A hitleri Németországban vagyunk, a második világháború előestéjén, egy koncentrációs táborból megszökik hét fogoly. Hatan közülük hamarosan kézre kerülnek. A hetedik Georg Heisler, megmenekül. A regény az ő megmenekülésének története, de a cselekmény során Georg személyes sorsa szimbólummá lesz: a szabadság, az emberi méltóság jelképévé mindazok számára, akik életük kockáztatásával segítségére vannak. Mert tulajdonképpen nem vagy nemcsak ő menekül meg, hanem vele együtt sokak önbecsülése s reménysége az emberiesség végső győzelmében. A hetedik kereszt a haladó irodalom egyik alapműve, talán épp ezért olyan kitűnő könyv, talán épp ezért olvassuk újra meg újra ugyanazzal a torokszorító izgalommal. A történelmi helyzet változásával épp azért nem veszti el művészi érvényességét, mert igazi mondanivalója, az emberi helytállás csodája ma is a modern irodalom egyik legfontosabb problémáját fejezi ki.
A hetedik kereszt 58 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1942
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A Világirodalom Remekei Európa · Európa Zsebkönyvek Európa · A győzelem könyvtára · Kincses Könyvek · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi
Enciklopédia 12
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 2
Most olvassa 4
Várólistára tette 45
Kívánságlistára tette 30
Kiemelt értékelések
A westhofeni koncentrációs táborból hét fogoly szökik meg. Szökésük és elfogatásuk történetét írta meg Anna Seghers írónő 1938-ban. A náci táborparancsnok elfogásuk után keresztre feszítve akarja őket kivégezni. A több szálon futó cselekmény filmkockaszerű regényszerkezetet eredményezett. Párhuzamosan kíséri végig a hét szökött rab külön útját és sorsát is, közülük is a legrészletesebben az egyetlen túlélő, Georg Heisler megmenekülését. Ennek során a polgári lakossság reagálását figyelhetjük igen széles skálában a teljes közönytől a náci terror keltette szörnyű félelemig, és néhány esetben annak legyőzéséig és az önzetlen segítségnyújtásig. Nekem a regény a XX. századi Századunk mesterei sorozatban van meg, s szerintem a század mesterművei közé tartozik.
Bámulatra méltó plaszticitással kelti életre a fasiszta Németország hétköznapjait, fellelhető Seghers elbeszélő művészetének minden erénye: a sodró lendület, a lényegretörően, de ugyanakkor sokoldalúan jellemzett epizódfigurák tömege, a nyelvi hajlékonyság és erő. A kitűnő regényt 1944-ben az amerikai filmesek vitték mozivászonra a főszereplő Spencer Tracy emlékezetes alakításával.
Nagyon nyomasztó történet. Az ilyen szívszorító történetek után mindig rosszul érzem magam, mert túlságosan beleélem magam a történetbe.
Szépen íródott könyv és és szívbemarkoló az őszintesége.
Most ezek után inkább egy vidámabb könyvet fogok olvasni, hogy visszatérjen a jó kedvem. De néha ilyen könyveket is kell olvasni. Sajnos a világ nem csupa csillogás és tündérmese. A kőkemény valóságot írja le az akkori korról.
Pergős, filmszerűen kibontakozó regény hét, koncentrációs táborból szökött fogolyról, akik közül főleg arra az egyre koncentrál a könyv, akinek valóban össze is jön a szabadulás. A szökés izgalmas részletei mellett viszont ugyanúgy bemutatja, mi játszódik le a táborban a kápók között, valamint a szökött rab ismerősei, barátai körében.
Serghers talán legismertebb regénye, melyből Fred Zinnemann már két évvel megjelenése után filmet készített – érdekes módon mégis az írónő Tranzit című könyve került fel az 1001 könyv, amit el kell olvasnod mielőtt meghalsz listára.
Felemás olvasási élményem volt, istenigazából 3 és 4 csillag között vacilálok. Egyrészt jól áll a regénynek ez a filmszerűség, az, hogy az eseményeknek egyszerre több oldalát látjuk – másrészt ettől eléggé széttöredezik a szöveg, voltak pontok, amikor abban sem voltam biztos mikor és hol vagyunk. Jópárszor le is ült a szöveg, nem tudta fenntartani ennyi szereplőn és oldalon keresztül a feszültséget. Ennek ellnére mégis merem ajánlani, hiszen komoly témája ellenére kalandregényként sem utolsó A hetedik kereszt.
Zseniális írás a félelemről és emberségről. Érzékletesen tárja elénk a kor valóságát, minden besúgórendszer sajátosságait, a félelemkeltés „mesteri” fokozatait, és azoknak az embereknek a hihetetlen bátorságát, akik ebben az emberietlenségben saját és családjuk életének tudatos kockáztatásával mégis segítettek a bajbajutottakon. Az ember magába néz és azt kérdezi: vajon én hogyan cselekednék ebben a helyzetben? A történelemórákon sajnos nem jön át teljes egészében, mit is jelentett a bizalmatlanság légkörében élni, ahol családok estek szét emiatt, és mit is jelentett a döntés, elbújtatni valakit. A fotelből persze rögtön mindenki rávágja, én is megtenném. Ez a regény igazán rávilágít, mit is vállaltak azok az emberek, és a félelemnek milyen mélységeit élték át az üldözöttek. Szinte szavaim sincsenek rá, felkavaró. Kötelező olvasmány kellene hogy legyen.
