Mellékes ​igazság (Radch Birodalom 1.) 87 csillagozás

Ann Leckie: Mellékes igazság

Egy Breq néven ismert katona egy távoli, havas bolygón egyre közelebb kerül küldetése teljesítéséhez.
Egykor Toren Igazsága volt: egy gigantikus űrhajó mesterséges intelligenciával, amely több ezer katonát kapcsolt össze, hogy közösen szolgálják a Radch-t, a hatalmas birodalmat, amely meghódította a galaxist.
Most azonban egy árulás miatt felborult a rend, és Breq magára maradt egy törékeny emberi testtel, megválaszolatlan kérdésekkel és csillapíthatatlan bosszúvágyával.

Eredeti mű: Ann Leckie: Ancillary Justice

Eredeti megjelenés éve: 2013

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Gabo SFF könyvek

>!
GABO, Budapest, 2014
440 oldal · ISBN: 9789636899981 · Fordította: Kleinheincz Csilla
>!
GABO, Budapest, 2014
436 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636899592 · Fordította: Kleinheincz Csilla

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Breq


Kedvencelte 8

Most olvassa 1

Várólistára tette 74

Kívánságlistára tette 50


Kiemelt értékelések

>!
phetei P
Ann Leckie: Mellékes igazság

Nagy küzdelem volt és bár a csatát megnyertem, azt hiszem a háborút elvesztettem. Tavaly karácsonyi pakkban volt még ez a könyv, aztán az idei Hugo-díj körüli hercehurca vett rá, hogy előrevegyem a sorban. Kíváncsi lettem, mit tud ez a könyv ami miatt ilyen kiakadás lett körülötte. Sajnos a vége az lett, hogy sokakkal egyetemben én sem igazán értem, hogy ez a könyv mire kapott Hugo (meg egy halom más) díjat.

Több értékelést is elolvastam, mert a közepén már komolyan fennállt a veszélye hogy nem fejezem be, de sokan írták, hogy a vége jó, mindenki tartson ki. Ez egy „lassan építkező könyv” írták sokan – ami nekem mondjuk nem jön be, a mai trilógiákkal terhelt világunkban a „lassan építkezés” kezd számomra szinonimája lenni a „hármat írok az jobban jön ki anyagilag” elvnek. Mindenesetre kitartottam és a bár a végén valóban volt egy közel 40 oldal amit már majdnem élveztem, de azért a nagy katarzis elmaradt.

Már a könyv elején kijött a probléma, hogy sajnos egyáltalán nem éreztem azt, hogy sci-fi-t olvasnék. A hangulat és az itt-ott belebegtetett háttér inkább illett volna egy pszeudofeudális fantasyhoz. Nem várok hosszú tudományos fejtegetéseket, de azért annál kicsit több kellett volna, mint hogy rámondjuk, hogy ez egy mesterséges intelligencia, meg vannak űrhajók, a sebeket meg gyorsan összefoltozzák a javítók. Nagyon gyenge a háttér és a felvázolt világ, kapunk egy sablon birodalmi logikával terjeszkedő civilizációt, ami a szintén szokásos sablonok szerint válságba kerül a jó öreg „de igazából ez az erőszakos terjeszkedés nem szép dolog” megközelítés miatt. A könyvben több száz sőt, ezer éves távlatok vannak felvázolva, mindez mégis üres és tartalom nélküli marad. Emiatt pedig a szereplők motivációja is súlytalan, akárcsak maguk a karakterek. Az egész könyvben nincs egyetlen emlékezetes figura sem, mindenki jellegtelen és sótlan, odavetett kellékek a történet előre (nem) haladásához. Olyan az egész mint egy Izrael – Oroszország curling mérkőzés. Nincs miért izgulni.

