A GULAG, a szovjet koncentrációs táborok gigantikus hálózata 1972-ben vált ismertté a világ közvéleménye előtt, amikor megjelent Alekszandr Szolzsenyicin háromkötetes munkája: ez a mű akkor óriási hatással volt a világ szellemi életére, és úgy tűnt, a kommunista rendszerekkel kapcsolatos minden illúziót szétfoszlat. A Szovjetunió összeomlása óta memoárok és tanulmányok százai jelentek meg a témáról, s részint ezeket az újabban előkerült forrásokat is használva, részint saját történelmi kutatásai nyomán Anne Applebaum amerikai újságíró és történész elsőként vállalkozott rá, hogy megírja a GULAG átfogó történetét: bemutatja a szovjet munkatáborok előképeit a cári Oroszországban, létesítésüket közvetlenül a bolsevik forradalom után, terjeszkedésüket és működésüket – s végül felszámolásukat a gorbacsovi peresztrojka idején.
Applebaum könyve minden tekintetben dokumentált, szigorú történészi munka, s ugyanakkor mindvégig kiérezni belőle az áldozatokkal való együttérzést;… (tovább)
A Gulag története I-II. 10 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2003
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Természet- és Társadalomtudományi sorozat Európa
Kedvencelte 1
Most olvassa 2
Várólistára tette 32
Kívánságlistára tette 44
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Monumentális, részletes, kidolgozott, objektív munka. Applebaum már nem volt ismeretlen előttem, korábban egy másik, súlyos és fontos probléma szakszerű bemutatását olvastam tőle (A vörös éhínség). Olvasandó kategória, különösen manapság, kifejezetten a korabeli „hasznos idióták”-nak (Lenin amúgy pontos fogalmával), akik itthon ezeknek az örököseinek a hazugságait egyrészt beveszik, másrészt hangoztatják. „Mert a mai Oroszország már nem a Szovjetunió”, szerencsére tényleg nem, csak sajnos túl sok maradt így is belőle, minden értelemben.
Amúgy évekig várólistás volt a könyv, sikerült egy kifejezetten jó állapotú példányhoz jutnom. Ez szép és jó. Applebaum megemlíti, hogy részt vett 2002-ben a Terror Háza megnyitóján, kíváncsi volnék, hogyan véleményezné manapság ( tükrében Ungváry lesújtó értékelésének, ami sajnos messze nem szőrszálhasogatás).
A könyv egyik fő megállapítása viszont nekem kissé képlékeny: a Gulag alapvetően „gazdasági egység” vagyis a gazdasági szempont volt a meghatározó (és nem feltétlen a megsemmisítés). Viszont a fenntartása, költsége ennek ellentmondott, bár igaz, a szovjet rendszernél szinte semmi sem volt racionális. Szerintem azért az is benne volt, hogy a Vozsgy azért nem lövethetett mindenkit tarkón, és szélsőségesen társadalomellenes politikája miatt „szükségszerű” volt egy ilyen intézmény. Ahogy megjegyzi Applebaum, Sztálin száműzetései rossz ötleteket adhattak neki. Kár, hogy ezt nem idéztem a pontosság miatt.
Még tavaly olvastam, könyvtári példányt. Mérlegelendő, hogy Szolzsenyicin mellé kell-e a polcra.
Úgy döntöttem, hogy nem. Jó és alapos munka, nincs vele semmi baj, de az információk zömét – persze szubjektív, szenvedélyes formában, a kötelező történészi ’távolságtartás’ nélkül – megkapom Szolzsenyicintől. Érzésem szerint Applebaum csak néhány fejezetben nyújt igazi pluszt: elsősorban a túlélési stratégiák elemzésénél, a nők sorsának bemutatásánál (ez Szolzsenyicinnél is felbukkan, csak kevésbé hangsúlyosan), és természetesen a zárófejezetekben, a táborrendszer felszámolásáról és a rehabilitációról. Ez csupán kb. 10-15 százalék ráadás a ’Gulag szigetvilág’-hoz képest, és ezért úgy döntöttem, nem terhelem amúgy is túlzsúfolt polcaim újabb két vaskos kötettel…
Bocsánat, hogy ilyen kontrasztívan írok, és nem kizárólag Applebaum könyvéről beszélek. Ismétlem: jó történészi munka, olvasásra feltétlenül érdemes! A fülszöveg korrekt tartalmi ismertetést ad, azt nem akarom itt elismételni.
