Anne ​Frank naplója / Anne Frank nyomában 27 csillagozás

Anne Frank – Ernst Schnabel: Anne Frank naplója / Anne Frank nyomában

Tavalyelőtt lett volna ötvenéves Anne Frank. Életről naplója vall, halála körülményeiről egy újságíró, Ernst Schnabel tovább nyomoz.
Anne Frankfurt am Mainban született, de a fasizmus uralomra jutása után, 1933-ban szüleivel Amszterdamba emigrált. A náci zsidóüldözés miatt két évig 1942–1944-ben nyolcadmagával egy amszterdami ház rejtekében bujkált. Egész idő alatt naplót vezetett, mindaddig, míg fel nem jelentették és el nem hurcolták őket. Anne Frank Bergen-Belsenben, a koncentrációs táborban halt meg 1945. március 2-án. Egy volt lágertársa, a ma Svédországban élő Margita Pettersson asszony így emlékszik vissza a tizenhat éves lány halálára: „Halott nővére mellett feküdt, próbáltam erőszakkal belédiktálni néhány falatot, de hiába. Emlékszem, egyik nap azt mondta: Kérem, ne adjon többet enni. Nem bírok tovább élni. Másnap meghalt.”

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Róla szól: Anne Frank

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1980
468 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632114094 · Fordította: Tábor Éva, F. Solti Erzsébet, Frank László

Enciklopédia 8

Helyszínek népszerűség szerint

Amszterdam · Auschwitz


Kedvencelte 5

Most olvassa 11

Várólistára tette 33

Kívánságlistára tette 39


Kiemelt értékelések

>!
Uzsonna 
Anne Frank – Ernst Schnabel: Anne Frank naplója / Anne Frank nyomában

Hatvanhatszor átírt értékelésem helyett két Anna – örök – gondolatait idézem:

1.

Tanulni kell. Tőlük tanultam nézni.
Várost és mezőt, záporvert tetőt,
felhőábrát, vésett kőtömböket,
szétgéppuskázott házfalak előtt
virágzó hársfát, lekaszált füvet.

Közben a nyitott tetőablakon kinéztem Amszterdamra, végig a háztetőkön, egészen a látóhatárig, amely olyan halványkék volt, hogy szinte beleolvadt az összképbe. Amíg ez lehetséges – gondoltam –, amíg ebben gyönyörködhetem, láthatom a napot s a felhőtlen eget, nem lehetek szomorú.

Tanulni kell. Tőlük tanultam élni.
Történetük az én történetem.
Répát, nyers krumplit nem ettem,
fagyott földbe sem temettem,
örökségem mégis ostrom,
bombakráter, lótetem.

    Amikor az ablakon kinéztem, egyenesen és bensőségesen szembenéztem Istennel és a természettel, s boldog voltam, csak boldog, semmi egyéb. … Amíg örül a lelkem, amíg örülök a természetnek, az egészségemnek és sok egyébnek, addig, amíg ilyen érzések élnek bennem, mindig újra meg újra boldog leszek.

    Bizonyára képzelődöm, amikor úgy érzem, hogy megnyugtatnak a felhők, a csillagok és a hold. Sokkal jobb gyógyszer ez, mint a bróm meg a valérián. A természet alázatossá tesz, és arra biztat, hogy bátran viseljem el a szenvedéseket.

2.

Tanulni kell. Tőlük tanultam írni.
Hogy továbbadjam, amit kaptak, adtak.
Verset a vershez, szót a kínhoz mérni,
és meghallani, amit elhallgattak.

    Órák hosszat beszélhetnék a nyomorúságról, ami együtt jár a háborúval, de ezzel csak magamat szomorítanám. Nem marad más hátra, mint magunkra erőszakolt nyugalommal bevárni a szerencsétlenség végét. Csak várunk mindnyájan, zsidók is, keresztények is; vár az egész földgolyó, és sokakra már csak a halál vár.

Mert élnek ők, mert állnak az időben,
mert senki őket nem bánthatja többé.
A hangjuk is, az arcuk is időtlen.
Vannak és lesznek, örökkön örökké.

