Édes ​életünk 176 csillagozás

Anna Gavalda: Édes életünk

Mathilde ​24 éves. Hivatalosan művészettörténet szakos egyetemi hallgató. Valójában a sógorának dolgozik, és a munkája leginkább abban merül ki, hogy álnéven kommentelget különböző honlapokon. A nagyvárosi fiatalok tipikus életét éli. Bulizik, pasizik, lazul. Aztán egyszer elhagy egy tekintélyes összeget, és ez – különösképpen a pénzt megtaláló férfi – megváltoztatja az életét. Yann 26 éves. Bár egyetemet végzett, egy bemutatóteremben dolgozik, ahol kis koreai háztartási robotokat prezentál az érdeklődőknek. Már két éve él együtt a barátnőjével, akivel egyre hűvösebb a viszonya. Egy majdhogynem vadidegen házaspárral kell elbeszélgetnie, hogy rájöjjön, valamit nagyon elrontott az életében. Hogy mi a közös a két párizsi fiatalban? Nem találják a helyüket, és lassan már elmenne mellettük az élet a maga kihívásaival, amikor…
Anna Gavalda két – egymáshoz lazán kapcsolódó – kisregénye szórakoztatóan és elgondolkodtatóan szól a 21. századi fiatalok égető problémáiról, két kor- és… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Magvető, Budapest, 2014
272 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631427950 · Fordította: Tótfalusi Ágnes
>!
Magvető, Budapest, 2014
280 oldal · ISBN: 9789631432220 · Fordította: Tótfalusi Ágnes

Enciklopédia 6


Kedvencelte 19

Most olvassa 6

Várólistára tette 105

Kívánságlistára tette 83

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

olvasóbarát P>!
Anna Gavalda: Édes életünk

Nekem Gavalda olvasása kikapcsolódás, habár amit ír abban komoly dolgok vannak. Jó a stílusa, jelenkori problémákat vet fel és érdekesen oldja meg. Szeretem a figuráit, s problémafelvetését, a megoldásait. Már nagyon vártam, hogy újabb kötettel jelentkezzen, a lányommal közösen örültünk, ő éppen mostanában olvasta újra két kötetét. Szerintem a legjobb műve az Együtt lehetnénk. Ez a kötet nagyon mai, élő problémákat felvető. Két sorsfordító történet, egy fiatal nő és férfi helykeresése. Egy találkozás hogyan alakítja át az ember életét? Erre a kérdésre ad választ a két kisregény. Nehéz egy szerzőnek túlszárnyalnia önmagát, ha megjelenik egy sikeres mű a mérce magasan van. Gavalda sem tudta elérni ezt a magasságot az Együtt lehetnénk óta.

2 hozzászólás
ziara>!
Anna Gavalda: Édes életünk

Mikor az első kisregényt elolvastam, még vegyesek voltak az érzéseim a könyvről, de a másodikkal megint megfogott magának Anna Gavalda. Régebben több könyvét is olvastam, mindet szerettem, már-már arra gondoltam, hogy én változtam az eltelt évek alatt, és már nem ér el hozzám a mondanivalója, de nem így van. Annyira megindító dolog ilyen -egy-egy ember számára- óriási változásokat látni, mikor rájössz, hogy nem jó úton jársz, és van erőd letérni róla, van erőd változtatni rajta. Most csak a Tesómra gondolok, hogy milyen erős és bátor dolgot tett, és nagyon büszke vagyok rá!

3 hozzászólás
_Andrea_ P>!
Anna Gavalda: Édes életünk

Két könyv után szimpatikus lett az írónő. A szereplőit kríziseken és drámákon, depresszión vezeti át – és segít nekik visszatalálni az élet(kedv)hez, a színekhez és ízekhez. Teszi ezt nem is annyira giccsesen. Nem érintünk óriási irodalmi magasságokat, de néha kifejezetten érzékletes a nyelvezete. Nekem a storytelling technika is kifejezetten bejött.
Ez a könyv különösen tetszett, mivel olyan dolgokat érint, amiket imádok: művészetet, művészettel valamilyen szinten foglalkozó, ahhoz vonzódó személyiségeket, online munkát, de a vidéki élethez, az élet igazi megéléséhez való visszatalálást és ez utóbbival nekem is van feladatom.
Néha eszembe jutott olvasás közben, hogy ha Maupassant ma élne, valószínűleg ilyen történeteket írna.

