Vasfüggöny 15 csillagozás

Kelet-Európa megtörése, 1944–1956
Anne Applebaum: Vasfüggöny

Anne ​Applebaum A Gulag története után most a vasfüggönyt veszi szemügyre. 1944-ben a Szovjetunió elkezdte a később „népi demokratikus” néven nevezett országok felszabadítását és lerohanását. A világháború végén kiderült, hogy a nyugati hatalmak nem képesek és nem hajlandók szembeszállni a szovjet birodalmi törekvésekkel. Kelet-Európa – ahogy ekkor elnevezték, hogy kevésbé sértse a Nyugat érzékenységét – sorsa megpecsételődött. A Vörös Hadsereg mellett azonnal megjelentek a szovjet titkosrendőrök és a moszkovita kommunista vezetők, és elkezdődött bő féltucat ország megtörése.

Hogyan jutottak hatalomra a kommunisták? Mit vontak azonnal az ellenőrzésük alá, és mit engedtek át ideiglenesen a (majdnem) szabadon választott más pártoknak? Mi történt az egyházzal és a civil társadalommal? Mi itt Közép-Európában – ahogy titokban neveztük magunkat a legsötétebb években is – még emlékszünk. De ha saját hazánk kommunista történelmével tisztában is vagyunk, a többi ország sorsa nagyon… (tovább)

>!
Európa, Budapest, 2014
616 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630784665 · Fordította: Szabó Hedvig

Enciklopédia 28

Szereplők népszerűség szerint

Alfred Jodl

Helyszínek népszerűség szerint

Budapest · Németország · Magyarország · Berlin · Auschwitz-Birkenau · Kelet-Európa · Königsberg · Lengyelország · Łódź · Majdanek · Ravensbrück · Szilézia · Varsó · Visztula


Most olvassa 4

Várólistára tette 32

Kívánságlistára tette 34

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
Anne Applebaum: Vasfüggöny

Anne Applebaum: Vasfüggöny Kelet-Európa megtörése, 1944–1956

"A háború utáni néhány évben a keletnémet gyermekeknek csupán tíz százaléka mehetett nyári táborba. Án a német PB hamarosan felismerte, hogy épp az ideológiailag megbízhatatlan családok gyermekeinek van a legnagyobb szükségük olyan táborokra, ahol „szoros barátságot köthetnek minden békeszerető emberi lénnyel, köztük elsősorban a nagy Szovjetúnió gyermekeivel, és minden gyermekek legjobb barátjával és nagy tanítójával, a nagy Sztálinnal”.

Van egy új "játék"az életemben, miszerint minden hónapban párom ajánl az ő kedvencei közül és fordítva.
Ebben a hónapban az egyik általa választott kötet ez lett.
Rendkívül olvasmányos, kemény háttérmunkával ellátott kötet.
Sok olyan részlet búvik meg a sorok között, melyről nem emlékeztem, pedig mindig is nagy érdeklődéssel álltam a történelemhez.
Nehéz könyv nem csak kívülről, hanem belülről is.
Egyenlőre ennyit tudok írni, később folytatom az értékelést. Most előbb meg kell emésztenem az olvasottakat.

Kuszma P>!
Anne Applebaum: Vasfüggöny

Anne Applebaum: Vasfüggöny Kelet-Európa megtörése, 1944–1956

Applebaum könyve valószínűleg a legátfogóbb, legalaposabb áttekintés a keleti-európai blokk első évtizedéről – mondjuk nem olyan erős a mezőny, de ez legkevésbé a szerző hibája. Három országra (NDK, Lengyelország és Magyarország) fókuszál, és elsősorban a hasonlóságokra, a közös elemekre hívja fel a figyelmet. Módszeresen végigveszi az országok életének szegmenseit (kultúra, gazdaság, politika, stb.) a szovjet bevonulástól a hatalom megragadásán át egészen a sztálinizmus végéig, amit mind a három állam esetében egy forradalmi megmozdulás jelzett. Applebaum figyelme mindenre kiterjed, anekdotái pedig ülnek, és külön öröm, hogy funkciójuk van: a megértést segítik, nem pedig puszta szórakoztatás a céljuk. Némelyik egy csapásra megvilágosította elmém egy-egy esemény abszurditásának valódi jelentőségével kapcsolatban.

