A ​testolvasó 90 csillagozás

Anne Frasier: A testolvasó

A halottak arcán ott a történetük.

Jude Fontaine nyomozót három évig tartották fogva egy földalatti cellában, az egyetlen kapcsolata a külvilággal a fogvatartója volt, az ő arcvonásainak olvasása adott értelmet az életének. Az tartotta életben, hogy megtanulta mit jelent a férfi minden egyes ránca, mozdulata, a tekintetén átfutó gondolata.

A magány és a kínzás után Jude-ot az igazság utáni vágy hajtja – valamint az a fantasztikus képessége, amellyel képes nem csak az élők, de a holtak testéről is olvasni. A kollégák hezitálása ellenére Jude visszatér a gyilkosságiakhoz, és miközben új társa, Uriah Ashby nyomozó is kételkedik az alkalmasságában, sőt a férfinek is megvannak a maga titkai. Ám amikor egy sorozatgyilkos fiatal lányokra kezd vadászni, a nyomozók kénytelenek együttműködni, hogy megállítsák a veszélyes őrültet, mielőtt újból lecsap.

Az őrülteket pedig senki nem ismeri annyira, mint Jude.

Eredeti mű: Anne Frasier: The Body Reader

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2017
360 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634571575 · Fordította: Beke Zsolt

Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Jude Fontaine · Uriah Ashby


Kedvencelte 5

Most olvassa 4

Várólistára tette 140

Kívánságlistára tette 99

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
Lénaanyukája P
Anne Frasier: A testolvasó

Sokat gondolkoztam, hogy értékeljem ezt a könyvet, de arra jutottam, ez bizony egy közepesnél nem ér többet.*
A történet ott kezdődik, ahol a többi be szokott fejeződni: hősnőnk megszabadul hároméves rabságából. Ez már önmagában egy csoda, de a helyzet innentől kezdve csak fokozódik. Négy hónap múlva már vissza is áll dolgozni a rendőrség kötelékébe, mintha mi sem történt volna. Itt jön a képbe a cím: találnak egy holttestet, nyomozónőnk pedig valamiféle következtetést von le a halálának körülményeiből, úgy, hogy hozzáér a kezéhez. Aztán ennyi volt, csókolom, ez a kiélesedett érzék soha többé nem jelenik meg a könyvben, a csaj inkább pszichológusként funkcionál tovább, a mindenféle emberek testbeszédéből szűri le, hogy az hazudik, vagy fél, vagy éppen kakilnia kell. Nem rossz ez, csak a fülszövegben nem ezt ígérték.**
Aztán nyomozgatnak, meg haverkodik az új társával meg a főbérlővel meg egy kóbor macskával, lezárja a múltját, és persze ripsz-ropsz megoldja az összes bűnesetet, amit a három év alatt, amíg el volt rabolva, nem sikerült a béna kollégáinak.
És akkor most elmondom, miért nem jobb egy közepesnél:
1. legalább kétszer abba akartam hagyni, annyira untam;
2. a lezárása annyira béna hülyeség, hogy elmondani nem lehet;
3. ezért nem is mondom el;
4. nagyon unom ezt a degradáló „női pszichothriller” sorozatnevet, mintha a nők valahogy olyan butuskák lennének, hogy nekik ennyi is elég.
Ha nagyon nincs semmi, nyugodtan el lehet olvasni, mert van ennél rosszabb is.
*Pontosan 2,85
**Női pszichothriller, tehát a nők remélhetőleg úgyis elfelejtik, mit olvastak a fülszövegben.

10 hozzászólás
>!
KönyvMoly_1989
Anne Frasier: A testolvasó

Nekem ez most tetszett!
Izgalmas, érdekes, jól felépített thriller, egy kedvenc krimisorozatom részére hasonlít. Jude nagyon szimpatikus szereplő, bár az egyszer biztos, hogy nem lettem volna a helyében. Rendkívül erős nő, akinek sikerül talpraállnia az őt ért szörnyűségek után és még segít felgöngyölíteni egy gyilkosságsorozatot is.
Egy plusz csavart még nagyon hiányoltam a könyv végéről, de mindenképpen egy korrekt kis pszichológiai thriller A testolvasó.

