Berlini ​nyárfák (Neshov-trilógia 1.) 142 csillagozás

Anne B. Ragde: Berlini nyárfák

A három Neshov testvér anyjuk halálos ágyánál találkozik. A legidősebb fiú, Tor, a pusztulóban lévő családi birtokon él, Margido egy kis temetkezési vállalatot vezet, Erlend felkapott kirakatrendező Koppenhágában. A testvérek évek óta nem látták egymást, és most türelmetlenül várják a temetést, hogy utána végleg búcsút vegyenek a farmtól és egymástól. De az apjukkal kényszerűen együtt töltött karácsonyeste váratlan fordulatot hoz, és fény derül egy régi, elhallgatott történetre, amely mindhármuk életét meghatározta.
A nem csak hazájában népszerű kortárs norvég írónő groteszk humorral átszőtt, komor alaphangulatú regénytrilógiájának első része ez a könyv. Az életük súlyos titkait elhallgatásba, rideg távolságtatásba burkoló északi család tagjainak története a görög sorstragédiák végsőkig lecsupaszított, egyszerű nyelvén, mindvégig a feszültség magas fokán bontakozik ki.

Eredeti cím: Berlinerpoplene

Eredeti megjelenés éve: 2004

>!
General Press, Budapest, 2007
300 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639648913 · Fordította: A. Dobos Éva

Kedvencelte 18

Most olvassa 3

Várólistára tette 119

Kívánságlistára tette 75

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

szadrienn P>!
Anne B. Ragde: Berlini nyárfák

A modern pszichológia egyfolytában azt harsogja a fülünkbe teljes hangerővel, hogy mennyire rombolóan hatnak a családi titkok a következő generáció életére, hogy a hazugság bomlaszt és mindent szétmar, tétova, gyökértelen sorsok és pusztulás marad utána.
A Neshov-saga tökéletes esettanulmány ehhez a megállapításhoz, a skandináv minimalizmus pompás eszköztárával megvalósítva.
A prózai, kiábrándító valóság minden sivár részletre kiterjedő megragadása éles ellentétben áll az irracionális, szenvedélyes, érzelmektől túlcsorduló titokkal, amiből csak egy pár oldalas, homályos kerettörténetet kapunk, de mégis ott lappang mindenütt, és az általa keltett feszültség egy új dimenzióval járul hozzá az egyébként is remek, kiváló karakterábrázolásra és a norvég vidéki élet érzékletes megjelenítésére épülő olvasmányélményhez.
A Neshov család három fia, a gazdálkodó, a temetkezési vállalkozó, és a Koppenhágában élő kirakatrendező sok-sok év után, anyjuk halálakor találkozik újra a családi farmon. Eljön az eddig soha nem látott unoka is. Míg az idősebb családtagok dermedt érzelmi bénultságban élik az életüket, a távolba szakadt fiatalabbak csupán azzal szembesülnek, hogy semmit sem értenek.
Az igazság pillanata végül elérkezik, nem tartható tovább a több évtizedes színlelés. Van-e még esély a változásra és a megújulásra? Hogyan tovább, Neshov család?
Kiváló nyitó kötet, a skandináv próza minden erényével, éleslátásával és érzékenységével.

3 hozzászólás
Morpheus>!
Anne B. Ragde: Berlini nyárfák

Groteszk humornak nyomát se láttam, annál több elhallgatott dolognak, szégyennek, gyűlöletnek. No meg mindjárt az elején az arcomba nyomott az írónő spoiler. Így aztán megvolt a kellő – és egyáltalán nem örvendett – borzongás, ami után megjelent egy újabb, csodálatosan szörnyűségesen diszfunkcionális család. Hálás a feladat, hiszen ahány diszfunkcionális család, annyi félét lehet írni róluk. A család ringlispílként szórta széjjel a családtagokat, akiket meg nem, azokról sem lehet semmi jót sem írni. Aztán történt valami, nem épp jó dolog, és nem spoilerezem szét… Ingadozok a négy és a 4,5 között, de mégis megadom az utóbbit. Amikor még a könyv elején tartottam, volt bennem késztetés, hogy letegyem, elég volt ebből a kilátástalanságból, szenvedésből, de a végén majdhogynem irigyeltem őket. Nem tudom, hogy fogom-e olvasni a következő részt, 50-50%