Ami Applebaum legnagyobb történészi erénye, az a pártatlanság és a tényszerűség. Nem tartja feladatának, hogy verbálisan bebüntesse a kommunista rezsimeket és kiszolgálóikat, ő megértetni akar: miként fordulhatott elő, hogy látszólag zsigerből kommunistaellenes nemzetek egyszer csak varázsütésre kommunisták lettek. (Aztán egyszer csak megint kommunistaellenesek, és így tovább, de ez nem tartozik szorosan ide, hagyjuk is.) Kiváló összegzésének végkicsengése tulajdonképpen optimista: a totalizmusra törekvő állam hosszú távon kudarcra van ítélve, mert csak felszínes változásokat okoz az emberben (legalábbis ellenőrizni csak azt tudja), és ha eljön a drámai pillanat, ezekről a változásokról kiderül, mennyire törékenyek valójában. Szívesen elhiszem neki. Persze nem hallgatja el, hogy a demokrácia intézményeinek visszaállítása rengeteg munkával jár, és ehhez a munkához elengedhetetlen a múlt eseményeinek megértése. Ebben segít nekünk e könyv. Köszönjük szépen.

FZolee>!
Anne Applebaum: Vasfüggöny

Anne Applebaum: Vasfüggöny Kelet-Európa megtörése, 1944–1956

Ez egy rendkívül részletes és alapos könyv a második világháború utáni első évtized kommunista „forradalmairól”. Megismerhetjük, hogy hogyan alakultak ki ezek a rendszerek az NDK-ban, Lengyelországban és Magyarországon.
Amellett, hogy témakörökre van bontva, nagyrészt időrendben is halad, így aki kevésbé jártas a történelemben, az is gond nélkül követni tudja a dolgokat, nem kell hozzá nagyon nagy történelemismeret. Rendkívül széles módon járja körbe a témát, a propagandától kezdve, az egyházon, a csendes kollaboránsokon át a forradalmakig gazdagodhatunk ismeretekkel.
Bár vannak részek, amelyek kicsit szárazabbak, ezek elkerülhetetlenek a megértéshez, cserébe általában rövidek is. Anne Applebaum ügyelt arra, hogy mindent a legélvezetesebb módon, érdekes történeteken és anekdotákon keresztül magyarázzon el.
Ez nem a könyv hibája, csak a személyes preferenciám, hogy kicsit sok volt a lengyel történelem, érzésem szerint az volt túlsúlyban, szívesebben olvastam volna többet a magyar helyzetről.
Összességében egy jól összerakott kötetet olvashattam, amelyet különösebb történelmi előismeretek nélkül is szívesen tudok ajánlani azoknak, akiket kicsit is érdekel ez a korszak annak minden borzalmával (és egy kézen megszámolható előnyeivel) együtt.

winrudi>!
Anne Applebaum: Vasfüggöny

Anne Applebaum: Vasfüggöny Kelet-Európa megtörése, 1944–1956

Applebaum könyve lenyűgözően alapos, ahogyan minden részletre kiterjedően, apránként mutatja be Kelet-Európa háború utáni szovjetizálását, majd diktatúrák mindennapjait, főszerepben Kelet-Németországgal, Lengyelországgal és Magyarországgal. Nem csak a Szovjetunió vezérelte kommunista hatalmak igazi természetét, de annak napjainkig jelen lévő hatásait is segíti megértenünk, éppen ezért nagyon fontos könyv. A lényeget pedig maga a szerző foglalta a legjobban össze, könyvének záró soraiban:
„Ahhoz, hogy egy nemzetet újjá lehessen építeni, a polgárainak meg kell érteniük, hogyan rombolták le: hogyan ásták alá az intézményeit, hogyan forgatták ki a nyelvét, hogyan manipulálták az embereket. A részleteket kell ismerniük, nem pedig holmi általános elméleteket, és személyes történeteket kell hallaniuk, nem pedig a tömegekkel kapcsolatos általánosításokat. Tisztábban kell látniuk, hogy mi motiválta az elődeiket, valóságos embereknek kell látniuk őket, nem pedig fekete-fehér karikatúráknak, áldozatoknak vagy gazembereknek. Csak így lehetséges, hogy – lassan – újjáépítsék a nemzetet.”
(Még bővebben a blogban.)