Szándékosan nem ejtettem szót eddig a könyv gender vonaláról. A Hugo-val kapcsolatban és a legtöbb kritikai leírásban is ez jelenti a fő motívumot. Ez több kérdést is felvet, ugyanis a könyvben ennek az egésznek semmi jelentősége nincsen. Ha ezt a dolgot kivesszük a regényből (nyilván az angolban jobban átjön, hogy mindenhol „she” van, de ez a magyarban teljesen elsikkad) akkor tulajdonképpen semmi érdekes nem marad benne, minden bizonnyal ezért nem is zengenek ódákat a történetről, a világról és a karakterekről, mert ezekről nem lehet. Marad tehát a gender vonal, ami a mai kor tolerancia háborúiban viszont igenis jelentős témát ad. Ha rosszindulatú lennék, akkor akár azt is feltételezhetném, hogy miután Ann Leckie megírta és rádöbbent, hogy ez nagyon kevés lesz egy CTRL+H he->she megoldással tette a könyvét figyelemfelkeltővé, ráérezve a korszellemre.

Ez a vonal szerintem a magyar fordítást is inkább tette itt-ott sutává, mit érdekessé. A könyvben van egy rész ahol Breq arról elmélkedik, hogy hogyan jelezze a nemeket egy olyan nyelvben, ahol a nemeket nem jelöli a nyelvtan. Ez nyilván viccesen hat ha az adott fordítás pont ezzel a problémával küzd. A problémám a magyar szöveg ezen részével, hogy egyáltalán megpróbált ennek a lehetetlen feladatnak megfelelni. Ennek köszönhetjük olyan senki által a köznyelvben nem használt szavak gyakori ismétlését, mint például a „személy”. Ráadásul a könyv vége felé több alkalommal is egyértelmű utalás történik bizonyos entitások nőnemű mivoltára, ami csak még jobban kilógatja a lólábat. Valószínűleg akkor jártunk volna a legjobban, ha a magyar szöveg meg sem próbálja kiemelni ezt a vonulatot, hanem egyszerűen csak nem foglalkozik vele és utalást sem tesz a nemekre.

Meg kell még jegyezzem, hogy a magyar kiadás gerince rendkívül merev lett, emiatt borzasztó kényelmetlen a könyv tartása és az olvasása, ez is csak tetézte a fentiek miatti bosszúságomat.

Nekem tehát nem jött be ez a könyv, nem értem a Hugo-díjat sem és megértem, hogy sokaknál kiverte a biztosítékot. Nem tudta elvenni ugyan Vernor Vinge: A szivárvány tövében című borzalmától a legrosszab Hugo-díjazott olvasásom kétes értékű megjelölését, de közel járt hozzá. Remélem, hogy a jövőben ennél több kell majd egy rangos nemzetközi díj elnyeréséhez.

5 hozzászólás
>!
Nita_Könyvgalaxis P
Ann Leckie: Mellékes igazság

Halld horkolásom!

De most komolyan, kéremszépen, mi volt ez? Ez lenne a többszörös díjnyertes csodakönyv, amelytől hátast kéne dobni? Ez lenne, amitől azt várnánk, hogy gender téren megváltást hoz a műfajban? A 2312 sokkal merészebb volt ilyen téren, de még jó pár könyvet tudnék sorolni.

Sajnos számomra ez a könyv az unalommal volt egyenlő. Unalmas, egysíkú karakterek tökéletesen érdektelen cselekedetei. Volt pár nap, amikor nem olvastam a könyvet, és elvesztettem a fonalat, mi is történt, de egyszerűen rájöttem, hogy nem éri meg a fáradtságot, amit a visszalapozás okoz.

A vége egy kicsit felhúzta a könyvet, ott már láttam felcsillanni valami potenciálféleséget, de alapvetően szerintem ez egy szép nagyra fújt lufi, amely a legkisebb érintésre is kipukkad. Kár érte.

19 hozzászólás
>!
Serno_au_Barca
Ann Leckie: Mellékes igazság

Mellékes lázadas avagy Gender Wars : Az új remény

Számomra nagyon ellentmondásos volt ez a könyv. Voltak olyan részei amikor szinte faltam a lapokat és élvezetes volt, de nagyobbrészt unalmas, monoton és döcögős volt a történetvezetés. Az abszolút mélypontot az egyszobás céltalan dialógusok jelentéttek. Szerencsére nem maradt meg végig ez a kamararegény stilus és volt hely az űroperának is.

