Zengő ​vas (Vaskor-trilógia 2.) 22 csillagozás

Angus Watson: Zengő vas

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A vezérek a háború lángjaiban kovácsolódnak.

A vaskor harcosai, Dug és Lowa sikeresen elfoglalták Maidun várát, és felszabadították a rabszolgákat. Most azonban fordul a kocka, és nekik kell a védők oldalán harcolniuk.

Galliából római invázió közeleg, ám ahelyett, hogy összefognának, és egyesült erővel védenék meg otthonaikat, a briton törzsek inkább egymás ellen fordulnak – Maidun pedig könnyű célpontnak számít a szemükben.

Mindeközben Lowa kémjei beszivárognak Galliába, akik rájönnek, hogy a rómaiak sorai közt brit druidák is vannak. A Maidunból elindult Ragnall hűsége pedig vészesen meginog, amikor találkozik Róma lenyűgöző hadvezérével, Julius Caesarral.

Háború közeleg… De vajon ki fizeti meg az árát?

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Delta Vision, Budapest, 2020
582 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633953181 · Fordította: Rusvai Mónika

Enciklopédia 22

Szereplők népszerűség szerint

Marcus Tullius Cicero · rómaiak


Kedvencelte 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 12

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Dávidmoly>!
Angus Watson: Zengő vas

A halálnál több kell ahhoz, hogy egy férfi elutasítsa a meghívásomat.
*
Lehet, hogy Kukac bolond, de nem ostoba.
*
Mindenki mással ellentétben ezen a vidéken, a rómaiak nem hülyék. Gonoszak, de nem hülyék.

Indulatkezelési terápiás gyakorlatként pontokba szedett nem-értékelés következik.
1. Minden ellenkező híresztelések dacára a deus ex machina nem elfogadható írói eszköz, hanem csak a teljes alkalmatlanság szégyenteljes beismerése.
2. A random kényelemalapú mágia (különösen, ha az oldja meg a cselekmény főkonfliktusát) = deus ex machina.
3. Amennyiben mégis mágiával szeretnéd megoldani a fő konfliktust, akkor még előtte (és lehetőség szerint jóval előtte) vedd a fáradtságot, és magyarázd el, hogyan működik a mágia. Ugyanis ha az olvasó érti a szabályokat, akkor jobban elfogadja az alkalmazásukat.
4. Ha minden fejezet függővéggel zárul, akkor nem pörgős és izgalmas lesz a cselekmény, hanem szaggatott és idegesítő. És bár mind az izgatott, mind az ideges i betűvel kezdődő érzelmi állapot, ennek ellenére nagyon nem mindegy, hogy melyik állapotot sikerül kiváltani az olvasókból.
5. Lehet, hogy vicces ötletnek tűnt sokunk egyik kedvenc képregényét spoiler megidézni (hiszen a helyszín a vaskori Gallia, a téma pedig a római megszállás elleni harc!), de nem volt az. Egy perc néma csend a szekunder szégyen áldozatainak
6. Ahhoz képest, hogy Watson látszólag valamiféle vaskori grimdark fantasyt szeretne írni, nitroglicerinnel töltött hímes tojásként feltűnően kesztyűs kézzel bánik a főbb karakterekkel spoiler. Továbbá annyira jó lenne valakiért mondjuk két pillanatnál tovább izgulni…
7. De az is megérdemel pár szót, hogy miért viselkedik mindenki idiótaként. Például ott van spoiler és spoiler esete. Arra gondolok, hogy amikor egyrészt spoiler, másrészt spoiler, akkor mennyire valószínűtlen, hogy spoiler. Mert a karakterekből és a helyzetből ez következne, és ennek elmaradás teljesen súlytalanná teszi spoiler.
8. Ugyanez (a súlytalanság) vonatkozik arra is, amikor spoiler, aztán jön spoiler, és spoiler. Így a spoiler öncélú és – egy idő után – unalmas.
9. Valamivel hihetőbb lenne annak folyamatos mantrázása, hogy a rómaiak minden gonoszság forrása, ha nem lenne mindenki más is véreskezű szadista tömeggyilkos és/vagy undorítóan alantas véglény.
Kettő druida az ötből.

