Nem nagyon tudok szóhoz jutni. Mindig azt hiszem, hogy a Miután sorozat előző részénél az aktuálisabb nem lehet durvább, és mindig, de mindig pofára esek ezen a téren. Nem nagyon tudok választani melyik facsart ki, tépett szét, rakott össze majd szakított újra a darabjaimra…de ez valami kegyetlen volt. A regény jó háromnegyedéig egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy ennek a sztorinak lehet boldog befejezése…amit ugye a címe is sugall. Hát a cím és a tartalom sokáig számomra szinte összeegyezhetetlen volt. Hogy lehetnek valakik boldogok, akik ennyi szenvedésen mennek át cirka 400 oldalon keresztül. Az előző részek is nem egyszer gyötörtek meg, de ez valami kegyetlen volt. Soha, de soha nem akarok olyan helyzetbe kerülni, mint Tessa…mert ennyi fájdalmat egyszerre nem tudnék elviselni.
A Miután Boldogok Leszünkben elég hangsúlyos szerepet kap a gyász, ami minden ember életébe beköszön. Ki korábban ki később találkozik vele, de mindenkinek nehéz ez az érzés. Amikor elveszíted a szerettedet, aki addig az életed része volt..és egyik napról a másikra nincs ott….nem látod, hallod….az valami borzalmas és szavakkal leírhatatlan érzés. A halál minden ember életének része, mivel elkerülhetetlen. Anna Todd nem tudom, hogy csinálta…de tökéletesen mutatta be, milyen is ez az időszak.
Ugyanakkor a gyásznak több típusa is van; nemcsak az amikor a családtagunkat, barátunkat veszítjük el, hanem véget ér egy kapcsolat, egy szerelem. Amikor már nem küzdünk, nem harcolunk érte, hanem feladjuk és elengedjük. Amikor már a szívünk nem bír több sebet elviselni, a lelkünket nem lehet többször összerakni már a milliónyi darabra tört részekből…mert valahogy egyes darabok mindig eltűnnek. És már nem lehet őket pótolni. Végleg megsemmisültek.
Nekem ez a rész olvasása pokolian nehéz volt, és persze nem egyszer eredtek el a könnyeim. Voltak részek, ahol becsuktam a kötetet, és gondolkodtam…mit tennék én ebben a helyzetben, vagy éppen egy fájdalmas emlék tört fel bennem és azért tettem félre mert nem tudtam tovább olvasni.
Anna Todd egy zseniális írónő, és ez a sorozat nálam a kedvencek közé emelkedett. Nem éppen egy hagyományos szerelmi történetet mutatott be, és ezáltal reményt is ad. Mert tökéletes szerelem nincs. Sok mindenre is rávilágít. Hogy mit hozhatunk a felmenőinktől, mennyire befolyásolni tudja a gyerekkorunk a szerelmi életünket…és hogyan mutassuk meg a másiknak, hogy szeretjük. Utóbbi nem éppen mindig egyszerű, valakinek jobban megy, valakinek sehogy sem. Hiába szereti nem tudja elmondani.
Ez a sorozat arra is tökéletes példa, hogy két sérült ember, hogyan javítja meg egymást. Egyik hogy húzza ki a másikat a sötétségből, igaz…hogy az út alatt elveszhet mindkettő, de a kockázatot vállalni kell, ha szeretjük a másikat.