Az univerzum épités mindig nagy falat. Van akinek ez a kisujjában van (Hamilton) van akinek csak részlegesen sikerül mint Leckie. A diszleten nem kellett sokat gondolkozzon az irónő. Ismét a jól bevált római minta volt a keret és ahhoz sikerült néhány új dolgot hozzáadni(mellékesek). Ráadásul szerintem teljesen feleslegesen bő leirást kapunk a radchaai politeista vallásról. Ami szintén a római vallási szinkretizmust másolja. A meghóditott népek isteneit interpretatio radchaainak vetik alá és saját Pantheonjukba illesztik.
Sikerült a római társadalmat is beépiteni az univerzumba. Az egész radchaai societas a klientúra rendszerére épül.

A történet kezdetén flambeurikusan semmivel sem vagyunk tisztában. Szerencsére a könyv végére minden a helyére kerül és gördülékenyebbé válik az olvasás is. A történet kezdetben két szálon játszódik. Egy a jelenben a másik pedig a főhős múltját és inditékait mutatja be, hogy aztán egy középszerű befejezésben mindez összeérjen.

Érdekes téma a könyv szereplőiről beszéni. Az angol verzióban mindenki nőneműként van megszólitva mivel a radchaai társadalomban nem tesznek különbséget a nemek között. Ettől függetlenül mindenki nő…magas ez nekem. Nem mennék bele ebbe a gender témába. Számomra ez is a 2016-os év egyik rákfenéje. Remélem hamar lecseng ez a nemek közti háború és visszatérünk arra a szintre amikor senkit nem érdekel ki milyen nemű. A magyar forditás hagy legalább választást. Nekem a főhős Breq nőnemű volt, Seivarden férfi. Ráadásul utóbbi volt az egyetlen aki valamilyen karakterfejlődésen átment a regény során. Sokan felismerhetik benne az Ilion Daemanját.

Nem szórakoztató regény, de megkerülhetetlen a sci-fi közösség számára. Remélem a Mellékes háború az univerzális második részek trendjét követve egy Birodalom visszavág lesz.

u.i. nem tudom eldönteni ebben irták le többször a tea szót vagy a Teamesternőben.
u.i.2 miert kell leirni, ki hány másodpercig gondolkozik mielőtt válaszolna?

2 hozzászólás
>!
Oriente P
Ann Leckie: Mellékes igazság

Nem nagyon tudok mit kezdeni ezzel a könyvvel.
Két jó ötlet volt benne elég alaposan és érdekesen kibontva. Illetve ha jól belegondolok, tulajdonképpen egy jó ötlet volt ez kétféleképpen kibontva: a sokszoros identitás és következményei. Mi történik, ha egy kollektív MI-öntudatból egy elszigetelt darab marad, illetve mi lesz, ha egy eredetileg tagolatlan emberi öntudat megsokszorozza magát? Ez utóbbinak a biológiai és technikai részleteit egyébiránt teljes homály fedi, és egyébként is rengeteg a zavaros részlet, a (szándékos halogatás vagy átgondolatlanság miatti) kidolgozatlan összetevő. Mert ahhoz nem kell sci-fit írni, hogy megmutassuk, mennyi önelégültséget és milyen kegyetlenségeket tartogat egy öröklésalapú arisztokrácián és kliensrendszeren alapuló feudális társadalmi berendezkedés. A Radch birodalom intézményes vallásosságának részletezése sem futott ki sehová, és funkciótlanul telepedett a történetre. A főhős mellett megjelenő figurák többsége az érdektelen mellékszereplő státuszába süllyedt – pontosabban sosem emelkedett ennél magasabbra –, Breq ámokfutása és maga előtt sem túl precízen körvonalazott Nagy Terve pedig igen nyögve nyelősen töltötte ki a több, mint 400 oldalt. Ezt a terjedelmet ugyanis nem indokolja egy novellakapacitásnyi invenció, az oldalakat meg kellene tölteni irodalmi igényű leírásokkal, cselekménnyel, drámával, konfliktusokkal vagy humorral – tetszés szerint. Különben csak egy felfújt lufi marad, és a duzzogás – részemről.