XX73>!
Anne Applebaum: Vasfüggöny

Anne Applebaum: Vasfüggöny Kelet-Európa megtörése, 1944–1956

Zavarba ejtő érzés, mikor egy nyugati szerző könyve nyomán gombostűre tűzött molypilleként látom viszont felmenőim világát, s magam szellemi-történelmi örökségét. Tárgyilagos, jól szerkesztett, rengeteg tényt összegyűjtött írás, de nagyon sokszor felderengett bennem a kérdést: vajon kinek az igazsága igaz? Azé, aki kívülről látta (?!), vagy akié benne élt? Nagyon érdekelne egy átfogó vizsgálat/mű e korszak megélőinek és leszármazottainak szociálpszichológiai jellemzőiről.


Népszerű idézetek

Kuszma P>!

Egy jellegzetes varsói viccben Puskin-emlékműre írnak ki pályázatot… A díjnyertes emlékművön gigantikus Sztálin-alak ül, a kezében könyvecske, a könyvecske borítóján icipici betűkkel mindössze két szó: Puskin versei. (Andrzej Panufnik)

Anne Applebaum: Vasfüggöny Kelet-Európa megtörése, 1944–1956

Kuszma P>!

És most nézzük egy fiatal férfi életét itt az üzemben. Korán felkel, dolgozni megy. Háromkor hazaér. Ennyi. Háromkor véget ér a napja. Körbejártam ezeknek a fiatalembereknek a hálótermeiben. Benéztem: csak ülnek ott. Valójában semmi mást nem csinálnak. Nem beszélgetnek, miről is beszélnének? Olvasni olvashatnának, de nem szokásuk; énekelhetnének, de az csak idegesítené a többieket; verekedhetnének, de nem akarnak. Egyszerűen üldögélnek.
(Ryszard Kapuscinski riportja Nowa Hutából – a lengyel Sztálinvárosból)

Anne Applebaum: Vasfüggöny Kelet-Európa megtörése, 1944–1956

1 hozzászólás
Kuszma P>!

Ez valamennyi kvázi-forradalmi rendszer közös csapdája: az emberek elkezdik komolyan venni a hivatalosan hirdetett ideológia valódi üzenetét és a rendszer nemzetinek kikiáltott hőseit. (Eörsi István)

Anne Applebaum: Vasfüggöny Kelet-Európa megtörése, 1944–1956

3 hozzászólás
Kuszma P>!

Akárcsak a CIA, a KGB, Hruscsov és Dulles, Arendt is azt hitte, hogy a totalitárius rendszerek, ha egyszer befúrják magukat egy nemzet lelkébe, majdhogynem legyőzhetetlenek.
De mindannyian tévedtek. Az emberek nem öltenek olyan könnyen „totalitárius személyiséget”. Még ha úgy tűnik is, hogy elvarázsolta őket a párt vezetőjének kultusza, a látszat gyakran csal. Látszólag tökéletesen egyetérthetnek a legabszurdabb propagandával – menetelhetnek a felvonulásokon, jelszavakat skandálhatnak, azt énekelhetik, hogy a párt szava mindig igaz –, de aztán egyszer csak hirtelen, váratlanul, drámaian szertefoszlik a varázs.

Anne Applebaum: Vasfüggöny Kelet-Európa megtörése, 1944–1956

1 hozzászólás
Kuszma P>!

Idővel a kelet-európai nemzetek egyre kevésbé hasonlítottak egymásra. […] De egy bizonyos szűk értelemben nagyon hasonlóak maradtak: láthatóan egyik rezsim sem fogta fel, hogy a lényegénél fogva hiányzik belőle a stabilitás. Válságról válságra tántorogtak, és nem azért, mert képtelenek voltak finomra hangolni a politikájukat, hanem azért, mert maga a kommunista elképzelés volt hibás. Azzal, hogy a társadalom minden szegmensét az uralmuk alatt akarták tartani, csak azt érték el, hogy a társadalom minden szegmense a tiltakozás potenciális forrása lett.

