Billie 80% 194 csillagozás

Első könyvem a szerzőtől, de biztosan nem utolsó.
Sajátos atmoszférát teremtett ebben a regényében, ahol a főszereplő első személyben számol be a történésekről, élményeiről, gondolatairól…Ez a tinédzser gondolatvilág nagyon valószerűnek tűnik számomra – aki mint gimnázium-igazgató – korábban – azt hiszem – nemigen értettem a fiatalokat. De a párizsi híd élménye bennem is ugyan olyan nyomokat hagyott. Kicsit, mintha Ajar – Előttem az élet-éhez hasonlíthatnám – valahogy olyan sajátosan fiatal és francia … Szóval tetszett, olvasok még tőle!

Anna Gavalda a kedvenceim egyike, olyan szerző, akinek minden könyvét nagyon várom és a lefordítottakat szépen sorban el is olvastam, azóta nem tudok szabadulni a varázsától, amióta az együtt lehetnénk című kötetet megismertem. Minden könyve egy kicsit hasonló, egy kicsit más, lélektani érzékenységgel megírt és különböző, főként fiatal szereplői nehéz múlttal rendelkeznek, keresik a helyüket a világban. A kötet címszereplője Billie egy kicsit emlékeztetett engem Modiano A Kis Bizsu című kötetének főhősére, akinek legalább ekkora anya- és szeretethiánya van.
Szeretem a regényeiben azt is, hogy a nehéz sorsú szereplők mégis képesek humorral kezelni a helyzetetek (vagy legalábbis azok egy részét). Ez a kötet megint nagyon sokszínű, a végén egy meseszerű megoldást felvonultató, amely azonban az előzmények fényében logikusnak hat és elfogadható.
Szereplői, hősei átlagemberek, akár mi is lehetnénk és talán az olvasónak segítséget nyújtanak a nehéz helyzetekből való kilábalásra, és igen az irodalom, egy élő előadás néha csodákra képes.

Érdekes alapötlet, megvan benne az a jó kis szívmelengető szál, ami kell egy jó Gavaldához, de kicsit súlytalan, kidolgozatlan. Mindenképpen jó az üzenete és olvasmányos, vakációs, laza olvasmánynak tökéletes volt, de nem kiemelkedő a szerző művei közül.

Azt a szajháját, ez nagyon jó volt! (Bocsánat, nem szeretnék Bilie stílusában csúnyabbat írni…) :-) Jó-jó, tudvalevő, hogy nem kedvelem az előbb említett kéjhölgyeket viszont Billie szerethető k..a. Vannak olyanok is, például Moravia római lánya. :) A maga sprődségével, nyomorúságos lelkivilágával nagyon megkedveltem a végére. Ez a történet meg: fiatalos, durva (enyhén), sötét, megrázó (helyenként), különös, művészies, élethű, haladós. Most csak ennyi jelző jutott eszembe… Szóval Billie, egy kucsmagombási (magát csak innen eredezteti, mint vidéki lány) szókimondó kis prosti és a nemi identitását titkoló Franck különös kapcsolata. Franckról szinte alig esik szó, csak egy társ, akivel beszél Billie. Eljutunk a bugyrok bugyrába illetve belemerülünk csöppet a párizsi nagyvilági életbe, de csak érintőlegesen. Igen, oda vágyik Billie, egy jobb életet szeretne csak hát a háttere. Az olyan közönséges, durva és nyers. Így meg nem könnyű…
Olvastam már Gavaldát, a 35 kiló reményt. Az a könyv is tetszett meg ez is. Kénytelen vagyok ráébredni, hogy nekem bejön az írónő lelkizős vagy éppen szókimondó stílusa. A szereplői fiatalok, és a könyvekből némi nevelő hatás árad. Azt gondolom, ez a könyv le lesz pontozva, ha sokan fogják olvasni, mert időnként durva. Pedig ebben van az ereje, az a világ, amit feltár, az valós, élethű. Sajnos vannak Billie-k a világban és akadnak Franckok is. Az, hogy így összehozta őket az írónő, az szerintem fokozza az összhatást. Olvasnék még Anna Gavaldát. Nagyszerű könyv, szép könyvkiadás, amit élvezet volt kézbe venni és lapozgatni. Ilyen előzmények után nem adhatok mást, csak 5 csillagot (4,7 ponttal.) Népszerű illetve megosztó könyv lehet, sokan fogják szeretni. Olvassátok, mert nagyon jó.

