Senkinek ​sem kellesz! (Senkinek sem kellesz! 1.) 458 csillagozás

Anita Gayn: Senkinek sem kellesz! Anita Gayn: Senkinek sem kellesz!

Emily, a kissé különc lány kénytelen az apjához, és annak új családjához költözni. Nyolc évnyi távollét után beilleszkedni nem is olyan könnyű feladat számára, főleg, miután gyerekkori barátja, Matt mindent megtesz azért, hogy Emily ne érezhesse jól magát…

„– Szerettem volna bocsánatot kérni tőled.
– Tényleg? – kérdeztem kicsit hitetlenkedve. – Pontosan miért is?
Kinyitotta az ajtót.
– Ezért! – vágta rá, és egy hirtelen mozdulattal belökött a kis helyiségbe. Mire egyet pisloghattam volna, rám csapta az ajtót. Teljes sötétség borult rám. Rájöttem, milyen naiv hülye vagyok.
– Ez nem vicces, Matt! – Hallottam az ajtózár kattanását. – Engedj ki!
Gonosz nevetést hallatott. Nyeltem egyet, hogy elnyomjam a rám törő pánikot.
– Kérlek, Matt, engedj ki! – ismételtem. Nagyon nem bírom a sötét helyeket.
– Tegnap azt kérdezted, hogy mit akarok, igaz? – hallottam a hangját. – Most ott vagy, ahol akarom!”

Eredeti megjelenés éve: 2010

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Underground, Budapest, 2015
532 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631225440
>!
Magánkiadás, Budapest, 2010
506 oldal · ISBN: 9789630685856

Enciklopédia 17

Szereplők népszerűség szerint

Emily Sullivan · Matt Harper · Michael Knight · Dean Reynolds · Lauren Sullivan · Zach · Dorothy Sullivan · Clara Sullivan · Meghan Knight · Michelle Knight · Peter Knight · Sarah Knight


Kedvencelte 161

Most olvassa 14

Várólistára tette 298

Kívánságlistára tette 305

Kölcsönkérné 8


Kiemelt értékelések

ZitussKa>!
Anita Gayn: Senkinek sem kellesz!

Azt bántjuk, akit a legjobban szeretünk. Szokás mondani és helytálló is, csak hát felmerül a kérdés, hogy nem vagyunk-e mérhetetlenül gonoszak, ha erre képesek vagyunk? Viszont mindennek két oldala van. Én elmondhatatlanul sajnáltam Emilyt és igen, Mattet is. Az életük fordulatai és a tapasztalataik miatt.
Az írónő zseniálisan adagolta az információkat, ritka, hogy ilyen terjedelmű könyvnél ne legyen töltelék rész. Itt azonban nem volt. Elsősorban nagyon éles ellentét húzódott Mattie és a már felnőtt Matt között, de olykor fel-fel bukkant benne a régi énje és azt nagyon-nagyon szerettem, kicsit tompított azon, amit csinált. Azzal, hogy a kezdetekben Emily rengeteget emlékezett vissza, ugyanazt a veszteséget éreztem mint Ő. Hol az a szerethető kisfiú? Reméltem, hogy nem tűnt el. A szüleik miatt rengeteg fájdalmat elszenvedtek és emiatt zárkózottak voltak. Időnként zavart, hogy ilyen szenvtelen Emily is, több érzelmet vártam de nem leszek álszent. Én is pontosan ugyanígy viselkedtem volna. És pontosan ilyen cinikus vagyok :))
Szerettem a szereplőket, roppant kidolgozottak és karakteresek voltak.
A vége földhöz vágott, a legtöbb esetben én is pont így érzem. Boldog vagyok? Akkor tapasztalataim szerint valami nagyon nagy vihar közeleg. De mindig van remény, még ha úgy is tűnik, hogy nincs és senkinek sem kellesz :)
Már elkezdtem a második részt és azt hiszem, nem is.Tudom, hogy minden a maga helyére fog kerülni a megfelelő időben és körülmények között.
Olvassátok!! El sem hiszem, hogy ilyen könyvek nem hódítják meg a könyvesboltokat. :(

9 hozzászólás
Sippancs P>!
Anita Gayn: Senkinek sem kellesz!