Bélabá>!
Anne B. Ragde: Berlini nyárfák

Egy klasszikus skandináv regény, echte északi. A hangulat magával ragadó, főleg így karácsony felé közeledve. Ugyanis az idő tájt játszódik a történet. Megismerhetünk egy Trondheim környéki farmot. Az ott élő Neshov családot, Tor munkás hétköznapjait az állatokkal, a betegeskedő idős szülőket. Az anya halála után hazalátogató két másik fiútestvért Margidót és Erlendet. Előbbi temetkezési vállalkozó, utóbbi kirakatrendező Dániában. Amiatt is tipikus északi történet, ami Erlend sztorijából kiderül, arrafelé kevésbé csinálnak titkot ebből. A végén, mint általában sok haláleset némi feszültséget generál: Kié legyen a farm? A legvégén pedig hatalmasat durran egy „bomba”, amit addig nem lehetett előrelátni. Nagyszerű stílusú, pörgős regény, amelyet a skandináv rajongóknak jó szívvel ajánlok. 5 csillag, és 4,8 pont. Jöhet a folytatás további két részben!

klaratakacs P>!
Anne B. Ragde: Berlini nyárfák

Három testvér. Különbözőbbek már nem is lehetnének, mégis össze vannak kötve egy életre, hiába szakították el a köteléket. Három fiú, három sors, egy disznótenyésztő, aki igénytelen, leharcolt, egy csillogást, szépséget imádó kirakatrendező és egy szikár, puritán temetkezési vállalkozó. Anyjuk halála, Torunn, Tor lánya és a karácsony összehozza őket.
Az írásmódot imádtam, egyszerű, sallangmentes, mégis megfogott, mindent leírt, esküszöm még a szagokat is éreztem (falusi nagymamával rendelkeztem, aki pedig disznókat is tartott). Volt humora, volt mélysége, élvezetes olvasmány volt, olyan igazi északi.

Gyöngyi69>!
Anne B. Ragde: Berlini nyárfák

Anne B Ragde első könyve a Neshow család borús, nyomasztó, depresszív története, zseniálisan kidolgozott karakterekkel, ami mögött magasszintű emberismeret sejthető. Maga a történet sem szokványos, de a szereplők összeválogatásával, a történetszövéssel, a végig fenntartott feszültséggel, a leírásokkal, a regényből kihallatszó természet és állat szeretettel az írónő mestermunkát alkotott. Stoner történetére asszociáltam olvasás közben – számomra hasonló kaliberű a két könyv, irodalmi csemege a javából.
A szereplők élők számomra, naponta találkozom velük a rendelésen, látom őket az utcán.
Az értékelést már a harmadik rész olvasása közben írom, fontosnak tartom megemlíteni, hogy a fordítást végző A. Dobos Éva munkája is hozzájárult ahhoz, hogy a könyv ekkora élményt okozzon.

ppeva P>!
Anne B. Ragde: Berlini nyárfák

24 órán belül kiolvastam, gyakorlatilag „befaltam”. Késő éjszakáig olvastam, aztán hajnalban arra ébredtem, hogy a könyvről és a könyvBEN álmodok, még a könyv végének egyik meglepetését is megfejtettem álmomban… Nem volt mit tenni, tovább kellett olvasnom, és reggelre ki is olvastam. Csoda ezek után, ha azt mondom, hogy magával ragadott?!
Szenzációs volt az egyes figurák megformálása, és mesteri a meseszövés ezekből az egymás mellé egyébként egyáltalán nem illeszthető szereplőkből! A groteszk humor itt nem humoros beszólások és jelenetek képében értendő, hanem maga az egész egy groteszk. Maga a fekete humor. Nem szörnyű, hogy egyes emberek élete maga a groteszk?
Évtizedek titkait, tragédiáit rejtegetik, mindenki a maga módján menekül bele valamibe, hátha ott, kellő távolságban (fizikai vagy lelki távolságban) el tud szabadulni. Pedig nem lehet. Egyszer talán mindenkinek le kell ülnie, és szembe kell néznie a saját ördögeivel., hogy aztán vagy megszabadulhasson tőlük, vagy inkább békében éljen tovább velük.

