Fekete ​Szépség 91 csillagozás

Anna Sewell: Fekete Szépség Anna Sewell: Fekete Szépség Anna Sewell: Fekete Szépség Anna Sewell: Fekete Szépség

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az állattörténetek egyik legszebbikét Anna Sewell (1820-1878), angol írónőnek köszönhetjük. Társai, barátai voltak az állatok. Krónikus betegsége miatt már gyermekkorától élete összekapcsolódott pónijával. Csak pónifogaton tudott kimozdulni otthonából, így hőse, a póni, a legközvetlenebb ismerőse volt, „akin keresztül látta a világot". Egyetlen, világhírű műve a Fekete Szépség a gyermekirodalom klasszikusa, egy ló önéletrajza. Könyvét a világ számos nyelvére lefordították. A rendkívül intelligens, gyönyörű ló, életében többször gazdát cserél, és ennek során sok emberi rosszal, gonoszsággal, kegyetlenséggel találkozik. A könyv rólunk, emberekről is szól, morális tisztasággal tanítva azt, hogy feladni soha nem érdemes. Fekete Szépség története a jó győzelmét ünnepli a rossz felett, és erősíti bennünk azt a hitet, hogy érdemes „embernek" maradni elembertelenedett világunkban. Sewell főhősének sorsa is végül jóra fordul, és eljut a szerető gondoskodáshoz.

Eredeti mű: Anna Sewell: Black Beauty

Eredeti megjelenés éve: 1877

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Könyvfalók Könyvtára, Heted7világ

>!
Arany Forrás, Budapest, 2008
188 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639741256 · Fordította: Törék Margit
>!
Heted7világ, Budapest, 2001
178 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639488437 · Fordította: Törék Margit
>!
Mágus, Budapest, 1999
236 oldal · ISBN: 9638278471 · Fordította: Törék Margit · Illusztrálta: László Viktor

1 további kiadás


Kedvencelte 35

Most olvassa 4

Várólistára tette 50

Kívánságlistára tette 39


Kiemelt értékelések

>!
Ibanez MP
Anna Sewell: Fekete Szépség

Ezt a bestek bestje nálam, a kedvenc könyvem. Nem tudom, hányszor olvastam már, gyerekkoromban többször is egy évben, aztán évente legalább egyszer. Biztos, hogy a legtöbbet általam olvasott könyv, a többiek a nyomába se léphetnek. Most pár éve nem olvastam, úgyhogy itt volt az ideje. Szinte már kívülről fújom, úgyhogy pikk-pakk kiolvastam, és noha minden részletére emlékszem és tudom, akkor sem unalmas. Imádom! A lovakat is imádom, de Fekete szépség történetéről mindig dédapám lova jut eszembe, Bársony, akit én bár nem láttam, de apukám mesélt róla, ő is fekete volt, ezért is kapta a Bársony nevet (s a történetet hallva fogadtam meg, hogy első lovam Bársony lesz, úgy is lett). Gyerekként, mikor olvastam Fekete szépség történetét, plusz a Pejkó sorozat nagy kedvencét, Fekete Medvét, minden álmom egy fekete ló volt (olyan robosztus, mint Fekete Medve, nem csoda, hogy a fríz ló a kedvencem).

A történet kedves, állatszerető, megvannak benne a jók és gonoszok, kik vagy elnyerik jutalmukat/büntetésüket, vagy nem, tehát nem minden habcsókos pite a könyvben, meghalnak emberek, lovak, kedvencek a történetben. Próbál tanítani, állatszeretetre, odafigyelésre mások (emberek is) iránt. Mindig szerettem benne az illusztrációkat is. Szóval nálam mindig Nr. 1 marad ez a könyv és úgy kötelezővé tenném, mint a pinty :-D

ui: egy dolog nem hagyott soha nyugodni a történetben, vagyis inkább kettő, emlékszem régen is bajom volt vele :-D Egyik, hogy Gordonék egyszer sem érdeklődtek a kedvenc lovuk iránt a későbbi gazdáknál? Másik, hogy Jerryék elköltözésénél fel sem merülhetett, hogy esetleg viszik magukkal a lovat? Bakker, vidékre mentek, saját ház, stb. szerintem ha akarták volna, elvihették volna legalább Szépséget magukkal… (kicsit könnyen mondtak le róla az előző gazdák, úgy érzem, kedvenc így, kedvenc úgy, de aztán el is van felejtve)

>!
Dexter79 P
Anna Sewell: Fekete Szépség

Túlságosan gyerekeknek íródott olvasmány. Nem létezik benne szürke, csak fekete és fehér, vagyis csak jó és rossz emberek vannak benne, hogy pontos legyen nagyon jó és nagyon rossz emberek. Valószínűleg a gyerekeknek tanulságos, nekem csak túlzott volt. (pl. annyira jó ember vagyok, hogy mindenkit leállítok az utcán, hogy bánjon jobban a lovával, különben megkeserüli)
A történet szál jó volt, bár nekem kicsit hirtelen ért véget.

