És ​bebújt az ördög 187 csillagozás

Ania Ahlborn: És bebújt az ördög

A ​tizenkét éves Jude Brighton három napja tűnt el, és annak dacára, hogy az oregoni Deer Valley rendőrsége és lakói mindent megtesznek azért, hogy megtalálják, az emberek kezdik feladni a reményt. Tudják, hogy az első negyvennyolc óra döntő fontosságú, és miután letelik, fel kell készülni a legrosszabbra. Gyerek létére Stevie is tudja, hogy ez így van, mert imádja a nyomozós filmeket. Pontosan tudja, hogy minden egyes másodperc fontos az unokatestvére, Jude számára, aki ráadásul a legjobb barátja.
És ott van az a másik fiú, Max Larsen… Őt évekkel ezelőtt holtan találták meg az erdőben, miután különös és tisztázatlan körülmények között eltűnt. Deer Valley-ben a háziállatok is furcsán viselkednek: a kutyák és a macskák állandóan elszöknek a gazdáiktól. A kisváros lakói évek óta pusmognak ezekről a megoldatlan ügyekről és arról, hogy talán egy gyilkos ólálkodik az otthonuk környékén. A félelmük hirtelen valósággá válik, amikor Stevie, aki mindenáron ki akarja deríteni, mi… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
314 oldal · ISBN: 9789634193272 · Fordította: Bosnyák Edit
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
314 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634193265 · Fordította: Bosnyák Edit

Enciklopédia 21

Szereplők népszerűség szerint

Duncan Clark · Jude Brighton · Mr. Greenwood · Stevie Clark · Terry Marks

Helyszínek népszerűség szerint

Deer Valley


Kedvencelte 10

Most olvassa 4

Várólistára tette 108

Kívánságlistára tette 93

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Bea_Könyvutca P>!
Ania Ahlborn: És bebújt az ördög

Ania Ahlbornnal ez a második találkozásom volt. Már az első találkozásunkor, a Vértestvérek után megállapítottam magamban, hogy Ania amilyen kis konszolidáltnak és szimpatikus személyiségnek tűnik, ahhoz képest, elég beteg és sötét könyvet tud írni.

Jó kis borzongatós történet volt ez. Néha egy tábortűznél elmesélt rémtörténetre emlékeztetett, de emellett nagyon is valóságos és félelmetes volt. Az erdő közepén álló ház volt a kedvencem, az olyan élő, és eleven volt, hogy még mindig itt látom magam előtt, és még mindig borzongok! :D
Stephen King hatása egyértelműen érezhető a könyvet olvasva, de nem zavaró, hanem amolyan kellemes módon. :)

Bővebben: https://konyvutca.blogspot.hu/2018/05/thriller-csutorto…

3 hozzászólás
Angele>!
Ania Ahlborn: És bebújt az ördög

Végig lekötött, talán ez a legfontosabb, amit el lehet mondani róla. A sztori? Nos, hát az csak egy kis vér. Épp kapóra jött. Végig gondolkodtam, hogy hány pont. Éreztem, hogy nálam 5, dehát tök ciki, egy gagyi horrort max pontozni. Aztán eldöntöttem, hogy annyi lesz. Vállalom. És a vége megadta a kegyelemdöfést a szívemnek és éreztem, hogy kedvencelni is fogom, ha még akkor is lesz hozzá bátorságom, ha leteszem a könyvet és felveszem a molyt. Nem a történet vége döntötte el a sorsát, hanem a köszönetnyilvánítás. Én várom a következőt, nehogy valami baj történjen. :)

„Az olvasóimnak és barátaimnak üzenem, hogy csodálatosak vagytok. Köszönöm a furcsa és hátborzongató dolgok iránti rajongásotokat, és köszönöm, hogy helyet kapnak a könyvespolcotokon a furcsa és hátborzongató könyveim. Ha ti folytatjátok az olvasást, én folytatom az írást. És tudjátok, mi lesz, ha abbagyjátok? Nos, ezzel kapcsolatban csak ennyit mondanék: lehet, hogy tudom, hol laktok. Talán. Úgy értem, bármi megtörténhet…”