Nem vagyok biztos benne, hogy az elhallgatott információk és a kíváncsiságom elegendő ösztönzéssel bírnak majd a trilógia végigolvasásához. Főként, ha ennek érdekében további, közel ezer oldalon kell elviselnem a csecsebecsékkel kidekorált zubbonyokban teázgató katonatisztek diskurálásait, akik rejtélyes „kétértelmű mozdulataikkal” komoly próbára teszik az egyszeri olvasó idegeit. (Egyébként is rémesen arrogánsnak tartom, ha egy könyvnek egyáltalán nincs vége, csak egyszerűen félbeszakad egy epizód közepén, így szorítva rá a fogyasztót az olvasót az utánpótlás beszerzésére. Minthogy nincsenek álmatlan éjszakáim a cselekmény lehetséges irányai miatt, e szerzői/kiadói „ravasz fogás” legfeljebb dacos ellenállásom kiváltására alkalmas.)

NB. A magyar kiadás szép kivitelezésű, de a túl erős gerinckötés miatt a könyv puszta nyitvatartása komoly csukló-erőfeszítéseket igényel és ez igen kényelmetlenné teszi az olvasást.

1 hozzászólás
>!
Zsola
Ann Leckie: Mellékes igazság

Két részre szedném a könyv értékelését, mert két különféleképpen éltem meg az első és a második felét a történetnek.

Az első feléről mindent elmond, hogy az olvasás közben többször is Ákos Helló című számának „… Sajnos nem állnak össze a mondatok, én nem ide jöttem nem ezt akartam…”sora jutott eszembe. Ráadásul volt olyan is, amikor arra gondoltam, hogy ha én ezt a könyvet végigolvasom, akkor innentől kezdve „… minden bűnöm megbocsátható.”. Egyszóval nagyon nem szerettem és rettentően untam. Ráadásul a sokszor félbehagyott párbeszédek miatt valóban nem álltak össze a mondatok, és az is kérdéses volt, hogy éppen melyik szereplő szólal meg. Pedig az első fejezet még tetszetősen indult. Ekkor még csodálkoztam is, hogy miért ez a sok negatív kritika, majd elindult ennek a túlbonyolított háttérvilágnak a felépítése/bemutatása és megvilágosodtam…

spoiler Nem értem ezt a gender dolgot, mert semmi jelentősége nincs a könyvben. Simán lehet úgy olvasni, hogy férfiként képzeli el az ember azokat a karaktereket, akik férfiasabb vonásokkal rendelkeznek és fordítva. Legfeljebb egyszer-egyszer kapja fel az egyszeri olvasó a fejét, hogy ja, tényleg ő nőnemű. Én egyébként inkább amolyan semlegesneműként képzeltem el a szereplőket. Úgy gondolom, hogy ha csak egy nem létezik már évezredek óta, akkor feleslegessé is válik a megkülönböztetés.

A második feléről. Amikor végre összeért a két, a jövőbeli és a múltbéli szál számomra megváltozott a könyv. Bevallom, hogy nem nagyon tudtam letenni. Végre a szöveg kevésbé volt darabos és csak itt-ott voltak benne félbehagyott mondatok. Gyorsabb lett a cselekmény, érdekelt a történet és még az egyes szereplők sorsáért is tudtam izgulni. A túlbonyolított világ egy kissé letisztult, és már nem az olyan jelenetek uralták a történetet, mint például az alábbi (Persze ez saját szavaimmal van leírva és a könyvben ez a jelenet hosszú oldalakon keresztül folytatódott):

– Add oda a fegyvert.
– Nem adhatom, mert nincs nálam.
– Tudom, hogy nálad van. Add, oda kérlek.
– Ki vagy te?
– Nem mondhatom meg.
– Pedig én tudom, hogy ki vagy. Na, jó tessék itt a fegyver.