2 hozzászólás
>!
mate55 
Anne Frasier: A testolvasó

Vajon milyen az igazi Gonosz? Az igazi belülről éget el, lassan, de biztosan zúzza szét a személyiségedet, olyannyira, hogy önként és dalolva mész a Pokol legmélyebb bugyrába vezekelni azokért a bűnökért, amelyeket nem is követtél el. Egy rettentően idegesítő könyv, no nem azért mert rossz lenne, épp ellenkezőleg: Anne Frasier könnyedén játszadozik az olvasók idegeivel, ezzel gyakorlatilag feszültté téve Jude Fontaine igazságkeresését, ami egy bizonyos ponton túl már csak kétségbeesett levegőért való kapkodásnak tűnik. Az átélt megaláztatás őt magát is megváltoztatják, és olyan tettekre kényszerítik, melyeket mindig elítélt, s melyek elkövetését korábban soha nem tudta volna elképzelni magáról. Így a könyv bizonyos szinten nemcsak kőkemény thrillerként, de egy ember drámai, a kegyetlen körülmények által kikényszerített, korántsem áhított változásának, lelki mélyrepülésének bemutatásaként is működőképes. Ugyanakkor nem csupán egy pszicho-thriller, hanem egy velős gondolatokkal rendelkező párkapcsolati dráma is, amely Jude és Uriah kapcsolatán keresztül az egymáshoz való elköteleződést, valamint a másik iránt érzett kötődés milyenségének alakulását is bemutatja. Ezenfelül a történet valódi pikantériáját a sztori végét lezáró, rendkívül gonosz finálé jelenti. Gonosznak valójában gonosz, de nem öncélú befejezés, még akkor is, ha számítani lehet ilyesmire. A borzalom nem a szekrényben van, nem az ágy alatt, hanem bennünk: ott lappang a bájos utcaképekben és a mosolygós családi fotókon. Teljességgel elcsépeltnek gondoltam az alaptörténetet, aztán mégis sikerült meglepni azzal, amit az írónő kihozott belőle. Nem tökéletes, sőt, jónak is csak azért mondom, mert szeretem, amikor meglep egy könyv. Nem, nem fog leesni az állad úgy, hogy két szinttel lejjebb kell keresned, de nagyon üdítően hatott.

>!
Lanore P
Anne Frasier: A testolvasó

Sokkal jobb volt, mint amire számítottam, nagyon tetszett az alapsztori, bár a fülszöveg alapján több „testolvasásra”, különleges képességre számítottam spoiler. Jude karaktere nagyon érdekes, egyelőre csak a felszínt kapargatjuk, az pedig elég furcsa, nem hiszem, hogy lenne olyan emberi lény, aki így reagálja le a vele történteket spoiler. Szorítottam neki, hogy sikerüljön lezárni a még elvarratlan szálakat, és ahogy belecsöppentünk az új gyilkosságokba, úgy kezdett érdekessé válni, hogy hogyan is kapcsolódhat össze az egésszel Jude. Abban végig biztos voltam, hogy spoiler, de igazán biztos csak a végére lehettem, addig pedig elég durva és morbid dolgokat olvashattam. A Will-es vonalat nem igazán értettem, szerintem az egy picit felesleges volt, de Uriah nyomozót nagyon megkedveltem, az ő fejezetei nagyon érdekesek voltak spoiler, érdekes volt látni, ahogy alakul a két rendőr munkakapcsolata spoiler. Nagyon bízom benne, hogy a következő részt is olvashatom majd magyarul :)

>!
NewL P
Anne Frasier: A testolvasó

Jó történet jól megírva, de a vége egy kicsit össze lett csapva.