3 hozzászólás
Kókuszka>!
Ania Ahlborn: És bebújt az ördög

Sötét baljóslatú erdő, elhagyatottnak tűnő romos ház, melyet mindenki elkerül, egy eltűnt kisfiú, kísérteties történések és máris kapunk egy misztikus horrort. Az elbeszélő egy érzelmileg labilis tízéves, aki unokatestvére keresésére indul, az ő látomásai, hallucinációi vezetnek el a hátborzongató szörnyeteghez. A másik elbeszélő, a gonosz akaratán kívüli létrehozója, szintén lázálmok csapdájában vergődik. Az elején magával ragadott, de aztán egyre kevésbé tudott újat adni, sok az üresjárat, a többi karakter passzivitása zavaró, a lezárás is csalódás.

Kawaii_vIVIv>!
Ania Ahlborn: És bebújt az ördög

Az előző könyve se volt rossz az írónőnek, de ez valami eszméletlenül jó volt.
Jude eltűnése, Stevie ahogy a maga módján próbálja megtalálni, a felnőttek néhol furcsa és nem odaillő reagálása a dolgokra. És az erdő, a HÁZ ahol bármi vagy semmi sem lehet? Ki tudja…csak Stevie…vagy ő sem? Az igazság vajon megnyugvást hoz, vagy elborzaszt? Olvasd el és neked sem lesz nyugodt éjszakád! ;)

Riszperidon P>!
Ania Ahlborn: És bebújt az ördög

Én lepődtem meg a legjobban, hogy ez a könyv eléggé tetszett. Olvastam az írónő másik könyvét, és kifejezetten utáltam, egy részétől undorodtam. Elcsépelt történetet feszegetett.
Mint amúgy igazából ez is. :D Mostantól off úgy vagyok minden könyvvel, hogy ha a 15-20%-át elolvasva nem fog meg vagy idegesít, akkor addig tartott a viszonyunk. Ennél a könyvnél nagyon rezgett a léc, lehet nem túlzok, hogy öt oldalon múlt, hogy ne hagyjam abba. Zavart a kis csóka beszédhibája, zavart, hogy az írónő ok nélkül beszúrt dolgokat a „pszichopata” triászról, zavart, hogy hajazott a Kedvencek temetőjére, zavart, hogy annak ellenére, hogy valamilyen szinten valós alapokon nyugszik, mégis sokszor a valóságtól nagyon elrugaszkodott volt.
De valahogy mégis tetszett, ezt adjátok össze! :D Tudtam kicsit izgulni rajta, jól lehetett haladni vele, néhol idegesített a szó pozitív értelmében is. Az írónő első könyve után úgy voltam vele, hogy csak legyűröm valamikor a másikat is, és nem adom el elolvasás nélkül. A második után viszont úgy érzem, olvasnék még tőle. Szerintem nem volt még itt olyan jó író, de most valahogy megfogott, és úgy gondolom, képes fejlődni. Ha jelenik még meg könyve nálunk, mindenképp elolvasom.
Szóval magam sem tudom, hogy végül hogy lett ez belőle, de négy csillag! :D

