Szedd ​össze magad 45 csillagozás

Anna Krztoń: Szedd össze magad

Anna ​Krztoń képregénye egyszerű, személyes történet. Szuperhősök nélkül. Barátságról, kapcsolatokról, családi problémákról, depresszióról. Három barátnő, Iga, Aisa és Ania történetét követheti az olvasó a kamaszkori közös felfedezések örömétől kezdve, az iskola és munka életképein keresztül a jelenig. Megrendítő őszinteséggel mutatja be a szereplők életét felforgató mélypontokat, hogyan küzdenek meg saját démonaikkal, és hogyan kell a barátok után nyúlni, ha szükségük van rá. Krztoń munkája remekül illeszkedik az önéletrajzi ihletésű képregények sorába. Emellett a közös pizzázások, filmezések jelenetein, piercingeken és rockerbakancsokon, mangákon és konventeken keresztül kirajzolódik az 1990-es és 2000-es évek képregényes szubkultúrája. Egy rendkívüli portré lányokról és nőkről, amelyben sok olvasó megtalálja majd a saját történetét.

Anna Krztoń szabadúszó képregényrajzoló és illusztrátor. 2013-ban diplomázott a katowicei képzőművészeti akadémián. Számos független, saját… (tovább)

>!
270 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786158167192 · Fordította: Kellermann Viktória

Enciklopédia 2


Várólistára tette 32

Kívánságlistára tette 31

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

FVCsilla P>!
Anna Krztoń: Szedd össze magad

off
Teljesen máshogy álltam az olvasáshoz, hogy ez nem fiktív történet, hanem személyes. Nem volt egyszerű így olvasni. Az elején nehéz volt követni nekem, hogy ki kicsoda, lapozgattam, hogy tudjam követni, a képeket próbáltam figyelni, a történet előre haladásával viszont kialakul minden. Ez egy nagyon különleges barátságról is szól, ahogy felnövünk úgy alakulnak a társas kapcsolataink is.
Többször eszembe jutott, hogy szerintem még ma is a legtöbbször elutasítják a depressziót, azt elfogadják, hogy eltört a lábad és időre van szükséged a gyógyuláshoz, de depresszió nem létezik. Mert akkor jön a “Szedd már össze magad!” Másnak is van hasonló problémája.”, stb. Érzékenyítésnek kiváló, ezt érdemes az érzelmi intelligencia fejlesztése céljából is elolvasni.

moonsugar>!
Anna Krztoń: Szedd össze magad

ugyan nem (csak) ez a fő témája a könyvnek, mégis egyből az jutott eszembe az elolvasása után, hogy mennyire nagyon örülök, ha bármilyen formában a mentális betegségekről és azok hátteréről olvashatok (hitelesen) és bizakodhatok, hogy egyre többen értik majd meg ezek komplexitását. talán utána több empátiával fordulnak majd az emberek az ilyen nehézségekkel küzdőkhöz, legyen szó családtagjukról, barátjukról, vagy párjukról.
nagyon nosztalgikus volt olvasni, bár az én tinikorom nem teljesen így zajlott, de az internetes barátságaim és levelezéseim, borítékban kis ajándékok és cigaretták küldése , egymás bálványozása és csodálása azért egészen hasonló volt Anna fiatalkorához, szóval az egész egy kellemes időutazás volt a saját gyökereimhez.
nagyon megragadt bennem, mikor Anna a rég eltűnt és „elnémult” barátainak képeslapokat ír, akár 1-1 jelentéktelen mondattal, csak hogy úgy érezze/éreztesse tartja velük a kapcsolatot és gondol rájuk. nekem legtöbbször erre sincs energiám, több mint valószínű, hogy én a könyvből az a szereplő vagyok, aki a mentális állapota miatt nem válaszol és felszívódik.

skyguard P>!
Anna Krztoń: Szedd össze magad

Ez a könyv elérte nálam, amit eddig még egyik másik sem – újraéltem a középiskolás és főiskolás éveimet. Remélem, nem áztattam nagyon szét a lapjait, amikor rábőgtem.

2 hozzászólás
szep_eszter>!
Anna Krztoń: Szedd össze magad

Ritkaság magyar nyelven a mentális és fizikai betegségekről szóló önéletrajzi képregény, ezért örülök nagyon, hogy ez megjelent. A képregény témája a barátság, az élet, és a depresszió. Először kamaszlányok életét kísérjük nyomon: ahogy múlnak az évek, más és másfajta problémákkal szembesülnek, és máshogy reagálnak rájuk. Igyekeznek ott lenni egymás számára, de ez nem mindig egyszerű, sőt, van, hogy lehetetlen. A képregény egyik előnye az őszintesége, a depresszió bonyolult és hullámzó természetének megmutatása, na meg hogy nem titkolja el, hogy mennyre könnyen gyártunk magunknak kifogásokat és alibiket, hogy ne kelljen a nehéz barátságot fenntartani, és hagyjuk, hogy kapcsolataink szépen lassan megszakadjanak.
A sztori nagyon lassan indul be, az első 100 oldalból bőven lehetett volna húzni, utána viszont jó lesz.