A könyv második feléről nem is írnék hosszú sorokat, mert ez a fele a könyvnek szerintem nagyon is rendben volt. (Egyébként a könyv legerősebb vonalának azt érzem, ahogyan az MI-ből egyén lesz.) Az első felét a 2,5 csillagra a második felét 4,5 csillagra értékelem, így összesítve 3,5 csillagot kap.

2 hozzászólás
>!
Dominik_Blasir
Ann Leckie: Mellékes igazság

Furcsa módon először (alapkoncepció megismerése és díjözön) nagyon vártam ezt a kötetet, majd nagyon nem (gender-téma felfújása), úgyhogy a végén már tényleg nem tudtam, jó lesz-e nekem ezt olvasni. Aztán persze kiderült: de még mennyire, hogy jó lesz!
Őszintén nem értem, hogy miért akarta ennyire erőltetni Ann Leckie ezt az egész nemi kérdést – persze lehet, hogy a fordítás során elveszett névmások után megvilágosodnék, de ez már nem fog kiderülni –, ugyanis rémesen otrombán bánik a témával, ráadásul ez a szál teljesen felesleges, abszolút felejthető és lényegtelen a könyvben (ha kidobnánk az egészet, akkor sem tűnne fel).
A jó hír, hogy ettől függetlenül ez egy eszméletlenül szórakoztató könyv. Imádtam a magával ragadó dramaturgiai ívét, az aprólékos kidolgozását, ahogy lassan építkezik, s fokozatosan válik egyre komplexebbé és érdekesebbé. Minden csak lassan bomlik ki a szemünk előtt: a karakterek személyisége (Breq jellemét milyen finoman ismerjük meg a történet során több aspektusból is!) épp úgy, mint a cselekmény (engem a kezdeti események is lekötöttek – hiába, gyengém a politikai intrika –, de aztán egyre összetettebb, egyre izgalmasabb lett minden), s közben nem feledkezik el a háttérről sem. Nagyon finoman bánik az ötleteivel: nincs sziporkázás, nincs csinnadratta, hanem minden belesimul a prózába (pedig azért vannak itt érdekes megoldások és elgondolkodtató témák), amiért megint csak dicséret illeti.
Igazából nem hittem volna, hogy ennyire fogom élvezni a Mellékes igazságot – de most örülök, hogy így történt. Jöhet a folytatás!
Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2014-12-03+…

Ps. vajon nyújthatok be kártérítést a csuklóm miatt, ami megszenvedte az extra erős kötésű könyv nyitva tartását?

19 hozzászólás
>!
pat P
Ann Leckie: Mellékes igazság

Bajban vagyok a csillagozással. Mert valószínűleg nem annyira rossz a könyv, mint amennyire én szenvedtem vele. Azt hiszem, annyira untam, hogy semmi motivációm nem volt arra, hogy kövessem az eseményeket, és megértsem a miérteket és a hogyanokat. Úgyhogy lehet, hogy én nem figyeltem, de nem állt össze, hogy működnek ezek az osztott tudatok, meg ez az Anaander Mianaai az most hogy, és Breq az hogyhogy életképes, és kábé épeszű. A technikai részleteket meg inkább nem is firtatom. Pedig ez mekkora ötlet volt. Lett volna.
Gender téma. Egyrészt, ivarosan szaporodó társadalomban nem tudok elképzelni ilyet. Nehogy már ne legyen releváns információ, hogy kivel csinálhatok utódot?! Képzeljetek már el egy párkereső hirdetést, na. Másrészt, hogy lehet úgy bevonódni a cselekménybe, hogy a két főbb szereplő neméről nem tudsz semmit – most akkor összejöttek, vagy csak haverok, meg mi is motiválja őket voltaképpen? Ehh.
A cselekmény biztos jó volt, meg izgi, meg hű, micsoda konfliktus, de annyira nem érdekelt, hogy az példa nélkül való. Viszont jókat aludtam, csomó más könyvet elolvastam, és izgi dolgok történtek velem abban a bő hónapban, míg „olvastam” a könyvet.
Nem mostanában fognak beválasztani egyik díj-odaítélő bizottságba sem, az tuti.

