Anne Carson (1950) költő, kritikus, esszéista, műfordító, a klasszika-filológia professzora. A kritikusok és az olvasók egyaránt a legnagyobb hatású angol nyelvű kortárs költők között tartják számon.
A Vörös önéletrajza a legismertebb műve, egy laza szerkezetű verses regény, mely sok szállal kötődik a görög mitológiához, azon belül is Gérüón és Héraklész történetéhez. A verses regény főhőse egy Gérüón nevű fiú, aki, legalábbis metaforikusan, azonos a mitológiai szörnnyel, Gérüónnal. A bátyja által molesztált fiú, akit gyenge akaratú anyja képtelen megvédelmezni, a fotózásban keres magának vigaszt, illetve a szerelemben, amit egy Héraklész nevű fiatalember iránt érez. Ám Héraklész akkor hagyja el a fiút, amikor az a leginkább rajong érte. Évekkel később Argetínában újra találkoznak, s ekkor kialakul Héraklész, Gérüón és Héraklész új szerelme, Ankash között egy szerelmi háromszög.
A kortárs angolszász kultúra meghatározó alkotása végre magyarul is olvasható a Versum… (tovább)
Vörös önéletrajza 36 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1998
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Időmérték Magvető
Enciklopédia 1
Kedvencelte 16
Most olvassa 6
Várólistára tette 50
Kívánságlistára tette 42
Kiemelt értékelések
Minden évben – olyan szeptember táján – böngészni szoktam, hogy a különféle világirodalommal foglalkozó oldalak, lelkes olvasók vagy adott esetben éppen fogadóirodák kit tartanak esélyesnek az adott év irodalmi Nobel-díjára, és ha esetleg akad olyan alkotó, akit nem ismerek, annak rendre utána nézek. Így találkoztam jó pár éve a kanadai Anne Carson nevével, és mivel egy rendkívül érdekes szerzőnek ígérkezett, biztos voltam benne, hogy olvasni fogok tőle, ha egyszer megjelenik a tollából bármi idehaza. Erre egészen a tavalyi év végéig kellett várni, mert akkor adta ki a Magvető a Vörös önéletrajzát, a titokzatos költőnő egyetlen verses regényét.
A rövid bevezetőből megtudjuk, hogy a kötet inspirálója az ógörög Sztészikhorosz volt, aki a csak töredékek formájában fennmaradt Gérüonéisz című eposzáról ismert, és ami a Gérüón névre hallgató, hat karú, hat lábú, vörös szárnyú szörnyeteget középpontban állítva meséli el Héraklész tizedik próbáját, melyben a mitikus hős megöli a rémisztő lényt és vérengző kutyáját, hogy megszerezze annak vörös szőrű marhacsordáját. Nos, nekem nem volt ismerős ez a történet, de – gondoltam – pont kapóra jött, hogy Carson saját fordításában pár részletet közöl az elveszett műből, hogy legyen fogalmunk arról, hogy mit is írt át. Ám ez már egyben az első csavar is a műben, ugyanis az anakronisztikus fogalmakkal tarkított szövegtöredékek után nem igazán tudja az olvasó, hogy mit várjon, mennyire fog eltérni Carson „átírása” a nyilvánvalóan átírt „eredetitől”…
Mit mondjak? Amennyire csak lehet. Ez a 150 oldalas kis remekmű valamikor napjainkban játszódik, és apró szilánkokban, alig megfogható villanásokban ismerhetjük meg benne Gérüón, a különös, furcsa és visszahúzódó fiú életét egy (minden bizonnyal) kanadai kisvárosban. Már kisgyerekkorában, a kezdet kezdetén is látszik, hogy van valami a gyermekben, ami egyedivé és különösen sérülékennyé teszi, és amit mindig takargatnia kell a sokszor ellenséges külvilág árgus szemei elől – mégpedig nem mást, mint az óriási, tűzvörös szárnyait.
