Helyőrség (Razorland-trilógia 2.) 88% 442 csillagozás

Ez a könyv teljesen fölülmúlta az első kötetet, ami nagy szó, hiszen már az első részétől teljesen el voltam ájulva. Nem tudom honnan szedte az alkotót ezeket a csavarokat, de folyamatosan elbűvöl engem.
Annyira izgalmas és fantasztikus volt ez a kötet is, de Fakóban most azért egy kicsit csalódtam, persze érthető is a viselkedése, de akkor is. Kószát pedig egyre jobban kedvelem. Megbocsátottam ebben a részben neki, majdnem minden bűnét.
Pikk pedig a legeslegerősebb karakter mind közül, csak ámulni tudok, hogy ez a lány mikre képes és akármi történik ő mindig bátor marad.
Nem erre a befejezésre számítottam, de ezen nem kell csodálkozni, hiszen ismétlem az írónő mindig meglep. Rettenetesen várom a folytatást.
Végre meg van mind a három kötet a polcomon, így akármikor neki kezdhetek (vagy újraolvashatom mind) és ennek annyira örülök.

Hasonlóan izgalmasra sikeredett, mint az első kötet.
A szereplők jellem fejlődése igen érdekes volt a számomra.
Ami a felszíni eseményeket illeti, nem tudom eldönteni hol jobb fent vagy lent.
Ez majd gondolom a zárókötetben kiderül. :)

Ez a rész is nagyon eseménydús volt. Letehetetlennek nem mondanám, viszont jó kikapcsolódást nyújtott.
Megkaptam, amit mindenáron szerettem volna a második résztől; végre kaptam egy kis csemegét a múltról. Ugyan nem sokat, de az annál érdekesebbnek bizonyult. A Korcsok viselkedése miatti változásra is egyre inkább kíváncsi vagyok, elképzelésem sincs, hogy mi fog ebből kisülni. Így biztosan olvasni fogom a harmadik részt is.
Ami nem tetszett, az Fakó gyerekes viselkedése. Ezért vontam le fél csillagot. Ez a gyerek olyan hatalmas hisztiket csap ebben a részben, másrészt egyáltalán nem tartom céltudatosnak. Kicsit Edward-Bella feelingjük volt már a végére, ahol Edward mindig önmagát hibáztatja mindenért,meg persze ő a gonosz vámpír, Bella meg fülig szerelmes belé. Remélem, hogy Fakó változni fog, mert bakker, bekövetkezett amit nem vártam, méghozzá hogy Kósza már szimpatikusabb lett..

„Kezdtük elfelejteni, mi az a háború… hát most felelevenítjük a régi emlékeket!”
Huha. Ez aztán nem volt semmi! Az 1. rész is király volt, de ez még jobbra sikeredett.
Hasonlóan az 1. részhez ez is izgalmas volt. Nem volt annyi veszélyhelyzet, de sokkal több fordulat volt benne. Egyszerűen képtelen voltam letenni.
Sokat megtudhatunk milyen is az élet a föld felett, ahol hőseinkre veszélyesebb ellenség vár mint gondolták. De Pikk és társai bátran néznek szembe velük.
A szörnyek és az emberek között egyre nagyobb a viszály/feszültség, ezzel az írónő, tökéletesen előkészíti számunkra a hangulatot a közelgő, mindent eldöntő háborúhoz, ami a kövi részben fog kirobbanni. Fantasztikus *-*
Máris neki kell látnom a olyan rossz még leírni is sajnos befejező résznek… nem akarom hogy vége legyen :D

A történetről most nem szeretnék semmit írni, mert spoileres lenne az első részre. A lényeg, hogy onnan folytatódik, ahol az első rész véget ért.
Kicsit tartottam tőle, hogy ilyen erős kezdést hanyatlás követ, de szerencsére nem így van, Ann Aguirre sikeresen tartotta a színvonalat. Bár az eleje egy picit lassabb volt, végül, beindult a történet.
Nagy jellemfejlődés és változás figyelhető meg a szereplőkön, amitől csak még inkább szerezhetőek lettek. Pikk elképesztően bátor és erős egyéniség, tökéletes főhős.
Új szereplőket is megismerhetünk, akiknek egy része szépen, lassan belopja magát az olvasó szívébe.
Ez a rész is fordulatokban gazdag, izgalmas, harcban sincs hiány és megismerhetünk egy másfajta életet, világot.
Nagyon kíváncsi vagyok az utolsó részre. Örülök, hogy minden rész itt van a polcomon.
Kedvenc! :)

Ez a történet az összes szereplőjével együtt szép lassan beeszi magát a szívedbe, majd ezek a számodra kedves szereplők úgy eszik meg érző kis szívedet, mint ahogy a korcsok zabálják a hullákat….