8 hozzászólás
Dominik_Blasir>!
Angus Watson: Zengő vas

Van abban valami megnyugtató, amikor a szerző rájátszik saját komolytalanságára. Egy szimpatikus összekacsintásra utal, hogy persze, mindketten tudjuk, hogy ez bazári szórakoztatás, de hát neked nincs szükséged arra, hogy néha olyan fantasy-t olvass, ahol embereket lőnek ki katapultból?. Még szép, hogy szükség van! (Megjegyzés: ha túlélik a katapultból való kilövést és belepattognak a közeli tóba, akkor nem bűnösök.)
Úgyhogy ebből fakadóan én nem akadtam nagyon fenn a jokerként használt mágián, a komolytalan csatákon, az abszurd szövetségi rendszereken, a szappanopera-szerű karakteri kapcsolatokon, a vicces gallokon, a még viccesebb rómaiakon és az egészen röhejes druidákon. Talán mindennek a hosszán egy kicsit, de így a második részre én elengedtem, hogy Angus Watson komoly versenyzője a grimdark vagy a hard fantasy színtérnek. Ez szimplán egy olyan sorozat, ahol a szerző tobzódhat a római orgiák és a „minél idétlenebb, annál véresebb” szokások leírásán, mi pedig, ha éppen olyan hangulatban vagyunk, akkor nem lepődünk meg a véres kézfogáson, amikor is átdöfnek egy embert és a belsőségein keresztül ráznak kezet, ezzel megpecsételve a szövetséget.

Vác_nembéli_István_fia_istván>!
Angus Watson: Zengő vas

kicsit tartottam, hogy jön szokásos második köttetek hibája, hogy nem igazán tudja a szerző, hogy merre is haladjon tovább. Ez részben megtörtént Ragnall Romai kalandja felesleges volt., a Gall csaták végig ugyanaz a sémát hozták, vagyis a Gall-ok majdnem nyertek aztán jött Felix a druida és szörnyei és nyertek vagy varázsolt valamit és kész, tudom, hogy Julius Ceasar végig verte Galliát de akkor is ne igy nyerjenek, kiábrándító volt az ötlettelenség .
Aztán bosszantott még Dug hisztije Lowa -val kapcsolatban.
Az első kötet humora nagyon hiányzott amit főleg Tavasznak volt köszönhető.
Összességében nagy csalódás volt nem azt kaptam amit vártam.

1 hozzászólás
BBetti86>!
Angus Watson: Zengő vas

Hát… ennek most volt valami értelme?
A történet nagyjából ott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt. Lowa királynő lett, és össze akarja fogni a törzseket, hogy harcolhassanak majd a rómaiakkal. Közben a magánéletében szenved, már nagyon megbánta, hogy megcsalta Dugot. Ragnallt el is küldi Rómába kémkedni, ő azonban otthon kezdi ott érezni magát és Caesar katonájává válik, aki hódítani indul. Gallia, majd Britannia felé fordul a sereg. Közben Lowa a törzsekkel háborúzik, és Tavasz tanulja a mágiát.

Az egyes gond, nem haladtunk semmit. Tulajdonképpen ugyanott köszönünk el, ahol az első kötet végén. A rómaiak közelegnek, háború lesz. Annyi a haladás, hogy most már közelebb vannak. Pár személy más helyen áll – átálló, de hősi halott is akad. Különben a cselekmény egy nagy kitérő.
A szereplők mintha egyszerűsödtek volna. Nagyon elemi vágyak mozgatják őket, és néha kifejezetten unalmas is, ahogy ugyanazokat a konfliktusokat dédelgetik hosszú oldalakon át. Szeretlek, de nem merem kimondani. Varázsolni akarok, de az árát nem akarok megfizetni. Ez már nem szórakoztató, fárasztó. Egyedül Ragnall története változatosabb, de az sem egy szórakoztató történet. Itt olyan római orgiák és kétszínűség van, hogy ezen is inkább fintorogtam.
A konkrét cselekmény nagyjában meg háborúznak. A kelták is, a rómaiak is, csak még nem egymással. Bár izgalmasabb csaták lettek volna, de nem. Egy ponton már untam is, ahogy ugyanolyan csaták és megtorlások követik egymást.

Nem volt humor, nem volt mélység sem a szövegben. Erre is csak azt tudom mondani, hogy semmilyen. Nem bántotta a szemem az alpáriság, de nem is gondolkoztatott el magvas gondolatokkal, szép sorokkal. A humor talán még ennél is jobban hiányzott. Nincs egy seregben sem olyan katona, akin lehetne mosolyogni? Itt nincs.

Azért némi ötlet még akadt benne, pár szereplő sorsa érdekel, de gyengébb, mint az első rész volt. Akinek csaták kellenek kis körítéssel, nekik való ez a rész. Én meg reménykedem egy erőseb zárlatban.

Colin_Robinson P>!
Angus Watson: Zengő vas

Ez most elég nagy visszalépés lett az előző kötethez. Túl sok időt töltünk el Rómában Ragnallal, aki még mindig egy ütnivaló gyökér és a befejezése is wtf. Ráadásul, a bűzős borzok ülepére, még mindig nem derült ki, hogy mi az isten ez a fene nagy borzmánia.

donzella P>!
Angus Watson: Zengő vas

Az első részt követően volt benne öröm is, üröm is.

