Az ​udvarhölgy 17 csillagozás

Egy nem mindennapi élet a korona árnyékában
Anne Glenconner: Az udvarhölgy

Margit ​hercegnő udvarhölgyének nem mindennapi életébe nyerhetünk bepillantást, aki nyoszolyólány volt a királynő koronázási szertartásán. Anne Glenconner könyve felfedi a The Crown című Netflix-sorozat hátterét, valamint beszél a saját élete fordulatos eseményeiről és tragédiáiról, amelyekben mindvégig bátran helyt állt, és a generációjára jellemző kitartással vészelte át a nehézségeket.

Anne Glenconner gyerekkora óta közel áll a királyi családhoz. Leicester ötödik grófjának elsőszülött gyermeke volt, de „nagy csalódás”-t okozott a családnak, mert lányként nem lehetett örökös. Holkham Hallban, Anglia egyik legnagyobb birtokának kastélyában nőtt fel, ami Sandringhammel határos, így sokszor játszottak együtt Erzsébet és Margit hercegnővel.
Udvarhölgyként és a koronázási szertartás egyik nyoszolyólányaként, Lady Glenconner a királyi ház történetének hiteles szemtanúja, ugyanakkor a túlélője és képviselője egy olyan generációnak, amelyben az arisztokrata nők… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2019

>!
GABO, Budapest, 2020
328 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634069461 · Fordította: Gondáné Kaul Éva

Enciklopédia 3


Most olvassa 1

Várólistára tette 32

Kívánságlistára tette 43

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

tonks>!
Anne Glenconner: Az udvarhölgy

Anne Glenconner: Az udvarhölgy Egy nem mindennapi élet a korona árnyékában

De jó, hogy nem ebbe a világba születtem – ez volt az első gondolatom a könyv befejezése után. Az alcím egyáltalán nem hazudik – Egy nem mindennapi élet a korona árnyékában – és Anne Glenconner az élő példája annak, hogy az angol hidegvér mennyi csapást kibír. Lehetne sajnálni is ezt a nőt, hogy egy rangos családba született ugyan, de a világháborúk miatt a pénz eltűnt a név mögül, hogy egy letűnt kor normái szerinti neveltetést kapott, hogy egy seggfej férj mellett ki kellett tartania a végsőkön is túl, de inkább…. értetlenséggel vegyes tiszteletet érzek iránta. Nem tudnék úgy élni, mint ő, akkor éreztem legközelebb magamhoz, mikor kijutott Amerikába reklámozni a családi vállalkozást és életében először szabadon élhetett. Nagyon jó gondolatokat fogalmazott meg az élet kettőségéről: egyik percben egy óceánjáró első osztályán vacsorázik, kristálypohárból iszik, a másikban viszont a harmadosztályon kiszorul a folyosóra a hálótársai tengeribetegsége miatt. Egy társadalmi osztályban kering II. Erzsébettel és Margit hercegnővel, a királynő koronázásán is szerepelt, de közben az anyja porcelánjait árulta, hogy fenn tudják tartani a családi kastélyt. Férjhez menése után a pénz már nem volt akadály – vesznek konkrétan egy szigetet maguknak egy ponton…. – de helyette a férfival, később a gyerekeivel való problémák szaporodtak meg. Margit hercegnővel való kapcsolata egy biztos szála az életének, amelyhez sok érdekes és pozitív élmény kapcsolódott. Néha kicsit unalmassá válik a szöveg, de valahol ez az életrajzok sajátossága, nem lehet minden gördülékeny és izgalmas folyamatosan.
A férje meg annak az egész pereputtya azonban egyáltalán nem volt szimpatikus, az a tipikus beképzelt angol burzsoá réteg az övék, ahol ha túl lila a skóciai kastélyuk melletti hangamező, akkor kék papírvirágokkal szórják be a nagybácsi lefitymálása miatt, agyrém. És ez még egy könnyedebbnek beállított, anekdotás eset volt.