7 hozzászólás
Esmeralda P>!
Anne B. Ragde: Berlini nyárfák

Egyben írok a trilógiáról, szerintem annyira egy ez a történet, hogy talán csak a terjedelme miatt kellett háromfelé szedni.

Skandináv családregény, hurrá, ide nekem. Aztán majdnem ezzel a lendülettel tettem le az első oldalak után. Ha mást is nyomaszt a halál ilyen adagban, biztatni szeretném, le ne tegye a könyvet, csak lapozzon, bátran, lelkifurdalás nélkül, amikor a temetős részek jönnek, enélkül is elég kerek marad az egész.

A család amúgy nagyon rendben van, és talán épp temetős srác hozza ki magából a legjobbat.

Tök fura, de az elején Krummét lánynak képzeltem olyannak, mint…ilyennek:
http://philippajrice.com/#/soppy/

Aztán valahogy mindkét bennem kialakult kép ő lett. Én még ilyen jót meleg párról nem olvastam, nem vagyok nagyon világlátott, nincsenek a barátaim közt együtt élő melegek, szóval kíváncsiskodtam, jól esett.

A legjobban azt bírtam, hogy Frau Ragbe nem írta fejősévássá a végét. Mert olyan magas labda volt, hogy Torunn beleszeret Kaiba, családot alapítanak, felvirágoztatják a tanyát, minden öko, meg zöld, szaladgálnak a boldog gyerekek, kutyaiskolát is nyit, vagy még hamarabb, anyukája összetörve visszatér a farmra, és újra összejön apukával, és akoor ők virágoztatnak fel, meg szednek rendbe, és Torunn akkor is vidéken nyitna kutyaiskolát, és később szeretne bele Kaiba, mindegy, lényeg a heppiend. De nem, Torunn végigmegy a saját hülyeségein újra meg újra, ahogy tesszük legtöbben, az élete nem lesz valami izgalmas meg színes, de jó adag lelkifurdalást cipel ezentúl magával.

Így jó, sőt, nagyon szeretnivaló.

És ami mégis jó a végére, az meg csak finom ecsetvonás, nem cukormáz. Apa, akinek elhiszik, hogy szeretne otthonban élni, és legalább a végén lesz pár jó éve. Meg Erlend, aki pólót húz, meg sportzakót, és bocsánatot kér, és kész. Semmi könny, semmi hab, csak egyszerűen, röviden, aztán megy tovább. Csak már könnyebben.

Amúgy az az érzés, ami Torunnban ébredt, bennem is megvan. A romantikus vágyódás a vidéki élet iránt. Hogy ha kitakarítjuk, rendbehozzuk, akkor ott majd gondtalanul, egyszerű boldogságban. De én is ízig-vérig városi lány vagyok, a sártól, a magánytól, a falusi szokások közt idegennek éreztem magam és bezárkóztam. Úgy szeretem, hogy nem maradt ott, na. Nagyon kedves regényem lett!

Ja, és a malacok visszataszítóak.

