de Marie mindig rájött, mit tegyen, hidegvére sosem hagyta el. Ő lett fokozatosan a villa nagyasszonya., aki kézben tartotta a gyár dolgát is. Apósával sokat csatázott ugyan, de az öregúr egyre jobban megkedvelte és és méltányolta. Paullal nagy szerelemben éltek, ikergyermekeket neveltek, de egy napon a férfit is behívták.
A kelekótya Katharina és az irigykedő Elizabeth is örvendetes jellemfejlődésen mennek keresztül ebben a részben. Különösen az utóbbi, aki nyafka, megcsalt úriasszonyból a kastélyban kialakítandó kórház fő támogatójává és felelősségteljes ápolónővé válik.
A végén kicsordultak a könnyeim is. Nagyon várom a harmadik részt!
Ui: Hanna is megérdemelné végre a boldogságot!

Második olvasásom a német írónőtől. Nagyon megszerettem a sorozatot. Az első világháború idején játszódik, németországban, és a Melzer család életét követhetjük nyomon. Minden örömükkel és bánatukkal együtt.
Az első részben megismert fiatalok Paul és Marie (aki árvaházból érkezik hozzájuk konyhalánynak veszik fel) itt már házasok és ikreik születnek, de mivel kitör a háború, Paul bevonul. spoiler Marie remek üzletasszony, ő viszi a textilgyárat, mikor apósa elkeseredik, mert egyre kevesebb a munka, a munkások elégedetlenkednek, fizetésemelést akarnak. spoiler
Sok-sok mellékszereplő is van, akiknek szintén érdekes életük van. Pl. Hanna a kis konyhalány. spoiler
Aztán ott vannak a Melzer lányok Kitty spoiler és Elizabeth spoiler
Még sok érdekesség van a történetben, érdemes elolvasni, főleg aki szereti a családregényeket :)

Nagyon nehezen, nyögvenyelősen indult ez a rész, lassan sikerült visszarázódnom a történetbe. Marie-t sokkal kevésbé kedveltem ebben a részben, mint az elsőben, Liza viszont pozitív irányba változott, ahogy Kitty is. Ami meglepő, hogy Humbert részei voltak talán a kedvenceim, remélem, nem tűnik el a folytatásra sem, mert benne nagyon sok potenciált látok. Tilly is nagyon szimpatikus karakter, érdeklődve várom, hogy sikerül-e megvalósítani a terveit, az ő sorsa még elég nyitott könyv. Akit viszont még nem tudok hova tenni, mi az írónő célja vele, az Klippstein, kíváncsi leszek a szerepére.

Nem tudott magával ragadni, lassú és túl aprólékos a történetmesélés. Itt is, mint az előző résznél, végigkísért az az érzés, hogy angol nemesség a szereplő, és Angliában zajlik az esemény. Sajnos ez Downton Abbey hatás. Erre persze rájátszott a folytonos esős idő, a szereplők esőben való ázása. Nincs kiemelkedő szereplő, egyforma hangsúlyosak, üde folt Tilly megjelenése. A társadalmi korrajz miatt érdemes elolvasni, valamint a német polgárok szemszögéből láthatjuk a háborút.

Az első rész jobban tetszett mint ez. A könyvet olvasva jöttem rá, hogy szerintem még nem is olvastam első világháborús könyvet. Mindenképp szeretnék ebben a témában majd többet olvasni. Kicsit nehéz volt követni a folyamatos nézőpont váltások miatt, de a váltások mindenképp izgalmassá és érdekessé tették a regényt. A karakterek közül talán Paul és Marie párosa áll hozzám a legközelebb. Kíváncsi vagyok a folytatásra.