BBetti86>!
Anne Glenconner: Az udvarhölgy

Anne Glenconner: Az udvarhölgy Egy nem mindennapi élet a korona árnyékában

A korona nekem is az egyik kedvencem a Netflixen, így könnyen el lehet nekem most adni az ilyen történeteket, amik kötődnek hozzá valamiképpen.
Anne Glenconner az előszót tulajdonképpen annak is szenteli, hogy a sorozat miképpen vezette el addig, hogy kiadja az életrajzát. Őt is megkeresték a sorozat kapcsán, megjelent benne a személye, és segítette Helena Bonham Carter (Margit hercegnő) felkészülését is, hiszen Glenconner Margit hercegnő udvarhölgye volt.
Ehhez képest némileg meglepett, hogy valóban életrajzot olvasok, és nem a királyi család van a fókuszban. Sőt, Glenconner nagyon visszafogott a királyi családdal kapcsolatban. Nagyon kevés személyes történetet mesél el róluk, és nagyon kiérezni a kötetből, hogy mekkora tisztelettel van feléjük. Nem botránykönyvet akart írni, nem is az. Amit megtudunk belőle a családról, az csupa pozitív dolog. Egyedül Margit hercegnő szerepel többet, akiről megtudhatjuk, milyen kivételes barát és személyiség volt.
Ami botránytörténet van benne, az a nemes hölgy saját családjának sztorija. Akadtak benne olyan részek, amin azért felhúztam a szemöldököm. Mint a nászút – ahol azzal akarta a friss férj a feleségét bevezetni a szexualitás világába, hogy Párizsba elvitte nyilvános kukkolásra. De ennél perverzebb előadásokra is elcipelte.
Kellemes modorú, finom életrajzi kötet ez, amelyben szépen végighaladunk a nő életútján. Vannak benne fordulatok és kalandok, érdekes élete volt. De ezen túl az is érdekes, amit a kultúráról, a nemesség szokásairól közvetít. Gyereknevelés, vagyonkezelés, tanulmányok. A nemesi házasságok például mai ésszel egészen abszurdak. Nem nyílt házasság, de a férje mégis simán megengedi magának, hogy a feleségének panaszkodjon arról, mennyire rosszul sikerült a nyaralása a szeretőjével. Valahogy azt éreztem ki belőle, hogy zárt ajtók mögött mehetnek a botrányok, csak kifelé kell a tökéletes képet sugallni. Ezt megmutatja ez a kötet Margit hercegnő életében is – a férjével mindkettejüknek volt más, de évekig házasok maradtak ilyen okból. (A koronában is ezt mutatták Charles és Diana kapcsolatával.)
A végén örültem a kép mellékletnek is, szívesen megnéztem, hogy miképpen festenek a szereplők, akiknek az életéről olvastam.

Olvasmányos, bár inkább nőknek való életrajz. Lekötött saját jogon, és értékelem, hogy nem a sorozattal akarja eladni magát, tényleg érdekes saját jogon és nem botránykönyv.

theodora>!
Anne Glenconner: Az udvarhölgy

Anne Glenconner: Az udvarhölgy Egy nem mindennapi élet a korona árnyékában

Ha kizárólag Margit hercegnő érdekel titeket, akkor ez a könyv nem fog eleget adni – bár próbálkozik. Anne elmeséli a legelső találkozásokat a hercegnőkkel, a formálódó barátságokat és az udvarhölgyi minőségében töltött hosszú éveket. Megpróbál egy őszinte képet adni a hercegnőről, akit a sajtóban sokkal rosszabbul festettek le egyes helyzetekben.
Bővebben a blogon

kritta>!
Anne Glenconner: Az udvarhölgy

Anne Glenconner: Az udvarhölgy Egy nem mindennapi élet a korona árnyékában

A könyv remek bepillantást nyújtott a palota, a hercegnők, valamint az angol közélet rejtett világába. Számomra igazán megható volt, hogy mennyire élénken élnek Anne emlékei, annak ellenére, hogy évtizedeket ölelnek fel. Örülök neki, hogy megismerhettem a történetét.
A memoár szellemes, őszinte és összességében stílusos, érdekes emberi sorsokkal tarkítva. Meglepetésként egy olyan fordulattal zárul az elbeszélés, amitől valóban leesik az állunk.

