Can't ​Even 7 csillagozás

Bár a könyv (szinte) kizárólag az amerikai kortársaimról szól, meglepően sok ponton tudtam azonosulni vele, és magyar viszonyok között is értelmezni a mondanivalóját. Még ha nem is azonosak a viszonyok, a folyamatok sok szempontból ugyanabba az irányba tartanak.
Egészen újszerű felismerésekre jutott a könyv szerzője azzal kapcsolatban, mi romlott el alapvetően a mai harmincas (egészen pontosan az 1980–1995 között születettek, ha jól emlékszem) generáció számára, és miért érezhetik nagyon sokan úgy, hogy nem úgy alakul az életük, ahogy alakulhatna. Kezdve a munkától a szabadidő eltöltésén és a technológiához való kapcsolódáson át a szülői létig, melyek mind-mind egyfajta generációs kiégéshez vezetnek végső soron. A konklúziója pedig az a könyvnek, hogy ezen nem tudunk egyéni szinten javítani, mert maga a rendszer rossz.
Érdekes könyv volt.

A könyv legérdekesebb felvetése, hogy a kiégés (a munkában, magánéletben és szórakozásban tapasztalt általános fáradtság, és az emiatt érzett elveszettség és düh) nem egyéni pszichológiai probléma, hanem egy egész generációt érintő társadalmi jelenség, ami az elmúlt 30-40 év társadalmi berendezkedésének egyenes következménye.
A könyv elvitathatatlan érdeme, hogy egy komplex problémát komplexen kezel: felvázolja, hogy az érintett generációba nevelt elvárások, a munka elsődleges identitás-meghatározó és életszervező szerepe,a megtartó közösségek hiánya – társulva a rövidtávú profitban érdekelt gazdasági berendezkedéssel és folyamatosan változó munkakörnyezettel hogyan hajt egy egész generációt a kiégés felé. A gondolatmenet a fejezetek szintjén jól felépített, a felvetett témákat és gondolatokat sokféle hátterű és helyzetűember példájával szemlélteti. Számomra különösen érdekesek voltak a hazai és USA-beli helyzet hasonlóságai (pl. fizetetlen gyakornokság, gazdasági válság) és különbségei (horribilis diákhitelek értéktelen diplomákért, kifizethetetlen TB).
Ugyanakkor az író nem találja fel a spanyolviaszt, csak azt részletezi, amit előtte már sokan megírtak: a „milleniál” generáció boldogtalanságát a maximalista, folyamatos fejlődést és növekedést feltételező elvárásaik és a romló kilátások közötti éles kontraszt okozza. A könyv nem mentes a „megmondókönyvek” tipikus hibáitól, a legzavaróbb számomra ezek közül a „cherry-picking” érvelés: egyetlen, a saját gondolatmenetével ellentétes példa (pl. szintén a generációhoz tartozó, de kiégésben nem érintett ember) vagy tanulmány sem szerepel benne. Kicsit károsnak tartom, hogy számos olyan jelenséggel kapcsolatban is tehetetlenséget feltételez, ahol abszolút megvan a lehetőség az egyéni döntésre és határhúzásra (pl. túlzott közösségi média használat, napi ritmus teljes hiánya). Bár alapvetően a szöveget könnyű olvasni, a megfogalmazás sok helyen redundáns vagy szájbarágós – ezért egy kis átgondoltsággal a könyv kevesebb oldalon több tudna lenni.

Összességében véve szerintem minden hibájával együtt is elolvasásra érdemes, nagyon jó gondolat- és vitaindító lehet. Ha pedig érdekel az érintett generáció vagy a modernkori kiégés jelensége, akkor tényleg jó szívvel tudom ajánlani.