2 hozzászólás
>!
Gothic01 P
Anne Frasier: A testolvasó

Felfoghatatlanul sokkoló, hogy bizonyos behatások mennyire eltorzítják az emberi elmét, hogy akár egyik pillanatról a másikra groteszk formájú masszává csavarják ki a megfelelő pontok kitapintásával, mintha csak egy adag játékboltban kapható gyurma lenne, A testolvasó pedig kapásból két drasztikus, azonban merőben eltérő típusú példát is hoz erre.
Ha egyszer megszalad velem a billentyűzet, akkor se szakadok el tőle, ha leütnek, így jobb már azelőtt leszögeznem egynéhány kulcsfontosságú tényt, mielőtt ez bekövetkezne. Elsősorban például azt, hogy A testolvasó egy gyenge, középszerűnek se mondható pszicho-thriller, ezért csalódott vagyok. Tudom-tudom, a pontjaim nincsenek összhangban a szavaimmal, de ez csak egy időleges állapot, ugyanis bár pszicho-thrillerként nem állja meg a helyét, annál kiemelkedőbb, megjegyzésre érdemes alkotás krimiként. Az a meglátásom, hogy noha tartalmaz a kötet egy fantasztikusan ütős pszichológiai vonalat, ami a kedvencem nyomelemem is volt benne, ez nem az a fajta agykurkászás, amit egy vérbeli pszicho-thriller megkövetel, jobb, ha az eljövendő olvasók nem is a korábbi Kristály Pöttyösökhöz mérik a saját és a könyv érdekében is. Ne vonjon le az élményből az, hogy az elvárásaikkal és a látottakkal viaskodnak. Más hangulat, más eszközök, a Fekete Macska Regénytárba jobban beleillene velük, sőt igazi sztár is lenne ott. Ugyanakkor krimiként is hiányoltam belőle valamit, ami ha úgy tetszik, nálam alapkövetelmény; az együtt gondolkozást. Nem tudom, ez csak az én rigolyám-e, de valamelyest kiábrándítónak szoktam találni, amikor a nagy csattanóhoz, avagy a rejtély nyitjához olyan információk vezetnek, amiről az olvasók nem tudhatnak, khm legújabb Gyilkosság az Orient Expressen film így nem is elemezhetik el magukat a végeredményig, valahogy kihagyottnak, átvertnek érzem magam tőle. Valószínűleg részben ez kavaroghat azokban is, akik hosszú időn át tartó fogságban tartás után csodával határos módon visszatérnek, A testolvasó is egy ilyesféle dinamikus jelenettel indított, főhősnőnk, Jude Fontaine végez a fogva tartójával, majd megviselt idegeit borotvaélen táncoltatva hazabotorkál… azonban egy idegen már átvette a helyét a párja oldalán. És ezzel elveszíti a kapaszkodót, ami éveken keresztül tartotta benne a lelket. Arra készültem, hogy Jude elrablásának a körülményeit csak visszaemlékezésekből fogom megismerni, a jelenben meg a testolvasói képességeivel oldja meg a bűnügyeket, így meglepett, hogy közvetlenül a szabadulásától indul a történet. Ez amennyire remek ötlet, ugyanannyi kötözködésre is adhat okot abból kifolyólag, hogy a jelen eseményeinek a beindulása és Jude megrázó traumája között túl kevés idő telt el, hogy így egyenesen irreálisnak titulálhatóak a reakciói, de szerintem ez pont alátámasztja a könyv egyik fő üzenetét. A bántalmazott elme, a traumának kitett elme máshogy működik, mint egy egészséges, így egy tapasztalatlan illető nem is értheti igazán meg azt betekintés nélkül. Vegyük alapul, hogy egészségesebb körülmények között mennyire eltérően reagálunk a megrázkódtatásokra; vannak a kiborulók, a ledermedők, a dühösek. Na meg a tagadók és a figyelemelterelők, akik valamilyen szinten a legszívósabbak és a leggyengébbek is a páncéljuk miatt. Akik vagy kétségbeesetten igyekeznek lefoglalni magukat, hogy csak ne is gondolhassanak az esetre, vagy nem is ismerik el a létezését, kiforgatják azt. Ami kifizetődő, építő taktika lehet a talpon maradásért, ameddig adott a mértéktartás… ha viszont ez megszűnik, az egyenes út lefelé a szakadékba. Az extrém körülmények pedig mindenképpen extrém reakciókat követelnek meg, melyek masszívan szorított mentőövből könnyen veszélyes „rossz szokássá” nőhetik ki magukat. Könyvbarátként mind megéltük, milyen csodálatos, milyen pihentető és üdítő egy kitalált világba merülni a valóság elől, de mi van akkor, ha ez már menekülés és az egyetlen esélyünk az életben maradásra, egyúttal biztos elvesztése önmagunk egy részének, amit talán sosem kaphatunk vissza…?
Teljes értékelés a blogomon:
https://goodbye-agony.blogspot.com/2018/06/anne-frasier…