Anne Applebaum: Vasfüggöny Kelet-Európa megtörése, 1944–1956

5 hozzászólás
Kuszma P>!

A háború utáni sztálinizáció története azt mindenképpen megmutatja, hogy milyen törékenynek bizonyulhat a civilizáció.
Ennek a civilizációs rombolásnak a következtében a posztkommunista országokban sokkal többre volt szükség, mint egyszerűen csak a „demokrácia” csupasz intézményeire – választásokra, politikai kampányokra és politikai pártokra –, hogy újból jól működő liberális társadalommá váljanak. Létre kellett hozni – vagy újraszervezni – a független médiát, a magánvállalkozások rendszerét, és a mindezt alátámasztó jogrendszert, a propagantától mentes oktatási rendszert és egy olyan államapparátust, amelyben az előrejutás nem az ideológiai igazodástól, hanem a tehetségtől függ. A legsikeresebb posztkommunista államok azok, amelyekben a kommunista időszak alatt sikerült megőrizni a civil társadalom némely elemeit.

Anne Applebaum: Vasfüggöny Kelet-Európa megtörése, 1944–1956

16 hozzászólás
Nebula>!

Bár a fosztogatási láz végül Lengyelországban és másutt is lecsillapodott, komoly szerepet játszhatott abban, hogy a közvélemény egyfajta toleranciát fejlesztett ki a később annyira elharapódzó korrupcióval és a köztulajdon ellopásával szemben. Az erőszak elfogadottá vált, és még sok évig az is maradt. Ami korábban közfelháborodást váltott volna ki, az most nem foglalkoztatott senkit.

46. oldal (Első rész - Csalóka hajnal, 1. fejezet: A nulladik óra)

Anne Applebaum: Vasfüggöny Kelet-Európa megtörése, 1944–1956

Kuszma P>!

Mivel a kommunista hatalmi monopólium az élet minden területére kiterjedt, még a gazdaságról, a labdarúgó-válogatottról vagy az időjárásról szóló viccek is valamilyen szinten politikai viccnek minősültek, s mint ilyenek, veszélyt jelentettek az államrendre. Éppen ezért a hatóság mindent megtett, hogy elfojtsa őket. Egy budapesti DISZ-titkár levélben figyelmeztette az ifjúsági táborvezetőket, hogy ha a táborlakók netán trágár viccmeséléssel múlatnák az időt, legyenek résen, és igyekezzenek ízlésesebb, politikailag ártalmatlanabb humorforrásokat kínálni nekik.

Anne Applebaum: Vasfüggöny Kelet-Európa megtörése, 1944–1956

3 hozzászólás
Kuszma P>!

A június 17-iki fölkelés után
az Írószövetség főtitkára
a Sztálin fasorban röplapokat osztatott szét,
melyek tudatták, hogy a nép
eljátszotta a kormány bizalmát
és csak kétszeres munkával
hódíthatja vissza. Nem volna ezúttal
egyszerűbb, ha a kormány
feloszlatná a népet
és újat választana?
(Bertold Brecht)

Anne Applebaum: Vasfüggöny Kelet-Európa megtörése, 1944–1956

Nazanszkij>!

