A ​Long, Long Sleep – Hosszú álom (UniCorp 1.) 350 csillagozás

Anna Sheehan: A Long, Long Sleep – Hosszú álom

Rosalinda Fitzroy 62 évig aludt, majd egy csókra ébredt.
Elzárva az altató-keltette álomban, egy hibernáló kamrában, egy elfeledett pincében, a 16 éves Rose átalussza a Sötét Korszakot, amely milliók halálát követelte és alapjaiban változtatta meg az általa ismert világot. Most, hogy a szülei és az első szerelme régen elhunytak, Rose – akit egy rég letűnt csillagközi birodalom örököseként ünnepelnek – egy olyan jövőben ébred, ahol egyesek csodabogárként, mások fenyegetésként tekintenek rá.

Rose mindent megtesz, hogy maga mögött hagyja a múltat és megtalálja a helyét az új világban. Mindeközben egyre jobban vonzódik az őt csókkal felébresztő fiúhoz és abban reménykedik, hogy ő segíthet neki az újrakezdésben. Amikor azonban halálos veszély fenyegeti törékeny új életét, Rose-nak szembe kell néznie múltja árnyaival, mert a jövője múlik rajta.

Eredeti megjelenés éve: 2011

Tagok ajánlása: 14 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vörös pöttyös könyvek Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
360 oldal · ISBN: 9789633734841 · Fordította: Farkas János
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
360 oldal · ISBN: 9789633734858 · Fordította: Farkas János
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2013
368 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633734834 · Fordította: Farkas János

1 további kiadás


Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Otto Sextus · Rosalinda Samantha Fitzroy · Xavier Zellweger · Brendan Sabah


Kedvencelte 39

Most olvassa 11

Várólistára tette 230

Kívánságlistára tette 167

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

blueviolet P>!
Anna Sheehan: A Long, Long Sleep – Hosszú álom

A fülszöveg egy nagyon érdekesnek és ígéretesnek tűnő történettel kecsegtet, miszerint egy lány 62 év után felébred hibernáltságából, de ekkor már mindenki halott, akit valaha ismert és szeretett. Maga az ötlet nálam akár 5 csillag is lehetne, csak hát a megvalósítás az, ami nagyon nem sikerült. Már ott problémás a dolog, hogy nem értem, hogy nem jött rá senki 62 év alatt, hogy ott fekszik a lány a pincében. De mondjuk, hogy ezt még megbocsátom. A főszereplőt – bár sajnáltam és értettem, hogy miért ilyen – egyáltalán nem tudtam megkedvelni, és a többi karakter sem hozott lázba különösebben. Talán még Otto volt az, akit ha nem is annyira szimpatikusnak, de legalább érdekesnek tartottam.
Ami ennél is nagyobb probléma, hogy az utolsó nemtudomhány oldalt leszámítva végig unatkoztam, és nézegettem, hogy mennyi van még hátra. Amikor kiderült, hogy spoiler az tetszett, onnantól kezdtem egy kicsit élvezni a könyvet. Utólag visszagondolva nem tudom, hogy miért nem jöttem rá, hogy ez lesz a fordulat, tulajdonképpen nem nehéz kitalálni. Csak az lehet az oka, hogy kicsit lelassult az agyam a tömény unalomtól.
Az utószónak pedig nem tudom mi értelme van, mert csak az derül ki belőle, hogy ezek után nem történik a szereplőkkel az égvilágon semmi :D
Nem csodálom, hogy magyarul nem jelenik meg a folytatás, bár az érdekelne, hogy spoiler de annyira azért nem, hogy angolul is el akarjam olvasni.
3 csillag a jó ötletért és mert volt benne néhány rész, ami tetszett.

Faythe P>!
Anna Sheehan: A Long, Long Sleep – Hosszú álom

Ez valami eszméletlen jó volt! Délután fogtam neki hozzá, és utána le se bírtam rakni, azt a röpke 300 oldalt egy huzamban olvastam ki! :D
Ha valaki azt hinné, hogy ez a modern Csipkerózsika, akkor közlöm, hogy ez még annál is több. Sokkalta több. Jesszus, még írni se vagyok képes róla!
Amikor azt hinné az ember, hogy áh, ezután már nem tud újjal szolgálni, akkor jön az igazi csapás. Mindig fenntartotta a figyelmemet, egy percre se hagyta laposodni.