Részletesen: http://konyvlelo.blogspot.com/2020/06/fulszoveg-margit-…

accio_libris P>!
Anne Glenconner: Az udvarhölgy

Anne Glenconner: Az udvarhölgy Egy nem mindennapi élet a korona árnyékában

Anne Glenconner a legidősebb lánya Leicester ötödik grófjának. Norfolkban, a Holkham birtokon nőtt fel, ami olyan hatalmas, hogy mikor gyerekkorában a szolgálók a konyhában betették a reggeli tojásait a forró vízzel teli fazékba, mire odaértek vele az ő szobájába, a tojások megfőttek. Ő volt II. Erzsébet koronázásán az egyik nyoszolyólány, és harminc évig volt Margit hercegnő udvarhölgye és bizalmasa. Huszonhárom évesen ment hozzá Colin Tennanthoz, más néven Lord Glenconnerhez, egy skót kastély, és a hozzá tartozó birtok várományosához és egy karib sziget, Mustique későbbi tulajdonosához. Ilyen alapokkal ez a könyv lehetne egy tündérmese is, ha valójában Lady Glenconner élete nem lenne egyszerre kiábrándító, inspiráló, ijesztő és lenyűgöző. És ha nem beszélne keresetlen őszinteséggel egy olyan zárt és elborult világról, mint a brit arisztokrácia. Bizonyos részletek erről az életvitelről és a szisztematikus problémáiról egyenesen sokkolóak. A szerző tökéletesen hétköznapi mondatokba csempészett bele elképesztő dolgokat: néha vissza kellett olvasnom, biztos jól értettem-e, ami épp a szemem elé került. Ezeket csak a humor és egyenes hangnem tette néha elviselhetővé. No meg a tökéletes elegancia és hidegvér, ahogyan Lady Anne beszámolt róluk.
Annak ellenére, hogy Lady Anne egy kastélyban született, a gyermekkora mindennek nevezhető, csak felhőtlennek nem. Kishúgával hamar szülők nélkül maradtak a második világháború miatt, akik biztos távolságban szerették volna tudni a lányaikat a valószínűsíthető katonai célpontoktól. Így rokonok, de leginkább dadusok vigyáztak rájuk, akik közül az egyik életreszóló lelki sebeket ejtett rajtuk. A háború pedig a testükön hagyott nyomot. Majd bentlakásos iskolába kerültek, ahol az oktatás színvonala alacsony volt, egyrészt a tanárok hiánya, másrészt a tanulók neme miatt. Sajnos a nemesi származású nők lehetőségei durván limitáltak, hiszen nem örökölhetnek földet, vagy rangot. Az ő kötelességük férjhez menni és mielőbb utódokról gondoskodni. Később, felnőttként szembesülnek a probléma másik oldalával, mikor a házasságuk előbbre való lesz a gyermeknevelésnél, és a saját gyermekeiket is ugyanabban a csapdában láthatják viszont. A szerző két idősebbik fia ugyanannak a rugalmatlan, elavult és hideg rendszernek lett az áldozata, mint korábban ő is: dadák, internátus, fizikailag távol levő szülők. Mindez lényegében traumatizálja és lélekben megnyomorítja egyiküket. Ami mindenképp szimpatikussá tette számomra Lady Anne-t, hogy teljes mértékben vállalta a felelősséget a hibáiért, önkritikával élve felülvizsgálta a nevelési módszereit fiatalabb gyermekei érdekében. Ha nem is változtatott sokat – mert a kialakult rendszer nem nagyon engedte –, de sokkal jobban odafigyelt a kisebbek nevelésére, ami szerencsére meg is látszott rajtuk.
“Ez jellemezte az egész életemet – az egyik pillanatban nagy fényűzésben volt részem, a következő pillanatban pedig annyira távol kerültem tőle, hogy szinte már azt hittem, csak álmodtam a luxusról.”
Lady Anne egy ősi családba született, aminek a címere egy lópatkót elnyelő struccot ábrázol, ami azt jelképezi, hogy mindent meg tudnak emészteni. Ebben a memoárban a házasságából megtanuljuk, hogy ő volt a tökéletes strucc: nem csak meg tudott emészteni mindent, de remekül dugta a fejét a homokba. Tulajdonképpen ez tette lehetővé, hogy túléljen ötvennégy évet a férje mellett. Colin Tennant ugyanis – bár soha nem diagnosztizálták – súlyosan mentális beteg volt. Hívhatja a felesége őt ezerszer is excentrikusnak, színes egyéniségnek, meg ki tudja még minek, én úgy vélem, ezt a sok színt, amit felmutatott, gyógyszerekkel remekül kordában lehetett volna tartani. A nászútjuk már olyasmikbe engedett bepillantást, amit őszintén soha nem akartam tudni, de a férje mindig tudta tovább fokozni: rendszeresen előadott nyilvános jelenetek, a felesége