(Szabó T. Anna: Örökség)

Állandóan keresem a módját, hogyan lehetnék olyan, amilyen lenni szeretnék, és lennék is, ha…. nem volnának mások is a világon.

Annéd (Itt végződik Anne naplója)

>!
tonks
Anne Frank – Ernst Schnabel: Anne Frank naplója / Anne Frank nyomában

Anne Frank naplóját ötödször olvastam most el. Az első alkalommal 14 éves voltam, pont mint Anne. Most, felnőtt fejjel ugyanúgy megérintenek a sorai, a hátsó traktus élete, mint akkor.

A könyv cseles, 2 in 1, így ha megfordítom Anne Frank naplóját, szembe találom magam az Anne Frank nyomában címet viselő írással: ebben 42 tanú mesél Anne-ról, az apja, a bujtatóik és olyanok is, akik egy koncentrációs táborban éltek vele, így sok megrázó történetet ismerhettem meg. Maga a szerző szerintem néhol túlságosan is mesterkélt kifinomultsággal ír, de ahol az interjúalanyait idézi, ott nincs semmi hiba, az ember falja a sorokat, megnyugodva, hogy a beszélő túlélte a náci borzalmakat. Nem szeretnék pontos történéseket leírni, egyrészt, mert nem érzek magamban elég erőt ahhoz, hogy most újra átvegyem a történeteket, amelyek leginkább megráztak, másrészt ezt mindenkinek magának kell elolvasnia.

>!
Kek P
Anne Frank – Ernst Schnabel: Anne Frank naplója / Anne Frank nyomában

14 évesen olvastam először, talán az első könyvek egyike volt, amit a zsidók elhurcolásával kapcsolatban olvastam. Ennek a könyvnek szerencsés vonása, hogy nemcsak a naplót tartalmazza, de fényképeket is, és a napló megtalálásának, ill. a család egészének történetét is. Elborzasztott, ahogy leírta milyen körülmények között éltek összezsúfolódva, és el se tudtam képzelni, hogy magam kibírnám-e ilyen helyzetben. Másrészt Annét infantilisnak tartottam a fiúkkal való kapcsolata miatt, s csacsogó, hebrencs természete miatt tőlem távol is állt az ő személyisége. Valójában lehet, hogy az adott korban ez volt a normális, csak közben felgyorsult a világ és mi lennénk infantilisek, ha még ugyanitt tartana valaki ma 15 évesen. A falra ragasztott posztereken viszont somolyognom kellett, mert épp a napokban került a kezembe egy fénykép, amin a 8-os szobám fala bizony a plafonig tele volt ragasztva képekkel. Úgy látszik, van valami, ami a tinikorban örök.
Amszterdamban azonban 5-6 év múlva, amikor végigjártuk azokat a helyeket, ahova elbújtak, mérhetetlenül csalódtam. Sokkal kisebbnek, sokkal szűkebbnek, sokkal lehetetlenebbnek képzeltem az olvasottak alapján. Ehelyett kiderült, hogy mi gyerekkorunkban az 5 fős családunkkal harmad akkora lakásban éltünk – igaz: szabadon. Most azért vettem elő újra, hogy a barátnő leírásával összehasonlíthassam, de igazából nem volt mit. Jacqueline-nek alig van emléke Annéról, ő csak egy icipici része volt az életének.

13 hozzászólás
>!
Luca87 I
Anne Frank – Ernst Schnabel: Anne Frank naplója / Anne Frank nyomában