Egy mesére számítottam. Tündérmesére. Mit kaptam? Egy élményt, egy gondolatsort. Ha meghallom valahol Csipkerózsikát, már nem csak a rózsaszín ruhájú, szőke hajú lány fog eszembe jutni, mint a Disney mesében, hanem ez a csodálatos könyv is. Örülök, hogy elolvashattam, köszönöm! :)

Bővebben:
http://olvasolany.blogspot.hu/2014/05/anna-sheehan-long…

2 hozzászólás
Nina__>!
Anna Sheehan: A Long, Long Sleep – Hosszú álom

Ó. Te. Jó. Ég.
Azt hittem ez egy újabb meseátdolgozás, pontosabban Csipkerózsika feldolgozására számítottam sci-fi változatban. Hát nem az. Nagyon nem.
És éppen ezért zseniális a történet és maga a tálalása.
Sajnos nem tudtam azonosulni Rosalinda karakterével, viszont ez cseppet sem vont le a könyv értékéből számomra. A végére még meg is kedveltem, mert csak akkor érthetjük meg a néhol érthetetlen cselekedeteit, ha megismerjük a múltját, a neveltetését és a jellemfejlődésébe belepiszkáló manipulátorok tetteit és azok következményeit.
Kidolgozott disztópia, megdöbbentő cselekménysorozattal és néhol csak kapkodtam a fejem, amikor rájöttem dolgokra és azt mormoltam magamban: Ugye, nem…? :o
A szerelmi szál… hát… hűha… ilyet még nem olvastam. Meghökkentő, rendkívüli és szívszorító.
Ez nem egy könnyű YA regény, szórakoztató szerelmi történettel és Happy Enddel…
Pontosan ettől kiemelkedő a műfajában.
Nálam mindenképp újraolvasós.

Lanore P>!
Anna Sheehan: A Long, Long Sleep – Hosszú álom

Amennyire jól indult az első pár oldalon, annyira okozott csalódást a végére… tipikusan olyan könyv, ahol az alaptörténetből sokkal többet ki lehetett volna hozni, az írónő egyszerűen nem ragadta meg a benne rejlő lehetőségeket.
Rose, a fiatal lány 62 évnyi hibernáció után egy olyan világban ébred, amit nem ismer, nem tudja, mi történt a családjával, sem azt, hogy milyen emberek vannak körülötte, újra meg kell tanulnia élni, és ki kell derítenie, mi történt ezalatt az idő alatt. Ez nekem teljesen jól hangzott alapötletként, de aztán eléggé el lett rontva… Rose-t egyáltalán nem sikerült megkedvelnem, borzasztóan idegesített, hogy nem tudja kinyitni a száját, és megmondani amit gondol, érez. Határozatlan kislánynak tűnt, bár gondolom ez volt az írónő célja, hiszen a 62 éves hibernáció ellenére még mindig „gyerek” volt, de akkor sem vette be a gyomrom a karakterét. A szüleit meg tudtam volna rugdosni, a szerelmi „sokszög” résztvevőiből pedig hihetetlen, de egy fiú sem lett álmaim lovagja! Xavier, Otto és Bren furcsák, különösek voltak, egyikükben sem éreztem a szerelmet, odaadást, inkább csak baráti közeledést… talán Xavier volt egy picit „igazibb”, de azért ő is tudott meglepetést okozni… az egyetlen szereplő, akit tényleg megszerettem, az Asa volt. A robotos-támadós részek nekem nevetségesek voltak, miközben olvastam, úgy láttam a fejemben, mintha Rose egy vicces kis lego figura elől menekült volna, abszolút nem volt hiteles, nemhogy ijesztő. A világ, amit az írónő kitalált, lehetett volna részletesebb, mindent csak minimálisan érintett. Azt gondolom, hogy ha többet foglalkozott volna vele, jobban ráfeküdt volna a kidolgozásra, akkor ebből egy igazán jó könyv születhetett volna, de így számomra csak gyenge közepes lett, hullámvölgy-szerűen váltakozott, hogy épp tetszik-e a történet, vagy sem, és a végére – a csavarok ellenére is – a „nem tetszett” nyert.