megalázása, dekadencia, kegyetlenség, különféle perverziók, felelőtlenség, szélsőséges és rapszódikus hangulatok. Leginkább úgy tudnám jellemezni, mint egy férfitestben élő ötéves, hisztis, privilegizált gyereket, akinek leginkább egy szigorú dadus állandó és következetes dorgálása kell, nem pedig egy érző feleség és öt gyerek. Belegondolni is rossz, hogy egy jólnevelt úrihölgyet hozzáadnak egy nárcisztikus és nyilvánvalóan személyiségzavaros férfihoz, csak azért, hogy a vagyon a vagyonnal házasodjon. Ennél már csak az ijesztőbb gondolat, hogy hány elmebetegnek lehet alanyi jogon járó helye a Lordok házában. De ő a tökéletes példa rá, mit tesz az elmebaj pénzzel párosítva, és milyen az, amikor valaki megszokja, hogy bármit kitalálhat, mert legyen az bármekkora baromság, szó nélkül teljesíteni fogják neki.
A könyv egyik, nem titkolt célja az volt, hogy Margit hercegnőről fessen a szokásosnál árnyaltabb képet. Ez valamelyest sikerült is, de a hercegnőt nem tette szimpatikusabbá a szememben. Azt megértem, hogy a házasságához képest sokkal kevésbé vette igénybe Lady Anne-t az udvarhölgy szerep, de Margit hercegnő még mindig egy elkényeztetett, önközpontú és a valóságtól tökéletesen elszakadt nő, akárhonnan is nézem. Lehet panaszkodni, hogy a rivaldafény és a felelősség milyen terheket ró rá, például számára unalmas emberek társaságában kell lennie, de számunkra elképzelhetetlen a színvonal, amin élhet ezért cserébe. Főleg, hogy az előző olvasmányaimból tudom, hogy ő a töredékét vállalta el a munkának, amit egyes családtagjai kötelességüket átérezve, zokszó nélkül végeztek az év szinte minden napjában. Igen, a királyi életnek is meg kell fizetni az árát, de a mélyszegénységben élők is fizetnek azért, mert nincs a kezükben hatalom. Nekik viszont a bizalmasuknál nem feltétel a vastag bőr, a kötélidegek és nem állnak velük a “barátaik” szerződésben. Körülöttük nem kell lábujjhegyen járni és asszonyomnak szólítani őket. Ha valaki kapcsolatban is áll a felsőosztállyal, nem fog egy iskolába járni velük, nem fog házasságra lépni velük, és teljesen más fogalma lesz arról, mi számít megfizethető árnak a biztonságért, kényelemért. Ennek a zárt, és sokszor példaként bemutatott szűk körnek tökéletes végterméke a hercegnő, akinek fogalma sem volt arról, milyen kiváltságos és láthatóan nem érezte a saját felelősségét, cserébe állandóan kihangsúlyozta a saját felsőbbrendűségét. Ezen kívül elvárta, hogy élete minden napján piedesztálra emeljék és kiszolgálják szeszélyeit.
“Úgy neveltek minket, hogy ne dobjuk be a törölközőt, hanem viseljük el a helyzetet, a törölközőt pedig hajtogassuk élére.”
Be kell valljam, bizonyos szempontból egyáltalán nem voltam felkészülve erre a könyvre: egyszerre kiábrándító, szórakoztató, mellette egy értékes tanmese arról, hogyan éljünk, vagy éppen arról, hogyan ne. Elég nehéz megválaszolni ezt a kérdést. Az biztos, hogy a felső körökben kihívás az élet, mert elkerülhetetlenül vonz bizonyos tragikus elemeket az elnyomással, a gyermekkori traumákkal, az elrendezett házasságokkal, és mindenféle elmebajjal kapcsolatban. Ami érdekessé tette mindezt, az a sztoicizmus és erő, ami átsegítette ezt a kivételes nőt a fájdalmas és sokszor diszfunkcionális évein, és a sziporkázó humora, amivel fényt és melegséget vitt beléjük. Az egyik legfontosabb eleme annak a bemutatása, hogy a brit úri társaság milyen végtelenül kegyetlen azok felé, akik iránt elméletileg felelősséggel tartozik, ahogyan a saját tagjai felé sem kedvez a szigorú, elévült szabályaival. A pénz és a rang olykor csak súlyosbítja az ő gondjaikat is, ahogyan veszélyessé is válhatnak egy olyan ember kezében aki nem az érdemei miatt kapja meg, ezért nem is becsüli őket. Lady Anne élete sem lett problémamentes, ahogyan a különböző rangok és kiváltságok sem óvták meg őt élete tragédiáitól. De szerencsére ő nem sajnálja magát, nem hangolja le az olvasót, inkább megmutatja, mennyi mindenért lehet hálás. A könyv sok érdekességet ígért többek között a királyi család tagjairól, sztárokról, mégis Anne Glenconner az, aki számomra a legérdekesebbnek bizonyult mind közül.

