A ​bálterem 31 csillagozás

Anna Hope: A bálterem

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

1911: ​A yorkshire-i lápvidék határán álló elmegyógyintézetben, ahol a férfiakat és nőket magas falakkal és rácsos ablakokkal elválasztva kezelik, van egy bálterem, tágas és gyönyörű. A bentlakók minden héten egyszer, egy örömteli este erejéig összegyűlnek, és táncolnak.
Amikor Ella és John találkozik, táncuk örökké megváltoztat két életet.
Igaz történeten alapuló regény egy valószínűtlen szerelemről, veszélyes megszállottságról, őrületről, józan észről és arról, ki dönti el, melyik mit jelent.

„Szívszorító történet arról, hogy a szerelem a legsötétebb időkben is képes kivirágozni.” – Cathy Rentzenbrink

Éld át az élményt!

„Egy szívszorító, érzelgősségtől mentes történet.” – Sunday Times

„Ez a regény lehet, hogy összetöri majd a szívedet.
Egyszer édes, máskor ijesztő, sokszor pedig dühítő…
Örökre megváltoztatja, amit a mentális betegségekről gondolsz.” – Rebekah Hanson Wilson, Amazon.com

„Imádtam a könyvet, magával vitt… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2016

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Arany pöttyös könyvek Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
362 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634575153

Kedvencelte 4

Most olvassa 7

Várólistára tette 117

Kívánságlistára tette 79

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Tóth_Orsolya_3 P>!
Anna Hope: A bálterem

Potyogtak a könnyeim a keserédes befejezés miatt.
Borzasztóan megviselt a könyv.
Maga a történelmi háttér és a környezet a valóságon alapszik, de a szereplők a képzelet szüleményei. Mégis annyira nagyon el tudom képzelni, hogy ez a történet bármikor meg is történhetett volna.
Kedves John és kedves Ella, olyan nagyon megszerettem Önöket! *-*

Mert_olvasni_mindig_jó>!
Anna Hope: A bálterem

Szívmelengető és összetörő történet, amely mélyen nyomat hagy az emberben.

Nehéz magát az egész történetet szavakba önteni, mert egyszerre nagyon sok. A témák, amiket feszenget nagyon érzékenyek és megosztóak, ugyanakkor mindezeket egy csodalatos szerelmi történetbe építi bele, ami szintén összetöri az olvasót.

Nem igazán tudom, hogy pontosan hol is kezdjem el a véleményem erről a könyvről, mert még kissé mindig a hatása alatt állok. De azt le kell szögeznem, hogy mesteri. Igazi a szerelmi rész kissé kiszámítható volt az elején, de minden más téren a könyv, sikert sikerre halmozott és megdöbbentően jó lett. A könyv annyira hitelesen adja át az érzés, hogy szinte mellbe vág.

Az eleje vérfagyasztó és izgalmas, szinte alig lehet tudni bármit is a cselekményről, de a folyamatosan hátborzongazó és gyomorfelfordíto dolgokat az intézetről folyamatosan kapjuk. A betegekről szinte semmit nem lehet tudni, ki hogyan került be, még magukról a főszereplőkről is csak találgatni lehet és ahogy haladunk előre az egészben az elején egyre hátborzongatóbb és megosztó a könyv. A csúcspontján a történet mintha kissé megakadt volna. Elkezdett kibontakozni a szerelmi szál és ez kissé belassította, majdnem unalmassá is tette ezáltal, mivel nem kaprunk annyi impulzust, mint az elején. Lehet valakinek jót tett ez a kis szusszanásnyi idő, én jobban szeretem, ha valami folyamatosan pörög. A vége felé újra beindult minden, csak kapkodja a fejét az ember. A legvége pedig szívfájdítóan cseng vissza.

Nagyon érdekes, hogy nem egy, kettő, hanem három szemszögből követhettük végig az eseményeket, ami nagyon megosztotta magát a könyvet, de ez pont így volt annyira jó.
Két kedvenc szereplőm pedig nem a főszereplők közül kerültek ki, hanem éppen két mellékszereplő, az orvos és Clem az egyik beteg. Mindkét karakter tökéletesen meg lett alkotva, éppen eléggé árnyaltak és mellbevágóak ahhoz, hogy emlékezetesek maradjanak.

A történet nagyon jól felépített, tetszett benne, hogy sokakról nem tudtuk meg mégis, hogy kerültek oda, vagy mi lett velük miután elhurcolták őket, ezt az írónő az olvasó fantáziájára bízta, ami kissé ilyesztő, de ugyanakkor szerintem nagyon is jó.