Nem mondom, hogy rossz volt, de Anna Gavaldától ennél én többet remélek.
Billie, a címadó fiú, azaz lány korunk tipikus gyermeke, akit az anyja elhagyott, mivel a kiskölök állandóan sírt. Ezt a bűntudatot alaposan bele is sulykolták a lányba, amit jó kis örökségként cipelt magával. Apjával és mostohaanyjával élt egy kucsamgombásnak nevezett telepen, ami nem cigánytelep volt, de azért mégis az volt. Ahogy Billie egyik tanára mondta, a lány a negyedik világból jött, a mélyszegénységből. A Polly Pocket típusú lányokkal szeretett barátkozni, de azok előbb-utóbb kinyomták maguk közül, mert hát, büdös volt, mert hát bojler sem volt azon a Kucsmagomba telepen.
Silányan vergődött a suli-nyomor-gyermekvédelem hálójában, míg egy nap meg nem jelent életében Franck, és egy agyament iskolai feladat, egy színdarabban vállalt szerep megtanulása. A hihetetlennek tűnő kihívás örök barátsággal zárult.
Aztán ott van ez a Franck, aki a maga módján ugyanolyan kitaszított, mint Billie. Csak egy másik telepről, a melegek szigetéről próbál bepróbálkozni a normális életbe.
Ez az ő kettejük története, amely egy szakadék mélyéről felsíró panaszhang, egy óriási, napokon át tartó monológ, melyben Billie egy csillagnak meséli el életüket.
A könyv a szimbólumok talaján gyökerezik és az utat kereső, beilleszkedni vágyó fiatalok története. Azt mondhatnánk, hogy semmi különös, talán csak hangvételében tér el a hasonszőrű könyvektől. És bár hangsúlyozom, szép a könyv szimbolikája, megoldásában lapos maradt, egy katarzis mentes, halovány szikrát felvillantó reménnyel a végén. Nagyon munkás dolog kimászni a gödörből. Talán, ha van egy hű szamarad, talán akkor sikerül.

„Még egy szamár, aki elég hülye ahhoz, hogy ragaszkodjon hozzád…”
Gavalda könyveiről mindig a Nagy Hal c film jut az eszembe. Tele van bolondokkal, furákkal, cirkuszba valókkal, őrültekkel. De ha nem Gavalda mesélné el a történetüket, hanem te, vagy én, akkor egy hétköznapi történet lenne, mert mi földhözragadtak vagyunk, ő pedig egy olyan varázsló, aki a dolgok mögé lát, és kiragadja a lényeget. Nem a földhözragadt lényeget.
Amit hiányoltam, az az volt, h normálisan van egy idősebb szereplője is, aki valahogy, de támogatást nyújt, itt nem volt. A nagymama karaktere nem verte a lécet.
Azon gondolkodtam, hogy adott esetben egy „Billie” a közelembe kerülne, észrevenném-e, h megmentésre vár? Vagy elsiklanék én is egy olyan dolog miatt, h büdös.
Mondjuk ennek a történetnek pont elolvasnám szívesen a folytatását is, h mit hozott nekik a jövő.