Eddig is nagyon azonosultam Tessával, és számtalanszor gondoltam azt, hogy én ezt nem bírnám csinálni. Összeroppannék egy ilyen kapcsolatban, bár ki tudja végül mit tennék meg én is azért, akit szeretek. Túl sokban hasonlítunk Tessával, így valószínűleg sokáig próbálkoznék én is….mielőtt feladnám. Tessa számomra egy baromi erős nő, nem lány…NŐ. Az az erő, ami benne rejlik igazából Hardinnak köszönhetően tör a felszínre, és képes eget-földet megmozgatni, hogy megvédje akit szeret, hogy segítsen neki. Ebben a részben egyszerűen csodáltam és rettentően sajnáltam. Sajnáltam, amit átélt…hogy élete szerelme, akiért annyit harcolt, küzdött feladta azt ami kettejük között volt. A pokol is egy kellemes tavaszi sétának tűnik ahhoz képest, amit ebben a részben átélt a hősnőnk. Lételeme, hogy másokon segítsen, és amikor nem tud…főleg azokon, akiket szeret az mélyen belemar a lelkébe. Úgy éreztem egyedül áll szemben a világgal, normális család, barátok, biztonsági háló nélkül. Hogyan épüljön fel ennyi traumából ha nincs senki, aki segítene ebben…vagy túl későn eszmél arra, hogy segítenie kell. Nem egy árulást kell átélnie ismét, és nem is csodálkozom, hogy nem bírt már többet el a lelke…belefáradt, és kiürült. Üressé vált a vidám, mosolygós lány. De ebben a részben megtanulta, hogy legnagyobb támasza saját maga, a saját lábára kell állnia mindenféle segítség nélkül. És ezért csak tisztelni tudom, hiszen ki utasítana el segítséget, azért hogy egyedül oldja meg a problémákat…és lép ki a komfortzónájából egy idegen, ismeretlen világba? Tessa teljesen megerősödött ebben a részben, kimászott a gödörből és megacélozva kezdte újra. Borzasztó nehéz lehetett ez, és újra kellett gondolnia nagyon sok mindent, de ugyanaz már soha nem lett, mint előtte. Ekkora csapások alapjaiban változtatták meg, egy keményebb, függetlenebb nővé…aki New York betondzsungelén is megállta a helyét. Sodródott,de megtanult úszni az árral és végül partot ért.
Kevés női karakter szokott nálam favorittá válni, de Tessa ide sorolható…ezen kevés nők közé. Lehengerlő bátorsága, ereje, akarata, jelleme miatt kedveltem meg. A sok közös jellemvonásról nem is beszélve.
Aki viszont a legnagyobb ívet és utat tette meg az első rész óta az nem más, mint Hardin Scott. A Miután óta minden egyes részben változott, volt hogy azt hittem nem tudja legyőzni a démonait, és hogy hogyan lehet ennyire aljas azzal, akit a legjobban szeret…de Hardinnak minden oka megvolt arra, hogy ilyen legyen. Az a közeg, és háttér ahonnan ő jött nem sok jóval kecsegtetett és ráadásul az előző részben ismét egy akkor pofon érte a családja részéről, hogy nem is csodálkoztam, hogy ismét az önpusztítő életmódhoz fordult. Viszont ezt olvasni, ahogy hónapok próbálkozása és harca esik kútba és tér vissza régi ürességhez borzalmas volt. Hardin roppant nehéz időszakon ment át, és persze előjöttek a korábbi sérelmek is…amelyek folyamatosan problémát jelentettek Tessa és ő közte. Tessa a biztos helyet jelentette neki, és nem döbbent rá, hogy talán most véglelg eljátszotta ezt a biztos kikötőt. Egy tragédia döbbentette rá, hogy nem csinlhatja ezt, és a szeretett nő mellett kell állnia, ahogy Tess is számtalanszor húzta ki a gödörből a fényre. De ekkor szembesül azzal is hogy talán a szerelme ezt már nem akarja…és ez valamit átkapcsolt Hardinban. Küzdött, foggal-körömmel és ráébredt arra hogy ahhoz hogy visszakapja az éltető levegőt el kell engednie. Felsimerte hogy cselekednie kell saját magával szemben is, jobb emberré akar válni, mert Hardin Scott j ember…sok szemétség és kegyetlnekedés ellenére is.
Vele kapcsolatban fény derült a bőrmappa rejtélyére is, és a MIUTÁN jelentőségére. Bevallom olvasva a gondolatait, nekem csak úgy záporoztak a könnyeim. És ezzel is megmutatta, mekkora változáson ment át, hogy hova is jutott ő el tulajdonképpen.
Az Utóhang és az évekkel később játszódó fejezetek tekintetében pedig szinte egyfolytában mosolyogva olvatsam mi is lett vele, hogyan éli a mindenneapjait. Úgy ahogy megérdemli, végre boldogan…démonoktól mentesen. Legyőzte saját magát, és megküzdött a benne dúló haraggal, dühvel és fájdalommal. Sutba dobta az éveken át a lelkét kitöltő gyűlöletet és megtanult szeretni. Kellett hozzá a lány, és képes volt érte megváltozni. Felismerte mennyire is üres és semmi az élete Tess nélkül. A remény mindig ott van, hogy egy elcseszett ember is lehet jobb, változhat. Egy nem szokványos szerelem is lehet gyönyörűbb, mmint a regényekben megírt.
