Tamási Áron szerint az ember élete egzisztenciálisan összefügg az otthonnal. Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Illetve ha a világon vagyunk, valahol otthon is kell(ene) lennünk benne.
Az otthon az emberélet méltóságának a feltétele. Csak az a világ igazán emberi, amely lakóinak otthona is. Az otthonhoz való jog egyetemleges és elidegeníthetetlen. Mindazáltal hányszor volt úgy a történelemben, hogy az erőszakká durvult túlerő nemcsak az egyes embert, hanem egész közösségeket (kisebbségeket, népeket, nemzetrészeket…) űzött el – nem egyszer végérvényesen – az otthonukból…
Aniszi Kálmán: író, publicista, szerkesztő, nyugalmazott egyetemi adjunktus. Nagyváradon érettségizett, esti tagozaton. 1962–1964 között a j Zenepedagógiai Főiskola hallgatója volt Kolozsvárt. A Babes-Bolyai Egyetem történelem-filozófia karán (filozófia szak) szerzett tanári oklevelet. 1970–1972 között újságíró a kolozsvári Igazságnál. 1971-től 1985-ig a „Ion Andreescu"… (tovább)
Tamási Áron szerint az ember élete egzisztenciálisan összefügg az otthonnal. Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Illetve ha a világon vagyunk, valahol otthon is kell(ene) lennünk benne.
Az otthon az emberélet méltóságának a feltétele. Csak az a világ igazán emberi, amely lakóinak otthona is. Az otthonhoz való jog egyetemleges és elidegeníthetetlen. Mindazáltal hányszor volt úgy a történelemben, hogy az erőszakká durvult túlerő nemcsak az egyes embert, hanem egész közösségeket (kisebbségeket, népeket, nemzetrészeket…) űzött el – nem egyszer végérvényesen – az otthonukból…
Aniszi Kálmán: író, publicista, szerkesztő, nyugalmazott egyetemi adjunktus. Nagyváradon érettségizett, esti tagozaton. 1962–1964 között a j Zenepedagógiai Főiskola hallgatója volt Kolozsvárt. A Babes-Bolyai Egyetem történelem-filozófia karán (filozófia szak) szerzett tanári oklevelet. 1970–1972 között újságíró a kolozsvári Igazságnál. 1971-től 1985-ig a „Ion Andreescu" Képzőművészeti Főiskola tanára, filozófiatörténetet, esztétikát és etikát oktat. 1985–1990 között a Korunk filozófia és társadalomtudományok rovatának szerkesztője. Több mint húsz évig a Kolozsvári Rádió Magyar Szerkesztőségének állandó külső munkatársa. 1982-ben egyetemi doktori címet szerzett filozófiából (A felvilágosodás kori erdélyi magyar értelmiség ethosza).
1990-ben visszahonosodott Magyarországra. Előbb a szombathelyi Vas Népénél újságíróskodik, majd a Magyar Honvéd c. hetilap szerkesztője. 1991-től nyugdíjba vonulásáig a budapesti Zrínyi Kiadó felelős szerkesztője volt. Egyidejűleg a miskolci Bölcsész Egyesületnél filozófiait történetet tanított. A Magyar írószövetség tagja. Az újraalakult Erdélyi Szépmíves Céh alapító tagja, az Erdélyi Múzeum Egyesület pártoló tagja, az Erdélyi Szövetség tagja, írásaiban főleg erkölcsi, esztétikai, eszmetörténeti és kisebbségi kérdésekkel foglalkozik