7 hozzászólás
>!
Neelah P
Anne Frasier: A testolvasó

Ez volt a második ilyen műfajú könyvem a KMK-tól (és sokadszor elgondolkodtam azon, hogy miért definiálják őket női pszichothrillernek), de ez alig tetszett jobban, mint az előző. Megnéztem, az három csillagot kapott, tehát ez fél csillaggal többet érdemel, de összességében többet várok egy krimitől. Pláne, hogy olyan fülszöveggel próbálják eladni, mint ezt a kötetet – mert az alapján egy körömrágósan izgalmas történetre számítottam, de nem igazán kaptam meg. Érdekes volt, olvastatta magát, de nem volt meg bennem az az érzés, mint pl. az Összeomlás olvasása során, hogy ha valaki zavarni merészelt, annak az utolsó szál haját is leüvöltöttem a fejéről, mert hát épp rettenetesen izgalmas résznél tartok, nem látja?! A testolvasó-t egyáltalán nem volt kihívás letenni.
Az alapötlet jó, kapunk egy rendőrt, aki szörnyű tortúrán ment át, így bizonyos érzékei kiélesedtek – a problémám ezzel csak annyi, hogy ezt így tényként lecsapja elénk az író, aztán nesze, fogadd el, és csak pár nyúlfarknyi jelenet erejéig dereng fel, hogy pontosan mi is történt Jude-dal. Ennyi erővel mondhatták volna azt is, hogy ez már évekkel ezelőtt történt és azóta az új „képességével” vadássza a gyilkosokat, de mivel a sztori úgy indul, hogy a tortúrának vége szakad, kicsit többet vártam volna.
Aztán jön egy öngyilkosság, ami nem is öngyilkosság, és ez csak Jude-nak tűnik fel, akinek aztán nem hisz senki. Döbbenet. Aztán mégis hisznek neki és elindul a nyomozás – itt megint csak tök jók voltak az ötletek, tetszettek, ahogy a szálak elkezdtek a múlt felé is tekergőzni, de ezt sokkal-sokkal izgalmasabban is meg lehetett volna oldani. Egy ilyen könyvtől én adrenalint várok, izgalmakat, azt, hogy a főhősök át legyenek hajkurászva a fél városon, és hogy golyók elől ugráljanak. De itt nem nagyon ugrált senki…
A gyilkost kb. azonnal felismertem, ahogy felbukkant a könyvben, a hozzá kapcsolódó karakterek talán azok, akik egy kis színt vittek az utolsó jelenetbe, de azért nagy megdöbbenéseket ezek sem hoztak számomra. Ahogy Vang „indítékai” is totál hiteltelennek tűnnek
Egy dolgot tudok kiemelni, ami tetszett, bár talán az is csak azért, mert félreértettem olvasás közben, így a könyv végén legalább ennyi meglepetés ért – hogy több szálon fut a cselekmény. Ami közben, nekem, esküszöm, nem tűnt fel, azt hittem, Jude emlékeit olvassuk. Remélem, ez szándékos volt, mert ha nem, egy újabb fekete pontot tudok csak felróni az írónak. De legyünk jóhiszeműek, tuti szándékos volt. Vagy én vagyok lassú felfogású.

3 hozzászólás
>!
Iloonka
Anne Frasier: A testolvasó

Hm, igazából jó volt, de őszintén szólva vártam ,hogy ijedezzek. Mármint volt egy-két húzás, amitől kicsit leesett az állam, de úgy nem ijedtem meg, pedig eléggé az vagyok. Vagy csak egyszerűen túl sokat képzelek mikor elolvasom a könyvborítón, hogy pszicho-thriller.
Nekem tetszett Jude karaktere, ahogy Uriahé is (külön piros pont a neve véget. :)). Szerintem jól felett építve a történet és tényleg az utolsó pillanatig próbáltam kitalálni ki is lehet a tettes.
Élvezhető volt, a borzongás elmaradt. Ettől megkapja az öt csillagot.