4 hozzászólás
tonks>!
Anna Gavalda: Édes életünk

Múló szeszélyből vettem ki ezt a könyvet a könyvtárból, valami franciára, szépen megfogalmazottra vágytam, és hát ha ősz, akkor nekem az Egyedül nem megy francia film, ami pont egy Anna Gavalda könyvadaptáció.
És bár jó könyvre számítottam, semmiképp sem számítottam erre.
Erre, hogy itt ülök, ezután a 2 kisregény után, és teljesen el vagyok ámulva. Még a buszmegállóban kezdtem el olvasni, és minden furcsaságával együtt azonnal elvarázsolt a könyv, ilyen érdekes és szép történeteket a szerelemről nem is tudom mikor olvastam. Persze, vannak fantasztikus romantikus könyvek, párosok, de ez olyan volt, mintha én is ott lettem volna, mintha velem is megtörténhetne, valóságos volt, olyannyira valóságos, hogy úgy éreztem, a párizsi karcos hajnal ébreszt fel engem is.
A 2 történet nagyon különbözik egymástól, de mindkettő magával ragadott és mosolygósan szép befejezést kapott, kedvenc könyvet találtam ott, ahol nem is számítottam rá. Csodás érzés!
Azt hiszem Anna Gavalda könyveit jobban szemügyre kell vennem.

6 hozzászólás
h_orsi P>!
Anna Gavalda: Édes életünk

Igazi meglepetésként ért. Nem erre számítottam.
Az elején nagyon nem bírtam Mathildét. Hisztisnek, nemtörődőmnek és felszínesnek tartottam. Aztán egy egészen váratlan húzásával teljesen meglepett. Mégis az ő történetét kevésbé érzem hitelesnek. Kicsit elrugaszkodott a valóságtól.
Yann története sokkal jobban tetszett. Jobban bele tudtam képzelni magamat a bőrébe. Nem csak az ő személyisége, hanem a többi karakter is megfogott. Éreztem, amit ők éreztek, láttam amit ők láttak és velük együtt gondolkoztam én is. Anna Gavalda írása végig szellemes, filozofikus és valósághű tudott maradni.

Ez a könyv egy olvasó számára akkor lesz igazán jó, ha a sorok mögé képes látni. Meglátja saját életének egyszerűségét és kihívásait, a konfliktusok miértjét és lehetőségeket a megoldásra.
http://konyvkoktel.blogspot.hu/2017/04/anna-gavalda-ede…

shadowhunter1975 P>!
Anna Gavalda: Édes életünk

Az első kisregényt kicsit untam, de a második… hát az maga a csoda.
Mathilde 3/5
Yann 5/5 (ha lehetne több csillag, az egész égbolt az övé lenne, szerintem életem egyik legjobb kisregényét olvastam)

Ibanez P>!
Anna Gavalda: Édes életünk

Hát nem is tudom. Furcsa :-D Mindkét történet furcsa, nagyon kortárs, nagyon lendületes, nagyon friss, van egy stílusa és igen, valahol mindannyian – de a fiatalok meg pláne – ilyen gondolatbombákkal ostorozzuk az agyunkat. Mégis az első történetben Mathilde volt unszimpatikus, ráádásul nem értettem a hirtelen jött motivációját (az után a levél után én pláne nem kerestem volna meg a srácot), a második történet Yann-ja pedig olyan szófosást vágott le, néha teljesen kuszán, ide-oda repkedve, hogy követhetetlenné vált :-D Mégis úgy érzem, hogy a három csillagot mégis megérdemli, egyszerűen nem az én könyvem, de volt mégis valami nagyon franciás könnyedség és stílus, amit kedveltem, nagyon modern (és kicsit visszatérhettem általa a francia utcákra). Ráadásul jó párszor klassz humor is megcsillan.

