Black ​Beauty 92% 19 csillagozás

Már a Világszép mesék sorozatban megjelent mese változatát is szerettem ennek a könyvnek, de jó volt most elolvasni az eredetit is. Az állatokkal szembeni kegyetlenkedés az, ami a leginkább feldühít és elszomorít, és Black Beauty-nak rengeteg erőszakkal kellett szembenéznie. Szerencsére sok kedves és törődő gazdája volt, de mindig rossz volt olvasni, ahogy az emberek túldolgoztatják és bántalmazzák őt és a többi lovat. Ginger története kifejezetten szívbemarkoló volt. Sajnos az emberiség nem sokat változott a 19. század óta – az állatok jogiért és ellenük elkövetett erőszak megszüntetéséért továbbra is küzdeni kell; eléggé elszomorító volt olvasni, hogy a 19. században mennyire kevés hozzáértő embernek volt lova, és elfogadott volt halálra dolgoztatni őket (szó szerint), miközben közel sem olyan ellátást biztosítottak nekik, amit igényeltek. Kifejezetten érdekes volt Beauty szemszögéből olvasni a történetet, ahogy egyik gazdától kerül a másikhoz, és minden túlhajszolás ellenére sem fél vagy utálja az embereket. Az egyetlen, amit furcsálltam a könyvben, az volt, amikor a lovak istenről beszéltek, mintha vallásosak lennének, ez kevésbé illett a személyiségükbe. A másik dolog, ami zavart, de ez gondolom a legtöbb hasonló korabeli könyvre igaz, hogy nagyon sok volt benne a körmondat, néha túl sokat beszéltek a szereplők (a lovak is) ugyanarról a dologról. Összességében nagyon tanulságos történet: fontos tudni, hogyan kell bánni nem csak a lovakkal, de az állatokkal is, és nagyon fontos észben tartani, hogy ők is érző lények.

„(…) there is no religion without love, and people may talk as much as they like about their religion, but if it does not teach them to be good and kind to man and beast, it is all a sham – all a sham, James, and it won't stand when things come to be turned inside out and put down for what they are.”

Egyszerűen csodálatos ez a történet. Néhány részét igaz, hogy emésztenem kellett, mert elgondolkodtatott, de megérte a várakozást. Azt nagyon jó ötletnek tartottam az író részéről, hogy nem egy ember szemszögéből írja le a dolgokat, hanem egy állatéból. Ez esetben egy ló szemszögéből. Kifejezetten érdekes volt. Volt egy pár dolgok, ami nekem furcsa volt a könyvben, de azok eltörpültek a könyv egészéhez képest. Nem egy olyan mondat volt, amit én lehet le tudtam volna írni inkább csak simán egy mondatban, nem pedig egy körmondatban.

So sad. :'(
I've listened in audiobook.

Szerintem már 10 éve is van, hogy láttam a filmet, és elég komolyan megrázott, hogy hogyan képesek így bánni szerencsétlen lovakkal. Emiatt az maradt meg bennem, hogy szegény Fekete Szépség egész élete során csak szenvedett, úgyhogy kellemes meglepetés volt, hogy voltak emberséges gazdái is (szegény Gingert pedig nagyon sajnáltam). A könyv igazából 49 lazán összefüggő fejezet, ha azt vesszük, hogy a tulajdonképpeni fő történetszálnál sokkal fontosabbak az apró tanácsok, tanulságok a lovakról. Eddig is állatbarátnak tartottam magam, de miután egy ló szemszögéből is átélhettem, milyen kegyetlenek tudunk lenni, még inkább ügyelni fogok arra, hogy megfelelően és szeretettel közeledjek hozzájuk.

No comment!