Agnes ​Grey 372 csillagozás

Anne Brontë: Agnes Grey Anne Brontë: Agnes Grey Anne Brontë: Agnes Grey Anne Brontë: Agnes Grey Anne Brontë: Agnes Grey Anne Brontë: Agnes Grey Anne Brontë: Agnes Grey

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Agnes Grey egy észak-angliai lelkészcsaládban, egyszerű, de szerető környezetben nő fel, ahol a szellemi és lelki értékek mindig fontosabbak az anyagiaknál. A féltve dédelgetett legkisebb lány, hogy segítse a szüleit, nevelőnőnek szegődik gazdagabb családokhoz, hogy az otthon megtanult elvekre nevelje a rábízott gyerekeket. Miközben keserű leckéket kap „az oktatás művészetében”, érett, önálló személyiséggé csiszolódik, aki egyre inkább képessé válik arra, hogy a maga kezébe vegye sorsát… – Anne Brontë önéletrajzi ihletésű regényében feltárul a 19. század derekának Angliája, ahol a régi minták és korlátok még fennállnak ugyan, de az emberek már új eszmények felé fordulva siettetik a változás eljövetelét. A méltán híres mű szerzője erről a változó korról és egy bátor, hétköznapian küzdelmes sorsról mesél őszinte érzékenységgel.

Eredeti megjelenés éve: 1847

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Lazi Könyvkiadó klasszikusai Lazi

>!
Holnap, Budapest, 2012
184 oldal · ISBN: 9789633490297 · Fordította: Gy. Horváth László
>!
Lazi, Szeged, 2011
220 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632671314 · Fordította: Gy. Horváth László
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2006
262 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639475408 · Fordította: Gy. Horváth László

2 további kiadás


Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Agnes Grey · Edward Weston · Mr. Hatfield · Rosalie Murray · Sir Thomas Ashby


Kedvencelte 24

Most olvassa 10

Várólistára tette 171

Kívánságlistára tette 69

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Finn_Hudson>!
Anne Brontë: Agnes Grey

Nagyon szeretem a viktoriánuskori Angliában játszódó regényeket, így Anne Bronte klasszikus történetére már régótá kíváncsi voltam. Eleinte kissé tartottam tőle, mert az első pár fejezet nem igazán fogott meg, azonban a kezdeti félelmem gyorsan elpárolgott. Egy hangulatos, lassú folyású, inkább elmélkedős, mint cselekménydús történetet kaptam, amelyben nagy szerepet kap a gyermekek nevelése, a vallás és az emberi természet sokszínűsége. Tetszett, ahogy az írónő rámutatott az emberi hibákra, kiemelve a hiúságot, felszínességet, gyarlóságot, valamint hogy Agnes szülei, és Rosalie és Tom Ashby házasságán keresztül bemutatta, hogy nem az anyagi javaknak kellene a legfontosabbnak lennie a párválasztásban. Ez egy olyan tanulság, ami még napjainkban is aktuális.
Agnes a könyv nagy részében visszahúzódó és esetlen, csendben tűri, hogy átgázoljanak rajta. Örültem, hogy a végére valamelyest kiáll magáért és megmeri vallani az érzéseit, így végül megleli a megérdemelt boldogságot és olyan helyet sikerül találnia, ahol tisztelik és megbecsülik.
Szerintem egy nagyon elgondolkolkodtató és olvasmányos történet, amit bátran ajánlok másoknak is.

Kikiriki>!
Anne Brontë: Agnes Grey

Grey kisasszony különös teremtés; sohasem hízeleg, sohasem dicsér nagyon; de ha kedvezően szól róluk vagy bármilyen tulajdonságukról, akkor biztosak lehetnek benne, hogy helyeslése őszinte.

Nem gondoltam, hogy ennyire fog tetszeti ez a könyv. Most először olvastam Brontët, így tehát még nem tudom a másik két nővér műveihez hasonlítani.
Nem zavart, hogy Anne ekkora ellentétet festett le a két világ között, sőt, kifejezetten tetszett, hogy a szívtelen, gonosz szereplők nem javultak meg a könyv folyamán. Hiszen, ha a való életet vesszük figyelembe, itt sem történik meg olyan gyakran effajta változás.
Kellemes betekintést nyerhettem a XIX. századba, igazán jó volt olvasni a korhoz hű párbeszédeket.
A romantikus szál sem lett eltúlozva, nem is igazán ez volt benne a lényeg, mégis nagyon aranyos volt Agnes és Weston úr közti szerelem kialakulását figyelemmel követni.

