1222 83 csillagozás

Anne Holt: 1222

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​601-es Oslo-Bergen expressz 1222 méteres tengerszint feletti magasságon elakad a jeges sínen, miközben a norvég történelem legádázabb hóvihara tombol körülötte. A 269 utas a magas hegyek közt gyorsan süllyedő hőmérsékletben kénytelen elhagyni a hóban rekedt vonatot, hogy egy több száz éves hegyi szállón keressen menedéket. A vihar elől biztonságban vannak, de pirkadatkor egyiküket holtan találják. Mivel a vihar nem csillapodik, Hanne Wilhelmsent, a nyugalmazott rendőrfelügyelőnőt kérik meg, hogy vizsgálja ki a gyilkosságot. De Hanne nem akar részt venni ebben. Kemény tapasztalatok alapján tanulta meg, hogy az igazság árát néha nem érdemes megfizetni. Az igazság keresése neki élete szerelmébe, nyomozói pályájába és mozgási szabadságába került: a gerincébe fúródott golyó deréktól lefelé megbénította. A kerekesszék, a gyilkos és a halálos vihar által csapdába ejtett Hanne egyre növekvő szorongásában a szálló minden lakója osztozik. Nyomozzon-e, vagy csak várja meg, amíg segítség… (tovább)

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2013
ISBN: 9789632547190
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2012
382 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632545929 · Fordította: Borka László

Most olvassa 3

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 18

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Lisie87 P
Anne Holt: 1222

Kellemes csalódás, nem volt olyan rossz, mint amilyen alacsony %-on áll itt a molyon. Igaz, annyira kiemelkedően jó sem volt. Hiányzott belőle az izgalom, inkább csak sodródtunk a történettel, megtörténtek a gyilkosságok, volt egy kis egyéb rejtélyes szál, amin gondolkodhattunk a főszereplővel.
Nyomozónőnk nem igazán lopta be magát a szívembe, de a végén egész szépen megoldotta az ügyet! :)
Egynek elment, kellemes kikapcsolódást nyújtott.

>!
Black_Angel
Anne Holt: 1222

Nekem nagyon nehezen indult be.. és úgy igazán nem is tetszett..szenvedtem vele.. egyedül az ötlet miatt adtam ennyi csillagot.

>!
Maya
Anne Holt: 1222

Véletlenül jött szembe velem itt a molyon, és mivel épp nagyon untam, amit olvastam, hirtelen felindulásból neki is fogtam. Amíg olvastam, tulajdonképpen még élveztem is. Az ötlet nagyon jó. Mit hoz ki az emberekből, ha nem ott találják magukat, ahová készültek, ha hirtelen összezárja őket a véletlen, olyan emberekkel, akiket nem kedvelnek. Milyen érzés másnak lenni? Milyen érzés, ha lopva mindig figyel valaki? Hogy lehet elviselni a szánalmat, azt, hogy mindenben segítségre szorulunk. Ez a szál jobban lekötött, mint a krimi. A tettest egyből kitaláltam, bár nem is érdekelt, nem az volt a fontos, inkább az embereket figyeltem. Azt, hogy kiből mit hoz ki a helyzet, ki mikor jön rá arra, hogy elégedetlen az életével. Hiszen egy ilyen kényszer-semmittevés igazi önismereti táborrá válhat egy csapdába esett embernek. Főleg, ha eddig önmaga csapdájában vergődött. Egy másfajta fogság megoldhatja a belső fogság problémáját, ha valaki tesz érte, nem csak a sültgalambot várja.
Olvasás közben kicsit csodálkoztam, hogy ilyen alacsonyan áll a csillag-átlaga, de mire a végére értem, én sem tudtam több csillagot adni.

>!
mandarina
Anne Holt: 1222

Tegnap még négy csillagot adtam rá, de aludtam rá egyet. Ritka ugyanis, h a főszereplővel már az első oldalaktól kezdve azonosulni tudjak, nagyon beleéreztem magam az életunt volt rendőrnő helyzetébe, aki – miután munkája következtében lebénul – teljesen visszavonul, bezárkózik az otthonába és ha úgy tartja kedve, hónapokig tudomást sem vesz a külvilágról. Ebből az apátiából mozdítja ki a vonatbaleset és kísérhetjük végig, ahogy a csigaházából lassacskán előbújik és visszatalál a régi énjéhez. Ennek a folyamatnak a megkoronázásaként -az írónő által is bevallottan Agatha Christie klasszikusát idéző élethelyzetben – úgy mellékesen felderíti a címadó hotelben elkövetett gyilkosságokat. A krimiszál mellett külön értékeltem, h a törpenövéssel, mozgáskorlátozottsággal és egyéb, társadalmi egyenlőtlenséggel kapcsolatos morális kérdéseket is feszeget.