A vélaményemet itt olvashatjátok tovább:
https://mertolvasnimindigjo.com/2020/09/27/a-balterem/

bfanni P>!
Anna Hope: A bálterem

Sok olyan történetet olvastam már, ami miatt görcsbe rándult a gyomrom, elszorult a torkom, és volt már jó néhány, ami megríkatott. Ennek a könyvnek viszont mindhármat sikerült elérnie. Kísérteties volt, néhol elborzasztott, de gyönyörűen volt megírva. Három nézőpontból követhetjük a történéseket, Ella és John fejezeteit vártam természetesen a legjobban, de muszáj kiemelnem, hogy leginkább a doktortól viszolyogtam, aki szerintem rosszabb volt, mint bármely bentlakó az elmegyógyintézetben, és a gondolatmenete egyenesen sokkolt. spoiler Egy szó mint száz, ez a történet nagyon sötét volt, de szerencsére mindig ott volt a remény (Ella és John szerelme, a bálok, a szabadulás esélye), hogy egy kis fényt hozzon. Annak ellenére, hogy többször is összetörte a szívemet, csak ajánlani tudom.

Fenyő_Bettina_Alexandra>!
Anna Hope: A bálterem

Ez a történet kifacsarja a szíved, lelked. Ahogy a betegekkel bánnak, félelmetes és brutális, mintha nem lennének Ők is csak emberek, akiknek vannak érzéseik, hanem valami alantas élőlények, akik nem érdemelnek életetet, csak halált. Számomra még az is borzasztó volt, hogy bármilyen indokkal becsukhattak akkoriakban az intézetbe. spoiler Charlest szántam, mert szerintem neki kellett volna a legtöbb segítség, mert mentálisan betegebb volt bármelyik ottlakónál. Ó, Clem sajnálom, hogy egyedüli ezt láttad megoldásnak, hogy önmagad lehess. :"(( John és Ella nagyon örülök, hogy végre szabadok lehetettek, mint a madarak.spoiler. És vége szívszorító, de mégis reménytkeltő, hogy jön majd egy jobb nap, egy jobb hónap, jobb évek és egy jobb élet. Szóval figyelem!!! Nagyfokú könnyhullatást okozhat!!!! Úgyhogy csak óvatosan az adagolással!!!

Indie P>!
Anna Hope: A bálterem

A fülszöveg elolvasása után egyre nagyobb vonzalmam támadt a könyv iránt. Nem is gondolkodtam sokat, azonnal előrendeltem magamnak. Gondoltam, hogy a lapok nem lesznek tele boldog pillanatokkal, azért egy elmegyógyintézet nem is erről híres. Ez itt sem volt másképpen, megmutatta mi is zajlik ilyenkor a négy fal között. Egy orvos, aki még saját magával sincs tisztában, de úgy érzi neki kell jobbá tenni a világot, de az eszközei nem nevezhetőek szépnek. Egyedül a péntek esti bál ad egy kis reményt az ott lakóknak. Itt szökik szárba egy tiltott szerelem, két csapdába esett fél között. Tetszett, hogy három szemszöget is megismerhetem, így bele láttam főszereplőink, és egy orvos fejébe is. Nagyon sajnáltam az ott lakókat, mert nem bántak velük mindig szépen. A szerelmi szál tetszett, jó volt végig követni a kapcsolatuk alakulását, reményt adtak, mert még a legrosszabb helyen is találhatsz valakit, aki segít megtartani a józan eszedet.

TheRiddler P>!
Anna Hope: A bálterem

Különleges, az tény. Rosszul megírt, az is tény.

Gyűlölöm az olyan regényeket, amikben ilyen szinten benne tud maradni a potenciál. Én elsősorban nyomasztónak, mintsem frankónak értékelem ezt az egész mizériát, amit olvashattam. Töredelmesen bevallom, hogy volt, hogy csak forgattam az oldalakat, annyira nem kötött le ez az egész. Romantika szempontjából is kissé nevetségesnek tartottam, habár persze mindenkinek más az ingerküszöbe.

Nálam ez most nagy luft volt, maybe next time.

Szize>!
Anna Hope: A bálterem

Egyetlen szó jut eszembe, ha a könyvet kellene összefoglalnom… Nyomasztó..
Nyomasztó a történet, a korszak, a táj és az időjárás, a légkör, az elmegyógyintézet.. Olvasás közben ráült ez az érzés a mellkasomra, és még most sem enged el.