Carson érdekesen játszik ezzel a különös vonással, mert olyan természetességgel illeszti be a mindennapokban ezt a rémisztő testi elváltozást, amire csak nagyon kevesen lennének képesek. És ahogy belép a 16 éves, szőke, vagány, cigarettázó és füvező Héraklész a történetbe (és ezzel együtt Gérüón életébe), úgy derül ki, hogy ez a különös jegy nem más, mint a fiú homoszexualitásának furcsa szimbóluma, amit sem megérteni, sem elrejteni, sem megélni nem tud. Innentől fogva Gérüón élete elválaszthatatlan lesz Héraklészétől, hogy egy végenincs (köznapi és lelki értelemben is értelmezendő) utazás során közelebb kerüljön nem csak a Föld forró magjához (egy vulkánhoz tartanak), de önmagához is…
Anne Carson kötetében az a jó, hogy szinte kimeríthetetlen. Ha akarom, tekinthetem egy ógörög történet közel tökéletes modern átiratának; ha akarom, tekinthetem egy homoszexuális fiú mély és melankolikus lelki utazásának; ha akarom egy roppant éles szemű alkotó apró megfigyeléseinek sorozatának; de ha akarom, akkor szimplán csak egy hosszú és roppant gyönyörű versnek, ami az identitásról, a megismerésről és az örökkévalóságról mesél. Azt hiszem a Vörös önéletrajza az utóbbi idők egyik legösszetettebb és legfontosabb verseskötete, ami rengeteget tud nyújtani azoknak az olvasóknak, akik hajlandók időt és energiát rááldozni.
2020
Azért szeretek kortárs verseket olvasni, mert találkozik bennük a jelenlegi korkép, a nyelvezet, és ezt az alkotók -egyéni képességektől függően- a művészet szintjére emelik. De ami miatt a legjobban rá vagyok kattanva, az a kendőzetlen őszinteség. A szétfeszített mellkas közepén dobogó szív, ami még ha szerkezetileg netalán nem is olyan erős, a felvállalás bátorsága miatt mindenképp elismerendő.
A modern versekkel azonban az a baj, hogy rövidek. Maximum egy-két oldal, aztán köszönjük szépen. Nem ismerek más kortárs verses regényt, ami kötött szereplőkkel, fókuszáltan mesélne el egy történetet. Pedig nagy potenciál van bennük, hiszen úgy tudnak történetet mesélni, hogy lerántják magukról a próza kötöttségeit, és csak a lényeget hagyják meg magukban. Tisztábbak még a novellánál is.
Ahogy Carson Arisztotelészt idézi: Három fajta szó létezik: idegen, kellemes és metafora.
Az idegen szavak összezavarnak, a kellemesek nem mondanak semmi újat, a metaforák pedig valami új dolgot, valami frisset szállítanak nekünk.
Ebből a mondatból jöttem rá, miért van az, hogy egyfajta jelzőkkel megpakolt szövegeket élvezettel fogyasztok, míg másfajtáktól felkúszik a gyomorsavam. A kulcs az újdonságban keresendő, az olyan metaforákban, amik bár két látszólag teljesen eltérő dolgot állítanak párhuzamba, mégis passzolnak egymáshoz. Ezért volt nagymester Carson szerint Sztétiszkhorosz. És Carson továbbfejlesztette ezt az irányt, aminek egy libabőr-veszélyes nyelvezet lett az eredménye.
És ezért nagymester szerintem Carson.
A kötet tartalmaz egy előszó féleséget, amit egy Sztétiszkhorosz töredék Gérüónról, majd három függelék követ. A Vörös hús rész érdekes, a függelékek azonban most is összezavartak (átugorható). Ezután megkezdődik a románc.
A töredék és a fő mű között a szereplők nevein kívül nincs sok hasonlóság. A töredék inkább csak érdekesség.
Az utószó üdítően hat utána, bár Krusovszkyval egy kérdésben nem értettem egyet: a címmel.
Itt kicsit spoilereznem kell. spoiler
spoiler
A Vörös önéletrajza egy korregény a -nem feltétlen csak szexuális- identitással, magánnyal, és vágyakkal küszködő emberről. Egy gyerekkorában megzavart fiatal felnövése a kinyíló világban. Egy verses regény a semmiben kapálózó „szörnyetegről”, akit torkánál fogva rángat a vágy.
Manapság sok felnövéstörténetet találunk a piacon, és ezt olyan kötetek sínylik meg, mint a Vörös önéletrajza, ami mind formailag, mind tartalmilag egy bravúr a műfajon belül. Nem szeretnék elrugaszkodni a realitás talajától, de ez a könyv méltán veszi fel a versenyt az olyan klasszikusokkal, mint az Anyegin.
–
2019
Ez a románc egyszerűen zseniális. Gérüón lecsupaszított, áthelyezett mítosza történetileg nem váltja meg a világot, viszont a szövegileg egyértelműen ebbe az irányba halad.