Óóóó, te jóóóó éééég! – ahogy Janice mondaná a Jóbarátokban.

Ha olvastál már olyan könyvet, ami mellett…
… elfelejtettél enni és inni,
… éjszakáztál, mert képtelenség volt letenni,
… megfordult a fejedben vagy milliószor, hogy betelefonálj a munkahelyedre, és beteget jelents,
… teljesen megszűnt a külvilág körülötted,
… a „csak még egy oldal” szindróma legerősebb tüneteit észlelted,
… úgy érezted, hogy valamilyen szinten hazataláltál,
… képes voltál lemondani egy baráti találkozót,
… megjártad a mennyet és a poklot,
akkor pontosan tudod, hogy milyen könyvről beszélek.

Ez a történet maga a nagybetűs Csoda, minden, amiért érdemes olvasni.
Csak ajánlani tudom!

28 hozzászólás
Naiva P>!
Anita Gayn: Senkinek sem kellesz!

Továbbra is azt állítom, hogy a maga műfajában toronymagasan az egyik legjobban megírt könyv. A könyvet újraolvasva csak megerősödött ezt az állításom. Nem hiába kedvenc. Tele van szélsőséges érzelmekkel, fordulatokkal és, ami a legjobban tetszett; a szomorú téma ellenére, bővelkedik humorban. Ha úgy vesszük, szó szerint keserédes történet. Annyira jól fel van építve, annyira magával ragadó, hogy le sem akartam tenni. A könyv egyik erőssége, az maga a főszereplő lány, az alig 16 éves Emily. Ha nem is rögtön, de hamar a szívembe tudtam őt zárni. Furának találtam, hogy magát mennyire negatív fényben látja. Pedig akiknek hagyja, hogy megismerjék őt, azok a szívükbe zárják őt, igazán megszeretik őt, és csupa pozitívnak látják. Fiatalkora ellenére eléggé emberpróbáló helyzeteken ment már keresztül. Nagyon bírtam a szarkasztikus humorát.
Matt, a fiú szereplő nem a szokásos sablon szépfiú, hanem szó szerint egy ogre alkat. Sokkal inkább a személyisége miatt szerethető, vagy éppen utálható. Nem könnyű rajta kiigazodni.
Azt hiszem, a kisgyermekkori visszaemlékezős részeket imádtam talán a legjobban.
Sokkal, de sokkal jobb, „annál a bizonyos”, hasonló témájú könyvnél, amihez hasonlítani szokták. Sokkal profibb, hitelesebb.

2 hozzászólás
gabiica P>!
Anita Gayn: Senkinek sem kellesz!

Ez a könyv csodálatos, számomra világszínvonalú. Most utólag nagyon bánom, hogy ilyen sokáig tologattam, és nem foglalkoztam vele, őszintén bevallom, kicsit kétkedve nyúltam hozzá, a szuper értékelések és százalék ellenére is. Mostanában nem sokszor sikerült nekem is megszeretnem jó értékelésű könyveket, de azt hiszem, ez most kicsit kirángatott ebből a válságból.
Vetekszik bármelyik világhírű YA könyvvel, és úgy gondolom, ez olyan könyv, amit mindenkinek meg kell ismernie.
Minden benne van, ami egy jó könyvhöz szükséges. Szerelem, csalódás, bánat, szomorúság, tragédia… Az érzelmi skálám elég sok pontját megmozgatta.
Noha hosszú ideig nem tudtam megérteni, mi a konfliktus fő oka Matt és Emily között, és erre ténylegesen csak a végén derült fény, végig éreztem, hogy itt több van a levegőben, mint ami elsőre tűnik.
A szereplők többségét nagyon megszerettem. Főleg Szöszit és Doriet, ők nagyon szerethető, különleges karakterek.
Emily viselkedését sokszor nem értettem, de úgy érzem, hogy ő hihetetlenül erős lány. Korosztályából nem sokan viseltek volna el annyit, amennyin ő keresztül ment, és emelt fővel élt át mindent. Ezért tisztelem és becsülöm őt.
Ez a könyv őszinte és valóságos, hiszen nem minden rózsaszín cukormáz, ahogy az a legtöbb YA regényben. Kiemelkedően jó, bátran ajánlom mindenkinek és bárkinek, kortól és nemtől függetlenül.