Továbbra is lazán olvasós fantasy kategória, ezzel még nincs semmi baj. Viszont, ami az első kötetben nem feltűnő, vagy megbocsátható, itt erőltetett.
A korábbi megszokott, a történesek pár hét alatt lezajlanak – a kapcsolatok nem mélyülnek el igazán, jellemrajzok stb… – nem állja meg a helyét. Csupán azért mert ez a rész éveket ölel fel. Nehezen hihető, hogy felnőtt emberek, évekig ugyanabba lelki-érzelmi ponton ragadnak (a szó legszorosabb értelmében), az nem árnyalódik, változik.

A történet nagyjából 2/3-ban, mintha a szereplők elmentek volna szabadságra, persze történik ez-az (mondjuk pár népet kiírtanak), de érezhető, hogy ez csak előkészítés, vagy éppen a világ brutalitását hivatott bemutatni.
A maradék 1/3-ban pedig beindul a darálás, kicsit sem örültem, hogy – igyekezve spoilermentesen fogalmazni – olyan szereplők tűntek el a színről, akik hozzáállása, fanyar humora, vagy világlátása kifejezetten színezte a történetet, miközben olyanok kerültek felkarolásra az író részéről, akik igencsak megérettek a „jobblétreszenderülésre”.

basa>!
Angus Watson: Zengő vas

Ez a könyv egy jól összerakott történelmi fantasy ponyvaregény….aki nagyobb elvárással áll neki valószínű csalódni fog,de kikapcsolódásnak tökéletes.


Népszerű idézetek

Dávidmoly>!

– Nem is csodálkozol azon, hogy látsz? – kérdezte Ragnall.
– Kellene?
– Végignézted, ahogy eltemetnek.
– A halálnál több kell ahhoz, hogy egy férfi elutasítsa a meghívásomat.

133. oldal

Kapcsolódó szócikkek: elutasítás · halál · temetés
Colin_Robinson P>!

Ha csak egy isten létezne, ahogy néhányan állítják, az bizonyára habzó szájú őrült lenne a rengeteg érzelemtől.

51. oldal

Dávidmoly>!

– Hat évvel később, amikor Caesar huszonöt éves volt, felszállt egy Rodoszra tartó hajóra, útban Appolóniosz Molón szónoki iskolája felé, ahol a legnagyobb mester csiszolja a legjobb szónokok tudását. Most épp nem is állsz túl messze az iskola legsikeresebb tanítványától.

89. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Julius Caesar · Marcus Tullius Cicero · Rodosz
1 hozzászólás
Dávidmoly>!

Nem állíthatott őrséget a teljes partvonalra, ezért rendkívül mobilis seregre volt szüksége, amelyhez elengedhetetlen lett volna az elkötelezettség és a fegyelem. Úgy tűnt, ezt a két jellemvonást képtelenség tanítani.

128. oldal

Kapcsolódó szócikkek: elkötelezettség · fegyelem · hadsereg
Dávidmoly>!

Lehet, hogy Kukac bolond, de nem ostoba.

147. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bolond · butaság, ostobaság
1 hozzászólás
Dávidmoly>!

Mindenki mással ellentétben ezen a vidéken, a rómaiak nem hülyék. Gonoszak, de nem hülyék.

335. oldal

Kapcsolódó szócikkek: butaság, ostobaság · gonoszság · rómaiak
Dávidmoly>!

Volt valami lenyűgöző egy olyan királynéban, aki nem érezte szükségét, hogy szép ruhákban járjon, vagy egyéb jelvényekkel tegye nyilvánvalóvá a hatalmát.

404. oldal

Dávidmoly>!

Amikor meghal valakid, akivel nem a vér, hanem a szeretet köt össze, az egyetlen józan reakció az, ha beleőrülsz, vagy meggyűlölöd az isteneket, az embertársaidat és végül önmagadat.

538. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyűlölet · halál · őrület · szeretet · veszteség
BBetti86>!

A varázserő olyan, mint az élet: bonyolult, és sok benne az ellentmondás.

55. oldal

Dávidmoly>!

– (…) Ez alkalommal nem lesz olyan veszélyes a feladat. Egy háromfős küldöttség tagja leszel, és a második legjobb centuriómat adom melléd, hogy vigyázzon rád.
– És a legjobb centuriód mit fog csinálni mindeközben?
– Engem védelmez.

450. oldal

Kapcsolódó szócikkek: veszély

A sorozat következő kötete

Vaskor-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Joe Abercrombie: A királyok végső érve
Mark Lawrence: Tövisek Hercege
Richard Morgan: Az acél emléke
George R. R. Martin: Trónok harca
Glen Cook: A Fekete Sereg
R. F. Kuang: Sárkányköztársaság
N. K. Jemisin: Az ötödik évszak
David Gemmell: Kard a Viharban
Raoul Renier: A kívülálló
Scott Lynch: Locke Lamora hazugságai