5 hozzászólás
MrsCordova P>!
Ania Ahlborn: És bebújt az ördög

Hát ez a könyv már majdnem négyes, de azért mégsem, inkább négyes alá-alá. 4//*
A sztorija sokkal érdekesebb és jobb a Vértestvéreknél, a szereplők is jók voltak, habár Stevie hülye beszéde egy idő után kiverte a biztosítékot nálam, de ez adódhat a fordításból is, lehet, hogy az eredetiben sokkal jobban hangzik ez a rímben beszélés.
A másik problémám az volt, hogy indokolatlanul hosszú, tele van üresjáratokkal, és Stevie háttértörténete kissé kidolgozatlan, ahogy Ras-é is. spoiler
Rose egy roppant idegesítő nőszemély, és agyilag zokni szegény, annyira lassan esnek le neki a dolgok, hogy őrület, ez a csaj ugyanolyan hülye, mint a Vértestvérekben Michael. Ha igaziak lennének, szerepelhetnének akármelyik Mónika-, Balázs-, vagy Anikó show-ban, az „Én jöttem rá utoljára családunk sötét titkára, mert annyira hülye vagyok, mint egy marék lepke” címűben.
Viszont vér meg trancsír volt dögivel, Nick Cutter se ajánlotta, úgyhogy most már kíváncsi lettem a következő könyvre, ami akár négy csillagot kaphat tőlem, ha így haladunk.
*Nem tudom, mennyire elterjedt dolog, de nekem volt tanárom, akinek nem volt szíve a rosszabb jegyet adni, és bőszen osztogatta a kettes, hármas, négyes és ötös alá-alákat.

5 hozzászólás
Nikolett0907 P>!
Ania Ahlborn: És bebújt az ördög

Mit ne mondjak, nem erre számítottam.
Hogy csalódás e számomra?
Részben igen, ugyanakkor az írónő másik könyvéből kiindulva ennek a könyvnek is megvan a maga varázslatos sötétsége, melybe igazán csak az leli örömét, aki tényleg nem a félelemből táplálkozik, hanem mindabból a torz valóságból, mely körülvesz bizonyos embereket a történetben.

Kezdeném avval, hogy a legtöbb esetben kiakadnak az olvasók, hogy gyerekek szemszögéből olvassuk a borzalmakat.
Többnyire ártatlan, kis cukiságoknak tartjuk őket, akik a felnőttek iránymutatása szerint nevelkednek és válnak felnőtté.
A legtöbb esetben ez valóban így is van, de azért akadnak bőven kivételek.
Tehát ez a történet némiképpen elcsépelt horror sztori a számomra, sajnos nem abba a kategóriába tartozom, akinek ezen karakterek kora meghatározza egy könyv véleményezését.
A kötet az életből meríti elsődlegesen a maga sötétségét, elvégre a családonbelüli erőszak számos formája, valamint a különböző lelki betegségek keveredése által kapunk egy átlalános katyvaszt, amit megcsavarva már önmagában is egy elég beteges eredményt mutat, de ha mindez nem lenne elég, megkapjuk a hiedelmek egyik gonoszát, és íme ezzel már kész is a regény.
A valóélet horrorát nagyon élveztem, elborzadtam azon eseményeken, melyek végig követik az olvasót.

A könyv három részre van osztva.
Az első bemutatja a fő karakterek kapcsolatát, a családnak nevezet poklot és egy viszonylag átlátható társadalmi képet fest a kis városról, illetve a környező erdőről.
A második egy új oldalról közelíti meg a meglévő ismereteket és képbe kerül két másik nagyon fontos karakter is. A többszörös hánytatott lélek sorsa megpecsételődni látszik és több cselekedeténél visszatükröződik a benne rejlő rossz.
Viszont a harmadik részben már a szálak összeérnek, és az eredmény egy nagy semmi a számomra.
Ennek a végnek valószínű így kellett megtörténnie, mégis úgy gondolom sokkalta többet is ki lehetet volna hozni belőle.
És pont ezért, nem tudok jobb véleményt írni hozzá. Ez a három és fél csillag értékelés pont azt tükrözi, hogy egy nagyon jó kezdet egy pocsék végbe csapott át.

A karakterek sötétsége és ezt most inkább átvett értelembe kell érteni, egy nagyon igényes kutatómunka gyümölcse. A különböző hánytatott sors, a lelki torzulások és a betegségek ennyire részletes rálátása, mind azt bizonyítja, hogy az alkotó mélyen beleásta magát az adott témába.
Ugyanakkor a kevesebb néha több, mindig ezt hangoztatom, túl sokat akart kihozni egy amúgy sem egyszerű alap sztoriból.

