A ​remény útjain 89% 25 csillagozás

“- A halál mindenütt ott van, de az élet is.”

Két magyar lány megpróbáltatásokkal teli élete, akik az Auschwitz-ba tartó vonatról szöknek meg. 1946-ban megérkeznek Nápolyba, ahol a múlt szomorú eseményeit maguk mögött hagyva, próbálnak új életet kezdeni. Edit és Vera szoros barátsága a mozgatórugója mindannak, ami erőt ad nekik, hogy a háború viszontagságai után még újra megtapasztalhassák a remény üdítő érzését. Egy kalandos és sokszínű utazás veszi kezdetét, mely során nemcsak Nápolyba, majd Venezuelába, és végül Ausztráliába is elkísérjük őket.

A könyv leginkább Frankel Vera életére asszociál: vele vagyunk az első szerelem felemelő érzésénél, a csalódásoknál, a munkahelyi sikereknél, de a rossz döntéseknél is.

A jelen történései mellett gyakran tekint vissza az írónő a múltba, ahol bővebb képet kapunk a lányok családi hátteréről.

Nagyon érdekesnek hangzott, hogy az írónő az édesanyja életét tárja fel, ugyanakkor egy cikkben olvastam, hogy csak részben tartalmaz valós adatokat, részben pedig fikció, így számomra az igaz történet varázsa picit veszített értékéből. A befejezéstől pedig szintén többet vártam.

1946-ban kezdődik a történet, amikor Frankel Vera és legjobb barátnője, Bán Edit megérkeznek Nápolyba. A két lány egy Auschwitz felé tartó vonatról szökött meg, s mindenkit elveszítettek a háborúban. Szinte spártai körülmények között élnek, de egy amerikai katonatiszt ajánlólevelének köszönhetően Vera az Egyesült Államok nagykövetségén kap munkát. Egy idő után beleszeret Anton Wight kapitányba.
Úgy tűnik, révbe érnek ,amikor a férfi egy nap szó nélkül eltűnik.
A két nő Nápolyból előbb New Yorkba, majd amikor ott is kilátástalannak tűnik az éppen soros bonyodalmak miatt az életük, Venezuelába utaznak .Caracas a lehetőségek tárháza, Edit és Vera örök barátsága megmarad, segítségük is lesz, a titkos álmuk is valóra válik. Küzdelmekkel teli évek, inkább a romantikus szálra koncentrálva, de megmarad a háború okozta sebek feldolgozása is.
Ilyen terjedelmű regényben csak a fontos dolgokkal találkoztunk, amik a lányok életét befolyásolták ,de a sodró, lendületes írásmód megengedte a könyv gyors elolvasását.
Időnkénti visszaemlékezésekkel a múlt eseményeit is megismerhettük.
Sokat olvastam már a háborúról, de minden történet más.

Ez egy megható, magával ragadó történet 2 lànyról, akiknek sikerült megszökniük a vonatról, ami Auschwitzba ment. Sokat szenvedtek és küzdöttek, mégsem adtàk fel. Egymás tàmaszai voltak.
Édesanyám, miután elolvasta ezt a könyvet így fogalmazott : „Egyszer a JóIsten a tenyerén hordozta a lànyokat, majd leejtette őket… ! ”

Két magyar zsidólány története, akik túlélték a holokausztot. Vera és legjobb barátnője Edit életéről olvashatunk a II.világháború után visszaemlékezve a háború alatti időkre.
Történet a túlélésről, szerelemről, igaz barátságról, bátorságról, reményről és tragédiákról szól. Romantikus szál erőteljesebb egy igaz szerelem története.

Nagyon nehéz korszakban is lehet szép és megható egy történet.