6 hozzászólás
Dün P>!
Anne B. Ragde: Berlini nyárfák

Nem vagyok teljesen biztos benne, hogy mitől olyan jó ez a regény (és a másik kettő is, egyszerűen nem tudom már elválasztani őket egymástól), mert vannak benne borzalmak, no meg eleve tudtam volna élni egy temetkezési vállalkozó karakter nélkül (de már biztosan tudom, hogy meleg kirakatrendező és malacok nélkül nem).
De két hónap elteltével is szívesen gondolok vissza a hidegre, a gyönyörű panorámára, hogy a már említett Erlendről és disznókról, malacokról ne is beszéljek.
(És igen, nagy „mostmivan gülüszemeket” csinál a végére, de az már nem is érdekelt, annyira megáll a lábán a történet sok más szála.)

4 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!
Anne B. Ragde: Berlini nyárfák

Ezek a berlini nyárfák gyökeret eresztettek a lelkembe már az első oldalakon. Aztán ahogy fogytak a lapok, egyre mélyebben kezdtek kötődni hozzám a regény szereplői. Jó tudni, hogy még két köteten keresztül követhetem az útjukat. Mert bár a történet akár így is kerek lehetne, a könyv vége egyszerre zárja be és nyitja ki a lehetőségeket. Nincs mit tenni, jöhet a második kötet.

Annamarie P>!
Anne B. Ragde: Berlini nyárfák

Nagyon jól megformázott karakterekkel van tele a könyv. Szinte lehetetlen kedvencet választani, annyira tömörek és tökéletesek. Nekem nagyon tetszett, hogy szinte semmi sem történik a könyv háromnegyedéig, addigra mindenki felépül a maga tökéletességében, és aztán lassan elkezd porladni az igazság.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

szadrienn P>!

Abban az időben virágzott a Neshov-farm. Rózsafák a ház előtt, eperültetvény, tyúkól, Szent Iván-napi tűzrakás a tengerparti sziklánál. Karácsonyi hangulat. A szalmaköteget és a kását mindig nagyapával készítették elő a manónak, mert nagyapa, amilyen gyerekes tudott lenni, mindvégig szentül hitte, hogy a farmon él egy manó. Azt mesélte, hogy szürke zubbonyt és piros sapkát visel, és az udvaron álló nagy fa alatt lakik. Ha rosszul bánnak vele, a farm sínyli meg.

Sárhelyi_Erika I>!

A levesport egy liter vízben kellett elkeverni. A zacskón az állt, hogy svéd borsóleves. Tor egy pillanatra eltűnődött, vajon mitől svéd. (…) A leves híg, sárga lötty lett. Tor bekapcsolta a rádiót, miközben várta, hogy felforrjon és aztán lassú tűzön főjön, ahogy a zacskóra volt írva. Kávéskanállal megkóstolta, semmi íze nem volt; ettől volt svéd.

95. oldal

agisajt>!

A karácsony pogány ünnep; friss állatvérről és napfordulóról szól, nem egy rosszul öltözött közép-keleti kisgyermekes családról!

56. oldal

5 hozzászólás
fülcimpa>!

Szerette volna egy kis időre elfelejteni a férfit, hogy megint örülhessen, ha újból eszébe jut.

5. oldal (General Press Kiadó 2007)

Szelén>!

– Utálom azt a szart! Kivágom az egész ládát az ablakon! Most azonnal!
– Nem vágod ki. A betlehem ugyanott fog állni, ahol tizenegy éve mindig. Hogy lehet valaki ilyen hálátlan? Tőlem kaptad, ez volt a szerelemajándék.
[…]
– Nem érdekel, mi volt, úgy utálom, ahogy van!
– Nem értem, miért.
– Egyszerűen mert csúf. Az a koszos jászol, a színehagyott ruhák és a nyomorúság! Meg az a szerencsétlen csecsemő a szamár etetőjében, a feje fölött lógó csillaggal – tiszta röhej. Hazugság és képmutatás! Hányok tőle!

55. oldal

fülcimpa>!

– Mit gondolsz, az apád lefeküdt?
– Lehet. Ha az öregek nem bírják ülve az életet, lefekszenek.

230. oldal (General Press Kiadó 2007)

fülcimpa>!