A bevezetőnél kissé megijedtem, amikor a melléknevekhez intéz meleg szavakat, azonban ezeket olyan csodálatosan használja, ami számomra eddig példátlan volt. Úgy keveri jelzőit, hogy azok nevetségesen pontosnak tűnjenek. Szavaival a történések szívét találja telibe, ezáltal a mű jelentésében új dimenziók nyílnak meg. A legjobb azonban, hogy a homoszexualitás fölé emelkedik. Én legalábbis nem éreztem súlyosnak a Heraklész-Gérüón kapcsolatnál.
Számomra sokáig meghatározó olvasmány marad, ünnep volt kinyitni.
Előbb volt az ógörög irodalom iránti rajongás. Aztán volt a forma. Aztán volt Sztétikhorosz, a különös ókori költő – „Homérosz után és Gertrude Stein előtt” – , aki hőskölteményt énekelt, töredékekben fennmaradtan, de nem a hős, hanem a legyőzött szemszögéből, ez nem volt divat akkoriban. Mindebből lett egy kísérlet. Forma (töredékes, vers) + a gnóm, a szánni való története (Gérüón) + a létezés „reteszei” + sok vendégszöveg. Ezeket nem magamnak kellett kitalálni, Anne Carson bevezetőt írt demonstratív függelékkel. Krusovszky Dénes pedig utószót, nagy részben arról, ki is volna maga a szerző.
Gérüón a mitológia szerint 3 fejű, 6 lábú és 6 kezű szörny, jelképezve, hogy három sziget ura. Héraklész küldetést kapott, ölje meg ezt a szörnyet és pusztítsa el mindazt, ami neki fontos, és rabolja el a csodálatos marháit. Anne Carson ezt a történetet tette át mai (mágikus) kisregénnyé. Szörny, csodabogár, mert sok a (furcsa) gondolat a fejében, mert meleg és szárnya is van. Nagyon kell titkolózni, legfőképp az a szárny. Az van deszkával leszorítva.
A szövegbeosztás, a gondolattöredékek, a furcsán tagolt mondatok, a versszerűség olyan távol tartja és olyannyira lebegteti a cselekményt, mintha tejüvegen keresztül néznénk egy lassított felvételt, vagy egyenesen árnyjátékot. A körvonalakat néhány mozzanatból, találkozásokból, jelképek sokaságából kell kisilabizálni, pont mintha Sztétikhorosz fennmaradt szövegtöredékeit próbálnánk értelmezni, a magunk esze szerint kitöltve a részeket, és lezárni, vagy sem. Hogy fogják-e kb 2600 év múlva úgy fejtegetni ezt a változatot, mint ahogy manapság fejtegeti pl. Anne Carson az eredetit, … még az is lehet.
Felhasznált és újraírt, adaptált és releváns, érthető és
ugyanolyan nehéz…
Vörös önéletrajza egy rendkívül szokatlan és különleges vállalás, egy töredékekben fennmaradt görög verses regény újraírása, kiegészítése, átértelmezése, adaptálása. Az itt és mostra.
Anne Carson kötete különleges darab, rendkívül kreatív újra- és áthasznosítása egy kevésbé ismert szeletnek a görög irodalomból. Egy új nézőpont, úgy, hogy felhívja a figyelmet, okosan megtartja az eredetit is. (Amit persze korábban nem is ismertünk.)
Nagyon szép a szöveg, lírai, szeretem, mikor így összeolvadnak a műfajok. Az egyszerű dolgok, a különböző érzések is más fényt kapnak, ha máshogy írunk róluk.
Lehetne reflektálni az eredetire és az újraírta, a vörös színre, de most csak annyit írok, hogy rendkívül emberi ez a szörny, ez a carsoni Gérüón. Micsoda fájdalom, de milyen szépen megírva.
Az a fajta könyv amiért részt vennék egy féléves szemináriumon, hogy jobban értsek dolgokat, hogy jobban a mélyére tudjak ásni. Mert úgy érzem, hogy ehhez még nem nőttem fel.
“Not touching but joined in astonishment as two cuts lie parallel in the same flesh.”