" Dőreség azt kívánni, bárcsak szépek lennénk. Az értelmes ember sosem kívánja ezt magának, és nem törődik vele másokban sem. Ha a szellem kiművelt, ha a szív jó, a külsővel senki sem törődik. Így mondták gyermekkorunk tanítói: így mondjuk mi is a mai gyermekeknek. Illő és okos dolog, kétségtelen; de a tapasztalat alátámasztja-e ezeket az állításokat?
Természetünk diktálja, hogy azt szeressük, ami örömet nyújt, és mi nyújt több örömet egy szép arcnál – legalábbis ha tulajdonosa nem rossz ember? "

2 hozzászólás
Erzsebeth P>!
Anne Brontë: Agnes Grey

Tetszett! Sőt, szerettem. Anne Bronte-t a szívembe zártam. És persze Agnes Grey kisasszonyt is.
Ha most itt lenne velem, megölelgetném és elmondanám neki, mennyire melegszívű és éles eszű hősnő, nem szürke, hanem nagyon is színes egyéniség! Csak legyen egy kicsit bátrabb, lázadóbb!

A Bronte nővérek gondolatait és érzéseit olvasni számomra nagy élmény.

A makulátlan jellemre való törekvés és merevség talán egy kicsit sok, ahogy az ájtatoskodás és a madaras jelenet is az volt nekem.

Mennyire örülök, hogy nem az ő korában kell élnem, abban a társadalomban, annyi 'hitvány' angol arisztokrata alak közelében! Pedig régebben mennyire romantikusnak gondoltam a viktoriánus Angliát és nemes hölgyeit, urait. Biztos volt benne az is és jó is persze…de most jól esne lehet a magyar nemesség felé fordulni, mindegy melyik korból, pl. Ambrózy báró eseteit olvasni, Agáta Mama jelleme megvígasztalna és visszatudná adni talán a 'klasszikus' nemességbe vetett hitemet.

eme P>!
Anne Brontë: Agnes Grey

Hát ez nem igazán. Annak ellenére, hogy a „szürke” nevelőnő szemével láttatott társadalomkritika, az elbeszélő finom iróniája, de humora sem megvetendő. Mindezt azonban számomra majdnem semlegesíti az az éles határ, ami a szereplőket egymástól elválasztja: egyik oldalon a gazdagok és szépek, a felszínesek és műveletlenek, másikon a szegények és kevésbé szépek, a mélyek és műveltek. Itt az erkölcstelenek és a képmutatók, ott az erkölcsösek és az igazak. Ez utóbbiak kivétel nélkül mélyen vallásosak. Árnyalatok nem nagyon vannak – szinte vártam, lestem, mikor látja meg Agnes a rossz, csintalan, dacos és önző gyermekben is a gyermeket, mikor mutat egy csöppnyi jóindulatot, megértést. De könyörtelen maradt, és nem bizonyította erkölcsi fölényét azokkal szemben, akik vele szemben könyörtelennek bizonyultak.
Agnes Grey nevelőnő – mégsem láttam az egész regényben egy tanítványt sem, akire ebben a minőségében hatott volna. Amennyire lenézik munkaadóik társadalmi helyzete miatt, épp annyira nézi ő is le azokat erkölcsi magaslatáról. Mintha egyáltalán nem létezne átjárás a két kategória között. Végül az állhatatos és erényes itt is elnyeri jutalmát – ahogy az „természetes”. Agnes pedig bizonyítja, hogy tanulékonyabb, mint volt tanítványai: figyelmét nem kerüli el, Weston új aranyórája, mely a régi ezüstöt helyettesíti. Talán egy kis (ön)irónia?

Hópárduc P>!
Anne Brontë: Agnes Grey

Ez a könyv jó, igazi klasszikus.
Gyorsan haladtam az olvasással. :)

juanito_b192 P>!
Anne Brontë: Agnes Grey

Bár kicsit lassan indult a regény, a végére nagyon szép történet kerekedett ki. Nem nagyívű, mégis szórakoztató. Agnes pedig nagyon szerethető hősnő, mégha néha kicsit bátortalan is. Viszont mindenkiben csak a jót látja, a céljaiért pedig képes a legnagyobb kitartással küzdeni. Nagyon tetszett ez a regény, később jöhetnek a nővérei által írt művek is.

chhaya >!
Anne Brontë: Agnes Grey

Szimpatikus Agnes karaktere. Okos és szerény, de önállótlan fiatal lány, aki elhatározza, hogy végre saját lábára áll: nevelőnek szegődik egy gazdag családhoz, hogy ne legyen szülei terhére, esetleg még segíteni is tudja őket. Leírásán keresztül megismerjük saját gondolatait, viszonyulását az élethez, emberekhez, valláshoz, szerelemhez, jóhoz és rosszhoz, de ugyanígy képet kapunk közvetlen környezetéről, a mindennapi szokásokról, a nevelői munkával szerzett tapasztalatairól, a különböző emberek természetéről… Egyszerre korrajz és fejlődésregény, Agnes felnőtté és bölcsebbé válásának története.

