Nem tudok mit mondani erre a sorozatra, csak azt, hogy még, és még és még többet. Teljesen magával ragad, pedig nem éppen egy romantikus lányregény. És mégis úgy vonz magához, mint molylepkét a gyertyaláng. Nem egy egyszerű történet, nem egy egyszerű szerelem története. Tele buktatókkal, fájdalommal, árulással, csodálatos érzelmekkel, szenvedéssel, árulással, kegyetlenkedéssel, gonoszsággal, és titkokkal. Mégis ez a valóság, mert sajnos az életünk is ilyen. Sok esetben ki tudja milyen titok lappang a családunkban, vagy éppen akiben megbízunk nem-e éppen ő döfi a hátunkba a kést és árul el. Évtizedes titkok kiderülése életeket rogyasztanak és roppantanak össze. És aki sérült, mert valamilyen trauma érte, annak nem éppen egyszerű felállni egy titkok által összekavart valóságból. Leginkább ez ennek a résznek a mondanivalója, illetve persze a szerelem, és egy elég fájdalmas szerelem. A bizalom itt is kulcsfontosságú szerepet játszik, ahogy az első két kötetben is…és persze most sem állja ki a próbát. Számos komplexus elevenedik meg a lapokon a szemünk előtt. Hogyan gyűrjük le a félelmeinket, a hibáinkat miként is küszöböljük ki, és persze hogyan váljuk jobbá, és ne az önzőség irányítson bennünket. Ne csak azt nézzük nekünk mi jó, hanem azt is akit elvileg szeretünk.
Az első két kötet is lelkileg teljesen összetört, de ez…hát ha lehet a kis darabkáimat, amiket az előzmények valahogy összeraktak a robbanások után…ez a harmadik regény ismét darabokra zúzta. Nem egyszer viselt meg lelkileg az, amit olvastam és mégis képtelen voltam elszakadni Tessa és Hardin világától. Egyszerűen nem tudom megmagyarázni, de úgy tűnik szeretem magamat kínozni, és bevallom kíváncsi vagyok mi fog még történni a párosunkkal.
A Miután elbuktunk is a második rész megdöbbentő függővége után veszi fel a fonalat. És persze ezzel kezdődik a probléma cunami. Már a cím is bizalomgerjesztő. Tudtam, hogy semmi jóra nem számíthatok, de amit Tessa ebben a részben átél…hát azt az esküdt ellenségemnek sem kívánnám. Mondjuk úgy nem éppen az egyetemisták szokásos világát éli, hiába roppant okos és teljesít is egyszerre az egyetemen és az fizetett gyakornoki állásában…plusz ez meg van még spékelve egy nem éppen egyszerű baráttal, egy irányításmániás anyával és persze a múltjával. Nem egyszer sírtam Tessáért, talán túlontúl azonosulok vele már, nem tudom. Igaz, éppen elég közös tulajdonságunk van, de nem hiszem, hogy ennyi fájdalmat, kegyetlenséget és árulást a lelkem elbírna. Igaz, szegény lány már így is elég kiképzést kapott ebből, de tisztelem és becsülöm, hogy minden ütés után feláll a padlóról és megpróbálja folytatni ott ahol abbahagyta. Szembe kell nézni a kisebbségi komplexusokkal rendelkező szerelmével, aki amellett, hogy önző is nem egyszer mégis olyan szerelemmel szereti a lányt, hogy lélegezni is alig tud nélküle. Tessa küzd, kapálózik és nem egyszer áll bosszút szerelme viselkedésért, de az sokszor jobban fáj neki, mint a célszemélynek. Szinte felfoghatatlan szerelem fűzi Hardinhoz, olyan erővel vonzzák egymást, hogy én ilyet még nem láttam. Ez a két lelkileg sérült ember, ahogy próbálja egymást szeretni…néha szinte fájdalmasan és kegyetlen módón, néha pedig a legnagyobb magasságokban járva. Annyira ellentmondásos ez a viszony, és mégis drukkoltam nekik hogy oldják meg a problémáikat.