>!
LittleStar
Anna Sewell: Fekete Szépség

Imádom ezt a könyvet! Én, mint lószerető, lóimádó és lovas ember pláne, de enélkül is szeretném, mert egyszer nevettet meg és egyszerre érzem, hogy sírnom kell, egyszerűen csodálatos. Ráadásul állatokról mindig szívesebben olvasok, főleg ha valósághű és mellette leköt. Nem találok szavakat a történetre! Szívet melengető, szomorú, de egyben csodálatos! Ezer csillagot is adnék rá, ha lehetne, de így a maximumot kapja! 5 *

>!
Kek P
Anna Sewell: Fekete Szépség

Egyszerre volt kellemes csalódás és negatív is. Mert könnyű olvasmány, a ló szemével láttatva és elmesélve egy lóélet, ami nem igazán különleges – a versenylólét szóba se jön –, de azért nem is a legszörnyűbb, ami lónak adathat. Gyerekkönyv – és annak szép, egyszerű, pozitív világlátást sugalló, mindez a javára könyvelendő. Ugyanakkor pont ezek miatt lett csalódás is a könyv, egyszerűen fárasztott a modorossága, a mindenben a szépet, jót látó, láttató, túlfényező, eufemizáló előadásmódja. Értem én, hogy ez egy végtelenül jó természetű lovacska, de még inkább egy túl keresztény, betörésre váró csikóhadnak szánt szépség-idol. Persze, akinek hamarább volt meg a Szilaj vagy a War Horse, óhatatlanul csalódik egy kicsit – pedig még hasonló, ríkató elemeket is találhat. Azért nem bántam meg, hogy elolvastam – csak talán jóval fiatalabban kellett volna.

>!
Laura_Bakos
Anna Sewell: Fekete Szépség

Egy barátnőm ajánlotta a könyvet :D
Először nem akartam elolvasni, de aztán mégis megtettem. Elolvastam minden egyes mondatát, és imádtam.
Egyszerűen nem tudtam letenni, annyira megfogott.
Maximális csillagot érdemel, és még többet ;)

>!
szangi P
Anna Sewell: Fekete Szépség

Nem lehet könnyű állatokról írni E/1-ben, de az írónő mintha meg sem próbált volna a lovak fejével gondolkodni, csak ránézett emberi szemével. Szóval annak ellenére hogy szép és tanulságos mese, elég sok minden idegesített.
– Mintha a lovak között az hogy rugnak és harapnak, a bunkóság jele lenne, de nem.
– „Nahát milyen tágas állás az istállóban, a rácson keresztül kilátni..” Nem, a ló nem ember hogy wow mekkora lakásom van, nem és nem.
– Ménes. Vagyis a hiánya. A ló társas lény, de itt nagyjából a falakon át beszélgetnek, és annyi… (Tudom, csak mese. Akkoris.)
– Nem feltűnő, de gyanús kettős mérce: Az, hogy kutyák fülét csonkítják meg, kegyetlen. Előtte egy mondattal leírja, hogy milyen szerencsés kutyusok mert értékesek és ezért nem fojtották vízbe őket… A vízbefojtást még később is megemlíti, minden negatív felhang nélkül (nem mondom, hogy az írónő helyeselné, de ha már tanmesét ír a jóról meg a rosszról, legyen következetes könyörögöm!)
– Vannak rossz és jó emberek (a rosszak általában részegek, a jók Istenfélők… szerintem ez az összefüggés azért nem ennyire szigorú, a világ meg nem fekete-fehér… tudom, mese.)
– Ha vered a lovat, az rossz. Ha kedves vagy vele, az jó. (aki állatokat ver azt amúgy sem szabadna élni hagyni, de aki állatokkal foglalkozik, annak meg külön kéne tanulnia, hogy hogyan bánjon velük. Szerintem.)
Kb 150 éve íródott, és nem is mesének szánta, hanem fel akarta hívni a figyelmet a kegyetlenségre, az embertelen bánásmódra, szóval le a kalappal előtte. (mai szemmel persze mesének látjuk, mert a szituáció sem aktuális, de azért a mai problémák is megérnének egy ilyen könyvet…)
Kinek ajánlom: Aki kedves, vidám-szomorú, tanulságos történetre vágyik :)
Kinek nem ajánlom: Akit valóban érdekelne egy ló lelkivilága.