A társadalmi kép, mely megelevenedik a lapokban szintén érdemel némi magyarázatot.
Ugyanis csak pár személy van kiemelve, mint mellékszáll, de ez olyan hangsúlyos szerepet kap, hogy tulajdonképpen befolyásolja a történtek alakulását. Pedig többnyire ez csak „dísze” az adott könyvnek.
Ha elhelyezem magamat ebbe a világba, ehhez a lesüllyedt felfogású közmorálhoz, valahol a kattanás szélére sodrodnék, mert ép ésszel ezt megemészteni elég nehéz.

Összességében úgy gondolom, az első története nálam marad a polcon, evvel viszont nem tudok mit kezdeni.
Egy olvasásnak megfelelt, de nem fogom újraolvasni.
Kár érte.

dagikám>!
Ania Ahlborn: És bebújt az ördög

Ha fényes nappal olvasom ezt a történetet lehet nem féltem volna így olvasás közben, mint így éjszakai műszak közben. Maga az alapsztori visszagondolva nem sorolnám a horror kategóriába, de ahogy az írónő lefestette, érzékeltette a helyzeteket, kiváltotta bennem a borzongást.
Stevie karaktere/beszéde néha annyira idegesített, hogy emiatt fogtam a fejem párszor, hogy ilyen nincs, fejezze már be…:)
Nem ilyen lezárásra számítottam, jobban esett volna a lelkivilágomnak a happy end, de így felébredt bennem a kíváncsiság az írónő másik könyve iránt.

2 hozzászólás
wzsuzsanna P>!
Ania Ahlborn: És bebújt az ördög

Engem már az írónő előző könyve, a Vértestvérek meggyőzött arról, hogy érdemes lesz a jövőben odafigyelni a munkásságára. Éppen ezért nem volt kérdés, hogy a friss ropogós új regényét úgy előrendelem, mint a huzat. Persze, ahogy a nagy várakozásoknál lenni szokott, most is tartottam egy picit attól, hogy nem fog akkorát ütni, mint szeretném, de ez az aggodalmam teljesen alaptalannak bizonyult.
Az alaptörténet (eltűnt kisfiú, aggódó barát, aki tudni szeretné az igazságot, megkeseredett-ostoba-erőszakos szülők) lehetne akár lerágott csont is, itt valahogy mégsem lesz az. Mert ahogyan a Vértestvéreknél, itt is sikerül a szerzőnek megteremtenie egy annyira erős atmoszférát, amitől az egész élmény borzasztóan képszerű és eleven lesz, aminek, ha borzongva is, de szívesen adjuk át magunkat…
…A regény műfaját tekintve horror a javából, ami sűrűn használja a klasszikus rémtörténetek eszköztárát. Ugyanis fontos hangsúlyozni, hogy itt nem csupán az emberi kegyetlenség rémiszt meg minket, hanem valami egyetemes, megfoghatatlan és időtlen Gonosz is. Ez a fajta kettős megoldás az, amit én pl. Stephen King-nél is szeretek (vagy akár a Twin Peaks-ben): az emberi gonoszság és a transzcendens gonosz olyannyira összemosódik, hogy már nem tudjuk biztosan, melyik lehetett előbb, és melyik hívta életre a másikat….
bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.hu/2017/10/es-bebujt-az-ordog.html