Távol állt tőlem a mitológia, mert nem találtam benne a nekem szóló hangokat. De most ez a könyv egy új lehetőséget adott arra, hogy másképp tekintsek a klasszikus irodalom ezen területére. Krusovszky Dénes utószavából kiderül, Anne Carson szerint nem a múlt tanításait kell ezekben a szövegekben kutatni, hanem azokat a kortalan egyetemes állapotokat, amikkel mindenki rezonálni tud. Carson művében a görög mitológia szereplői már nem fantasztikus tettek elkövetői, hanem napjaink átlagos résztvevői, akik legnagyobb csatáikat érzelmeikkel vívják. Első olvasatra, számomra, a címadó főhős belső vívódása volt a legérdekesebb, de a bravúros formának és nyelvezetnek köszönhetően úgy gondolom, hogy többszöri olvasást igényel, és biztosra veszem, hogy (akár eredetiben) a történet más aspektusaira is rá lehet csodálkozni.
Azt hiszem, ehhez semmit sem tudnék hozzáfűzni. Ha létezik egyáltalán ilyen, úgy tökéletes, ahogyan van.
Semmi extra nincs a történetben, de beszakad alatta az asztal, úgy van megírva. Kombinálja a prózai írásmódot egy olyan lírai nyelvezettel, amit hatalmas élvezet olvasni. Kicsit megijedtem az elején lévő szösszenetektől, de szerencére a mű lényegi része teljesen más.
Egyáltalán semmi bombasztikus nincs benne, és mégis oldalanként libabőröztet meg ez a csodálatosan érzékeny, halk, de tűpontos verses regény. Autentikusan keveri azt, ami a jó lírában általában jó, és ami a jó prózában általában jó. Nagy élmény marad.
Keringenek a neten részletek Anne Carson fordításaiból. Ez a kötet egy Anne Carson-fordítás stílusában lett lefordítva, meg vagyok vele elégedve. Remélhetőleg a folytatás fordítására nem kell megint húsz évet várni.
A regényről sajnos nem tudok normális emberi lény módjára értékelést írni, a véleményem erről a könyvről kimerül egy „Hát ez zseniális!” felkiáltásban.
Annyira szerettem volna, ha az egy olyan történet lesz, amit élvezni is fogok, i mean imádom a görög mitológiát és amikor meghallottam, hogy lmbtq+ is a könyv, mondom ezt nekem tervezték. Hát…. :DD
A történettel semmi bajom nem lenne, ha mondjuk nem verses regény lenne, csak novella és mondjuk olyan mondatok lennének benne, amiket értek is, nem csak mondjuk a 30%-át, hogy az alapokat le tudjam szűrni. Szerintem, ha nem olvasok itt molyon véleményeket, rá sem jövök magamtól, hogy miről is akart volna szólni ez az egész, sőt, biztos vagyok benne. Az én szegénységi bizonyítványom, tudom… :D
Mindenesetre majdnem egy ültő helyemben elolvastam, mert már ezer éve várt rám és számítottam erre a helyzetre, amikor bele-belenézegettem előtte, úgyhogy gyorsan túl akartam lenni rajta, mert tudtam, ha most lerakom, sosem fejezem be, ami marhára szomorú, mert ha számomra is érthetőbb formában lett volna, akkor szerintem simán a kedvenc könyveim közt csücsülne most, de így sajnos nemcsak a dobogóról csúszott le, hanem valahol a valaha olvasott könyveim vége felé kullog. :D
Népszerű idézetek
„Ha alszik, akkor meggyógyul”.
Egy légy úszik rajta egy vödör vízben –
megfulladt, de különös fény buzog a szárnyai körül. Gérüón
tizenöt percig exponált.
Amikor kinyitotta a blendét, mintha még életben lett volna a légy.
Aztán
a sárga szakállas szólalt fel, Spanyolországról eszébe jutott, hogy anno
[Franco is
jól értette az elmebetegek hasznosságát.
A nagygyűléseire buszokkal szállították az embereket.
Egy alkalommal egy egész környék összes őrültekházát
kiürítették e célból.
93. oldal
Sztészikhorosz
Helené általi megvakíttatása
kérdésének tisztázása
1. Sztészikhorosz vagy vak volt,vagy nem.
2. Ha Sztészikhorosz vak volt, akkor vaksága vagy átmeneti volt, vagy állandó.
3. Ha Sztészikhorosz vaksága átmeneti volt, akkor annak vagy volt okozója, vagy nem
4. Ha állapotának volt okozója, akkor az vagy Helené volt, vagy nem Helené volt.
5. Ha Helené volt az okozója, akkor Helenének vagy megvolt rá az oka, vagy nem.
6. Ha Helenének megvolt rá az oka, akkor az oka egy megjegyzéssel lehetett összefüggésben, amit vagy mondott Sztészikhorosz, vagy nem.