Tessának ugyanakkor ebben a részben egy hatalmas árulással is szembe kell néznie, ami magában is épp elég borzalmas, de amikor olyantól kapja ezt az ember, akitől aztán végképp nem számít rá az nagyon taccsra teszi. És majdnem átél egy olyan eseményt, amelyet egy nőnek…sőt senkinek nem szabadna. Ez a rész az egyik, amely nagyon megviselt, és eléggé el is gondolkodtatott. Egyrészt, mennyire meg tudják játszani magukat az emberek, és, hogy befogadjanak mennyire vakok tudunk lenni. Ámbár néha éppen attól érkezik a segítség, akire a legkevésbé sem számítunk. A Tessával történtek eléggé a vesszőparipám, úgyhogy örülök, hogy erre így felhívta az írónő a figyelmet, mennyire oda kell figyelni nagyon sok dologra saját magunk körül.
A rengeteg magánéleti probléma egyre csak sűrűsödik, és nem egyszer érzi magát legyőzöttnek, elveszettnek. Családi háttere nem is lehetne bonyolultabb, hiszen nem kapja meg ő sem azt a szeretet, amelyet meg kellene. Tessa előtt is egy elcseszett szülői minta áll, és ez sem éppen segít a helyzetén. Szinte Hardin apja és annak családja tekinthető Tessa családjának, akiktől megkapja azt a szeretet, amit megérdemel.
Hardin…Hardin, mit is lehetne mondani vagy inkább írni róla…néha egy pöcs…sőt gyakran, de máskor meg egy tündérmackó, akit csak ölelgetne az ember. Nemegyszer pofoztam volna fel vagy karmoltam volna le az arcát a viselkedése, vagy a megjegyzései miatt. Ugyanakkor kellett neki egy nagy pofon ebben a kapcsolatban, tulajdonképpen a második, amely ráébresztette, hogy változnia kell. És el is indul ezen az úton, nem kis erőfeszítéseket téve. Elhatározza, hogy megváltozik, mert nem élhet így tovább. Azzal a dühvel és gyűlölettel a lelkében, mert a végén elpusztít mindent maga körül, és Tessa neki a fény, aki miatt érdemes kilépni a sötétségből. Hardinnal kapcsolatban váltakoztak az érzelmeim ebben a részben. Egyszerűen a kettős mérce, amit az erkölcs szintjén alkalmaz nagyon kicsapja nálam a biztosítékot, és persze ebből számos probléma adódik. Olyan dolgokért képes Tessát hibáztatni, amiért aztán végképp nem a lány a hibás, hanem pont ő. Kicsinyes bosszút tud állni azon, akit szeret…..elmondani mindennek, nem átgondolni mit is tesz ezzel, mit okoz a másiknak. Ezekben a pillanatokban egyszerűen nem is tudom mit csináltam volna vele…de ott van a másik oldala, amely a kötet második felében lassan legyűri az elsőt. Ahogy a változás útjára lép, bámulatosan tisztul meg a lelke, és válik egy olyan emberré, amelyre Tessának és a családjának is szüksége van. Hardin rendkívül sok sebet és fájdalmat hordoz magában, amelyeket végleg betemetni szinte aligha lehet…és ehhez párosul az az érzés, hogy ő soha nem lesz elég ennek a lánynak. Így persze őrlődik és tesz meggondolatlan cselekedeteket, de a szíve nem hagyja, hogy Tessa messze kerüljön tőle. Küzd érte, minden elérhető módon. Hardin nagyon nehezen kezd el érezni, szeretni és tulajdonképpen ezt Tessa indítja el benne. Már ő sem akar olyan lenni, mint Tessa előtt, nem tud együtt élni az akkori Hardinnal és úgy gondolja az az életmód semmire sem vezet már. Persze nem lesz tökéletes, de baromi nagy fejlődésen megy át, és a regény végére egy olyan Hardint