A végső szovjet offenzíva 1945 januárjában kezdődött, amikor a Vörös Hadsereg átkelt a Lengyelország közepét átszelő folyón, a Visztulán. Az „Ivánok” gyors ütemben masíroztak keresztül a romokban álló Nyugat-Lengyelországon és a balti államokon, hogy aztán Budapestet egy borzalmas ostrom után február közepén, Sziléziát pedig márciusban hódítsák meg. A kelet-poroszországi Königsberg elleni támadásuk áprilisban fejeződött be. Ekkorra már két hatalmas hadseregcsoport: az Első Belorusz Front és az Első Ukrán Front készült a végső rohamra a berlini elővárosokban. Hitler április 30-án követett el öngyilkosságot. Egy héttel később, május 7-én Alfred Jodl tábornok, a Wehrmacht főparancsnoksága nevében aláírta a szövetségesek előtti feltétel nélküli megadást.
Még most sem könnyű felbecsülni, mi történt Kelet-Európában a háború e végső öt hónapja alatt, mert nem mindenki őriz ugyanolyan emlékeket e véres hónapokról. A szovjet történetírásban a háború utolsó szakaszát mindig egyértelműen, felszabadítások sorozataként ábrázolják. A szabvány narratíva értelmében Varsó, Budapest, Prága, Bécs és Berlin felszabadult náci-Németország igája alól, diadal diadalt követett, a fasisztákat megsemmisítették, a lakosság ujjongott, és a szabadságot helyreállították.
Mások másképp beszélik el a történeteket. A németek, különösen a berliniek évtizedeken át nagyrészt hallgattak az 1945-ös májusi eseményekről és folytatásukról. Manapság azonban annál jobban emlékeznek a szovjet inváziót követő fosztogatásokra, az önkényes erőszakra és elsősorban a tömeges nemi erőszaktételre. Kelet-Európa más országaiban a Vörös Hadseregnek azt is felróják, hogy rátámadt a helyi partizánokra, akik a németek ellen harcoltak, de történetesen nem voltak kommunisták, és ugyancsak számon tartják a sorra kerülő esetleges vagy célzott erőszak hullámait. Lengyelországban, Magyarországon, Németországban, Csehszlovákiában, Romániában és Bulgáriában a Vörös Hadsereg megjelenését ritkán méltatják puszta felszabadulásként – inkább egy új megszállás brutális kezdetét látják benne.
Ugyanakkor sokak szemében a fenti ellentétes perspektívák sem nyújtanak teljes képet a történetekről. A Vörös Hadsereg megérkezése ugyanis embermilliók számára valóban felszabadulást jelentett. Szovjet katonák nyitották ki Auschwitz-Birkenau, Majdanek, Stutthof, Sachsenhausen és Ravensbrück kapuit. Ők ürítették ki a Gestapo börtöneit. Ők tették lehetővé, hogy számos zsidó elhagyhassa pajtákban és pincékben berendezett rejtekhelyét, és lassan visszatérjen a normálishoz valamelyest hasonlító életbe. Egy fogoly zsidó nő, Genia Zonabend kilépett egy kis kelet-németországi munkatábor kapuján, és betért az első német házakba, hogy enni kérjen. Mindenütt elutasításba ütközött, mígnem egy arra járó orosz meghallgatta panaszát, és ennivalón kívül – ahogy a nő felidézte – még mosakodáshoz való meleg vizet is szerzett neki.
A szovjet segítség továbbá nemcsak a zsidókra terjedt ki. A Vörös Hadsereg megérkezése tette lehetővé, hogy az országuk nyugati részében élő lengyelek anyanyelvükön szólalhassanak meg, ami otthonukon kívül hosszú évekig tiltott volt. A német nevekre átkeresztelt lengyel városok üzleteiről, trolibuszairól, vendéglőiről eltűntek a Nur für Deutsche („Csak németeknek”) feliratok. Magában Németországban Hitler ellenfelei is örömmel fogadták a szovjet katonákat, és ugyanez igaz csehek és magyarok millióira is.

55–57. oldal, Első rész – Csalóka hajnal, 2. A győztesek (Európa, 2014)

Anne Applebaum: Vasfüggöny Kelet-Európa megtörése, 1944–1956


Hasonló könyvek címkék alapján

Nagy Péter: Távol a szülőföldtől
Marschalkó Lajos: Egyedül Sztalin ellen
Kati Marton: A kém
Szabó Miklós: A jó kommunista szilárdan együtt ingadozik a Párttal
Krausz Tamás – Katkó Márton Áron – Mészáros Zsófia (szerk.): Világháború, világforradalom, világbéke?
Ryszard Kapuściński: A birodalom
Beke Mihály András – Botlik József – Domonkos László – Juhász György – Riba András László – Szalai Attila – Szeredi Pál – Zsebők Csaba: Táborszemle
Krausz Tamás – Vértes Judit (szerk.): 1919 – A Magyarországi Tanácsköztársaság és a kelet-európai forradalmak
Schmidt Mária: A titkosszolgálatok kulisszái mögött
Hantos István – Bíró Gábor: Történelem IV. – Korunk története