>!
Christinewinchester
Anna Sewell: Fekete Szépség

A lovak szerelmese vagyok, így már „kiskoromban” is szívesen vettem a kezembe a kis könyvecskét, s még felnőtt fejjel is szívesen olvastam.
Keserédes történet, vidámsággal, szeretettel, kegyetlenséggel, tudatlansággal, nemtörődömséggel. Azt kívánom bárcsak minden lóval úgy bánnának, ahogy John például. Az, hogy egy szép, nemes állat hátán ülhetünk (vagy húz), az megtiszteltetés, s nem egy tárgy, amivel kényünkre-kedvünkre bánhatunk.

>!
Panni777
Anna Sewell: Fekete Szépség

Nagyon aranyos könyv! Nem csupa vidámság az egész, megláthatjuk a hátasok árnyéletét is, de ez így van jól. Mindenképpen el kell majd olvasnia/fel kell majd olvasom a gyerekeimnek!

>!
Etike P
Anna Sewell: Fekete Szépség

Gyerekkoromban, mikor olyan nagyon lómániás voltam, újra és újra elolvastam. Nagyon tetszett, hogy milyen jól ábrázolja a ló szemszögéből az egész világot, és persze a szívem hasadt meg, mikor bántották.


Népszerű idézetek

>!
Kek P

A gazdám úgy vélekedett, hogy az Isten az embert megáldotta ésszel, saját maga jöhet rá a dolgokra, az állatoknak viszont ösztönt adott, amely nem az értelemre támaszkodik, és amely a maga módján sokkal gyorsabban és pontosabban működik. Ennek segítségével az állatok gyakran mentenek emberéletet.

59. oldal (Móra, 1987)

>!
Trudiz 

(…) a „Birtwick-pirula” rendszeres alkalmazása szinte minden csökönyös lovat kigyógyít: ez a pirula szerinte nyugalom, barátság, határozottság és kedvesség, fél-fél kiló mindegyikből, összekeverve fél liter józan ésszel, és ezt az állatnak naponta meg kell kapnia.

40. oldal (Móra, 1987)

>!
Trudiz 

(…) vannak jó és figyelmes emberek, mint amilyen a gazdánk. Nekik minden ló büszkén szolgál, de akadnak durva, rossz emberek is, akiknek sohase szabadna lovat vagy kutyát tartaniuk.

>!
Trudiz 

Nem adták meg nekem a lehetőséget, hogy megértsem, mit is akarnak tőlem.

>!
Ibanez MP

Elveim szerint, ha durvasággal, igazságtalansággal találkozunk, és tehetnénk ellene valamit, de mégsem teszünk semmit, magunk is bűnrészessé válunk.

>!
Kek P

És nagyon sokat beszélt hozzám. Persze a szavakat nem értettem, de egyre jobban és jobban megtanultam, hogy mire gondol, és hogy mit vár tőlem.

26. oldal (Móra, 1987)

>!
Bernadett_Mezei

… A kegyetlenség a sátán névjegye, és ha találkozunk valakivel, aki örömét leli a kegyetlenségben, tudni fogjuk, kinek a szolgálatában áll. A sátán ugyanis kezdettől fogva gyilkol és halálra kínozza áldozatát. Viszont ha olyanokkal találkozunk, akik szeretik a szomszédaikat, emberhez, állathoz barátságosak, akkor ez az Isten szelleme, mert „Isten a Szeretet” …

>!
Kisanna

Fogalmam sincs, mennyi ideig aludtam, vagy hogy hány óra lehetett. Nyugtalanul felriadtam, bár nem tudtam az okát. Felálltam, a levegő sűrű és fullasztó volt. Hallottam hogy Vadóc prüszköl, és egy másik ló idegesen ficánkol. A sötétség miatt nem láttam semmit, de az istálló tele volt füsttel, jóformán lélegzeni sem lehetett. A padlásfeljáró nyitva maradt, úgy gondoltam, onnan jön ez az egész. Füleltem.

>!
Kek P

A fiúk – rázta meg Kedvenc a sörényét –, azok egészen mások, őket éppúgy be kell törni, mint ahogy velünk is tették csikó korunkban, hogy tudják mihez tartani magukat.

42. oldal (Móra, 1987)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Charles Dickens: Nagy várakozások
Eleanor H. Porter: Az élet játéka
Jules Verne: Kétévi vakáció
Lewis Carroll: Alisz kalandjai Csodaországban
Roald Dahl: A barátságos óriás
Roald Dahl: Szofi és a HABÓ
J. R. R. Tolkien: A babó
Pippa Funnell: Dicső
Che Golden: Szederke a lovasbemutatón
Angela Dorsey: Sivatagi dal