Értékelések 8

Vác_nembéli_István_fia_istván>!
Angus Watson: A vas kora

Azt kaptam vártam,régi Britanniában játszódó a vaskori kelták életét bemutató történelmi alapokon nyugvó dark fantasy.
Kelták világában az emberek durván halnak, összecsapások erőszakosak, és kelőképen kegyetlen .A rosszak tényleg rosszak de lesz majd egy kivétel. a rosszak ráadásul még ostobák is.
A jók néha túl sokat magyaráznak, hogy mi volna a jó mi lenne jó a népnek egy kicsit szájba rágós .
A jók néha cinikusak, mindig van valami szemét beszólásuk be azért amikor kell helyesen cselekszenek.
Nagy kedvenc Tavasz, kis cserfes lányka mind a két titkára számítottam nem lepődtem meg rajta.
A druidák jók -rosszak blablabla itt lép be a mágia szerencsére okosan csinálta a szerző ép hogy csak karcolgatja a mágiát.
Szerencsére már itt van a folytatás a polcomon.

Razor P>!
Angus Watson: A vas kora

A vas kora története Kr. e. 62-ben veszi kezdetét. Britannia megosztott, kisebb-nagyobb királyságok, törzsek alkotják, de a druidák már rebesgetik a délről érkező római veszélyt. Ebben a vérzivataros időben ténykedik zsoldosként a regény egyik főszereplője, Fókanyúzó Dug. Ő épp délnek indult, hogy csatlakozzon Zadar király seregeihez, ám végül Barton seregében találja magát, akik épp a Boddingham kifosztásából visszatérő Zadar előtt akarnak felvonulni részben tiszteletadás, részben erőfitogtatás céljából. Az ötlet igen rosszul sül el, egy hatalmas mészárlás lesz az eredménye a bartonaiak kárára. Dug szerencsés módon életben marad, ám pechszériája tovább folytatódik. Elsőként a harcmezőn guberáló kislány, Tavasz szegődik a nyomába, majd egy kocsmába betérve segít Lowa Flynntnek, Zadar kegyvesztett íjászának. A trió menekülni kényszerül Zadar emberei elől, ugyanakkor Lowa-t fűti a bosszúvágy meggyilkolt testvére és harcostársai miatt, Dug pedig ezúttal is inkább a szívére hallgat, semmint az eszére…
Alapvetően a fenti hármas a regény főszereplője, de mellettük még több kisebb-nagyobb fontosabb szereplő is felbukkan a történet előrehaladtával mind a jók, mind a rosszak oldalán. Kicsit itt a szerző szerintem túlzásba esett, sokszor feleslegesen részletez mellékszereplőket, pl. rögtön a regény legelején kb. 1,5 fejezetet szán egy Ulpius nevű, némileg piperkőc alak bemutatására, akit aztán Dug egyből kinyuvaszt. Szóval lehetett volna itt picit az oldalszámon húzni. Talán emiatt is a regény eleje nekem némileg döcögősen indult, de aztán a közepére sikerült elkapni a fonalat, és pörögtek a lapok, mert egyébként a fejezetek nagy része igen rövid, gyorsan lehet haladni.
A regény világa nagyrészt történelmi jellegű, fantasy elemeket csak nagyon kis nyomokban, brutalitást annál inkább tartalmaz. Ahogy a kötet végi történelmi jegyzetekben is szerepel, erről a korszakról meglehetősen kevés forrás áll rendelkezésre, így szabadon szárnyalhatott volna az írói fantázia, de Watson igyekezett a realitás talaján maradni, és érzésre egy elég hihető vaskort mutatott be. (Mínusz a druidamágia, bár ki tudja?)
Bevezető kötetnek nem volt ez rossz, a folytatás pedig már kéznél van, így szerintem a következő hónapokban arra is sort kerítek.

>!
Delta Vision, Budapest, 2020
572 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633953105 · Fordította: Rusvai Mónika
8 hozzászólás
BBetti86>!
Angus Watson: A vas kora

Érezni, milyen irányba akarja a szerző vinni a sorozatot, de ez egyelőre még csak a felvezetés. Annak pedig igencsak hosszú, közel 600 oldalban.
A történet Britanniában játszódik, ahol a druidák érzik, hogy közelegnek a rómaiak. Az egyik király ismeri a harci erejük, és úgy látja, csak akkor maradhat fenn a népe, ha kívülről rómainak látszanak. Így brutális háború kezd, rengeteg embert megöl és nyomorba dönt, hogy a tervét véghez vigye. A családját elvesztő harcos, Dug összetalálkozik az íjásznő Lowával, aki végezni akar a királlyal, akinek eddig hű embere volt. Tavasszal, a király lányával, aki szintén nem az apja útján járna. Ők indulnak el, hogy végezzenek a királlyal, és inkább harccal várják a rómaikat.
Vannak a sztoriban kalandok, el kell jutni a királyhoz, nem sikerülnek a tervek, és vannak mágikus ballépések is. Nem unalmas a regény, csak végig az az érzésem volt, hogy ez az előkészület a rómaiak érkezéséhez. Vagyis, a 600 oldalból egy lényeges esemény történik a nagyobb egészre nézve – ami nem sok.
Nem nagyon tudtak megfogni a szereplők. Tavasz volt a legszimpatikusabb, aki még reménykedik, vannak misztikus képességei, és akiben van potenciál. Dug és Lowa túlzottan nyersek és harcosok, a magánéleti szenvedésük meg különösen nem kötött le egy háborús fantasy regényben.
Egy-egy részletében vannak jó jelenetek és durva ötletek. A királynak bőven voltak ötletei, hogyan büntessen és kísérletezzen a druidája. A kannibálos rész… na, az elég gyomorforgató lett anélkül, hogy részleteibe megkaptuk volna az étkezéseket.
Az tetszett, ahogy a mágiát bevezeti ebbe a világba. Szinte megfoghatatlan, nem is mindenki hisz benne, de a sorok között már megjelenik.
Egyelőre azt érzem, ez egy feleslegesen hosszú felvezetés, és ez után kezdődik igazán a történet.

Hirdetés
Dominik_Blasir >!
Angus Watson: A vas kora

Nem állítanám, hogy A vas kora újradefiniálná vagy különösen meghatározná a zsánert (így nagyon nem is szerencsés mondjuk David Gemmellhez hasonlítani, akármennyire is adná magát a Rigante-ciklussal való párhuzam), de maradéktalanul hozza a kötelezően elvártat. Az emberek könnyen halnak, az összecsapások erőszakosak (néha meglepően kegyetlenek a figurák, Watson egyáltalán nem finomkodott a vérengzések-gyilkosságok-kínzások leírásánál), a történet pedig egyáltalán nem az intrikák-rejtélyek körül forog. Gyorsan, alig pár oldalas fejezetekben pörögnek a némileg epizodikusnak tűnő események: lendül a harci pöröly, röppen a nyílvessző, Zadar kegyetlen, Tavasz szájal – viszonylag jól megismerhető ritmusban halad előre a regény, és bár én néha egy kicsit nagyobb változatosságot szívesen láttam volna, valójában jól el lehet merülni ebben az egyvelegben.
Brutalitása ellenére is könnyed, plasztikusan lefestett kelta környezetben játszódó, mágiában szegény, de harcokban gazdag történelmi fantasy – ha Angus Watson a trilógia másik két részében sem tér új utakra, nagy meglepetéseket nem várhatunk, de kellemes szórakozást igen.
Bővebben: http://ekultura.hu/2020/06/26/angus-watson-a-vas-kora