After ​We Fell (After 3.) 89% 24 csillagozás

Nehéz egy több mint 800 oldalas könyvről értékelést írni, hiszen sok-sok dolog történt benne, így meg különösen, hogy egy After könyvről van szó.
Számtalanszor szerettem volna a falhoz vágni a kötetet, de legalább ennyiszer kaptam magam mosolygáson, miközben egy-egy párbeszédet olvastam. Annyira ellentétes érzéseket hozott ki belőlem a történet, mint szerintem eddig még soha semmi.
Tessa és Hardin kapcsolata egyszer fent volt, egyszer lent, de a könyv közepétől kezdve egyértelműen látszódott mindkettőjükön a változás. Változtattak magukon, a hozzáállásukon, csak azért, hogy működjön a dolog. Nem számít hányszor tettek nekik keresztbe spoiler, néha saját maguk is, de felálltak.
Bevallom, Tessa a vége felé néha indokolatlanul irracionális volt, de számomra tökéletesen ellensúlyozta a viselkedését az új, viszonylag nyugodt és ésszerű Hardin, akiért mellesleg még jobban odavagyok, mint eddig!
Az írónő most sem hagyott cserben minket, természetesen függővéggel zárta le a történetet, aminek olvasása után tátott szájjal ültem, majd szó szerint felrohantam a folytatásért. Egy atombombát dobott le Anna, így mindenki készüljön fel, hogy az After We Fell után égető szüksége lesz az After Ever Happy-re!

Korábban félbehagytam, mert úgy éreztem, hogy egy helyben toporgunk több száz oldalon keresztül. Ugyanazok az események történtek fejezetről fejezetre. Aztán most, hogy láttam a második részből készült filmet, újra kedvet kaptam, hogy befejezzem a harmadikat. Az utolsó 200 oldal nagyon sokat javított az egészen, végre volt egy kis izgalom is. Igaz, már sejtettem, mi az a titok, de kimondva vált igazán valósággá.

Ebben a részben azonban Hardinból majdnem teljesen kiszerettem. Tudom, szegénynek komoly problémái vannak, de ez nem mentség arra, amit sokszor Tessával művelt.

Ritkán szeretek annyira egy több, mint 800 oldalas könyvet, hogy utaztassam magammal a suliba is. De ez a könyv pontosan ilyen, folyton olvastatja magát.
Anna Todd már a harmadik könyvben teszi velem azt, hogy néha oldalanként érzelmek töménytelen mennyiségével áraszt el. Le sem tudom írni, mennyire élvezem ezt!
Annyi a komplikáció és mégis ott a megoldás: az együttlét.
Ott a család, a tanulmányok, a barátok, a rossz megítélések. Néha olyan erősnek érzem a két szereplőt, mert annyi mindenen mentek már keresztül, együtt és külön is, de mindig megtalálják magukban az erőt, hogy talpra álljanak.
Számomra ez a történet nagyon különleges.
Ha ti is szeretnétek átélni azt, hogy minden percben számíthattok arra az olvasás során, hogy nem tudjátok mire is számítsatok a következő fejezetben, hogy csak olvastok és olvastok, de soha nem tudjátok hányadik fejezetnél jártok, mert annyira magába szippant a történet, hogy a fejezetszám elolvasására időtök sincs és hogy kinek a szemszögéből íródott a fejezet, már az első mondat után is ki tudjátok találni, mert már annyira ismeritek a szereplők stílusát. :)
Nevettet és könnyeket csal ki a szemedből, néha a kettőt egyszerre.
Több könyvre van szükségem! Drága Anna, kérlek írj még! :)

Magyar nyelvű könyvnél írtam értékelést: https://moly.hu/konyvek/anna-todd-after-we-fell-miutan-elbuktunk/en-es-a-konyv/konnyufanni

Húztam, tologattam az olvasást…legalábbis próbáltam.:D De nem működött. Meglepődtem az elején, hogy Hardin mennyire visszaesett úgymond, ahhoz képest, hogy a 2. részben mennyit fejlődött. Ugyanakkor, ahová most eljutott az már jóval előrébb van, mint előzőleg. Most úgy érzem, valamit hiányolok a történetből, de nem tudom pontosan megmondani, hogy mit. Annyira viszont azért nem, hogy levonjak belőle akár egy fél csillagot, mert elfogult lettem Tessaval és Hardinnal. Imádom ezt a történetet és ez így is fog maradni.:)

Több mint 800 oldal. Magyarul sem egyszerű, hát még angolul! Én mégis legyűrtem, imádtam, oly annyira, hogy mindenhova magammal cipletem volna, ha nem lett volna ott a lehetőség, hogy bármelyik oldalon elbőghetem magam. Voltak oldalak, amiket végigsírtam, nem is egy, hanem néha egyben negyven is… Mondhatjátok, hogy mazochista vagyok, de ez a könyv ezért jó. Hihetetlen mélységben tud hatni az olvasóra, olyan érzelmeket vált ki, amiket néha meg sem éltünk. De mégis valódinak tűnik az egész.
http://readerwiththousandlives.blogspot.co.at/2015/08/a…

Mindig az a könyv a kedvencem a sorozatból, amit éppen olvasok, viszont ez volt az a rész, amiben visszaszámoltam negyven(!) oldalt bőgtem végig kisebb-nagyobb szünetekkel. Csodálatos, viszont fáj, hiszen ismerem a szereplőket, mindegyikőjüknek a gondolataival tisztában vagyok, és mégsem az egyértelműt, az egyszerűbbet cselekszik. Nem az történik, ami a legvalószínűbb lenne, és mindig van egy kis csavar benne. Imádom, közben mégis utálom, hiszen Anna Todd folyamatosan csavargatja azt a bizonyos tőrt a már így is repedt szívemben.
De hát ilyen a szerelem, nem?