"Ha igazán ragaszkodsz valamihez az életben, tégy meg mindent, amit kell, hogy el ne veszítsd.
Hú, a mindenségit… Ki a fenét szedtem én fel az utcán? Egy látnokot? A lelkész fiát? Egy bunkónak beöltözött Jehova tanúját, akinek a diplomatatáskája tömve van apokaliptikus tanokkal és röhejes imákkal?"

Annamarie P>!
Anna Gavalda: Édes életünk

Már napok óta befejeztem, de nem voltam méltó állapotban, hogy szólni merjek a könyvről. Gavalda, mint nekem szinte mindig, katartikus. Nincs jobb szó erre. Péntekig lehet nálam a könyv, gyorsan elkezdtem újraolvasni az egészet…
Két történetet tartalmaz az Édes életünk, Mathilde és Yann történetét. Azt mondhatnánk, hogy ahol befejeződik az egyik, ott kezdődik a másik, hiszen az első kisregény a kapcsolatépítésről, a második inkább a szakításról szól.
Mathilde egy nap a kávézóban hagyja a táskáját, ami tele volt pénzzel, ráadásul nem is az ő pénzével. Amikor belegondol, hogy mi is volt még a motyójában, a lány rájön, hogy sokkal fontosabb dolgokat is elhagyott, mint társadalmunk alapkövét, a pénzt. Amikor már azt hisszük, hogy ezt nem lehet fokozni, az írónő nemes eleganciával behúz a csőbe, és az intimitás legszebb, édeskés bugyraiba varázsol bennünket. A testileg-lelkileg levetkezett Mathilde meg kell, hogy alkossa új önmagát. Csodás folyamat, aminek sajnos csak az első lépéseinek lehetünk tanúi.
Mathilde annyira tipikus alakja a mai társadalomnak, hogy nem lehet nem magunkra ismerni cselekedeteiben, gondolataiban itt-ott. Sodródó, cinikus, állandó önmagára reflektálása, tetteinek mérlegelése a skizofrénia gyanúját ébreszti fel az olvasóban. Ebben az állapotodban, ha elveszted mindenedet, legalább is, amit mindennek hittél, amikor kiábrándultál a felszínes kapcsolatokkal megtűzdelt hétköznapokban, akkor nagyon nehéz bízni egy sikeres jövőben.
A második történetben Yann teljesen más életállapotban van látszólag, de ő is ugyanabból a felszínes világból ábrándult ki, mint Mathilde. Yann életét is egy találkozás menti meg, ahogy felfelé megy a lépcsőházban, a szomszéd egy nagy tálalószekrényt cincál felfelé. Köszönnek, majd mennek a maguk útján tovább. De Yann visszafordul. Felforgat benne mindent ez a találkozás, és rájön arra, hogy mennyire beállt az általa utált smájliban üzengető, kiüresedett kapcsolatokat ápolgató emberek sorába. Igazi kincset talál szomszédai személyében. (Komolyan mondom, irigyeltem Yannt Isaac és Alice miatt.)
Elsőre Mathhilde története jobban tetszett, gördülékenyebb a stílusa, izgalmasabb már maga a sztori is, de Yann esete sokkal mélyebb, nehezebb meglépni azt, amit ő tesz.
Gavalda ismét lenyűgözött, persze mintha komorabb lett volna az utóbbi időben, de ki nem? Persze ne komoruljunk el teljesen, szép értékeket csillogtat meg az orrunk előtt.
Érzékeny lelkű embereknek kitűnő ajándék lehet ez a könyv. Csak bátran!

2 hozzászólás
szilvamag P>!
Anna Gavalda: Édes életünk

Első Gavalda könyvem, ami nem kis meglepetés okozott számomra. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ez nekem ennyire tetszeni fog. Rengeteg érzelem kavargott bennem olvasás közben. Annyira érzékletesen és magával ragadó módon tudta ábrázolni az írónő azokat a problémákat és gondolatokat, amik a főszereplőket gyötörték és foglalkoztatták, hogy nem egy esetben én is simán a magaménak éreztem őket. Nagyon tetszett a könyv, érzelmes volt különleges és elgondolkodtató, úgyhogy mindenképp olvasni fogok még tőle.
Bővebben: https://szilvikonyvespolca.blogspot.com/2020/02/anna-ga…