Hardin kapcsán ki kell emelnem a regény erotikus jeleneteit, mert egyértelmű hogy ezen a téren leginkább ő dominált. Soha egy pillanatra sem volt közönséges, hanem pont illett a regény folyamába. Ezzel Scott szintén a belsője egy részét mutatta meg, hiszen kezdetben leginkább a szexualitással fejezte ki az érzelmeit. Mindig az lebegett a szeme előtt, hogy a nőnek, aki szeret a legjobbat nyújtsa ebben, mert sokáig ez volt az egyetlen közvetítő csatornája a lelkéhez, ezzel adta át magát a másiknak. Az egész regényben fontos szerepet játszik az erotika, amely egy pillanatra sem volt sok, vagy nem oda illiő. Hardin lépésről lépésre vezette be ebbe a világba Tessát, és bontotta ki ezáltal a NŐT benne, tette szabaddá, érte el hogy bátra beszéljen mindenről amely foglalkoztatja. Ehhez pedig bizalom kell, és szerelem. Ez is tökéletes üzenet az írónőtől, hogy ez mennyire is alapja egy kapcsolatnak.
A mellékszereplők ebben a részben nekem leginkább csak csalódást okoztak. Zed és Landon…hát előbbi aztán igazán megmutatta milyen is ő valójában. Landonról, pedig nem feltételeztem, hogy képes úgy viselkedni, ahogyan azt tette. Egy barát nem tesz ilyet, pedig nem éppen dúskál cimborákban….szóval nálam Landon végleg elvérzett és nem is tudok neki megbocsátani. Számtalan „baby boom” is történt, amelyek nagyon megmosolyogtatóak voltak, és egy kis boldogságot vittek a sötét részekbe.
Kicsit gyorsnak találtam a befejezést. Nyugodtan lehetett volna ez a kötet is vastagabb, és kifejthette volna az írónő Tessa New Yorki és Hardin Chicagói életét, és az évekkel későbbi események előzményeiről és okozatairól.
Tényleg sokáig nem hittem el, hogy itt lehet boldog befejezés…egyszerűen nem adta magát ez a lehetőség, de végül is mindenki maga írja meg a saját meséjét..ki több sötét résszel, ki kevesebbel..de így vagy úgy mindenki megérdemli a boldogságot, a reményt. És ez a páros mindenkinél jobban megérdemelte a cukormázas befejezést. A szívem csordultig telt, hogy hova jutottak is el, összevetve azzal honnan indultak és miken mentek keresztül.
A borítókra nem mindig figyeltem fel a sorozat kötetei kapcsán, de ez a vörös, pirosas szín szinte sejteti a sok fájdalmat, sebet amelyeket a lapok tartalmaznak. Lüktet, izzik és magával ragad a fájdalom örvényébe. A minőségre egyik kötetnél sem lehet panaszom. Minőségi papír, könnyen forgatható és lapozható.
Anna Todd zseniális keretet adott a történetnek. A MIUTÁN az első rész címe, és ez könyvként felbukkan az utolsó rész utolsó lapjain is. És itt nálam nagyon is megindult a könny Niagara. Zseniális egy írónő aki tökéletesen jelenítette meg egy fájdalmas, gyönyörű szerelem történetét annak minden brutalitásával és szépségével.
Igaz még van egy rész hátra, amely Hardin könyve…de úgymond nekem ez a záró rész. Nem is tudom elmondani mit adott nekem a sorozat. Sok mindenre megtanított. Szegényebb lennék, ha nem olvastam volna. Olyan érzelmi magasságokba és mélységekbe taszított, amit eddig csak egy néhány regénynél tapasztaltam meg. Nem kevés könnyet ejtettem a négy rész alatt olvasás közben, és az biztos, hogy meghatározó élményt is kaptam. Nem egyszer fogok értük nyúlni a polcon, mert ezeket a köteteket csupán egyszer olvasni baromi kevés. Olyan mélyek érzelmileg, összetettek. Nehéz, nagyon nehéz lesz kilépem majd Hessa világból, és új könyv után nyúlni. Az a szerencse, hogy bármikor újraolvashatom..és biztos, hogy ez be is fog következni.