11 hozzászólás
>!
Razor SMP
Ann Leckie: Mellékes igazság

Megvan az idei év második sci-fi csalódása…
A Mellékes igazság angol kiadása folyamatosan szembejött a különböző oldalakon, mikor sorra kapta a neves díjakat. A magyar kiadásra elég korán lecsaptam, de aztán nem fűlött a fogam hozzá, főleg ahogy olvastam az itthoni vegyes kritikákat is. Úgy érzem ezek egyikének-másikának volt is alapja. Sajnos nekem ez a könyv baromi unalmas volt, legalábbis az első fele mindenképp. Itt még váltakozott a múltbéli és a jelenbeli szál, melyből utóbbi még csak-csak lekötött, de a másik nagyon nem, pedig az lenne az egész könyv kiindulási pontjának a megalapozása… A két szál összeérése után bíztam benne, hogy most már történik valami, de még ott is ment a tökörészés helyenként. Egyedül az utolsó harmad volt az, ami számomra már jól olvasható volt.
A másik dolog, ami nagyon zavart, az a túllihegett nemiség kérdés, aminél egyrészt nekem át se jött, mire akar a szerző kilyukadni (férfi-női egyenlőség, vagy mi a manó?), másrészt marha idegesítő volt, mikor azt se tudtam, hogy férfinak vagy nőnek képzeljem-e el az adott karaktert. Meg az az állandó elmélkedés, hogy Breq férfi vagy női névmást használjon… (Innét is gratulálok @Hanna-nak! Nem lehetett egy leányálom ezt élvezhetőre lefordítani.)
Hogy ne csak negatívumot írjak, a Radch Birodalom leírása és felépítése jó volt, akárcsak a széthasadt MI-k, ill. a történet vége alapján a folytatás is érdekesen alakulhat, de arra nem mostanában fogok sort keríteni, az fix.

>!
GABO, Budapest, 2014
436 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636899592 · Fordította: Kleinheincz Csilla
6 hozzászólás
>!
Spaceman_Spiff IP
Ann Leckie: Mellékes igazság

"A Mellékes igazság, ha csak a történetet nézzük, nem lenne több egy lassan haladó, két szálon futó bosszú-sztorinál, klasszikusan csöndes, magányos, számító hőssel, aki eddig nyílegyenesen tört a célja felé, de most talán át kell értékelnie mindent. Amitől mégis több lesz, az a főszereplő személye. Breq – Toren Igazsága Esk Egyes – hiába rendelkezik katonai implantokkal, határozott, erős, gyors és igazi szuperkatona, mégis valójában csak egy nyomorék, hiszen valaha sokkal több volt ennél, szinte korlátlan lehetőségekkel rendelkezett, több száz mellékessel, végletekig kiélesedett érzékekkel, amikkel környezetét teljes egészében fel tudta fogni, tisztjei és az őt körülvevő emberek minden rezdülését érzékelte, gondolatai hiába voltak megosztva, mégis jelentősen gyorsabbak voltak az emberi katonáknál. Egy ilyen „istenszerű” figura számára a hús-vér, egy testre – egy agyra – korlátozott létezés maga lehet az öncsonkítás, a börtön. Nem kell sokat töprengenünk, hogy átérezzük, mennyire kiszolgáltatott is az egyszerű emberek léte, hiszen még az se látják, mi folyik a hátuk mögött, nem hogy milyen hőnyomok vagy sugárzási minták veszik körül őket. Ann Leckie regénye egyértelműen az identitás kérdése körül mozog. Azzal, hogy csak azt látjuk, érzékeljük, amit Breq, remek kontrasztot nyújt nekünk a különböző idősíkokban történő események bemutatásakor. A jelenben egyetlen mellékes érzékelése, spekulációi kerülnek elő, míg a múltban egyszerre akár egy tucat mellékes narrál (amit nagyon ötletesen oldott meg a szerző), és olyan információkat is át tud adni az olvasóknak, amire egyetlen nézőpont képtelen.