encus625 P>!
Anna Gavalda: Édes életünk

Az első történet nem fogott meg igazán, a főszereplője nem volt szimpatikus, nem tudtam vele azonosulni. Ezután eldöntöttem, hogy a másik olvasásával várok még egy kicsit. Azt éreztem, hogy el kell különítenem egymástól őket.
Yann története sokkal jobban betalált most. Alapvetően szimpatikus volt már a kezdetekkor is, a történet végére meg még inkább. Jó lenne, ha mindenki találna magának egy ilyen barátot, mint ahogy ő rálelt a szomszédaira. Akik néhány óra alatt annyira meg tudják változtatni az életét, hogy az végre egyenesbe kerül.
Inkább a 2. kisregényre fogok ebből a könyvből emlékezni.

>!
Magvető, Budapest, 2014
272 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631427950 · Fordította: Tótfalusi Ágnes
1 hozzászólás

Népszerű idézetek

olvasóbarát P>!

– De, tudod…. azt hiszem, a boldogság kulcsa igazából a nevetés. Együtt nevetni valakivel.

Yann

220. oldal (Magvető, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: boldogság · nevetés
6 hozzászólás
Lovely>!

– Az ember képes rá, hogy udvariasságból elrontsa az életét.

227. oldal, Yann, hat, a felfordulás (Magvető, 2014)

nokesz>!

(…) a boldogságra arról a zajról lehet ráismerni, amit akkor csap, amikor elhagy bennünket. (…) A szerelem viszont éppen az ellentéte. Azt arról a felfordulásról ismered meg, amit a megérkezésével okoz.

hat, a felfordulás

Kapcsolódó szócikkek: boldogság · szerelem
olvasóbarát P>!

Azt mondják majd: „ezek csak részletek”. Persze, persze…. De, tudják, nem kell ahhoz dizájn-iskolát végezni, hogy az ember felismerje, hogy milyen fontosak a részletek. Az, ami igazán megindító, soha nem veri ki az ember szemét, azt nekünk kell felfedezni, és a többi….
A többi nem igazán érdekes.

Yann

187. oldal

clarisssa P>!

Hiszen már nagyon régóta ismertem őt. Az ember nem találkozik azokkal, akiket szeret, hanem rájuk ismer.

hat, a felfordulás

olvasóbarát P>!

– Tudod, Matilde… Ha igazán ragaszkodsz valamihez az életben, tégy meg mindent, amit kell, hogy el ne veszítsd.

Mathilde

58. oldal

lil155>!

Az ember nem találkozik azokkal, akiket szeret, hanem rájuk ismer.

210. oldal (Magvető, 2014)

clarisssa P>!

Vannak esetek, amikor egy-egy könnycseppünk előcsalogatja az összes többit. Sokat sírtam. Mindent elsirattam. Mindent, amit utáltam magamban, az összes bevallatlan hülyeségemet, és mindent, amit elveszítettem az idők során, amióta abban a korban vagyok, hogy megértsem: van, amit örökre veszítünk el.

első felvonás, 7.

clarisssa P>!

– És milyen jegy legyen – kérdezte egy jóságos Clémence, mályvaszín mellényben –, egyszerű vagy retúr?
Hoppá. Hát egyszerű. Az egész úgyis olyan bonyolult.
Ettől kezdve már csak egyszerűt, kérem szépen.
És ha lehet, ezúttal menetirányba.

negyedik felvonás, 6.

Madame_Truska>!

– De Yann! Kedves fiatal barátom… Hiszen már nagyon régóta ismertem őt. Az ember nem találkozik azokkal, akiket szeret, hanem rájuk ismer. Ezt sem tudta?

210. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Patrick Modiano: A Kis Bizsu
Guillaume Musso: Az angyal hív
Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája
Michel Houellebecq: Behódolás
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 8. – Örökké
Émile Zola: A Patkányfogó
Madame de Lafayette: Clèves hercegnő
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt
Kéri Katalin: Decemberi csillagok
Gayle Forman: Csak egy nap