Pudlimoly78>!
Anne Glenconner: Az udvarhölgy

Anne Glenconner: Az udvarhölgy Egy nem mindennapi élet a korona árnyékában

Az egyik legjobb memoár, amit valaha olvastam. Anne egyszerűen, őszintén meséli el valóban nem mindennapi történetét. Vele aztán tényleg minden megtörtént, ami egy emberrel az élete során megtörténhet, jó és rossz dolgok egyaránt. Minden tiszteletem és csodálatom az övé, amiért a sok megpróbáltatás ellenére sikerült megőriznie a humorát, az életörömét – és persze azt a finom eleganciát, amely az egész életét meghatározza, és amely igazi úrinővé teszi őt.

sarah53>!
Anne Glenconner: Az udvarhölgy

Anne Glenconner: Az udvarhölgy Egy nem mindennapi élet a korona árnyékában

Összességében jó ábrázolása volt egy olyan generációnak, melyen mély nyomokat hagyott a szigorú neveltetés és a háború. A cím és a fülszöveg alapján azt vártam, hogy kicsit többet fed fel Margit hercegnő életéből, ám ehelyett egy megdöbbentően őszinte elbeszélést kaptam egy erős asszonyról és viszontagságos életéről. Jó volt belátni kicsit az arisztokrácia csillogó élete mögé. Tiszteletem Anne-t, amiért a súlyos csapások egyike sem tudta megtörni és egyben sajnáltam is a felfoghatatlan veszteségekért, amelyeket el kellett szenvednie.
Néhol kissé csapongónak éreztem a történetet, de mindent összevetve így is jó szívvel ajánlom bárkinek.