Mircsi>!
Anna Krztoń: Szedd össze magad

Fülszöveg olvasásának hiányában (vagyis olvastam, de nem emlékeztem rá), úgy keztem ennek az olvasását, hogy az elején konkrétan azt sem értettem, hogy fiúk-e vagy lányok a szereplők (a pattanasok borostának látszanak, és mivel ilyen KISS szerű hajuk van, az se sokat segített), azt meg pláne nem, hogy mikor játszódik, és mi egyáltalán a kontextus. Mindenkinek van vagy 3 neve, ez sem segítette a sztori értését számomra.

Miután túltettem magam ezen a problémáimon, volt egy olyan érzésem, hogy oké, hogy ezt megrajzolta, de minek? Mert ez kb mindenki kamaszkora, és nem az a fajta, hogy jaj, de jó, tudok kapcsolódni, hanem az, hogy ez komolyan kit érdekel? Mert engem nem. Aztán a felétől kezdett kibontakozni a sztori, és hogy miért Ádámtól és Évától indultunk. A legvége, amikor elmagyarázza, hogy mi a kontextusa, azaz, hogy most épp az újra egymásratalálásban vana szerző a barátnőivel, és mindegy terápiásan írta ezt ki magából, na az adott nekem egy értelmes okot, hogy minek írta ezt meg. Ez mentette meg számomra a sztorit, de a rajzolással nem vagyok kibékülve (pedig a végén a vázlatos részeknél látszik, hogy milyen sok munka van egy rajzban, és hát valóban 3 évig rajzolta a szerző). A neves összezavarással sem vagyok kibékülve.

Most, hogy így jobban belegondolok, azt hiszem a sztorivezetéssel volt gondom, mert maga a sztorival semmi baj, csak jobban ki lehetet volna találni ezt. Persze értem, hogy terápiás céllal íródott, de azt általában az ember magának írja.

Thebridgethe P>!
Anna Krztoń: Szedd össze magad

Ez volt az első képregény, amit elolvastam, úgy érzem, hogy egy időre szerintem az utolsó is.
Valahogy nem éreztem azt, hogy nekem való lenne. Sokszor untam, ezért is tartott ilyen sokáig, hogy befejezzem.

Az élményt rontotta, hogy az elején nem is igazán tudtam, hogyan kellene nekiállok, annyi féle szövegbuborék, annyi különböző kép volt, hogy néha nem tudtam, hogy mire is kellene először figyelnem.

A történet igazából más formátumban szerintem jobban emészthetőbb lett volna számomra, bár bizonyos oldalakon így is elfacsarodott a szívem, ami nem is csoda, hiszen a könyv nagy része a depresszióról és a barátságok megromlásáról szól, amik ugye nem könnyű témák.

adrica P>!
Anna Krztoń: Szedd össze magad

Az elején egész sok kapcsolódási pontot találtam a hasonló élményekben, bár tény, hogy az én életemben egészen más időszakokban zajlottak a levelezőbarátságok, a floppyn körbeadogatott (vagy az örökkévalóságnak őrzött, és aztán egyszer csak nyomtalanul eltűnt) történetek, az animeconok, a Paradise Kiss, a Miyazaki-animék – a Sandman meg például még mindig várat magára. :D
Aztán a közepén teljesen elvesztett a történet jó hosszú időre, és csak olyasmik tudtak kirángatni a közömbösségből, hogy pl. Aisa pszichiátriai naplólapjai milyen brutáljól vannak kitalálva és megrajzolva.
A legvégén aztán megintcsak vissza tudtam csatlakozni a dilemmáknál, hogy mit csinálsz, ha egy számodra fontos embernek mentális egészség-problémái, akár mentális betegsége(i) vannak, vagy csak szimplán neurodivergens, és mindezek olykor csak döcögőssé teszik, olykor meg akár el is lehetetlenítik a(z érdemi) kommunikációt; miközben neked is van épp elég bajod a saját életeddel, és még kicsit szar embernek is érzed magad, mert látod és érted, hogy a másik nem tud feléd úgy nyitni, ahogy te tudnál, de neked is egyre nehezebb. Ezektől a témáktól szorult a torkom rendesen, és szerettem, ahova kifutott a végén a történet. (Meg azt is szerettem, ahogy elhagytuk a borzalmasan rondára rajzolt orrokat, ami csak akkor tűnt fel, mikor az alternatív befejezésben újra előjöttek. :D)

Összességben nem adott nekem annyit ez a könyv, mint amennyire számítottam (tulajdonképpen a Blanketshez még kevésbé tudtam kapcsolódni, mégis jobban megfogott, és a rajzolása is közelebb állt hozzám – bár a csúnya orrok ott is feltűntek, ez valami szabály lehet önéletrajzi képregényeknél?), de egynek jó volt, és teljesen megértem, ha valakit jobban be tud húzni.

