Roland ​Barthes, a semleges próféta 0 csillagozás

„A klasszikus metafizika számára semmiféle nehéséget nem okozott a személyiség »megosztása« (Racine: »Két ember lakozik bennem«); éppen ellenkezőleg, a két ellentétes fogalomra épülő személyiség úgy működött, akár egy jó paradigma (fenn/lenn, test/szellem, ég/föld); az egymással harcban álló részek egyetlen értelemnek, az Ember értelmének megalapozásában békéltek meg. Ezért aztán ha ma a megosztott alanyról beszélünk, ezt nem abból a célból tesszük, hogy elismerjük egyszerű ellentmondásait, kettős posztulációit stb.; a cél egyfajta széttöredezettség, olyan folyamatos szétforgácsolódás, amelynek áramában már nincs fő mag, sem értelemstruktúra: nem ellentmondásos, hanem szétszórt vagyok.”