A ​vas kora (Vaskor-trilógia 1.) 7 csillagozás

Angus Watson: A vas kora

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A legendák nem születnek. Tűzben kovácsolódnak.

Fókanyúzó Dug, a kissé szerencsétlen zsoldos épp dél­nek tart, hogy csatlakozzon Zadar király seregéhez, ám útközben állandóan a rossz embert sikerül megmentenie.

Először Tavaszba fut bele, amikor a kislány a harcmezőn guberál, majd pedig Lowába, aki Zadar egyik legfélelmetesebb harcosa volt, de bosszút esküdött a király ellen, miután az kivégezte a nővérét.

Így aztán Dug reményei dugába dőlnek, és a több ezer fős sereg rossz oldalán találja magát – az pedig már csak tetézi a gondokat, hogy Zadart vérszomjas druidamágia is segíti. Dugnak csupán a harci pörölye, egy megmentett gyermek és egy kiszámíthatatlan, de magasan képzett harcos jutott, akit fűt a bosszúvágy… és valószínűleg ebbe pusztulnak majd bele mindannyian.

Dicsőséges nap lesz ez a halálra.

>!
Delta Vision, Budapest, 2020
572 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633953105 · Fordította: Rusvai Mónika

Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 27

Kívánságlistára tette 61

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Noro
Angus Watson: A vas kora

Ez a könyv pontosan azt adja, amit a borítókép ígér, se többet, se kevesebbet. Grimdark hangvételű háborúsdit vaskori keltákkal a főszerepben. A régi Britanniát a legtöbb szerző talán inkább Arthur király felől szereti megközelíteni, de 500 év ide vagy oda, az alapok ezúttal is hasonlóak. Persze az ősi druida-kultúra itt még erősebb, de a háttérben már megjelenik a római befolyás. A kelta hagyományok faragatlan, de őszinte szabadságvágya áll szemben a rómaiak által (egyelőre még csak távolról) képviselt renddel. Itt még minden egyes falu gyakorlatilag egy különálló „királyság”, így a kóborló zsoldosok, kalandorok és fosztogatók is megtalálják a maguk számítását – legalábbis addig, amíg nem szereznek maguknak túl erős ellenségeket. Amikor meg igen, akkor kezdődik a történet.

Mivel a háttér és a cselekmény lényegében ismerős motívumokra épül (feltéve nyilván, hogy olvastál már keltákról), és különösebb újdonságokat egyikben sem lehet fölfedezni, a regényt elsősorban a hangulatnak és a karaktereknek kell eladnia. Ezekről pedig azt kell mondanom, hogy nem rosszak, de maradandó élményt sem nyújtanak. A pozitív hősök cinikusak, mindig van egy kegyetlen beszólásuk, de végül – szinte – mindig helyesen cselekszenek. A negatív figurák pedig nagyképűek, kegyetlenek, és végül – szinte – mindig idiótának bizonyulnak. Több hősben is túlteng az idegenvezetői véna, ők alig várják, hogy megoszthassanak valami izgalmas információt a földrajz, a történelem vagy a hadvezetés témaköréből. Ami viszont a jellemüket illeti, egyetlen kivétellel mindegyikük nagyon könnyen kiismerhető, egyszerű karakter. Értem én, hogy ez nem a középkori Bizánc, de mégis valamivel fortélyosabb, bonyolultabb figurákban reménykedtem. Végeredményben úgy gondolom, hogy A vas kora elsősorban azoknak szól, akik egy cselekményes és hihető (nem csak realista, de naturalista) majdnem-történelmi ponyvát olvasnának, amiben pörögnek a rövid fejezetek, és amin nem kell sokat gondolkodni.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Noro 

– A szabályoknak az a lényege, hogy ha elég nagy a hatalmad, megszegheted őket.

25. oldal (I. rész, 1. fejezet)

>!
Noro 

Az írásos emlékek közül a legfontosabb Julius Caesar beszámolója a sziget Kr. e. 55 és 54 közötti megszállásáról. Caesar naplója alapján megítélni a vaskori Britanniát azonban olyan lenne, mintha Németország elmúlt ezer évét egy idegengyűlölő angol férfi leírásából ismernénk, aki 1951-ben Németországba utazott, ott megnézett egy focimeccset, amit az angolok elvesztettek, aztán a németek többször meg is verték, majd hazatérve mégis azt állította, hogy nagyszerűen érezte magát, és Anglia 10-0-ra megnyerte a meccset.

567. oldal (Történelmi jegyzet)

>!
Noro 

– Én mindig úgy képzeltem, hogy a babona balszerencsét hoz.

100. oldal (I. rész, 12. fejezet)

>!
Noro 

– Segíts felidéznem, melyik is az az eposz, amelyikben a főhős az ellenkező irányba menekül, amint meghallja, hogy a szíve hölgyét elrabolták?

358. oldal (III. rész, 4. fejezet)

>!
Noro 

– Ha a mókus harcolni kezd a medvével, melyikük fog győzni?
– A medve. Kivéve, ha egy óriásmókusról beszélünk, medveölő lándzsával.

515. oldal (IV. rész, 25. fejezet)

>!
Noro 

Azzal érvelt, hogy a sör tulajdonképpen zöldségleves, vagyis ha eleget iszik, azzal az éhségét is csillapítja.

139. oldal (I. rész, 17. fejezet)

>!
Noro 

– Mi a valószínűbb: az, hogy nekünk van igazunk, és mindenki más gondolkodik helytelenül a teremtésről, a létről és a természetfeletti erőkről, vagy az, hogy a különböző emberek teremtenek különböző isteneket?

259. oldal (II. rész,12. fejezet)

>!
Altarus

Az ember előbb ismeri meg az összes állatot és az isteneket, mint saját magát. Csak akkor ismerheti ki magát, ha szinte semmi sincs, amit megtanulhatna. Ebben az esetben viszont annyi esze sincs, hogy erre rájöjjön.

103. oldal

>!
Altarus

A legbölcsebb ember is csupán gyermek, aki bottal piszkálja a köves gödörben összegyűlt vizet a végtelen óceán mellett, a messzeségbe nyúló hegyek lábánál.

103. oldal

>!
Altarus

Azon tűnődött, miként lehet, hogy az emberek képesek létrehozni egy olyan nagy és összetett rendszert, mint amilyen egy város, miközben a legtöbben olyan gyengeelméjűek, hogy képesek egy medve kínjain röhögni?

126. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Joe Abercrombie: A királyok végső érve
Mark Lawrence: Tövisek Hercege
Richard Morgan: Az acél emléke
George R. R. Martin: Trónok harca
Glen Cook: A Fekete Sereg
R. F. Kuang: Sárkányköztársaság
N. K. Jemisin: Az ötödik évszak
David Gemmell: Kard a Viharban
Raoul Renier: A kívülálló
Scott Lynch: Locke Lamora hazugságai