Nagyon szép, megindító, mégis (ahogy a cím is sejteti) reményt nyújtó, pozitív hangvételű regény.
Két fiatal holokauszt túlélő lány több kontinensen átívelő története, romantikus szálakkal fűszerezve, mégis képes bemutatni a történelem borzalmait. Emellett több helyszínt, több életstílust megismerhetünk. Az a fajta történet, ami elgondolkodtatja az olvasót, egyben képes empátiára tanítani (az egyik szereplő is kifejti a könyvben, hogy a történelem és az irodalom együttérzésre tanítja az embert).
Amiért nem tudtam 5 csillagot adni, az az, hogy a nyelvezetét kissé túl erőltetettnek éreztem, több olyan párbeszéd volt, ahol biztos voltam benne, hogy ez nem hangozhatna el így a valóságban. A stílusa nem igazán tudott magával ragadni, hiába érdekelt a szereplők sorsa, nem volt meg a „nem bírom letenni” érzés. Ezzel együtt nem bánom, hogy elolvastam, és úgy érzem az, hogy igaz történet alapján íródott, még értékesebb olvasmányélménnyé teszi.

Igaztörténet alapján írodott, 2. világháború utáni újrakezdésről szóló történet, mesébe illő fordulatokkal. Megindító történet, két fiatal lányról, akik egymásba kapaszkodva, próbálják a háborúban elvesztett szeretteik miatti fájdalmat feldolgozni, előre nézni és alakítani sorsukat. Ha az élet olyan történetet produkál, mint ahogy ebben a könyvben olvashattuk, akkor az tényleg könyv lapjaira való.

„Az emberi faj egyik csodálatos jellemzője, hogy képes a tanulásra… Elmeséljük a történetünket a gyermekeinknek, ők elmondják a saját gyermekeiknek, és így senki nem felejt.”

Nagyon értékes és tanulságos könyv Anita Abriel gyönyörű regénye édesanyja élettörténete, tehát igaz történet alapján földrészeket átívelően szeretetről, szerelemről, életről, halálról.

Amikor a borítót először megláttam „sima” szerelmi történetnek gondoltam, az igaz történet megjelölés és egy blogbejegyzés viszont elgondolkodtatott: http://nyugatiter.blog/2021/03/sok-minden-valoban-megtortent/ , és felkeltette az érdeklődésemet.
Egyetlen délután, este olvastam el, nem tudtam letenni. Érdekelt, hogy mi történik Verával, Edittel a két főszereplővel, hiszen „testvérként” annyi szörnyűséget átéltek már együtt a II.világháború előtt, alatt a háborút és holokausztot érintően, hogy az utána következő években is természetes volt, hogy együtt maradnak. Nem fogok cselekményt bemutatni, általában nem szoktam, de azt mindenképpen megemlítem, hogy a könyv nemcsak országokat, hanem földrészeket jár be: Magyarország (Budapest) – Ausztria – Olaszország (Nápoly) – Amerikai Egyesült Államok (Észak-Amerika, Ellis-sziget) – Venezuela (Dél-Amerika, Caracas) – Ausztrália (Sydney). A helyszín változások is adnak egy dinamikát, változatosságot a cselekménynek bepillantást adva a háború alatti és utáni éveknek egy-egy várost, helyszínt érintően bemutatva nevezetességeiket, szépségüket. Hiteles történelmet kapunk a II. világháborút érintően, majd utána az Európából elinduló menekültáradat befogadó országai tekintetében.

Nagyon nehéz és nagyon szép történet.
Szülők, gyermekek, élet, halál, embertelenség, holokauszt, szerelem, szeretet.
Röviden azt lehetne írni, hogy egy igaz és örök szerelem története. „… egyetlen nagy szerelem elég ahhoz, hogy kitartson egy egész életen át.” De hosszabban azt, hogy a regény minden emberi oldalt bemutat embertelen és emberséges életkörülmények között, értelmez cselekedeteket, melyeket szülői vagy gyermeki szív sugallata követ el. Látunk két fiatal lányt felnőni, egymás kezét fogva túlélni, nekivágva ismeretlennek szerencsés és nagyon nehéz helyzetekben. Látjuk őket mosolyogni, szeretni, szenvedni, keményen dolgozni, fájdalmakkal, tragédiákkal élni, tudjuk álmaikat, melyeket két különböző egyéniségként próbálnak megvalósítani.
Tetszett a regény felépítése, hogy mindig kapunk valami jelentős fordulatot, mely vagy bánatot vagy örömöt hoz, hogy ott vagyunk a múltban, a jelenben, a jövőben s teljes képet kapunk a holokauszt embertelenségéről. Hogy vannak visszatérő emberek a műben, akik átfogják a történéseket a lányok múltját, jelenét, jövőjét érintően.
Nagyon szeretem a műben, hogy finoman megfogalmazza több személy szavaival, tehát
több szemszögből, hogy azért kell újra és újra beszélnünk a múltról, a holokausztról, hogy ez még egyszer ne történjen meg. „Az emberi faj egyik csodálatos jellemzője, hogy képes a tanulásra… Elmeséljük a történetünket a gyermekeinknek, ők elmondják a saját gyermekeiknek, és így senki nem felejt.”
„… a fiataloknak történelmet, irodalmat és földrajzot kell tanulniuk, hogy képesek legyenek együttérzést tanúsítani embertársaik iránt.”