Anne Frank naplója

A második világháború a boszorkányégetések korához hasonló sötét időszaka a történelemnek. Ez is mindig felzaklat, ahányszor eszembe jut, sosem fogom megszokni, hogy ilyen dolgok megtörténhettek ezen a világon. Megrázó volt olvasni a naplót, azt, ahogy egy 13-15 éves kislány megpróbálja megérteni és elfogadni azt, ami vele történik: hogy nem járhat abba az iskolába, amelyikbe szeretne, nem szállhat fel tömegközlekedési eszközre, nem ülhet biciklire, és csak meghatározott időszakokban léphet az utcára, akkor is csak sárga csillaggal a kabátján. Ezek egyenként és összességében is végtelenül megalázó dolgok, de sehol sincsenek ahhoz képest, amikor a családnak el kell rejtőzni, nehogy megöljék őket. De elrejtőzve sem jó: két éven át napi huszonnégy órában negyven négyzetméteren él összezsúfolva két család és egy társuk, nyolc ember, ebből három kamasz, hát még jó, hogy néhány hét után egymás agyára mennek. Megdöbbentő, mennyire igyekszik mindennek ellenére pozitívan felfogni az eseményeket ez a kislány. Nagyon sajnálom, hogy az lett a történet vége, ami. Az is ijesztő gondolat, hány Annéhoz hasonló kislány élhetette át ugyanezt Európában ebben az időszakban. Mégis csak Annéból lett szimbólum – de ez már csak ilyen, az ő naplója került elő, ő lett ismert. Neki legalább teljesült a vágya, hogy írónő legyen, és hogy sokáig éljen – legalább a neve.

Anne Frank nyomában

Ezen elég sokat tudtam volna sírni, ha nem főleg villamoson és metrón olvastam volna. Ernst Schnabel az ötvenes években tetemes időt szánt arra, hogy felkutassa azokat az embereket, akik ismerték Annét, és sikerült is beszélgetnie negyvenhat ilyen személlyel. Kivel Németországban, kivel Hollandiában, kivel Lengyelországban, de olyan is volt, aki Amerikából írt neki levelet. Óriási projekt, rengeteg munka, de szerintem megérte, én legalábbis örülök, hogy megcsinálta, és hogy megírta a könyvet. A könyv első feléből kiderül, hogy Anne egy teljesen átlagos kislány volt, esetleg bizonyos szempontból kicsit érettebb, mint a kortársai. A könyv második fele pedig azzal sokkol, hogy bemutatja, pontosan milyenek voltak a koncentrációs táborok, Westerbork, Auschwitz és Bergen-Belsen. Iszonyú, és döbbenet, hogy van, aki ezeket túlélte.

Ha van könyv, amit mindenkinek el kellene olvasnia, ez az. Mindkét fele, a napló és Schnabel írása is. Mert vannak dolgok, amikről mindenkinek tudnia kell, hogy többet ne fordulhassanak elő.

>!
Ambery
Anne Frank – Ernst Schnabel: Anne Frank naplója / Anne Frank nyomában

Nagyon féltem a könyvtől, de nem bántam meg, hogy elolvastam. Anne egy igazi szeleburdi, vidám és a koránál érettebb kislány, aki nyiltan beszél a naplójának a félelmeiről, érzéseiről. A könyv második fele sokkal jobban felkavart, mint maga a napló.

>!
Filippino P
Anne Frank – Ernst Schnabel: Anne Frank naplója / Anne Frank nyomában

Még mindig a hatása alatt vagyok. Hogy lehet, hogy valaki ennyire hasonlítson rám?(vagy én őrá?) Hogy ugyanazok a gondolatok fogalmazódjanak meg benne? Még inkább hasonít a 13-14éves énemre(pedig az nem most volt).:) Én is írtam naplót akkoriban, és felfedeztem szinte azonos mondatokat is.:) Az a szép, hogy ezzel biztos nem vagyok egyedül. A meg nem értettség, a fekete bárányság, a habitus…ismerősek. Mikor befejeztem a naplót, legszívesebben elsírtam volna magam.Hogy egyik nap még van, ír,remél, tervez, álmodik,vidám, utána meg…el sem tudjuk képzelni, milyen szenvedések vártak még rá. De a JóIsten teljesítette a kívánságát: örökre fennmarad a neve, mind máig él.

>!
regcsimegcsi
Anne Frank – Ernst Schnabel: Anne Frank naplója / Anne Frank nyomában

Nagyon meghatott a könyv, elérzékenyültem olvasás közben.
Elgondolkodtató egy írás.

>!
Ildó P
Anne Frank – Ernst Schnabel: Anne Frank naplója / Anne Frank nyomában

Olvasás közben belegondolva, hogy ezek a bejegyzések valaki élményeit, gondolatait mesélik el, ledöbbentő, szinte felfoghatatlan. Anne különleges volt, rendkívül sok okos, bölcs dolgot fogalmazott meg 14 éves létére.