4 hozzászólás
ap358 P>!
Ania Ahlborn: És bebújt az ördög

A százalékok miatt sokáig tologattam ezt a könyvet, és milyen rosszul tettem.
Az írónő stílusa fantasztikus. A Vértestvéreket is szerettem, de ezt még jobban.
A főszereplő egy kisfiú, Stevie, és az ő szeméből egyszerűen, hanyagul odavetett leírások, utalások félelmetesek voltak. Maga a környezet is kapott egy fullasztó és nyomott hangulatot, a lakók tartózkodó és rideg jellemet, a család meg mérgezőnek tűnt. Hiába ott volt mindennek a másik oldala, miként reagálna egyes dolgokra egy felnőtt vagy egy idősebb fivér, mégis Stevie folyamatosan azt éreztette, hogy napról-napra egyre tehetetlenebb és majd’ belefullad a létbe. Beszédhibája és végtelen fantáziája hátrány a számára, épelméjűségét többen is kérdőre vonják, egyetlen barátja az unokafivére és egyben szomszédja, Jude.
Jude eltűnése utáni jelenetek leülnek, néha már engem is idegesített Stevie toporgása és stílusa, azt gondoltam, képtelenség az ő szeméből végigolvasni a könyvet, de aztán jött a váltás. Rosie új színt vitt a történetbe. Meghozta a frusztrációt és a bezártságot. Aztán Otto… a cím ellenére sokáig bizakodtam abban, hogy minden egyes „eltérés” Rosie hibája, mígnem jött a macskás eset.
A gyomorforgató jelenetek is inkább tűntek hidegrázósnak, mintsem undorítónak.
A múlt eseményei és Jude szereplése tette érdekfeszítővé a történetet. Stevie számos hibát elkövetett, de ezek a korával és a családjához fűződő viszonyával magyarázhatóak.
Számomra kellemesen borzongató volt a könyv, az írónő eszméletlenül játszik a zsáner elemeivel, és még ha maga a történet nem is kiemelkedő, az írásmód viszont azt.
A vége – sokakkal ellentétben – nagyon tetszett. Finom utalásokkal záródik mindenki sorsa, és igazán sötét a befejezés. Nem csak Steviere, hanem Ottora spoiler is megkaptam a válaszokat, és egyúttal Laurie várható sorsára is.
Remélem, a kiadó az írónő többi könyvét is megjelenteti.


Népszerű idézetek

Angele>!

Azok a gyerekek, akik ilyesmit csinálnak, a bűnügyi műsorokban kötnek ki. Azokat a gyerekeket pedig, akik követik az eszelős unokatestvérüket a sötét erdőbe, végül feldarabolják.

1 hozzászólás
Angele>!

Az nevet, aki utoljára nevet, ez az ösvény a halálba vezet…

Angele>!

Jót fog tenni nekik egy kis mozgás, és egy hosszú, erdei sétánál nincs jobb dolog a világon.

4 hozzászólás
Angele>!

A férjemnek, Willnek, köszönöm, hogy nem borult ki, amikor bejelentettem neki, hogy már nem nyálkás vámpír akarok lenni az ország északkeleti részén, hanem egy gyilkos, aki valahol az ország déli részén, egy erdőben él, és nyugtatóval felturbózott szörpöt szürcsölő, déli szépségnek álcázza magát. Micsoda meglepetés!

Köszönetnyilvánítás

Angele>!

Egy napon majd rájövünk, ma semmi rossz nem történt velünk…

Angele>!

Egy halott apa sokkal jobb egy olyan apánál, amelyik egyszerűen lelépett.

Natalie_Danaisz IP>!

Dühös volt, és sértett, és ostobának érezte magát. Nem úgy, mint az a gyerek, akit utolsóként választanak be a focicsapatba, hanem úgy, mint az a gyerek, akit nem választ be a legjobb barátja.

105. oldal

Angele>!

A szemétdarálós eset után Stevie-nek nem állt jogában ítélkezni, de ettől függetlenül tudta, hogy a normális gyerekek körében nem divat az öncsonkítás.

Angele>!

Ez csak egy fúzió illúzió…
Keress valami valódit,
ami nem halódik!
Hiába sírsz.
Ébredj fel és fuss, ahogy bírsz!


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Dennis Lehane: Viharsziget
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Lost Dolls – Elveszett babácskák
Dot Hutchison: Pillangók kertje
Thomas Harris: A vörös sárkány
Jack Ketchum: A szomszéd lány
Stephen King: Mr. Mercedes
Josh Malerman: Madarak a dobozban
Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos
Karen M. McManus: Tartsd meg a titkot
Stephen King: Minden haláli