Népszerű idézetek

>!

Ez jellemezte az egész életemet – az egyik pillanatban nagy fényűzésben volt részem, a következő pillanatban pedig annyira távol kerültem tőle, hogy szinte már azt hittem, csak álmodtam a luxusról.

58. oldal

Anne Glenconner: Az udvarhölgy Egy nem mindennapi élet a korona árnyékában

>!

A családom címere egy lópatkót elnyelő struccot ábrázol, ami azt a képességünket hivatott jelképezni, hogy mindent meg tudunk emészteni.

13. oldal

Anne Glenconner: Az udvarhölgy Egy nem mindennapi élet a korona árnyékában

>!

A nagyapám szeretett érdekes elfoglaltságokat kitalálni számomra, és meg akarta ismertetni velem Holkham kincseit, ezért megbízott azzal. hogy szellőztessem a Leicester Kódexet, Leonardo da Vinci hetvenkét oldalas kéziratát, amelyben a vízzel és a csillagokkal kapcsolatos tanulmányait írta Ie. Kéthetente elhoztam a lakáj szobájából, ahol egy széfben tartották, a Coke családi ékszerekkel és a képes bibliával együtt. Ilyenkor megnyaltam az ujjamat, és átlapoztam a kódexet. A homlokomat ráncolva néztem da Vinci tükörírását, és érdeklődve tanulmányoztam a kis rajzokat és diagramokat. A kódexet az első gróf vásárolta meg a nagy európai körutazása során, és legalább kétszázötven évig a családunk birtokában volt, amikor az apámnak sajnos el kellett adnia, mert szüksége volt a pénzre a birtok fenntartásához. A Christie aukciósház révén egy Armand Hammer nevű amerikai üzletember vásárolta meg a nyolcvanas években, aztán Bill Gates vette meg 1994-ben 30,8 millió dollárért. Ezzel a rekord összeggel a Leicester Kódex lett a legértékesebb könyv a világon – és tele volt az én DNS-emmel.

30. oldal

Anne Glenconner: Az udvarhölgy Egy nem mindennapi élet a korona árnyékában

>!

Voltak kreatív barátai is, például Lucian Freud és Ian Fleming. Néhány évvel a találkozásunk előtt Colin Iannál tartózkodott Londonban. Egy este, vacsora után Colin és a többiek felolvastak néhány oldalt Ian kéziratából, mert éppen egy könyvön dolgozott. Harsány nevetés közepette leszólták a történetet, és nem sejtették, milyen híres lesz később. Ez volt Ian Fleming első James Bond-regénye, a Casino Royale.

83. oldal

Anne Glenconner: Az udvarhölgy Egy nem mindennapi élet a korona árnyékában

Kapcsolódó szócikkek: Ian Fleming · Lucian Freud
>!

Van rólam egy fotó, ami 1932 nyarán, a keresztelőmön készült. Apám, Leicester későbbi ötödik grófja tart a kezében, és körülöttem komor arcú férfirokonok állnak. Nagyon igyekeztem, hogy fiú legyek, és majdnem öt kilóval születtem, de lány voltam, és ez ellen nem lehetett semmit sem tenni.
A női mivoltom miatt nem örökölhetem a grófi címet, sem Holkhamet, Anglia ötödik legnagyobb, 27 ezer hektárnyi kitűnő mezőgazdasági területekből álló birtokát, sem a bútorokat, a könyveket, a festményeket, sőt még a családi ezüstöt sem. A szüleimnek még két gyermekük született, de ők is lányok lettek. Carey két évvel, Sarah pedig tizenkét évvel utánam jött a világra. A vérvonal megtört, és az apám lelkiismeretét bizonyára nagyon gyötörte, hogy majdnem négy évszázad után miatta esett meg ez a szégyen.
Az anyám ugyanezzel a sorssal sújtotta az apját, Hardwicke nyolcadik lordját, és talán szolidaritásból Anne Veronicának nevezett, H.G. Wells feminista hősnője után, mert tudta, hogy erős jellemre lesz szükségem.