kapunk, aki nyomokban emlékeztet már csak az első részben megismert mogorva fiúra. Holott egy olyan csapással vagy inkább árulással kell neki is szembenéznie, amit a régi Hardin csak egyféleképpen tudott volna megoldani…piával és bunyóval, sok piával és még több gyűlölettel. Az új Hardin már másképp áll a dolgokhoz, igaz, hogy az öklét használja..de meg is értettem miért. Ugyanakkor megfékezi a dühét, igaz hogy újabban a feszültségét már edzéssel is levezeti, és ez is sokat segít ezekben a helyzetekben. Hardinnak bőven vannak jó tulajdonságai, pozitív oldala és empátiája…csak ezeknek meg kellett jelenniük, ki kellett fejlődniük…és a sötétségben, a kilátástalanságban ezek elsorvadnak, de a fényben csak úgy tündökölnek. De minden fejlődés, és pozitív változás ellenére a regény első felében mutatott viselkedésén nem nagyon tudok túllépni. Az valahogy nagyon nekem nagyon önző és aljas húzás volt. Hardin egy tomboló vihar, ami képes minden elsöpörni és magával rántani, azonban lassacskán szelídül, bár azért néha még kitombolja magát.
Az erotika itt is elég hangsúlyos szerepet kap, mint ahogy korábban is. Viszont most sem közönséges vagy alpári hangon vannak megírva a jelenetek. Nem egyszer szolgál a feszültség csökkentésére, de ebben a sorozatban ezen nem is csodálkozom. A szerelem és az érzelmeken kívül, a testiség is fontos kapocs a két főszereplő között. Mivel még ha érzelmileg éppen a poklok poklát járják, a testük mindig reagál a másikra. Nem tartottam túlzónak a szerelmi jeleneteket, és nem is ezekre épített az írónő.
A mellékszereplők ebben a részben leginkább a bonyodalmat generálják. Mindegyiknek vagy valami titka van, vagy éppen szenved vagy éppen káoszt okoz hőseink között. Zed már-már szokásos kiegészítője Tessának, viszont az ő kapcsolatokban is változás következik be. De Zed nálam ebben a részben egyszerre volt egy hős lovag, és egy erőszakos udvarló. Vance és Kimberly pedig sokkal több szerephez jut, előbbi pedig különösen. Landon sem a boldog stréber egyetemista, őt is kicsit megkínozza az írónő. Bár szerintem ebben a részben nincs olyan szereplő, akit nem gyötörne meg.
Ez a rész olyan brutális függővéget vágott az arcomban, hogy szinte csak percekig bámultam magam elé, miután befejeztem a könyvet. Hogy lehet így befejezni? Most komolyan? Ekkora bombát az olvasó képébe dobni…zseniális húzás. Nem hittem, hogy Anna Todd meglephet, de mint megint kiderült ismét naiv voltam. Lehengerlő az írónő. Olyan élethelyzeteket, viszonyokat, kapcsolatokat jelenít meg, amelyek nem is lehetnének valóságosabbak és mégis reménykedünk, hogy talán a mi életünkben ezek nincsenek jelen…holott telepakolta a sztorit XXI. századi problémákkal….és mégis boldogan olvassuk, újra és újra megsebezzük magunkat, csakhogy reménykedjünk, hogy ez a szerelem mindent kibír és túlél…és végre beköszönt a felhőtlen boldogság. Bár Anna Toddot ismerve, biztosan nem, mert nála, ha valami túl ideális, akkor biztos jön egy robbanás és mindennek vége.
És egyértelmű, hogy nyúlok is a folytatásért, amelynek a címe kecsegtető…de hiszem, ha látom a boldogságot. A harmadik rész vége után nem tudom mi lesz a folytatásban…de hogy bonyodalom biztosan az száz százalék.