2 hozzászólás
Mrs_Curran_Lennart P>!
Anita Gayn: Senkinek sem kellesz!

Azt hiszem ezt a könyvet nem az én korosztályomnak írták. Az elején majdnem abba is hagytam, mert annyi durvaság volt benne, ráadásul szinte az összes szereplő teljesen idiótának tűnt. Sokkal erőteljesebb könyv, mint a Szívatás. Meg amúgy hiteltelen is, hogy valakivel így bánjanak az iskolában. Legalábbis a tanárok részéről. Akiket az egész könyvből kedveltem – Dorothy és Szöszi/Michael. Emily kissé koravén volt, erősen Szent Johanna beütéssel. Ennyi mártírkodással még nem találkoztam. Matt pedig egy vadbarom. Ennyi aljasságot nem is értem, hogyan lehet megbocsátani. Végig reménykedtem, hogy NEM jönnek össze. A legvége viszont szemét húzás volt.
Az írónő élvezetes stílusa mellett, azt hiszem ez egy kegyetlen, szadista könyv.

5 hozzászólás
Ittimi78>!
Anita Gayn: Senkinek sem kellesz!

Harmadik olvasás után is csak azt tudom mondani, hogy YA kategóriában ez a könyv az abszolút győztes nálam.

Az első olvasás óta nem kevés romantikus fordult meg a kezem közt, van mihez hasonlítanom. Ha valakinek ez mond valamit, jobb, mint a Pushing the Limits – Feszülő húr. Talán ha összegyúrnánk még a Bully – Szivatással, és a Jaded-el, akkor kapnánk valami hasonló élményt, mint amit ez a könyv nyújt.

Friss, fordulatos, nagyon szépen összerakott, és ami a legnagyobb erőssége: borzasztóan hiteles. Nyisd ki, olvass bele, és észre sem fogod venni, de már az első lapokon úgy beszív, hogy csak a végén térsz magadhoz.
Illetve akkor sem, mert olyan vége van, ami a velődig hatol.

Annak ellenére, hogy a főszereplő lány több pofont kap az életben (átvitt értelemben), mint amennyit a legtöbb fiatal összeomlás nélkül el tudna viselni, mégsem lesz a történet „szenvedős”.

Mert Emily nem egy öngyilkosságot fontolgató, vagy önmagát vagdosó lány (mint manapság ez annyira divat), hanem egy életerős, talpraesett, a jég hátán is megélő, és nagyon szerethető főhős :) Nem a sebeit nyalogatja, a megoldásokat keresi. Szóval csípem a csajt :D

Fogom még olvasni :D

15 hozzászólás
P_C_Harris I>!
Anita Gayn: Senkinek sem kellesz!

Most látom, hogy ezt a kedvencet még nem is értékeltem. Máris pótolom!
Jézusom… Évekkel ezelőtt olvastam ezt a könyvet, de még mindig emlékszem arra az érzelem kavalkádra, amit okozott bennem. Imádtam! Nagyon szerettem az írásmódot, a karaktereket, a történetet. Szinte a bőröm alá is beférkőztek, és mikor nem olvastam, akkor is azon kattogott az agyam, hogy mi történik még a szereplőkkel. Végig drukkoltam, szenvedtem, sírtam, nevettem… Nem is voltam képes más könyvre nézni pár napig, annyira lüktetett bennem a történet. Ennél jobb könyvet aligha olvastam!

10 hozzászólás
Bitten>!
Anita Gayn: Senkinek sem kellesz!