Két fontos gondolatot azért kiemelnék:
Az egyik Szolzsenyicintől származik de Applebaum is hangsúlyozza: A lágerrendszer nem véletlen epizód volt a Szovjetunió történetében, amit Sztálin gonoszsága hívott életre, hanem a szovjet gazdasági rend szerves és nélkülözhetetlen alkotórésze. Nem kis részben a rabszolgamunka révén felhalmozott vagyon tette lehetővé az erőltetett ütemű szocialista iparosítást.
A másik gondolat az előző folyománya: összehasonlítva a náci koncentrációs táborok és a Gulag ’filozófiáját’, a náci táborokban a megsemmisítés volt az elsődleges cél, és a kizsákmányolás a másodlagos, a Gulag-on pedig fordítva… Ez erősen befolyásolta a foglyok túlélési lehetőségeit.
A fél pont levonás – elég igazságtalanul – szintén a ’Gulag szigetvilág’ miatt van: egyszerűen nem lehetnek egy szinten; Szolzsenyicinhez képest muszáj bármi mást (talán Salamovot kivéve) egy picit degradálni. Tudom, elfogult vagyok; nézzétek el nekem…
Nagyon sok XX. századi történészi munkát olvastam már a két legborzalamasabb eszme (fasizmus, kommunizmus) bemutatásáról, elemzéséről nagyon sok történész interpretálásabn, de Applebaum magasan kiemelkedik mindegyik közül. Olvasmányos, tiszta, tűpontos és nagyon alapos, úgy visz végig minket a gulágon hogy ténylegesen nemcsak a gulágok történetét ismerjük meg, hanem a bekerült embermilliók életútját, egyéni sorsokon keresztül bemutatva. Talán mert a téma érdekel, talán mert annyi borzalom volt benne, de szinte letehetetlen volt, rekordidő alatt olvastam el a 800 oldalt és nem éreztem annyinak. Anne Applebaum az egyik legjobb kortárs történész és az egyik leginkább Kelet-Európát ismerő történész, akinek van twittere az akár ott is olvassa őt, ne csak a megjelent műveit, és bátran ajánlom ezt a könyvet mindenkinek aki nem fél a rémálmoktól…
Népszerű idézetek
„Ez a háború nem olyan, mint a korábbiak-jegyezte meg Sztálin egy Titóval folytatott beszélgetés közben, melyről Milovan Gyilasz számolt be. – Aki elfoglal egy területet, a saját társadalmi rendszerét juttatja ott érvényre. Mindenki olyan messzire terjeszti ki saját társadalmi rendszerét, ameddig a hadserege elér.” A koncentrációs táborok a szovjet „társadalmi rendszer” alapvető részét képezték, és ahogy a háború a végéhez közeledett, a szovjet titkosrendőrség elkezdte exportálni a módszereit és az embereit Európa szovjetek megszállta részébe, megtanítva az új külföldi csatlósokat az odahaza tökéletesített lágerek kiêpítésére.
76
Mint hivatásos festőművész, Thomas Sgovio hamar a tetoválók között találta magát. Egyszer azt kérték tőle, hogy rajzoljon egy Lenin-arcmást valakinek a mellkasára: általános hiedelem volt a zsiványok körében, hogy a kivégzőosztagok sohasem lőnének Lenin vagy Sztálin portréjára.
534
A mi lágereinkben nemcsak azt várták el az embertől, hogy rabszolgamunkás legyen, de azt is, hogy munka közben énekeljen és mosolyogjon. Nemcsak elnyomni akartak bennünket: azt akarták, hogy legyünk hálásak nekik ezért.
456
Hasonló könyvek címkék alapján
- Timothy Snyder: Véres övezet 96% ·
Összehasonlítás - Szvetlana Alekszijevics: Fiúk cinkkoporsóban 93% ·
Összehasonlítás - Douglas Smith: Az orosz arisztokrácia végnapjai 91% ·
Összehasonlítás - John Reed: Tíz nap, amely megrengette a világot ·
Összehasonlítás - Alekszandr Szolzsenyicin: A Gulag szigetvilág 97% ·
Összehasonlítás - Art Spiegelman: A teljes Maus 96% ·
Összehasonlítás - Paullina Simons: Tatjána és Alexander 93% ·
Összehasonlítás - Robert K. Massie: Miklós és Alekszandra 96% ·
Összehasonlítás - Varlam Salamov: Kolima 92% ·
Összehasonlítás - Kati Marton: A kém 90% ·
Összehasonlítás