7 hozzászólás
brena>!
Anna Sheehan: A Long, Long Sleep – Hosszú álom

Mese mese mátkat, ha ezzel a tudattal olvasod akkor nem olyan rossz ez.A sok hiba és hiányosság ellenére nekem tetszett. Érdekes a megálmodott világ, de zavaros is.Csak azért lett 4,5 mert tényleg olvastatta magát. Kedvenc nem lett, Cinder a No. 1 még mindig:)

1 hozzászólás
Felixa P>!
Anna Sheehan: A Long, Long Sleep – Hosszú álom

Nahát!, megint beleválasztottam… Az ilyen könyvek miatt szeretem a könyvtárakat, és de jó, hogy nem én áldoztam a könyvre…, feleslegesen. Nem tudok pozitív gondolatokat írni róla. Kb. a feléig majd megölt az unalom, annyira nem kötött le a történet. Pedig a fülszöveg alapján ígéretesnek tűnt a dolog. Aztán kicsit fellendült a sztori, ezért a pár csillag, de csupán ennyi. A szereplők sem fogtak meg, holott az alapötlet jónak tűnt. Egyedül a borító az, ami első pillantásra megtetszett.

1 hozzászólás
BubbleTea>!
Anna Sheehan: A Long, Long Sleep – Hosszú álom

Kettős érzések vannak bennem. Az eleje nagyon nem tetszett, de a vége teljesen magával ragadott.
A könyv kezdetén belecsöppentem egy új és ismeretlen világba, és Rose-zal együtt fedeztem fel az új dolgokat. Ennek ellenére, ahogyan derültek ki az információk, kezdett egyre jobban bosszantani Rose személyisége, ami abból fakadhatott, hogy teljesen mások vagyunk. Visszahúzódó volt, csendes, szófogadó és iszonyatosan naiv.
A történet vége pedig pont azért tetszett, mert rájött arra, hogy egész életében a szülei szó szerint rabszolgaként bántak vele, és vége elkezdett passzív emberből aktív lenni. Nagyon megható volt a fejlődés, amin keresztül ment, teljes mértékben elérzékenyültem.
Ennek ellenére nem tudom megadni az öt csillagot, mert nekem nagyon lassú volt a történet. Jobban örültem volna, ha kicsit jobban pörögnek az események.

BorkaReads >!
Anna Sheehan: A Long, Long Sleep – Hosszú álom

De nehezen jutottam dűlőre ezzel a könyvvel!
Az alapsztori izgalmasnak ígérkezett, a borító gyönyörű (pedig nem szeretem az élő emberes boritokat), és a disztópia mindig nagy kedvencem volt… ez a könyv mégsem tetszett annyira, mint gondoltam. A főszereplő lány nekem naivnak, és egyszerűnek tűnt, a sztori pedig kösse kiszámítható volt. Ezt leszámítva viszont az elképzelés és a világ kifejezetten érdekes volt, és vitt magával a könyv. Azoknak tudnám ajánlani, akik nem keresnek túl összetett történetet, csupán egy könnyed olvasmányt.

kte P>!
Anna Sheehan: A Long, Long Sleep – Hosszú álom

Vegyes érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban. Az alapötlet nagyon jó, a kidolgozás kevésbé. Rosalinda komoly nehézségekkel küzd a felébresztése után, ezek bőségesen ki vannak fejtve, mint fizikai, mint lelki értelemben. Érdekes elgondolás Otto és családtagjai létezése. A könyv közepén kezdett elegem lenni Rosalinda szenvedéséből, úgy éreztem, hogy nem vezet sehová. A történet vége ismét jobban tetszett, izgalmas fordulatok voltak: spoiler, így azzal az érzéssel fejeztem be, hogy szívesen olvasnám a folytatást.