Elég sokszor láttam figyeltjeim napi karcai között.
– Hm! – gondoltam, erre lehet jó lenne sort keríteni. Újra és újra láttam, de csak nem kerültünk közelebb. Aztán elsején vhogy szemem elé került. Beleolvastam. Fogalmam nem volt miről szól. Tudtam hogy magyar és ennyi. Furcsa volt a borítója, nem vonzott!

És ott ragadtam. Szeretnék egy Cicás borítós példányt!

Tűz az arany próbája!

Egy részét nagyon is közelről ismerem. Nagyon furcsa volt leírva olvasni. Egymás után jöttek a „Pontosan!” pillanatok. Kedvem lenne bekuporodni a FA mellé és némán megkönnyezni mindazt, amit láttunk. Annyi szemszög, annyi lehetőség és megannyi ág. Ha ábrázolnom kellene egy fát rajzolnék lomkoronával, talajszinttel és gyökérzettel. Lombkoronájában sok-sok ágacskával. A tövébe odaültetném Cicát – támaszként dőlhet a fának, árnyéka és lombkoronája óvón terül köré és teljessége megvédi az idő viszontagságaitól.
Felfoghatatlan mennyi pszichológiai vonzata és táptalaja van az egész történetnek.

Tudjátok, van itt vmi! – mégpedig, ha az ember egyszer félre kacsint, újra és újra megfogja tenni, nincs megváltozás! -nincs „megjavulok/felhagyok vele” periódus……
És igaza van Emilynek: saját kapaszkodók, túlélés és remény. Nem szabad feladni és magunk miatt nem szabad feladni – hiszen :
– Kapj észbe ! Újra és újra felálltál és megharcoltál magadért! Volt hogy sok sebből véreztél, van amely még heges, van amely gennyes és van amelynek csak rózsaszín nyoma látszik….. de Te itt vagy és próbálsz jelenleg is továbblépni és tovább fogsz lépni! Mert tovább tudsz lépni! Lesznek gátlásaid lesznek falaid, félni fogsz és óvatos leszel , de ott leszel hogy próbára tedd önmagad!

Eszméletlen mozzanatokat vonultatott fel és érzelmi kavalkádokat írt le. Nem érdekelnek a hibák amelyekbe botlottam mert eltörpülnek a mondanivalója mellett!

Párszáz oldal után toronymagasan szállt a célvonalba Anne mellé, a maguk-maguk témájában trónt bitorolnak nálam! Kedvenc! Meglepő és büszkeséggel tölt el, hogy magyar kéz alkotta! ;-)

18 hozzászólás
Bree_olvas>!
Anita Gayn: Senkinek sem kellesz!

Annyira nehéz ezt az értékelést megírnom. Hogy miért?
Mert ez a könyv egyszerűen brutális.
Szétszaggatja a lelked, összetöri a szíved és a végén ott hagy egyedül, magányosan…spoiler
Tele van érzelmekkel, olyan érzésekkel, amiket teljesen át lehet élni.
Annyira szépen és jól meg van írva ez a történet. Fájt, amit tettek Emilyvel. Meg kellett állnom és várnom egy keveset, mert annyira szíven ütött minden egyes gonosz tett.
Nehéz leírni mit is jelentett számomra. Talán azt, hogy nem minden úgy történik, hogy gondolnánk. Hogy ott van az érme rosszabbik oldala is. Ráébresztett mégjobban, hogy mennyire sérülékeny egy kisgyerek. Mennyire fontos figyelni és foglalkozni vele, törődni a lelkével. Szeretni és éreztetni vele, hogy szeretik.

Ez a könyv tele van fájdalommal, szomorúsággal, hazugsággal…de ott lapul benne az örökké tartó szerelem és az igazság, amely kezd utat törni magának.
Készítsd a zsebkendőt, mert sírni fogsz. A vége olyannyira hihetetlen, hogy elsőre talán el sem hiszed. Komolyan. Velem is ez történt.

