Új ​hang 3 csillagozás

A szexuális tevékenység együtt jár a közelség, kapcsolat, kielégülés vagy nemzés fogalmával. Magától értetődően sebezhetőek leszünk, mert a szexuális élmény egy másik személlyel magával hozza a határok időleges elvesztését, amikor felhúzzuk fizikai és lélektani védekezésünk szokásosan leersztett sorompóit. Ahhoz, hogy ezt megtegyük, biztonságra, bizalomra, és leginkább szeretetre van szükségünk. A nemi aktus ezzel a látásmóddal a bizalom fogalmába ágyazódik.
Ha megvan a bizalom, megtapasztalhatjuk a szex átalakító erejét, átadjuk magunkat saját érzelmeinknek és szexualitásunknak, beugrunk a mélyvízbe, kockáztatunk, kinyílunk, búvárkodva lemerülünk, eltűnünk, majd felbukkanunk, szívben, testben és lélekben megújulva. A halál és a születés folyamata ez. Folyamat, amely intimitást kíván.

99. oldal

Amikor az önmagában való kételkedés elhatalmasodott rajta, megvolt annak a veszélye, hogy hatalmába keríti a depresszió, és elveszíti józan gondolkodóképességét. Jól ismerte a depresszió magánzárkáját, azt a szeretet nélküli helyet, ahol az idő zsibbasztóan nem mozdul sehová, és csak az ismerős szemrehányás hallható: valami baj lehet velem, vagy : én vagyok rossz és nem a rendszer.
[…]
Néha nehéz különbséget tenni az igazi fájdalom és az önsajnálat között, gondolta. Ezek gyakran egymásba olvadnak.

106. oldal

A nemes erő abban mutatkozik meg, hogy nem szégyenkezünk és nem kérünk automatikusan folyton folyvást elnézést. A hibáinkat ugyanakkor fel kell ismernünk, nyitott szívvel kell figyelnünk és tanulnunk mások bírálatából.
Vállalnunk kell a felelősséget olyan dolgokért, amelyekkel – akár szándékosan, akár figyelmetlenségből – megbántottunk másokat: nincs szükség rá, hogy bűntudat terméketlen vádjai közé süppedjünk, de átérezhetjük a szomorúságot, amely együtt jár az őszinte megbánással.

9. oldal

Valamennyi életkorban mindannyiunknak szükségünk van arra, hogy egyedül legyünk, és saját létünket tápláljuk. Ha ezt gyermekként hosszú időn át megtagadják tőlünk, akkor nem kapunk rá lehetőséget, hogy megtanuljuk jól érezni magunkat a saját társaságunkban is. Ha túl sokszor kell a szülői elvárásoknak vagy a testvérek igényének megfelelni, az kiöli belőlünk a z önszeretet csíráit.
[…]
Ha nem tanuljuk meg értékelni saját külön személyiségünket, akkor ennek a hiánya gyakran túl fájdalmas lesz ahhoz, szavakba foglaljuk, és nagyon sok felnőttkori párkapcsolatban okoz majd gondot.

49-50. oldal

A fő érzelmek – szeretet/fájdalom, öröm/harag, bizalom/félelem – vannak minden érzés gyökerénél. Az érzelmek elsődleges energiaformák, amelyek univerzálisak. Bárhol és bármikor születünk, akármilyen a neveltetésünk és a kultúrális hátterünk, ennek a három alap érzelmi csoportosulásnak leszünk kitéve, egyszerűen csak azért, mert emberek vagyunk.

59. oldal

A felgyülemlett harag könnyen alakul át agresszióvá, ez a folyamat már a gyermekkorban elkezdődik, és folytatódik a felnőttkorban is. Keressük, hogyan vezethetnénk le, és ha módunk van rá, ugyanazt a bánásmódot adjuk tovább, amelyben mi részesültünk.

67. oldal

Minden egyes alkalommal, amikor kiemeljük az „óriás dudákat” vagy a „gyönyörű segget”, részekre hasítjuk a teljes személyt. Saját testünket is tárgyként kezeljük.

97. oldal

Az orvosi eljárások arra bátorítanak, hogy elutasítsuk a fájdalmat – altatással, analgéziával, antidepresszánsokkal és a fájdalomcsillapítók rutinszerű felírásával – , de ha a bal szem kinyílik, a fájdalom más megvilágításba kerül. Látjuk, hogy a fájdalomnak célja van, mégpedig az, hogy jelezze, ha valami nincs rendben, és oda kell rá figyelnünk: jelzésként működik, része, eleme az életben maradás folyamatának.

119. oldal

A szorongás figyelmeztet arra, hogy legyünk éberek. A harag azt közli, hogy áthágták a határt. Az ingerültség azt a szükségletet hozza a tudomásunkra, hogy lépjünk ki az adott helyzetből, mielőtt olyat teszünk, amit esetleg majd megbánunk.
Mivel azonban az érzelminket fájdalmasnak értékeljük, ezeket a jeleket automatikusan elhárítjuk, ahelyett, hogy figyelnénk rájuk. Nem értjük meg, hogy lelki fájdalom akkor keletkezik, amikor az érzéseink ellen fordulunk, ahelyett, hogy velük mennénk.

120. oldal

A fájdalom se nem jó, se nem rossz, hanem semleges jelenségként létezik, amelyből tanulhatunk, ha nem ragaszkodunk ahhoz, hogy azonnal „kiirtsuk”.
[…]
Mindez úgy kötődik az érzéseinkhez, hogy nekünk azt tanították, az érzéseink fájdalmasak, például a sírás fájdalmas, tehát rossz élmény. Ezért félünk tőle annyira.

124. oldal