Tearsong>!
Anna Krztoń: Szedd össze magad

végül is nem rossz, de ne várjunk tőle sokat se…
azért érdekes hogy Az üvegburához képest szerintem többet add a témában, csak nincs annyira „megcsinálva”
a grafikája nagyon nem tetszik

JuhKriszti P>!
Anna Krztoń: Szedd össze magad

Most olvastam először lengyel szerzőtől. És pont egy depressziót bemutató képregény. Hát kicsit lehangoló volt, bàr jó vége lett, annak ellenére hogy többször vártam tragédiát. A grafika és a színvilàg tökéletesen átadják a hangulatot. Nem lett kedvenc, de nem utàltam. Csak egyszerűen kívül esett a konfortzónámon, de néha ilyen is kell.

dunaimano >!
Anna Krztoń: Szedd össze magad

Furcsa képregény ez, nem az a fajta, aminek a világában elgyönyörködsz, de nem is erről szól. Nehéz tinédzserkorokról, családokról, barátságokról, mentális betegségekről mesélnek nekünk a képek. Néha eltávolodunk egymástól, nehéz megérteni a barátaink életútját, döntéseit, gondjait. És még nehezebb ezek után, sokszor évekkel később újra felvenni a fonalat, megtalálni egymást, megérteni, támaszt nyújtani, vigasztalni, jelen lenni lélekben. Mindannyian ismerjük ezt az érzést, sok barátságot hagytunk már veszni, mert nehezen volt fenntartható. És ezt még megnehezíti egy-egy mentális betegség, amik kezelése nem egyszerű, az életet, kapcsolatokat, barátságokat törhet meg, a kialakulás okai pedig olyan mélyen gyökereznek… Rossz szülői döntések és nevelési módszerek vannak hatással egész életünkre. Érdemes miattuk haragudni? Segít, ha a szüleinkkel meg tudjuk beszélni? Nem kevésszer szorult el a torkom a képregényt olvasva. Nekem egészen máshogy nézett ki a tinédzserkorom, de ettől függetlenül is könnyen bele tudtam élni magam a főszereplők életébe.


Népszerű idézetek

Sommersby>!

Abban az évben egész ősszel egyik levelet küldtük a másik után, ilyen tempóban még soha senkivel nem leveleztem.

65. oldal

Sommersby>!

Minden levelet felsorolásokkal kezdtünk: milyen filmeket láttunk az utóbbi időben (én mindig kevesebbet), mit iszunk és mit hallgatunk éppen írás közben.

43. oldal

Apocalypto>!

– Amúgy meg áthoztam neked a Sandmant, biztos tetszeni fog.
– Ó, szupi.

52. oldal

Apocalypto>!

– Mmmm, mangák, friss mangák!!!
– Mi legyen, bemenjünk valami előadásra?
-És, itt van Sapkowski?
– Hidd el, nem akarod tudni, milyen egy találkozó Sapkowskival…olyan… nehéz eset.
– Ki a kedvenc szereplőtök a Vajákban?
– Nyilván Regis.
– Falkát asszem meg sem kell kérdezni.
– Véres a te kezed Falka…
– … véres a te szoknyád.

69. oldal

Sommersby>!

A következő években állandó vendég lettem Magda és Iga lakásában. Egész kis közös hagyomány lett, hogy náluk töltöttem a májusi hosszú hétvégét. A vonat virágzó repcemezők között suhant – erről a látványról most már örökké ezek a kiruccanások fognak eszembe jutni.

130. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Marjane Satrapi: Persepolis
Bryan Konietzko – Michael Dante DiMartino – Gene Luen Yang: Avatar: Aang legendája – Ígéret
Bartosz Sztybor: Cyberpunk 2077: Szavamat adom
Marjane Satrapi: Asszonybeszéd
Joe Hill: Locke & Key – Kulcs a zárját 3.
Yuval Noah Harari – David Vandermeulen – Daniel Casanave: Sapiens: Rajzolt történelem – Az emberiség születése
Art Spiegelman: A teljes Maus
Stjepan Šejić: Harleen
Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme-gyűjtemény 1.
Joonas Sildre: Két hang között