Nem tudom, jó-e rá az a szó, hogy imádtam, de azt hiszem ez most nem idevaló. Inkább azt mondom, hogy ez a könyv életem legmegdöbbentőbb könyve. Nincsenek szavaim…még mindig annyira a hatása alatt vagyok.

6 hozzászólás
Vivi_>!
Anita Gayn: Senkinek sem kellesz!

„Amikor két óra múlva kiapadtak a könnyeim és gondoltam felfüggesztem az önsajnálatot, ameddig beszállok a gépbe – legalább addig – azzal a gondolattal vigasztaltam magam, hogy kell lennie reménynek. Remény, hogy minden jóra fordul, hogy valaki valahol csak rám vár, hogy valakivel boldogabb lesz a befejezés. Akkor sem szabad feladnunk ezt a reményt, ha pillanatnyilag úgy tűnik,vagy épp tökéletesen biztos vagy benne, hogy… hogy senkinek sem kellesz!”

Ez a legszomorúbb, és legszebb könyv, amit életemben olvastam. Amikor legelőször került a kezembe, akkor nem is tudtam, hogy magyar írónő írta, és igazából azt se tudtam miről szól. Csak elkezdtem olvasni, és hát mit ne mondjak, szerelmes lettem a történetbe, kivéve a végét. A vége kínzó, gyötrő, az egyetlen olyan könyv, amire ha rágondolok, akkor depresszió jön rám.
Igazából nem értem, miért olvassák ilyen kevesen, jó, a borító, meg a fülszöveg se igazán kecsegtető, de annyira jó történet rejtőzik mögötte, hogy kár lenne kihagyni. Simán elmenne egy Vörös Pöttyösnek, sőt annak kellene lennie, akkor többen vennék a kezükbe.
Minden ott kezdődik, hogy Emilyt egyedül hagyja otthon az anyukája, mert egy pasival elmegy, így az apjához kell költöznie. Mivel régen volt egy nagyon jó barátja, Matt, így nagyon várja az újratalálkozást, ami nem úgy sül el, ahogy várta. Szóval minden innen indul, és a könyv további részében lesz szerelem, humor, sírás, boldogság. De mind közül a legkínzóbb a vége. És csak megsúgom, amiatt nem kell aggódni, mert a Merengőn van folytatás, szóval, aki nem bírja a nem happy endeket, azok megkaphatják, ha elolvassák azt. És a továbbiakban Dean és Zach történetét is. A főszereplőnket Emilyt én nagyon szerettem, tetszett, hogy önálló, hogy nem tud megálljt parancsolni a nyelvének, a makacssága, a könyvfüggősége, a szarkazmusa az, ahogy maga keresi meg magának a pénzt, és nem költi el minden hülyeségre. Mattel már annál inkább voltak problémáim, már tudom mit miért tett, mert régen én is elolvastam a folytatást, de ebben a könyvben akkor is elég bunkón viselkedik Emilyvel, és nem igazán szerettem meg. Annak ellenére tetszett, hogy nem egy álompasi, hanem kézzelfogható, hús-vér ember. Szegény Emily annyit szenvedett miatta, és néhány dolgát nem tudtam megbocsátani, de a könyv második felében nagyon kedves, viszont a vége… Majd ha elolvassátok megtudjátok mi ez a vég. És muszáj elolvasnotok, mert nagyon-nagyon-nagyon jó. Sok mindenkit megszerettem: Szöszit, Dorothyt, még Adriant is. Jó vannak negatív karakterek is, de azok mindenhol vannak. Elvarázsol maga a könyv, nem hagy nyugton, és csak arra gondolsz mi lenne, ha…. nem így ért volna véget, ha Emily és Matt útja nem szakad szét akkor. És így tovább…

6 hozzászólás

Népszerű idézetek

Vivi_>!

– Az én hajszínem neve Vadító Vörös, Mattie. A tiédet, hogy hívják? Szarbarna?

4 hozzászólás
hellodorie>!