>!
Napsugarkisasszony
Anne Frank – Ernst Schnabel: Anne Frank naplója / Anne Frank nyomában

Egy kicsit magamra is emlékeztetett Anne.Sokszor el-el pityeredtem a könyv olvasása közben.
Nagyon mély nyomot hagyott bennem ez a könyv.

>!
Hajnalcsillag
Anne Frank – Ernst Schnabel: Anne Frank naplója / Anne Frank nyomában

Nem tudom megérteni emberek hogy tehettek olyan kegyetlen dolgokat embertársaikkal. Nem értem. Nem tudom megérteni, hogy miért és hogyan… Anne igazi tini volt még az embertelen körülmények között is, próbált élni, próbálta kihozni a lehető legjobbat keserű sorsából. Naplót írt, képzelt barátnőnek címezve, ami valami csoda folytán megmaradt és az édesapjának hála ma mi is tanulhatunk belőle, történelmet és emberséget, illetve embertelenséget…


Népszerű idézetek

>!
Uzsonna 

Közben a nyitott tetőablakon kinéztem Amszterdamra, végig a háztetőkön, egészen a látóhatárig, amely olyan halványkék volt, hogy szinte beleolvadt az összképbe. Amíg ez lehetséges – gondoltam –, amíg ebben gyönyörködhetem, láthatom a napot s a felhőtlen eget, nem lehetek szomorú.

177-178. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Amszterdam
>!
Luca87 I

Egy ember olyankor is egyedül lehet, amikor sokan szeretik, ha senki sincs, akinek ő a legkedvesebb.

145. oldal

2 hozzászólás
>!
Uzsonna 

    Amikor az ablakon kinéztem, egyenesen és bensőségesen szembenéztem Istennel és a természettel, s boldog voltam, csak boldog, semmi egyéb. … Amíg örül a lelkem, amíg örülök a természetnek, az egészségemnek és sok egyébnek, addig, amíg ilyen érzések élnek bennem, mindig újra meg újra boldog leszek.

178. oldal

>!
Uzsonna 

    Az ember gazdagságot, tekintélyt, mindent veszíthet, a lelki boldogsága azonban legfeljebb csak háttérbe szorulhat, de újra- és újraéled, amíg csak él.

179. oldal

>!
Uzsonna 

Sokszor megbírálom magam, s mindjobban belátom, mennyire igaza van apának, amikor azt mondja: – Kell, hogy minden gyerek maga nevelje magát. – A szülők csak jó tanácsot adhatnak és irányíthatnak, de a jellemét mindenkinek magának kell kialakítania.

281. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyerek · jellem
>!
Napsugarkisasszony

Emberek, akik rendes körülmények között élnek, nem is tudják, mit jelentenek nekünk, bujkálóknak a könyvek. Az olvasás, a tanulás és a rádió tartja bennünk a lelket.

97. oldal

>!
Uzsonna 

Akiben bátorság van és önbizalom, az nem pusztul el a bajban.

191. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bátorság · önbizalom
>!
Uzsonna 

Valami ellenszert keresek erre a szörnyű szóra, hogy „kényelem”.
    Meg kell magyaráznom, hogy az, amit olyan szépnek és kellemesnek gondol, lerántja majd a mélybe, oda, ahol nincsenek barátok, ahol nincs kire támaszkodni, ahol nincsen semmi szép, a mélybe, ahonnan felemelkedni lehetetlen.

276. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kényelem

Hasonló könyvek címkék alapján

Leon de Winter: SuperTex
Nescio: Az élősködő / Titánok / Költőcske
Mischa de Vreede: 13 éves lány vagyok
John Green: Csillagainkban a hiba
Kibédi Varga Áron: És felébred, aminek neve van
Dubravka Ugrešić: A fájdalom minisztériuma
Irvine Welsh: Mocsok
Ian McEwan: Amszterdam
Jessie Burton: A babaház úrnője
Kocsis László Levente (szerk.): Amszterdam