Ehhez az identitás-kérdéshez kapcsolódik véleményem szerint a regény gender vonala is. Az, hogy a Radch nyelve nem különbözteti meg a nemeket – így például minden karakter nőnemű –, önmagában nem lenne több érdekes világalkotó elemnél. Persze meglepő, amikor az olvasó olyan helyzettel találkozik, amelyben döntenie kell, melyik szereplő milyen nemű, de erre képtelen, mert a szöveg minden karakterre nőként hivatkozik, holott biológiailag férfi is lehet. Máshogyan működhet ez az angolban, ahol a névmások használata miatt az olvasó hozzászokik ehhez, míg a magyar fordításban, ami ilyen tekintetben semleges (hiszen a magyar nyelv is „nemileg semlegesebb” az angolnál), sokkal erősebb a hatás. Ezekben a helyzetekben az olvasó keresi az általa ismert sémákat, a nemeknek tulajdonított, vélt vagy valós jellemzőket, viselkedési formákat etc. A radchai szereplők esetében ez nincs így, teljesen irrelevánsak ezek a prekoncepciók, ezeknél a szereplőknek az esetében nem tudjuk megkülönböztetni a nemeket, még a viselkedésük vagy gondolkodásuk alapján sem. Ez a problémakör az, ami miatt teljesen megértem, amiért a gender-kérdéssel foglalkozó kritikusok és szakmai fórumok üdvözölték a kötetet. Mindenképpen remek alapot nyújt egy ilyen diskurzusnak, és érdemes is erről beszélni, még ha elsőre csupán színesítő elemnek is tűnik."

Bővebben:
http://www.prozanostra.com/iras/az-egyszemelyes-hadsere…

1 hozzászólás
>!
Bori_L P
Ann Leckie: Mellékes igazság

Kicsit (najó, igazából eléggé) tartottam ettől a könyvtől, többek közt azért, mert lassan a gender-téma is olyan, mint a környezetvédelem, a csapból is az folyik. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem fontos (sőt), csak azt, hogy könnyű elcsépelt közhelyekkel teleírt könyvet írni a témából (lásd: Jessie Lamb testamentuma).

Szerencsére nem ez történt, sőt, a nemi kérdések és a „gender-nélküli” társadalom tulajdonképpen csak amolyan érdekes mellékszál volt (egyelőre, tulajdonképpen azt is el tudom képzelni, hogy később fontosabb szerepet kap). Az igazi ötlet az egy tudat – sok test megvalósítása és felhasználása volt. Toren Igazsága egykor több ezer mellékessel (emberi testbe töltött saját tudattal) rendelkező hadihajó volt, mára azonban már csak egy maradt ezek közül, az utolsó mellékes pedig Breq néven járja a világot, igyekezve titokban tartani, hogy ő valójában nem ember, hanem egy emberi testbe töltött mesterséges intelligencia maradéka. Egyre közelebb kerül a céljához, ami egy egyre bonyolultabb helyzeteket előidéző bosszú egy húsz évvel korábban történt esemény miatt…

A történet kicsit lassan indul be: az alap felállás egy birodalom, mely a rómaiak mintájára nagyjából addig életképes, amíg terjeszkedni tud (Small World társas, ha valakinek mond valamit). A történet eleinte két szálon fut: az egyik Breq története a jelenben, a másik pedig annak a leírása, hogy hogyan jutott a jeges bolygói és miért.

Bár a múltbeli szálon, a Shis'urnán történő események is érdekesek voltak, nem igazán kötötték le a figyelmemet, de a könyv felétől kezdve felpörög az egész, és ahogy egyre több részlet derül kis és újabb kérdések vetődnek fel, egyre izgalmasabb lesz a történet is. A könyv másik erőssége a zseniális karakterábrázolás, ami a nemeket is hivatott bemutatni, hiszen a szereplők neme csak nagy ritkán derül ki. Így marad az izgalmas találgatás, hogy vajon Awn és Skaaiat nő vagy férfi-e, mi a helyzet Seivardennel, és így tovább. A történet szempontjából egyébként ez nagyjából lényegtelen, de érdekes elgondolkodni rajta.
(Ugyanitt: kicsit azért sántított, hogy egy háromezer éves hajó ennyi gyakorlás után képtelen ránézésre különbséget tenni a nemek között.)