– Te inszomniás vagy?
– Már miért lennék? – kérdeztem. […]
– Sosem alszol – világított rá. – Mindig itt bukkanok rád. Az egész éjszakát olvasással szoktad tölteni?
– Minek vesztegetném alvásra az időt, mikor ennyi jó könyvetek van?

Kapcsolódó szócikkek: Emily Sullivan · Matt Harper
Vivi_>!

Nem szeretem a kedves embereket, mert nem hiszek bennük. Az emberek csak akkor kedvesek egymással, ha akarnak valamit.

9. oldal

Vivi_>!

Tudom, hogy apám is mit gondol rólam, egyszer két éve megkérdezte drogos vagyok-e. Mondtam neki, hogy a könyvfüggőséget kizárva nem.

ildisz>!

– Ne bántsd Cicát! – kértem. – Ő nem rossz!
– Hányszor mondjam neked, Árulkodós? Ez egy medve.
– Tudom, hogy medve, de Cica is. Te is fiú vagy, meg Matt is – magyaráztam, hogy végre megértse.
– Ez a neve? – nevetett ki Matt. – Te tényleg kis hülye vagy még. A Cica nem való Legyen inkább Teddy.
– Cica! – téptem ki akaratosan a kezéből.

Kapcsolódó szócikkek: Cica · Emily Sullivan · Matt Harper
3 hozzászólás
Vany>!

Amikor két óra múlva kiapadtak a könnyeim és gondoltam felfüggesztem az önsajnálatot, ameddig beszállok a gépbe – legalább addig – azzal a gondolattal vigasztaltam magam, hogy kell lennie reménynek. Remény, hogy minden jóra fordul, hogy valaki valahol csak rám vár, hogy valakivel boldogabb lesz a befejezés. Akkor sem szabad feladnunk ezt a reményt, ha pillanatnyilag úgy tűnik,vagy épp tökéletesen biztos vagy benne, hogy… hogy senkinek sem kellesz!

Utolsó bekezdés

ildisz>!

Végezetül a negyedik leckét mondom el. A negyedik lecke a túlélés. Hiszen mindent túl lehet élni. Egy ideig fáj, aztán lassan elmúlik. Na, jó, nem múlik el, inkább sokkal kevésbé fáj, de a lényeg, hogy élsz és továbblépsz, mert ez az élet rendje… legalábbis ezzel áltatják az embereket, nyilván igaz. És igen, ha túléled a szadista élet minden leckéjét és tanulsz a hibáidból (az enyémek különösen nagyok voltak), akkor büszke lehetsz magadra. Elmondhatod magadról, hogy túléltél mindent, a sebeid meggyógyultak, a szíved összekotortad a képzeletbeli kiskanállal és talán még jó is lesz valamire.

Kapcsolódó szócikkek: Emily Sullivan
KoczkAnyu>!

– Te az a bajkeverő lány vagy, akiről a gyerekeim állandóan beszélnek?
– Nem – jelentettem ki. – Én az a lány vagyok, akit a gyerekei állandóan bajba kevernek.

Kapcsolódó szócikkek: Emily Sullivan
Rosie16>!

--Nem vagyok divatmajom --mondtam tájékoztató jelleggel. --A pulóverem egyetlen funkciója, hogy melegen tartson, nem pedig, hogy az árát vagy a származását emlegessem. Én nem vagyok fajgyűlölő, a fekete pulóveremnek ugyanolyan jogai vannak, mint a te fehér kardigánodnak.

Kapcsolódó szócikkek: Emily Sullivan

A sorozat következő kötete

Senkinek sem kellesz! sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Leiner Laura: Higgy nekem
Bessenyei Gábor: Tested és lelkem
Maros Edit: Hűvösvölgyi suli 5.
Szabó Tünde: Rácsok
Leiner Laura: Ég veled
Lynn Painter: Jobb mint a filmeken
Papp Dóra: Tükörlelkek 2.
Kollár Betti: Újra a pályán
Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója 3. – Karácsonyi őrület