7. Ha Helené cselekedetének egy Sztészikhorosz által mondott éles megjegyzés volt az oka, akkor az vagy Helené erkölcstelen szexualitását bíráló megjegyzés volt (nem beszélve annak kellemetlen következményéről, ami Trója elestét illeti), vagy nem.
8. Ha Helené erkölcstelen szexualitását bíráló éles megjegyzés volt (nem beszélve annak kellemetlen következményéről, ami Trója elestét illeti) akkor ez a megjegyzés vagy hazugság volt, vagy nem.
9. Ha nem volt hazugság, akkor most visszafelé haladunk, és érvelésünket ekképp folytatván vagy visszaérkezünk Sztészikhorosz megvakíttatásának kérdéséhez, vagy nem.
10. Ha most visszafelé haladunk, és érvelésünket ekképp folytatván visszaérkezünk Sztészikhorosz megvakíttatásának kérdéséhez, akkor vagy megússzuk gond nélkül, vagy a visszafele úton találkozunk Sztészikhorosszal.
11. Ha a visszafele úton találkozunk Szteszikórusszal, akkor vagy csöndben maradunk, vagy a szemébe nézünk, és megkérdezzük, hogyan vélekedik Helenéről.
12. Ha Sztészikhorosz szemébe nézünk, és megkérdezzük, hogyan vélekedik Helenéről, akkor ő vagy az igazat mondja, vagy hazudik.
13. Ha Sztészikhorosz hazudik, azt vagy azonnal tudni fogjuk, vagy sikerül becsapnia minket, mert most, hogy visszafelé haladunk, mintha a táj is ki lenne fordítva.
14. Ha sikerül becsapnia minket, mert most, hogy visszafelé haladunk, mintha a táj is ki lenne fordítva, akkor vagy nem lesz nálunk apró, vagy igen, és felhívjuk Helenét, hogy elújságoljuk neki a jó híreket.
15. Ha felhívjuk Helenét, ő vagy hagyja csörögni a telefont, míg vermutot szopogat, vagy felveszi.
16. Ha felveszi a telefont, vagy (mint mondják) annyiban hagyjuk a dolgot, vagy adjuk Sztészikhoroszt.
17. Ha adjuk Sztészikhoroszt, ő vagy határozottan állítja majd, hogy most már mindennél világosabban látja, hogy a nő egy kurva, vagy elismeri, hogy hazudott.
18. Ha Sztészikhorosz elismeri, hogy hazudott, mi vagy beleolvadunk a tömegbe, vagy maradunk, és megvárjuk, mit lép Helené.
19. Ha maradunk, és megvárjuk, mit lép Helené, akkor vagy kellemes meglepésként ér majd minket, milyen jól ismeri a nyelvjárásokat, vagy bevisznek egy belvárosi rendőrörsre, hogy kihallgassanak.
20. Ha bevisznek minket egy belvárosi rendőrörsre, hogy kihallgassanak, vagy elvárják majd tőlünk (mint szemtanúktól), hogy egyszer és mindenkorra tisztázzuk, vak volt-e Sztészikhorosz, vagy nem.
21. Ha igaz, hogy Sztészikhorosz vak volt, vagy hazudni fogunk vagy ha nem, nem.
* 11 nél már a fordítási név nem egységes
Függelék (C)17-19.oldal
Az ókori törvénykönyvek szociológiáját vizsgáltam.
Érdekel az igazságosság?
Az érdekelt, hogyan döntik el az emberek, mi hangzik törvényszerűen.
XXIX. Lejtők
Szerinted milyen érzés úgy felnőni, hogy körülötted minden tele van üres gyümölcsöstálakkal?
65. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Madeline Miller: Akhilleusz dala 90% ·
Összehasonlítás - Rachel Smythe: Lore Olympus – Olümposzi história 3. 95% ·
Összehasonlítás - Sarina Bowen – Elle Kennedy: Us – Mi 94% ·
Összehasonlítás - Koós Patrícia (szerk.): Jégvirágok 93% ·
Összehasonlítás - Jennifer L. Armentrout: The Struggle – A küzdelem 92% ·
Összehasonlítás - Ronnie W. A. (szerk.): Csillagtalan 91% ·
Összehasonlítás - Varnus Xaver: Folytatás 88% ·
Összehasonlítás - Colleen McCullough: Trója éneke 85% ·
Összehasonlítás - Margaret Atwood: Pénelopeia 84% ·
Összehasonlítás - Margaret Atwood: Boszorkánymagzat 84% ·
Összehasonlítás