Nagyon szépen megfogalmazta az írónő egy rabbi szavaival az emberek különbözőségét: „Isten nem teremthetett mindenkinek ugyanolyan lelket. Egyesek olyan lélekkel születnek, amely folyton a fény felé törekszik, akár a tavaszi hajtások. Mások számára sokkal nehezebb rátalálni a dolgok igaz jelentőségére, mert a gondolataik akadályozzák őket.”

S nagyon szépen fogalmazza meg a szív szavát a legnehezebb és legtragikusabb körülmények között:
„…Aztán csíkos rabruhában bevittek a barakkba, és arra gondoltam, többé nem árthatnak nekem, hiszen elvettek mindent, ami kedves a számomra. De mindennap meg tudtak fosztani még valamitől: az aranytöméstől, ami a fogamban volt, a hústól, ami a csontjaimat fedte. Elvettek mindent, kivéve a levegőt, ami életben tartott, és azon tűnődtem, vajon attól mikor fosztanak majd meg … De a gondolataimat nem vehették el. Minden este úgy feküdtem le, hogy elképzeltem, te biztonságban vagy valahol. És csak ennyi kellett ahhoz, hogy túléljem.”

Nagyon szép könyv! Szívből ajánlom mindenkinek!
„A halál mindenütt ott van, de az élet is.”

Összességében nekem nagyon tetszett Anita Abriel regénye, az első oldaltól az utolsóig csak úgy faltam a lapokat. A remény útjain egy igazán érdekes és szerethető regény, mely két fiatal zsidó lány történetet mutatja be, akik túlélték a holokauszt borzalmait és külföldön próbálnak új életet kezdeni a második világháború borzalmait követően. Nagyszerű regény szeretetről, túlélésről, a reményről és arról, hogy az emberi lélek még a legsötétebb időszakban is képes diadalmaskodni a rossz felett. A múlt darabkáit a lányok visszaemlékezésein keresztül ismerhetjük meg, a jelenben pedig végigkövethetjük a lányok életet és küzdelmét a szebb és jobb jövő reményében. Ha szeretitek az igaz történeten alapuló könyveket akkor mindenképpen adjatok esélyt a kötetnek.

Bővebben itt olvashattok a könyvről:
https://csakolvassblog.blogspot.com/2021/07/anita-abrie…

Újabb holokausztról szóló könyv került a kezembe, ami ezúttal egy felemelő és reményteljes történetet rejt magában.⁣
⁣
Ez az igaz történet alapján megírt könyv, a 2. világháború valós eseményeit meséli el, egy mindenre elszánt és kitartó nő életét, aki küzd önmagáért és szeretteiért.⁣
⁣
Bár ez egy történelmi romantikus regény, mégis kevesebb benne a történelmi információ, a romantikus vonal sokkal hangsúlyosabb benne.⁣
⁣
Túl a szerelmi történeten, egy átfogó képet kapunk a 2. világháború utáni menekültek életéről, valamint azokról az országokról és annak lakóiról, akik segítettek a menekülteknek az újrakezdésben.⁣

Bővebben a blogomon: https://konyvmoly.com/anita-abriel-a-remeny-utjain/