2 hozzászólás
MFKata>!
Anna Sheehan: A Long, Long Sleep – Hosszú álom

Ez a könyv a Csipkerózsika meséjén alapszik. A hibái ellenére is megszerettem a történetet és bátran ajánlom azoknak, akik szeretik a disztópiát és a klasszikus mesék újragondolt történeteit.

Bővebben:
http://mfkata-about.blogspot.hu/2013/12/blogturne-anna-…


Népszerű idézetek

Err>!

Mindig olyan sokáig kapaszkodtam az álmaimba, amíg csak tudtam.

(első mondat)

MFKata>!

Mindenkinek megvan a képessége arra, hogy szélesítse a látókörét, de csak kevesen élnek ezzel.

Faythe P>!

– Azt mondta, hogy meg fog ölni – feleltem –, mégis mit kellene tennem? Kínáljam meg teával és aprósüteménnyel?

178. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Rosalinda Samantha Fitzroy
Petrasek>!

– Tényleg azt gondolod, hogy furcsa vagy?
– Mégis hogy nevezne egy százéves tinédzsert?

108. oldal

Virág_>!

Te örülnél, ha a lányod egy kék bőrű űrlénnyel járna?
Ha az az űrlény olyan cuki lenne, mint te, akkor biztos.

147. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Otto Sextus
Virág_>!

A nevem Rosalinda Samantha Fitzroy. Elmúltam százéves. Szabad vagyok, de kísért a múlt. De legalább teljesen ébren vagyok.

268. oldal

Ancsúr P>!

Addig fogok kapaszkodni az álmaimba, ameddig csak bírok.

Utószó

MFKata>!

… a lelkem is nálad van. Az utolsó csókommal adtam oda. – Sosem akartam elvenni – mondta Xavier. – Önként adtam oda.

Petrasek>!

Kitaszítottak a saját időmből, és a világ, amit ismertem, mind elpusztult. Semmi nem volt az enyém, sem a körülöttem lévő világ, sem az életem, még a saját érzéseim sem.

27. oldal

molybaba>!

Nagyon könnyű volt őt lerajzolni. Szénceruzám végigfutott az orra vonalán, fel az arccsontján, majd végig az állkapcsa mentén. A nyakával akadt egy kis gondom. Nem volt sok alkalmam idősebb férfiakat rajzolni, és nem voltam hozzászokva ahhoz, hogy ráncos bőrt rajzoljak. Amikor nagy vonalakban elkészültem az arcával, a szemöldökével folytattam, hogy jól el tudjam kapni a pillantását a szemüvege mögött. Nagyon könnyű volt lerajzolni.
Túlságosan is könnyű.
Ismertem ezeket a vonásokat. Újra felnéztem az idős emberre, aki az elmúlt évtizedek megszokott mozdulatával dőlt hátra a székében. Lehetetlen. Biztosan csak megszállott vagyok és összevissza képzelődöm.
Újra a vázlatfüzetemre néztem, és ismét lerajzoltam. Az arcának körvonalait, az arccsontot, az arcát, az álla vonalát és az orrát… De most nem foglalkoztam a ráncaival, a szemüvegével és a frizurájával. Újra lerajzoltam a szemét.
Ez nem lehet igaz. Biztosan csak képzelődöm. Becsuktam a szememet egy pillanatra, majd újra a rajzra néztem.
Ismertem ezt az arcot. Nagyon-nagyon jól ismertem.

– Mi a mentséged?

Átadtam neki a vázlatfüzetemet.

Az volt a Xavier-ről készített sorozatom utolsó darabja.

– Meglep, hogy még emlékszel – mondta.

– Nem volt az olyan régen – mondtam.
Xavier szomorúan elmosolyodott.
– De igen.
Igaza volt. Minden nagyon régen történt.

282-284. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Suzanne Collins: A kiválasztott
Amy Ewing: Az Ékkő
Lauren Oliver: Delírium
Mary E. Pearson: Az árulás csókja
Kiera Cass: The One – Az Igazi
Sara Raasch: Hó mint hamu
Katharine McGee: Az ezredik emelet
James Dashner: Lázkód
Cecelia Ahern: A Vétkes
Dan Wells: Fragments – Töredékek