14. oldal

Anne Glenconner: Az udvarhölgy Egy nem mindennapi élet a korona árnyékában

Kapcsolódó szócikkek: 1932
>!

A keménykalapot is itt találták fel. Az egyik ősömnek elege lett a cilinderből, amit egyáltalán nem tartott praktikusnak, ezért elment Londonba, és rendelt egy újfajta kalapot. Úgy ellenőrizte a minőségét, hogy ráugrott és megtaposta. Addig tiporta, amíg elégedett nem lett az eredménnyel. Attól kezdve a vadőrök kedvenc viselete lett a „billy coke", ahogy akkoriban nevezték.

19. oldal

Anne Glenconner: Az udvarhölgy Egy nem mindennapi élet a korona árnyékában

>!

A londoni szállodák báltermeiben fiatal lányok pörögtek a széles táncparketten. A háború előtt selyem, és szaténruhákat viseltek volna, de a háború utáni jegyrendszer miatt a ruhák függönyökből és egyéb meglepő anyagokból készültek. A debütálóbálomon egy halványzöldre festett, pliszírozott ejtőernyőt viseltem, amit az anyám szerzett az amerikai tisztektől, a Holkham melletti légi bázisról.

48. oldal

Anne Glenconner: Az udvarhölgy Egy nem mindennapi élet a korona árnyékában

>!

Első látásra ezek a bálok olyanok, mint a megtestesült álom, mintha Cecil Beaton tündérszerű alkotásainak a mozgóképei lennének. De a valóságban szinte tapintható volt a feszültség a levegőben. A lányok és a fiúk egyformán izgultak, mert addig elkülönülve nevelkedtek a bentlakásos iskolákban, most pedig szinte a szó szoros értelmében egymáshoz lökték őket.
Az egész Szezon a hormonok tombolásáról és a felfokozott várakozásról szól, és az a célja, hogy összetartsa az arisztokráciát. Az ártatlanság és a romantika álarca alatt az a sürgető igyekezet rejtőzött, hogy Anglia minden rangos családja örökösökről gondoskodjon magának.

48. oldal

Anne Glenconner: Az udvarhölgy Egy nem mindennapi élet a korona árnyékában

>!

Pamela is szeretett furcsán öltözködni, mindig vicces történeteket mesélt, és magára vonzotta a figyelmet. Ami pedig a vezetési stílusát illeti, az még Colinénál is szörnyűbb volt. Mindig nagy sebességgel tolatott ki a felhajtóról, és egyik tükörbe sem nézett bele. Ha elsodort egy gyalogost, oda se hederített, sőt valószínűleg észre sem vette. Egyszer a háza közelében sétáltunk Colinnal, amikor elszáguldott mellettünk egy kocsi, és az összes parkoló autónak letörte a vissza-pillantó tükrét.
– Úristen, ez a sofőr ugyanolyan rémesen vezet, mint az anyám! – kiáltott fel Colin, aztán észrevette, hogy valóban az anyja volt az.

98. oldal

Anne Glenconner: Az udvarhölgy Egy nem mindennapi élet a korona árnyékában

>!

Úgy neveltek minket, hogy ne dobjuk be a törölközőt, hanem viseljük el a helyzetet, a törölközőt pedig hajtogassuk élére.

172. oldal

Anne Glenconner: Az udvarhölgy Egy nem mindennapi élet a korona árnyékában


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Edmund de Waal: A borostyánszemű nyúl
Jim Corbett: Emberevő tigrisek
James Herriot: Minden élő az ég alatt
Robert Graves: Én, Claudius
Diane Setterfield: A tizenharmadik történet
Ben Macintyre: Kém a csapatban
Martin Amis: Koba, a rettenetes
Lytton Strachey: Két királynő
J. G. Ballard: A Nap birodalma
Mal Peet: Őrző