Népszerű idézetek
Mindannyian éreztük, hogy a külső hatalmak milyen mélyen és iszonyatosan gázolhatnak az ember életébe, lelke legbensejébe, de azt is éreztük, hogy a lélek mélyén lakozik valami megfoghatatlan és sérthetetlen.
410. oldal
Az álmatlan éjszakákon kidolgozott tervek hatalmukban tartják az embert akkor is, mikor minden tervezgetés értelmét veszíti: az ember úgy érzi, valaki más gondolkozik helyette, de az a másik is ő maga.
24. oldal
Félelem, amelyhez a lelkiismeretnek semmi köze, a szegények félelme; ezt a félelmet érzi a tyúk, ha kánya kering a baromfiudvar fölött, és ilyen félelmet érez az ember, ha üldözőbe veszi az államhatalom. Ősrégi félelem, minden alkotmánynál többet mond arról, kié is voltaképpen az állam.
300. oldal
Minden ember, aki előtt felmerül valamely szerencsétlenség lehetősége, abba a pontba kapaszkodik, amit életében legszilárdabbnak érez. Ez a szilárd pont egyeseknél valamiféle eszme, másoknál a hit, a harmadik a családjára gondol. Vannak, akiknek életéből hiányzik ez a szilárd pont, belül üresek. És ha egyszer rájuk szakad a külső élet borzalma, utolsó zugig megtölti e belső ürességet.
63. oldal, Szikra 1949
-Látod, Hermann, én egészen mindennapi ember vagyok. Amit az élettől várok, azok a leghétköznapibb örömök. Itt akarok maradni, ahol vagyok, mert szeretek itt élni. Belőlem hiányzik az a lelki kényszer, ami sok embert egyre távolabb hajt. Ha tőlem függne, örökké itt élnék. Tudod, még az égbolt színe is … itt valahogy nem rikító, de nem is halvány … Az emberből itt nem lesz sült paraszt, de városi kispolgár sem. A dolgok jól megférnek egymás mellett, A gyári korom és a gyümölcsöskertek. Milyen boldog lettem volna, ha megkaphatom Ellit. Sokan megkívánnak mindenféle elérhető asszonyt, kalandok után futnak. Én azonban a legkevésbé sem vagyok ilyen. Hűségesen szerettem volna, pedig tudom, hogy nincs benne semmi rendkívüli. Kedves teremtés, ez minden. Mégis, nekem elég lett volna, ha együtt maradhatok vele, amíg megőszülünk, megöregszünk. De még csak nem is láthatom többé.
262. oldal
A véletlen, ha szabad működési teret engednek neki, nem is olyan vak, mint az emberek hiszik, hanem ravasz és incselkedő. Csupán rá kell bízni a dolgot. Ha művébe belekontárkodik a minden lében kanál ember és önfejűségével keresztezi számításait, a sikertelenségért őt okolja. De ha teljes bizalommal átengedjük neki a hatalmat, ha tökéletes engedelmességet fogadunk, többnyire célhoz ér, méghozzá gyorsan, könyörtelenül, kerülő utak nélkül.
93. oldal, Szikra 1949
Míg a valóban erős nyugodtan tévedhet egyszer anélkül, hogy erejéből veszítene, hiszen a leghatalmasabb ember is csak ember – igen, éppen tévedései által válik igazán emberré –, sohasem szabad tévednie annak, aki a mindenhatóság látszatát akarja kelteni, mert vagy valóban mindenható, vagy nincs semmiféle hatalma.
Ha a fiúk és lányok odakünn végigjárták egyszer a Hitlerjugend tanfolyamait, a munkaszolgálatot és a katonaságot, azokhoz a mondabeli gyerekekhez hasonlítanak, akiket vadállatok neveltek, és végül széttépik saját anyjukat.
De a torkát szorongató félelmet Liesel ma is minden porcikájában érezte. Félelem, amihez a lelkiismeretnek semmi köze, a szegények félelme; ezt a félelmet érzi a tyúk, ha kánya kering a baromfiudvar fölött, és ilyen félelmet érez az ember, ha üldözőbe veszi az államhatalom. Ősrégi félelem, minden okmánynál és történelemkönyvnél többet mond az állam lényegéről.
238. oldal, 5. fejezet III. (Szikra, 1949.)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Viola Stern Fischer – Veronika H. Tóth: A Mengele-lány 96% ·
Összehasonlítás - Fehér Klára: Hová álljanak a belgák? 95% ·
Összehasonlítás - Ellie Midwood: A lelkem Auschwitzban maradt 95% ·
Összehasonlítás - Martha Hall Kelly: Orgonalányok 93% ·
Összehasonlítás - Thomas Keneally: Schindler bárkája 89% ·
Összehasonlítás - Thomas Keneally: Schindler listája 86% ·
Összehasonlítás - Mary Chamberlain: A dachaui varrónő 82% ·
Összehasonlítás - Erich Maria Remarque: Szikrányi élet 97% ·
Összehasonlítás - Andrew Gross: Egy kém Auschwitzban 94% ·
Összehasonlítás - Wiesław Kielar: A 290. számú auschwitzi fogoly 93% ·
Összehasonlítás