Pink_dinosaur P>!
Anna Hope: A bálterem

Fél nappal a könyv befejezése után se tudom rendesen megfogalmazni a gondolataim. Nem gondoltam volna, hogy egy Könyvmolyképzős regény képes lesz ilyen hatással lenni rám.
Hihetetlen volt John és Ella története, bármennyire is kiszámítható volt kapcsolatuk alakulása. Egyszerű mégis fantasztikus volt.
Azt azonban sajnálom, hogy az orvos szemszögéből olvasható fejezetek sokkal hosszabbak voltak, mint a másik két szereplőé. Engem valahogy nem igazán érdekelt a doki élete és magánéleti szenvedései, ennyire mélyen belemenően. Helyette szívesebben tudtam volna meg többet Ella múltjáról, vagy épp a táncesteket jobban ki lehetett volna dolgozni.
Kicsit csalódás volt, hogy ennyire nagy hangsúlyt kapott a leírásban a táncest, mégis szinte ugyanazokat olvastuk róla, amikor épp szó volt róla. Vagy épp még annyit se.

judienn>!
Anna Hope: A bálterem

Pfu. Ez.. ez fájt. Csodálatos volt,gyönyörűen megírva,de.. Elovastam,aztán kutattam a helyszín után,aztán nem aludtam,majd napokig agyaltam rajta.. Egy biztos,ez nem az a könyv,amit könnyen elfelejt az ember. Felkavaró. Nem fogom többször elolvasni.


Népszerű idézetek

manami P>!

A munkásosztály tagjaira különös módon nem volt jellemző a hisztéria; az ő esetükben az őrület rejtettebb módon nyilvánult meg, mélyebb, különösebb, nehezebben megragadható volt -téveszmékkel, fantazmagóriákkal járt. Egy hisztéria tüneteit produkáló munkásosztálybeli nő nevetség tárgyává vált volna.

102. oldal

Fenyő_Bettina_Alexandra>!

A pillanat visszafordíthatatlanul megváltoztatta a reggelt. Azonban azt, hogy pontosan miképpen, még senki sem tudta.

33. oldal

Fenyő_Bettina_Alexandra>!

Kudarcot vallott. Egy röpke, reményteli pillanatra azt hitte, hogy szabad, de kudarcot vallott.

39. oldal

Fenyő_Bettina_Alexandra>!

De jónak lenni csak a külvilág számára kellett. Belül egészen más volt a helyzet. Azt senki sem tudhatta, hogy ott mi zajlik.

43. oldal

Fenyő_Bettina_Alexandra>!

Valójában, gondolta Charles, ez volt mindennek az alapja: hogy elhisszük-e, hogy az emberek képesek a változásra, vagy sem.

74. oldal

Fenyő_Bettina_Alexandra>!

Ki fogja meg tudni, mi rejtőzik benne, ha ezen a helyen kell maradnia? Itt nincs senki, aki a nevében beszélhetne, egyetlen olyan teremtmény sem, aki visszhangozhatná a szavait, aki elmondhatná, ki is ő, vagy ki lehetett volna.

93. oldal

Fenyő_Bettina_Alexandra>!

Ugye tudod, hogy ha nyerni akarsz, kockáztatnod kell? Szóval, mit vagy kész elveszíteni?

150. oldal

manami P>!

Az Eugenikai Társaság álláspontja a nincstelenséggel kapcsolatban a következő: a nincstelenség – amennyiben nyomorgás formájában nyilvánul meg (és annak más formája nincs is) – nagymértékben egy bizonyos degenerált osztályra korlátozódik. Egy hibás és alárendelr osztályra, amely a szegények társadalmi osztályaként ismeretes.

104. oldal

Fenyő_Bettina_Alexandra>!

Az ablakon át beszűrődő fény most már a plafonra vetült, és az apró szoba egyre sötétebbé vált. Beesteledett, és a hangok elhaltak. A kőből sugárzó hideg bekúszott Ella szoknyája alá, és a félelem ott gubbasztott mellette a sötétben, készen arra, hogy az ölébe másszon.

42. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Anna Todd: After We Collided – Miután összecsaptunk
Justin Go: Porladó árnyak
Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Laura Madeleine: Egy cukrászmester meséje
Jeffrey Archer: Majd az idő eldönti
Kimberley Freeman: Vadvirágok lányai
Hazel Gaynor – Heather Webb: Az utolsó karácsony Párizsban
B. N. Toler: Lélekvesztők
Kristen Callihan: Managed – Kontroll
Vi Keeland: Egomániás