Tokióban ​ébredek 4 csillagozás

Anna Cima: Tokióban ébredek

Amikor a tizenhét éves Jana álma teljesül, és Tokióba utazhat, legszívesebben örökre ottmaradna. Hamarosan rájön, hogy egy ilyen kívánságnak beláthatatlan következményei lehetnek, ugyanis egy varázslatos kör foglyaként a forgalmas Sibuja negyedben találja magát.

Amíg Jana fiatal énje a város utcáit rója, meglepő helyzetekbe keveredik, és a hazafelé vezető utat keresi, a huszonnégy éves Jana japanológiát hallgat Prágában, Tokióba szóló ösztöndíjért küzd, és egy felsőbb éves diákkal együtt törik a fejüket egy japán novella fordításán. A novella szerzője, a sokáig elfeledett Kavasita sokkal nagyobb hatással lesz az eseményekre, mint arra bármelyik Jana számítana…

Olvasmányos és friss, fiatalos lendületű regény az útkeresésről, a valóság összetettségéről és egy valóra vált álom kockázatairól.

Eredeti cím: Probudím se na Šibuji

Eredeti megjelenés éve: 2018

>!
Metropolis Media, Budapest, 2020
400 oldal · ISBN: 9789635510160 · Fordította: Kolláth Anna Laura
>!
Metropolis Media, Budapest, 2020
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635510153 · Fordította: Kolláth Anna Laura

Enciklopédia 2


Most olvassa 2

Várólistára tette 108

Kívánságlistára tette 155


Kiemelt értékelések

>!
Teetee
Anna Cima: Tokióban ébredek

De jó volt ez!
Ezzel a könyvvel is szemezgettem már cseh verzióban a könyvesboltban (lehet, hogy azért vagyok reménytelenül szingli, mert a könyvesboltban mindig csak könyvekkel szemezek), és csehül bizonyára még jobban élveztem volna (egyszerűen azért, mert ezt a mai, a szleng és az irodalmi nyelv határán egyensúlyozó csehet nagyon élvezem), de így is nagyszerűen szórakoztam. Többször hangosan felröhögtem (ilyen más könyveknél is szokott lenni), de az egyik konkrét jelenet még jóval később is eszembe jutott egy teljesen random szituációban, és akkor is hangosan felröhögtem, sőt, alig bírtam abbahagyni.
A sztori főhőse Jana, a japánmániás cseh lány, aki japánt tanul a Károly Egyetemen, egy doktorandusszal egy elfeledett japán író elbeszélését próbálják együtt lefordítani, és közben élik az egyetemisták életét…
(És hogy én mennyire szeretem az ilyen történeteket, ahol az egyetemisták élik az egyetemisták életét, főleg, ha bölcsészek ezek az egyetemisták: járnak órákra, írnak szemináriumi munkákat, olvasnak, a könyvtárban gondolkodnak, söröznek, haverkodnak, szerelmesek lesznek, hülyeségeket csinálnak, a városban lófrálnak stb. – igazából erről folyamatosan bírnék olvasni, mert egyetmistának lenni annyira jó volt, és ahogy a sok ilyen könyv mutatja, ezzel nem vagyok egyedül.)
Ez a japán író írt egy Kettéválás című novellát is, amely arról szól, hogy egy író akar írni egy könyvet egy gyilkosságról, amihez elutazik a helyszínre adatokat gyűjteni, de végül nem talál eleget, viszont annyira a téma megszállottja lesz, hogy a lelke egy része ott ragad a bűntény helyszínén…
És az a helyzet, hogy főhősünk és az elfeledett japán író, bizonyos Kavasita sorsa kezd elég érdekes párhuzamokat mutatni…
Ez a könyv úgy okos, hogy nem megcsinált (miközben nyilván az, csak nem lehet észrevenni), annyira ügyesen játszik el ezekkel az „amit-éppen-olvasok-ahhoz-valami-nagyon-hasonló-történik-velem” helyzetekkel, és még valami egészen enyhe murakamis beütése is van az egésznek (nem utánzósan, hanem ilyen intelligens tisztelgésként az író előtt), a cselekmény szálai várt és váratlan helyeken fonódnak össze, miközben mégsem gubancolódnak össze menthetetlenül, és, ahogy mondtam már, eközben nagyon jókat lehet röhögni.

>!
Bódis_Éva I
Anna Cima: Tokióban ébredek

Magas elvárásokkal mentem neki a könyvnek, hiszen régóta rajongok Japánért, és teljesítette is ezeket a magas elvárásokat.
Élveztem, hogy ennyire könnyed, hogy szórakoztató, és mégis tűpontos, és hogy úgy ábrázolja Japánt és a japánokat, ahogyan én is látom őket.
Jana pedig a kedvenc hősnőm lett.