2 hozzászólás
>!
kormix
Anne Holt: 1222

Rövid időn belül ez a második könyv, pontosabban a második krimi, ami szerintem sokkal több %-ot érdemelne.
Mert jó kis olvasmány volt ez! Bár lehet, hogy tényleg jó időben talált meg. Pontosan valami ilyenre volt most szükségem. Egy olyan történetre, ahol nem pörögnek úgy az események, ahol nem kell állandóan résen lenni. Most az is kifejezetten üdítő volt ─ pedig nem szeretem általában az ilyesmit, ─ hogy sok szereplőt felvonultatott az írónő, még ha csak egyetlen kis apróság alapján is lehetett őket elkülöníteni: (nem) kurd házaspár, dél-afrikai férfi, kötő nő, stb. Nem is kellettek most a nagy háttérsztorik.
Ráadásul csak az eleve irritálónak szánt karakterek irritáltak. A főszereplő Hanne szerintem kifejezetten pozitív karakter, mondjuk a történet vége felé már tényleg kezdtem besokallni a kerekesszékes lét viszontagságairól szóló gondolatoktól.
Ami számomra a legfurább volt, az maga a norvég ember. Már ha tényleg ilyenek a norvégok, mint Anne Holt néhány karaktere. Nincs erre jobb szó, furák. Indokolatlan hangulatváltozások, reakciók, stb. De egyszer hátha szerencsém lesz kitapasztalni.
És ne feledkezzünk meg a rejtélyről. Fogalmam sincs, hogy aki ezt előre kitalálta, az mekkora mágus, de engem meglepett. Igaz, az írónő jól behúzott a csőbe egy másik szállal, de egyébként sem számítottam volna erre. Ez is egy nagy piros pont a könyvnek.
A fél csillagos levonás inkább annak szól, hogy ez egy sorozat 8. része, így a visszaemlékezések csak zavarnak, kizökkentenek, illetve a történet végén lévő nagy cliffhanger is eléggé felesleges, nem üt.
habár nem valószínű, hogy érdekelne a sorozat azok alapján, amit megtudtam az előzményekről

>!
OlvasóMókus
Anne Holt: 1222

Ez a regény tulajdonképpen egy modern Tíz kicsi néger történet. Emberek összezárva egy elzárt, megközelíthetetlen helyen és sorra történnek a gyilkosságok. Nem igazán volt izgalmas a történet, kevés volt a nyomozás, az indíték pedig egyenesen harmatgyenge volt.

>!
szilva81
Anne Holt: 1222

Szeretem a krimiket, pláne a jó krimiket. Érdekes volt a mozgáskorlátozott, visszavonult rendőrnő logikáját és megfigyeléseit követni. Volt meglepődés a könyv végén, és rejtély is.
Egy dolog: kicsit sokat foglalkozott az írónő a szagokkal, hogy kinek milyen test illetve szájszaga van. :)

>!
alaurent P
Anne Holt: 1222

Véletlen jutottam a könyvhöz, de nem volt rossz választás. A főszereplője, egy deréktól lefelé lebénult volt rendőrnyomozónő, és a helyszíne, a hóvihar által elzárt közösség, benne a gyilkossal, az elejétől megfogott és érdekelt. A főhősével ha azonosulni nem is tudtam, de elhittem és elfogadtam a reakcióját a megváltozott életkörülményeire: melyikünk lenne kevésbé pokróc a helyében? Ki ne próbálná elkerülni a szánakozást, a részvétet, vagy akár a villanásnyi örömet a másik szemében: de jó, hogy én nem…? Az is becsülendő benne, hogy emberkerülő lett, de csak a közvetlen családján kívül, vagyis meg tudta teremteni azt a kört, ahol mindezzel együtt otthon van. És végül, az extrém külső körülmények hatására feloldódik annyira, hogy ő oldja meg a rejtélyt, brilliáns módon levezetve – mint Poirot, ahogyan szokta.
Sokféle szereplő volt , fura, különleges vagy éppen unalomig ismert jellemekkel, karakterrel. Engem lekötött az első mondattól az utolsóig. Talán azért is, mert kényszerből összezárva semmivel nem jobb egy csoportnyi ember, akár tetszik, akár nem.