És ha ez még mind nem lenne elég, egyéb gondolkodnivalót is kapunk: a hatalomról, némi politikáról és a döntés szabadságáról. Érdemes elolvasni, tényleg jó.


Népszerű idézetek

>!
Spaceman_Spiff IP

Egy, kettő, a nénikém mondta
Három, négy, a hullakatona
Öt, hat, kilövi a szemed
Hét, nyolc, kiontja a véred
Kilenc, tíz, ízekre tör és összerak

30. oldal

>!
girion

– … Én vissza tudlak hozni. Biztos vagyok benne.
– Úgy érti, meg tud ölni. El tudja pusztítani az éntudatomat, hogy egy másikkal helyettesítse, amelyiket inkább el tud fogadni.

154. oldal

>!
Oriente P

Vagy lehet, hogy mindenki identitása kényelmes vagy hasznos narratíva által összetapasztott töredékek halmaza, amely rendes körülmények között soha nem leplezi le fikció mivoltát?

237. oldal

>!
ppayter

A test meztelenül, arccal lefelé feküdt, halottszürkén, körülötte vér pettyezte a havat.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Seivarden Vendaai
>!
Joshua182

És ez nem fog tetszeni neked, de íme, az igazság: a jólétet mindig valaki másnak a kárával fizetjük meg. A civilizáció számos előnyének egyike, hogy ha valaki erről nem akar tudomást venni, általában megteheti.

75-76. oldal

>!
Joshua182

Seivarden valamiféle döbbent állapotba zuhant, ahol már meglepődni sem tudott.

390. oldal

>!
Flór

Ha kudarcot vallok, az nem azért lesz, mert bármikor is feladtam a küzdelmet. Seivarden valahogyan távozott. Meg fogom találni. Pihenek egy keveset, összeszedem magam, erőt gyűjtök, hogy elővegyem a kézikommot, amelyet a kabátomban tartottam, és segítséget hívok, vagy valami más módot találok arra, hogy távozzak, ha pedig ez azt jelenti, hogy végtagjaim véres, hasznavehetetlen csonkjain kell kivonszolnom magam, akkor fájdalom ide vagy oda, de azt fogom tenni,vagy belehalok a próbálkozásba.

230. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Breq
>!
Joshua182

Ez volt az első emanáció, EtrepaBo; Fény/Sötétség. A másik három, amelyeket az első vont maga után és tett szükségessé, az EskVar (Kezdet/Vég), IssaInu (Mozgás/Mozdulatlanság) és VahnItr (Lét/Nemlét). Ez a négy emanáció hasadt szét és olvadt össze új kombinációkban, hogy létrehozza a világegyetemet. Minden, ami létezik, Amaat kisugárzása.

41-42. oldal

>!
Joshua182

Érzések nélkül a jelentéktelen döntések gyötrő kísérletekké válnak, hogy a lényegtelen apróságok végtelen áradatát összemérhessük.

102-103. oldal

>!
Joshua182

Különben meg az unokatestvérem. Vagyis az enyémnél eggyel odébb lévő ágból származik, az anyám unokatestvérének lányának nénikéje, mindenesetre közeli.

214. oldal


A sorozat következő kötete

Radch Birodalom sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Mary Doria Russell: Verebecske
Geoff Ryman: Levegő
Arthur C. Clarke: Randevú a Rámával
Ted Chiang: Kilégzés és más novellák
Philip K. Dick: Kamera által homályosan
Dan Simmons: Hyperion bukása
Iain M. Banks: Holtpont
Kim Stanley Robinson: Vörös Mars I-II.
Ian McDonald: A dervisház
Iain M. Banks: Félemmetes géjpezet