A könyvről bővebben is írtam a blogon:
https://rileyeraines.blogspot.com/2020/03/tokioban-ebre…

>!
Költsei_Firincz
Anna Cima: Tokióban ébredek

Vannak olyan témák, melyek valamiféle – ismeretlen eredetű – együttállás okán időről-időre erősebben megjelennek a magyar könyvpiacon. Persze, simán lehet, hogy ez csak valamiféle szubjektív benyomás, de tény: évek óta nem láttam annyi új Japán témájú könyvet, mint most a pandémia környékén. Nyilván nem ezzel függ össze, de most jelent meg a Pallas Athéné kiadásában az A JAPÁN ÉSZJÁRÁS című könyv (Roger J. Davies, Osamu Ikeno), nemrégiben pedig a Typotex Kiadó jelentetett meg egy JAPÁN/ÉLETKÉPEK című kötetet (Luk Van Haute). A „japánozás” legérdekesebb darabja mégis egy cseh regény, egy elsőkönyves szerző nagyszerű munkája, mely bár nagyjából 50 %-ban Tokióban játszódik, mégis otthonosság érzetét keltheti a közép-európai olvasóban.
Lebilincselő, rafinált regény, melyben összeér, ütközik és keveredik a két világ: az ismerős közép-európai(hiszen Prágában majdnem otthon vagyunk), és az ismeretlen Japán. Hallatlanul izgalmas, hogy a két történetszál időben párhuzamosan játszódik, s mindkettőnek ugyanaz a lány a főszereplője. De míg a prágai vonal a egy japán szakos egyetemista lány valós életét és Japánba vágyódását (szakdolgozatra készülését) és érzelmi életét tárja elénk, addig a „tokiói-vonal” elemelkedik ettől a valóságból és a prágában megismert leánynak japánban rekedt lelkét (szellemét?) követi… és teszi egy történet cselekvő részesévé. Hallatlanul izgalmas, ahogy a két történet között létrejönnek a valódi kapcsolódási pontok… ahogy a szereplők némelyike átkerül az egyik helyről – az egyik történetből – a másikba.
Az pedig, ahogy a két különböző anyag végül összeáll egyetlen anyaggá, egészen-egészen közel van a zsenialitáshoz, s akkor még nem beszéltünk arról, hogy a könyv kimondottan könnyen olvasható (olvastatja magát), s nem kényszeríti arra az olvasót, hogy rejtvényfejtővé lényegüljön át. A rejtélyek kibogozása ebben az esetben az író (és a szereplők) dolga.
A legjobb cseh irodalmi hagyományok „globális kiterjesztésének” lehetünk tanúi.


Népszerű idézetek

>!
Kasztór_Polüdeukész 

– Jézusom, hát az, hogy egyenlő jogaink vannak, és tiszteletben tartjuk egymást, még nem
jelenti azt, hogy mind egyformák is vagyunk! – mondta aztán otthon apának.
– Ha egy vietnámit lát, akkor olyannak fogja kiszínezni, amilyennek látja! A ferde szemével együtt!
És ő ezt teljesen normálisnak is gondolja!
– Hát, az óvónő tényleg túlzásba vitte egy kicsit. Attól fél, hogy a gyerekek csúfolni fogják
Longot. Tudod, milyen gonoszak tudnak lenni.
– Épp ellenkezőleg, azzal hívja fel a figyelmet a másságára, ahogyan ezen pörög!
– Így
tudtam meg, hogy Long vietnámi.

>!
Kasztór_Polüdeukész 

Akkoriban a lányok, akiket ismertem,
Daniel Radcliffe-re buktak a Harry Potterből meg a vámpír Robert Pattinsonra az
Alkonyat ból, de nekem egy kicsit sem imponáltak ezek a nevetséges fiúkák. Ellenben az izzadt
Mifune szamurájgöncökben jelentette a legjobb kikapcsolódást.

Kapcsolódó szócikkek: Daniel Radcliffe · Robert Pattinson
>!
Kasztór_Polüdeukész 

sejtettem, hogy ez életem utolsó nyugalmas éve. Még tart az az időszak, amikor mindent
tálcán kapsz, megmondják, hányra kell hová menned, mennyi pénz legyen nálad, mi lesz a töridolgozatban, és így tovább. Reggel óta úgy ragyogott a nap, hogy szinte már rosszulesett. Amikor felidézem magamban, tényleg az az érzésem, hogy minden sárga volt. Figyeltem Prágát, és azt mondtam magamban, hogy egyszer fantasztikus dolgokat fogok csinálni. Azt terveztem, hogy a gimi végéig megírok egy zseniális regényt, megtanulok japánul, alapítok egy zenekart, és megrajzolok egy képregényt.
tálcán kapsz, megmondják, hányra kell hová menned, mennyi pénz legyen nálad, mi lesz a töridolgozatban, és így tovább. Reggel óta úgy ragyogott a nap, hogy szinte már rosszulesett. Amikor felidézem magamban, tényleg az az érzésem, hogy minden sárga volt. Figyeltem Prágát, és azt mondtam magamban, hogy egyszer fantasztikus dolgokat fogok csinálni. Azt terveztem, hogy a gimi végéig megírok egy zseniális regényt, megtanulok japánul, alapítok egy zenekart, és megrajzolok egy képregényt.

>!
Költsei_Firincz 

Ha tényleg egy gondolat vagyok, mi lesz velem? A végtelenségig fogok itt sétálni és örökre itt leszek fogoly? Mit tehet egyetlen magányos, eltévedt gondolat? Úgy érzem, engem eufóriában találtak ki, és nem gondoltak végig. Miért nem csak azt kívántam, hogy kicsit tovább maradjak? Akkor lenne reményem a visszatérésre. De így félek, hogy a remény elveszett.


Hasonló könyvek címkék alapján

Elena Ferrante: Az új név története
Murakami Haruki: Norvég erdő
Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája
Tanja Kinkel: A bábjátékosok
Kun Árpád: Boldog Észak
Karan Bajaj: A kereső
Kecsmár Szilvia: Egy maréknyi fűszer
Paulo Coelho: A Zahir
Paulo Coelho: Az alkimista
Joanne Harris: Szederbor