>!
Amilgade
Anne Frasier: A testolvasó

Ha eltekintünk egy sarkalatos hibától, miszerint 4 hónap alatt sikerül Jude-nak felépülnie mindazon borzalmakból amin átment a három év alatt, akkor egy izgalmas történetet kaphatunk.
Nagyon olvastatja magát, és ez köszönhető az izgalmas cselekménynek, na meg a két főszereplőnek. Jude szikár, érzelemmentes alakja ha nem is tudta a szívembe lopnia magát, de az biztos, hogy valamiféle kezdődő tiszteletet kezdtem érezni iránta, hogy nem adta fel, még akkor sem, amikor ismét ellene irányulnak a fenyegetések. Számomra egyértelműen Uriah a fény és a melegség (nemcsak a neve miatt), habár Jude mellett inkább asszisztáló szerepet kapott az írónőtől.
Bár a cselekmény izgalmas, mégis egyszerű, könnyen kikövetkezhető, de olvasóként kíváncsi voltam arra, hogy Jude mikor jön rá az igazságra. Ebből kifolyólag meglepetést nem tudott okozni, de egy kellemes délutánt el tudtam tölteni a könyvvel.

>!
Vivinnie
Anne Frasier: A testolvasó

Szerintem ez egy nagyon jó kis történet volt, nekem tetszett! :-)
Folyamatosan fenntartotta az érdekldésemet, a szereplőket is megkedveltem. A cím és tartalom alapján ugyan kicsit több „testolvasásra” számítottam, de ettől függetlenül nem érzek csalódottságot. Picit a vége elnagyoltra, hirtelenre sikeredett, de megkaptam a válaszokat, szóval nem maradt hiányérzetem. :-)
Szívesen olvasnék még folytatást… :-)


Népszerű idézetek

>!
mate55

Miféle férj az, aki nem ismeri fel, ha a felesége nem érzi jól magát?

89. oldal

4 hozzászólás
>!
mate55

A halottak arcán ott a történetük.

(első mondat)

>!
KönyvMoly_1989 P

– Nyugtalanító belegondolni abba, hogy életünk sötétebb pillanatai mennyire befolyásolják azt, akik vagyunk (…)

225. oldal, 35. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Jude Fontaine · Uriah Ashby
>!
KönyvMoly_1989 P

Vajon az ember személyiségének mekkora részét teszi ki az, amit a többiek elképzelnek róla?

116. oldal

>!
mate55

A világ tiszta káosz egy gyerek számára.

179. oldal

>!
KönyvMoly_1989 P

Hogy lehet, hogy egyes ételektől az ember azonnal jobban érzi magát?

44. oldal

>!
mate55

Úgy tartják, hogy azok a helyek, ahol az ember életének legborzalmasabb pillanatait éli át, visszahívják az embert.

110. oldal

>!
KönyvMoly_1989 P

Úgy tartják, hogy azok a helyek, ahol az ember életének legborzalmasabb pillanatait éli át, visszahívják az embert…
És ezért van szükség arra, hogy az ember visszatérjen, hogy ismét kézzelfoghatóvá váljon az emlék ; nem azért, hogy az ember bizonyosságot nyerjen, hogy a borzalom valóban megtörtént, hanem hogy biztonságos távolból megvizsgálhassa a történteket, és elcsodálkozhasson rajta, hogy mi mindent túl nem lehet élni.

129. oldal

>!
mate55

Egyes filozófusok úgy tartják, hogy az ember életének legsötétebb időszakai örökre nyomot hagynak az ember lelkében, mégis valamilyen beteges örömmel gondol rájuk az ember.

197. oldal

>!
KönyvMoly_1989 P

Csak annyit mondok, hogy a véletlenszerű, őrült meglepetések miatt, amelyeknek semmi közük nincs az életedhez, a múltadhoz vagy a jövődhöz, érdemes kitartani.

359. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
J. K. Rowling: Harry Potter
Rick Riordan: Athéné jele
Sarah J. Maas: Queen of Shadows – Árnyak királynője
Rick Riordan: Az utolsó olimposzi
George R. R. Martin: Kardok vihara
Susan Kay: A fantom
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
L. M. Montgomery: Anne otthonra talál