Egy trilógiánál, sorozatnál az ember óhatatlanul is viszonyít. Nos, ha lehet, a második rész még jobban tetszett, mint az első kötet. Hőseink otthonra leltek Megváltásban, de bizony nem egyszerű a beilleszkedés, különösen Pikk számára, hiszen teljesen más értékrendben nevelődött, mint a település lakói. Változtak a szereplők, és velük együtt változott a hozzájuk való viszonyom. Pikket továbbra is kedveltem. Határozott, talpraesett, és nála a védelmezés zsigerből jön. Bizony példát vehetnének róla Megváltás férfi lakói! Tegan és Fakó ebben a részben nem lopta be magát a szívembe. Velük ellentétben Kósza nagyot ugrott előre a népszerűségi listán:) És változtak a korcsok is. Okosabbak lettek. Egyre többen vannak. Vajon, hogy lehet ellenük felvenni a harcot? Nagyon kíváncsi vagyok a befejezésre.

Fú, hát ez a rész baromi jó volt. Izgalmas, félelmetes, pörgős és romantikus, egyszóval letehetetlen… tipikusan az a fajta, amit ha olvasol megszűnik körülötted a világ.

Sokkal jobb volt úgy olvasni ezt a könyvet, hogy az első rész óta nem telt el sok idő. Ha hosszú hónapokat kellett volna várnom rá, akkor talán nem tetszett volna ennyire, ugyanis az eleje lassan indult be, sőt, egy kicsit ideges is lettem tőle, mert a szeretve szeretett szereplőimre rá sem ismertem… nem értettem, hogy miért nem kommunikálnak, mi történt velük, Pikk és Fakó is megváltoztak. Aztán ahogy haladtam előre, visszatért a Menedék érzése, felpörögtek az események, és már alig bírtam letenni! A karakterek ismét nagyon erősek, Hosszúpuska és Oaks mama is felkerült a kedvenceim listájára. Már roppant kíváncsi vagyok, hogy mi lesz Megváltással, mi a korcsok titka és célja, mi lesz Pikkel… bízom benne, hogy a harmadik részben mindenre választ kapunk, és egy ütős befejezést olvashatunk majd. Nagyon várom!

Engem is teljesen meglepett, hogy ennyivel jobban szerettem ezt a részt, mint az elsőt. :) Sokkal jobban örültem, mint gondoltam, hogy újra Pikk világába csöppenhetek. :)
A könyv elején én is együtt szenvedtem a vadásznővel. Nehezen sikerült beilleszkednie az új helyre, és a környezete se könnyítette meg a dolgát. Még a barátai is úgy tűnt elfordulnak tőle. :( Aztán szerencsére elég hamar magára találta, miután részt vehet az őrszolgálatban, tényleg látszott, hogy harc közben van igazán elemében és olyankor az a Pikk, akit én is megszerettem. :)
A cselekmény most se volt végig feszített tempójú, voltak „üresjáratok”, de most sokkal kevésbé zavart ez, mint a menedékben. Itt nagyon tetszett a Megváltás-beli élet, az ott kialakult helyzet, ahogy az új jövevények majdnem teljesen felborítják az eddigi nyugodt napokat. A korcsok miatt izgultam viszont végig. Egyre kiszámíthatatlanabbak, okosabbak, hatalmas fenyegetést jelentenek az emberekre, és most már nagyon érdekel, hogy hogyan sikerül megoldani ezt a fenyegető helyzetet.
Pikk és Fakó kapcsolatát nehezményezem kicsit. Ők egyértelműen összetartoznak, mégis túl sok hullámvölgy van a kapcsolatukban. Nagyon szurkolok, hogy végül velük is minden rendeben alakuljon. :)
Tehát most már tényleg tetszett ez a könyv, és nagyon várom a folytatást. :))