Nem nézett a feleségére, aki közömbös arccal, ölbe tett kézzel ült az asztalnál, és aki számára hirtelen minden elvesztette jelentőségét: a kávéscsészék, a falióra, a polcon gyülekező számlák, az istállóban a tehenek, az ablaknál álló férfi, a hideg, a karácsonyi sütés, és ami ezután következik. Mintha nem az ő tüdeje szívná a levegőt, mintha gy idegen ülne a helyén. Nem tudta még, milyen a gyász, csak ült döbbenten, és értetlenül nézte a ketyegő órát.

13. oldal (General Press Kiadó 2007)

Nikkincs>!

És az ősz. A második legszebb évszak. A tiszta, hűvös levegő, a földre hullott színes levelek, mintha kézzel festették volna mindegyiket. Forró kakaó tejszínhabbal, várakozás. De a legszebb a tél. A tél derekán a ragyogó karácsony, az ünnepek ünnepe.

48. oldal

Nikkincs>!

Különben nem hiányzott a hó, csak épp karácsonykor. Ilyenkor nem tudott vele betelni. Az ideális kellék. Betakar, elfed, hangulatot ad, önmagában is fontos szimbólum, holott Krumme szerint mindössze fagyott víz. Csillagformába fagyott víz, javította ki Erlend. A hópelyhek szimmetriája sem véletlen, ezzel akar a természet örömet szerezni az embereknek. Még a víz is szebb akart lenni egy sima gömbnél és csepp alakot vesz fel.

65. oldal

ppeva P>!

Tor kivett egy alvó kismalacot, a tenyerében tartva Torunnhoz emelte. Torunn úgy vette a kezébe, mint egy újszülött csecsemőt. A kismalac meleg teste sima volt, mint a bársony, és finom tejszaga volt. Parányi, rózsaszín orra tisztán csillogott, kerek popsijából vízszintesen meredt ki apró farka. Torunn az arcához emelte, a kismalac álmosan pislogott és halkan nyöszörgött. Világos szempillája és égszínkék szeme volt.
– Soha életemben nem láttam ilyen gyönyörűséget – suttogta Torunn. Formásabb, mint a kismacskák vagy a kiskutyák. Teljesen tökéletes.

Torunn nem akarta letenni, órákig állt volna itt, arcához szorítva ezt a csodás kis teremtményt. A malac apró füle forrón tapadt az arcához.
– Szeretik a testközelséget – mondta Tor.
– Azt hiszi, hogy az arcom a kistestvére – suttogta Torunn, és a testéhez nyomta az ajkát. – Belőled lesz a hús. Csomagolt szalonna és oldalas, és kitesznek a hűtőpultra.
– Valóban, az lesz belőle – mondta Tor. Tavasszal fizetnek érte legjobban.
– Miért?
– Grillszezon. Több fogy, mint karácsony táján.
– Erre sose gondoltam. Nekünk a sertéshús karácsonyi étel. Oldalas, disznósajt, és ilyesmi. De mikor megkezdődik a hússütés a szabadban… Istenem, ha tudnák! Neked nem furcsa? Egész életükben az ólban, aztán…
– Mást nem ismernek. Nincs mihez viszonyítani. Jó dolguk van. tudod, én kistenyésztő vagyok. Van időm mindegyikre. Szabadon járkálnak, elrendezik egymás közt a dolgokat. Nincs miért háborogniuk, így egymást piszkálják. Az én malacaimnak bizony jó dolguk van.
– Egészen addig, míg le nem vágják őket.

159-160. oldal


A sorozat következő kötete

Neshov-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Margit Sandemo: Halálos bűn
Tore Renberg: Mégis van apám
Lars Saabye Christensen: A féltestvér
Linn Ullmann: Mielőtt elalszol
Jo Nesbø: Police
Karin Fossum: Elszabadul a pokol
Erlend Loe: Doppler
Merethe Lindstrøm: Csenddé vált napok
Jostein Gaarder: A narancsos lány
Erlend Loe: Fvonk