off

1 hozzászólás
mokus33>!
Anne Brontë: Agnes Grey

Számomra olyan volt ez a könyv, mint egy kis gyöngyszem, egy finom báj lengte be az egész történetet, szívesen olvastam.
Nem történt semmi eget rengető ebben a regényben, szép, lassú ütemben csordogált a történet, nem volt benne semmi rejtély, semmi izgalom, de pont ettől volt szép. Agnes nehéz sorsú nevelőnő, bár sorsát leginkább ő teszi nehézzé saját magának, jobban szerettem volna, ha talpraesettebb, jobban kiáll magáért, de ha a társadalmi különbségek és nehézségek miatt a munkájában ezt nem is tehette meg, a magánéletben igazán lehetett volna bátrabb. Egy picit zavart, hogy ennyire elleplezi érzelmeit Mr. Weston előtt, értem én, hogy ebben a korban nem ugorhatott csak úgy a nyakába, de azért nem is kellett volna ennyire vénkislányosan viselkednie. Ezt az egy kis negatívumot tudom csak felhozni a regény ellen, de egyébként meg majdnem annyira elvarázsolt, mint egy Jane Austen-könyv, talán csak Austen finom humora hiányzott az igazi JA érzéshez.

Dinah>!
Anne Brontë: Agnes Grey

Ezt a könyvet még évekkel ezelőtt kaptam egy nagyon kedves ismerősömtől. Akkor belekezdtem, de valamiért félbe maradt.

Anne Brontë neve addig ismeretlen volt számomra, ahogy az élete és a munkássága is. Ez a történet azonban rögtön magával ragadott. Tetszett benne minden, főleg az akkori kor sajátosságai: a modorosságok, a párbeszédek, a kifejezések. Milyen szép is lenne, ha még ma is így beszélnénk. :)

Agnes Grey élete nem fenékig tejfel, mégis mindenben megtalálja a jót, tanul, fejlődik. Olvasás közben néha azt kívántam, bár hasonlóképp tudnék én is vélekedni dolgokról. Máskor pedig kedvem támadt ott lenni vele a parkban, a mezőn, vagy poros úton, ahol sétált. Igazán szerethető karakter, aki persze nem tökéletes, azonban teljesen emberi. Ami persze elmondható a többi szereplőről is.

Külön tetszett, hogy nem az a tipikusan csöpögős romantikus történet. :) Aranyos voltak a párbeszédek közte és Mr. Weston között.

Rajtuk kívül nem igazán találtam kedvencet, főleg a tanítványok körében nem. S pont ezért, azok szüleit sem tudtam kedvelni. Lehet, hogy régen ez volt a divat a gazdagabb családoknál, hogy apa meg anya tojik a gyerekekre, de számomra ez akkor is elfogadhatatlan.

A vallást sem találtam túlzónak benne, hisz egy lelkész lányának mi más adhatna örömet és vígaszt néha (vagy legtöbb esetben), mint a hit.

Szeretem az olyan könyveket, amikbe akarva-akaratlanul belekerül írójuk életének egy-egy szegmense: vajon, ahogy karakternek, neki is kedvenc virága a harangvirág?

Talán nem fognak (nagyot) csalódni azok, akik kézbe veszik e művet.

Amit még kiemelnék, az a magyar fordítás: remek és élvezhető! :

>!
Lazi, Szeged, 2011
220 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632671314 · Fordította: Gy. Horváth László
3 hozzászólás
dre>!
Anne Brontë: Agnes Grey

Sokban emlékeztetett a Jane Eyre-re, de igyekeztem olvasás közben nem összehasonlítgatni a kettőt. Önmagában ez egy nagyon szép regény, Agnes egy talpig szerény és kitartó szereplő, a romantikus szál előrelátható volt, de azért tetszett, a különböző társadalmi osztályokat viszont elég egysíkúan, bár szemléletesen ábrázolta. Arra gondolok, hogy bár érdekes volt, ahogy bemutatta őket, de egy kissé erőltetett is: aki gazdag, az szép és erkölcstelen, aki szegény, az csúnya és jóságos. Ez szerintem a valóságban nem így van. Legalábbis remélem. Ettől eltekintve nagyon is tetszett a történet. És mostmár mind a három Brontë-nővértől olvastam egy-egy művet.


Népszerű idézetek

mazsa>!

Minek gondolok én annyit valakire, aki sosem gondol rám? Nem ostobaság ez? Nem helytelen? De ha ilyen nagy gyönyört jelent nekem, hogy rá gondolok, s ha ezeket a gondolatokat magamban tartom és nem zaklatok velük senkit, mit ártok és kinek?