Ez egy 6 csillagos Gavalda regény!!!
Nehéz életű fiatalok sorsát taglalja oly módon, hogy nem nyomaszt, pedig káromkodik is Billie rendesen, meg egy csomó hülyeséget csinál, aztán Francknak köszönhetően mégis mindig visszatalál a helyes útraspoiler.
Egyszerűen szerelmes vagyok a történetükbe, a milyenségükbe, a gondolataikba, abba a tisztaságba, ahogy egymást szeretik, igazi mély barátsággal.
Azt kérem karácsonyra, hogy írjon nekem még egy könyvet Anna Gavalda az ünnepekre :-)

Mintha láttam volna ezt a történetet megfilmesítve. A főszereplő Brittany Murphy és Matthew Rhys. Jó, tudom, hogy az máshol játszódott, meg nem így kezdődött, meg nem az lett a vége, meg mások voltak a mellékszereplők … engem akkor is nagyon emlékeztetett, meg még néhány másikra. Nehéz sorsú fiatalok egymásra találnak, aztán még több bonyodalom lesz, de valahogy csak elevickélnek valamerre, végül is lehet jókat nevetni, aztán valami lesz. Kabé. Ez nem jelenti azt, ne tetszett volna, sőt! A fent emlegetett párost már többször is láttam, és nyilván még fogom is párszor, és a Billiet is szívesen megnézném – ha nem is filmvásznon, de tévéképernyőn –, elég rövidke regény, bele is férne mindenestől egy nagyjátékfilmbe. Modern tanmese fiatal (és egyéb más) felnőtteknek.

Ez az ötödik könyv, amit Gavaldától olvasok, és még sosem csalódtam benne. Ez az írása is a rá jellemző könnyedséggel íródott, könnyen olvasható, szórakoztató stílusban, miközben a téma, a főhősök háttere cseppet sem rózsaszín. De olyan elszántság, hit, életöröm, optimizmus, és nem kevés humor árad a sorok közül, ami egyfelől nagyon könnyűvé, olvasmányossá teszi a regényt, másfelől elgondolkodtatja az olvasót, hogy mennyi mindenen aggódunk, dühöngünk, pedig tudjuk, hogy minden fejben dől el, és ugyanazt a történetet egészen más szemlélettel is nézhetjük – pozitívan :) Gavalda nagyon így ír, nagyon nekem ír, pont ezért, mert magam is így hiszem: minden nap új remény, és lentről mindig felfelé visz az út (közhely, tudom, tudom, de hát igaz!!). Gavalda 70-ben született, tehát igazi kortárs, aki nagyon mai stílusban alkot, könnyed, de nem felszínes, okos, de nem okoskodó, és úgy gondolkodtat, hogy közben remekül szórakozunk. Ide nekem az összes, általam még nem olvasott Gavaldát! :)

Újabb Gavalda-rejtéy. Mióta elolvastam ezt a kötetét, azon töprengek, vajon hogy csinálja, hogyan tudja ennyire kiszámíthatóan ötvözni a súlyos témát a könnyed hangvétellel, egyszerű kifejezésmóddal, maisággal és trágár beszéddel meghintve, anélkül, hogy a végeredmény hatásvadász és giccsbe hajló legyen, és még különféle okosságokat is felfedezhessünk olvasása közben.
A történet főszereplője Billie, a hányatott sorsú és kemény világot megjáró huszonéves lány, aki egyetlen, igaz barátjával, Frankkal balesetet szenved és egy gödörben reked. Sorsukat egy, az égen ragyogó csillagnak meséli el, amíg a gödör foglyai, és szép lassan kibontakozik előttünk történetük. Mennyire jól is alakulhat egy iskolai színdarab próbája, ami összehozta a két szereplőt, hiszen Billie szerint ez volt az a pillanat, ami segítette őt, hogy a későbbiekben kiszabaduljon nyomasztó és nemtörődöm családja poklából és számtalanszor erőt merítsen a folytatáshoz. Egy jó szó, vagy egy kis odafigyelés, csodákat tud tenni.
Ha csak ennyit tudunk a könyvről, láthatjuk, hogy szinte klisés a sztori, és a barátságról való írás is eléggé lerágott csont. Azonban Gavalda olyan szépen árnyalja a karaktereket és a történetet, hogy egyedülálló mű születik mindebből. Még ízlelgetem írói módszerét, de most jól esnek ezek az egyszerű témák egyszerűen elbeszélve. Szóval, ajánlom, hátha másnak is bejön.