>!
kzsuzsu
Anne Holt: 1222

Szívesen olvasok krimiket és szeretem, ha a történet pörgős, izgulós, nyomozós. Ez a történet azonban kicsit vontatott volt nekem, hiányoztak az igazán érdekes fordulatok. Inkább az elmélkedésen volt a hangsúly, mint a cselekményen. Zavaró volt, hogy időről-időre előretekintett az író, hogy mi fog történni és a végén pedig félbehagyta a történetet. A helyszín- és a karakterválasztás viszont érdekes volt.

>!
Kalács85
Anne Holt: 1222

Poirot nő lett, rokkant és nagyon mogorva. Mindez az érzés akkor erősödött meg bennem mikor kaptunk is egy utalást a „főhőstől” a szürke kis agysejtekre.
Egyébként nekem nem volt szimpi Hanne, pedig nagyon igyekeztem megszeretni. De ez a túlzott dac, egyedül is meg tudom oldano attitüd nem jött át. Egyszer jó volt, de mély nyomot nem hagy bennem.


Népszerű idézetek

>!
Maya

Engem érdekelnek az emberek, de nem akarom, hogy én érdekeljem őket.

>!
dorcy01

Minden szempontból normális külsejűek. Van egy kis pigment a bőrükben, más fejfedő, más nevet adnak Istennek, mint mi, ez az, ami elválasztja őket tőlünk. Tulajdonképpen ennyi. De ez elég. És miért is?
(…)
Azért, mert sokan vannak. És egyre többen lesznek körülöttünk! A szorongás, hölgyeim és uraim, sokszor összefügg a mennyiséggel. Ahogy nem félünk egy méhtől, de pánikba esünk, ha egy egész méhkasnyi repül felénk.
(…)
Ami még rosszabb, hogy ha egyszer már féltünk repülő méhbolytól, akkor lassan már egy méhtől is megijedünk, ha felénk repül. És ha a méhektől félünk, akkor lassan minden furcsa lénytől tartani fogunk. És ezt barátaim, úgy hívják, hogy kollektivizmus. Veszélyes dolgok ezek.

151-152. oldal

>!
Maya

Azt mondják, hogy a vélemény önmagában soha nem veszélyes. Ebben én nem vagyok annyira biztos.

>!
Maya

Megszoktam, hogy az emberek otthagynak. Ez a célom.
Meg kell találni az egyensúlyt az udvariatlanság és a visszafogottság között. Ha túl sokat adagolok az utóbbiból, az csak kíváncsivá teszi az embereket, és még jobban rám szállnak (…)

>!
Maya

Meglepő, hogy az emberek milyen nehezen fognak fel dolgokat.

>!
Maya

A név ikon. Rövid leírása a tulajdonosának.

>!
Maya

A világ boldogan várja, hogy becsapják.

>!
alaurent P

A kapzsiság halálos bűn a katolikusoknál. De emiatt senki nem hőzöng egy olyan társadalomban, ahol a harácsolás nem felháborodást vált ki az emberekből, hanem elismerést.

266. oldal

>!
mandarina

Mi pedig jó norvégok módjára viselkedtünk és egy kis darab Norvégiává változtunk. Ha így van, gondoltam magamban, akkor előbb-utóbb itt bűntény fog történni.


Hasonló könyvek címkék alapján

Brigitte Aubert: Az erdei halál
Jeffery Deaver: Ablak a halálra
Jo Nesbø: A fiú
Jo Nesbø: A megváltó
Jo Nesbø: Leopárd
Jo Nesbø: Fejvadászok
Sven Elvestadt: Krag felügyelő bravúros nyomozásai
Hozleiter Fanny Mosolyka: Te döntesz
Kleinheincz Csilla: Üveghegy