Tizenhetedik fejezet

1 hozzászólás
Cicu>!

Az emberi szív olyan, mint a gumi: egy kicsitől is feldagad, de a nagyon soktól sem pattan meg. Ha a semminél alig több is megzavarja, a mindennél alig kevesebb kell, hogy megtörje. Akárcsak testrészeinkben, szívünkben is elementáris életerő testesül meg, amely megvédi a külső erőszaktól. Minden ütés, amelybe belerezdül, csak megkeményíti a következő csapás elviselésére; pontosan úgy, ahogy az állandó munka is megkeményíti a kéz bőrét és megerősíti izmait ahelyett, hogy tönkretenné.

113. oldal

2 hozzászólás
עֲזָאזֵל P>!

[…] nem mondom, hogy nem tudnék élni… inkább nem akarnék az ilyen sivár világban.

larea>!

Mennyivel nagyobb a várakozás öröme, mint a birtoklásé.

177. oldal, 21. fejezet - Az iskola

עֲזָאזֵל P>!

…ha sokan akarnak bejutni a mennyek országába, de nem tudnak, az azért van, mert a bűneik megakadályozzák őket ebben; példának okáért, ha valaki nagy zsákkal a vállán be akar menni egy keskeny ajtón, előbb le kell tennie a zsákot.

1 hozzászólás
krisztina990>!

Dőreség azt kívánni, bárcsak szépek lennénk. Az értelmes ember sosem kívánja ezt magának, és nem törődik vele másokban sem. Ha a szellem kiművelt, ha a szív jó, a külsővel senki sem törődik. Így mondták gyermekkorunk tanítói; így mondjuk mi is a mai gyermekeknek. Illő és okos dolog, kétségtelen; de a tapasztalat alátámasztja-e ezeket az állításokat?

143. oldal, Tizenhetedik fejezet - Vallomások (Európa, 1984)

morzsi>!

A szálak, amelyek az élethez kötnek minket, erősebbek, mint gondolná, mint bárki gondolhatná, aki még nem tapasztalta, milyen keményen meg lehet őket feszíteni anélkül, hogy elszakadnának.

144. oldal, A kankalinok (Ulpius-ház, 2006)

Tiger205>!

Minden igaz történetnek van valami tanulsága, ámbár némelyikben nehéz meglelni e kincset, s ha megleljük is, gyakran oly csekélynek bizonyul, hogy a száraz, összezsugorodott bél nem kárpótol bennünket a dió feltörésének fáradságos munkájáért.

(első mondat)

1 hozzászólás
עֲזָאזֵל P>!

…imádkozni kezdtem, de a lelkem nem talált békét. A szentségeket magamhoz vettem, de úgy éreztem egyfolytában, mintha a kárhozatomra ennék és innék.

Boglarina>!

Minek gondolok én annyit valakire, aki sosem gondol rám? Nem ostobaság ez? Nem helytelen? De ha ilyen nagy gyönyört jelent nekem, hogy rá gondolok, s ha ezeket a gondolatokat magamban tartom és nem zaklatok velük senkit, mit ártok és kinek? – kérdezgettem magamban. Ez az okoskodás tartott vissza attól, hogy bilincseim levetésére kísérletet tegyek.
Igaz ugyan, hogy ezek a gondolatok gyönyört hoztak, de fájdalmas, kínos gyönyört, a szenvedéshez hasonlót; többet ártott nekem ez a gyönyör, mint gondoltam. Olyan élvezet volt, amelyet a bölcsebb vagy tapasztaltabb ember minden bizonnyal megtagad magától. De hát milyen szörnyű lett volna elfordítanom tekintetemet e fényes tárgytól, kényszeríteni magam, hogy csak a szürke, unalmas, sivár tájat lássam magam körül: az örömtelen, reménytelen, magányos utat, ami előttem áll! Hiba volt, persze, ilyen boldogtalannak és csüggedtnek lennem; Istent kellett volna barátomnak választanom, az Ő akaratának teljesítését életem feladatává és örömévé tennem; de gyenge volt bennem a hit, és túlságosan erős a szenvedély.

152-153. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Charlotte Brontë: A lowoodi árva
Louisa M. Alcott: Tovább folyik az élet
L. M. Montgomery: Anne férjhez megy
Jean Webster: A kismama
Dodie Smith: Enyém a vár
Mikszáth Kálmán: Akli Miklós
L. M. Montgomery: A kék kastély
Eleanor H. Porter: Az öröm játéka örök
Laczkó Márta: Nádasdy Orsika
Ken Follett: A katedrális