A ​vas kora (Vaskor-trilógia 1.) 22 csillagozás

Angus Watson: A vas kora

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A legendák nem születnek. Tűzben kovácsolódnak.

Fókanyúzó Dug, a kissé szerencsétlen zsoldos épp dél­nek tart, hogy csatlakozzon Zadar király seregéhez, ám útközben állandóan a rossz embert sikerül megmentenie.

Először Tavaszba fut bele, amikor a kislány a harcmezőn guberál, majd pedig Lowába, aki Zadar egyik legfélelmetesebb harcosa volt, de bosszút esküdött a király ellen, miután az kivégezte a nővérét.

Így aztán Dug reményei dugába dőlnek, és a több ezer fős sereg rossz oldalán találja magát – az pedig már csak tetézi a gondokat, hogy Zadart vérszomjas druidamágia is segíti. Dugnak csupán a harci pörölye, egy megmentett gyermek és egy kiszámíthatatlan, de magasan képzett harcos jutott, akit fűt a bosszúvágy… és valószínűleg ebbe pusztulnak majd bele mindannyian.

Dicsőséges nap lesz ez a halálra.

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Delta Vision, Budapest, 2020
572 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633953105 · Fordította: Rusvai Mónika

Enciklopédia 26

Szereplők népszerűség szerint

druida · harcos · rómaiak


Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 32

Kívánságlistára tette 61

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Razor P>!
Angus Watson: A vas kora

A vas kora története Kr. e. 62-ben veszi kezdetét. Britannia megosztott, kisebb-nagyobb királyságok, törzsek alkotják, de a druidák már rebesgetik a délről érkező római veszélyt. Ebben a vérzivataros időben ténykedik zsoldosként a regény egyik főszereplője, Fókanyúzó Dug. Ő épp délnek indult, hogy csatlakozzon Zadar király seregeihez, ám végül Barton seregében találja magát, akik épp a Boddingham kifosztásából visszatérő Zadar előtt akarnak felvonulni részben tiszteletadás, részben erőfitogtatás céljából. Az ötlet igen rosszul sül el, egy hatalmas mészárlás lesz az eredménye a bartonaiak kárára. Dug szerencsés módon életben marad, ám pechszériája tovább folytatódik. Elsőként a harcmezőn guberáló kislány, Tavasz szegődik a nyomába, majd egy kocsmába betérve segít Lowa Flynntnek, Zadar kegyvesztett íjászának. A trió menekülni kényszerül Zadar emberei elől, ugyanakkor Lowa-t fűti a bosszúvágy meggyilkolt testvére és harcostársai miatt, Dug pedig ezúttal is inkább a szívére hallgat, semmint az eszére…
Alapvetően a fenti hármas a regény főszereplője, de mellettük még több kisebb-nagyobb fontosabb szereplő is felbukkan a történet előrehaladtával mind a jók, mind a rosszak oldalán. Kicsit itt a szerző szerintem túlzásba esett, sokszor feleslegesen részletez mellékszereplőket, pl. rögtön a regény legelején kb. 1,5 fejezetet szán egy Ulpius nevű, némileg piperkőc alak bemutatására, akit aztán Dug egyből kinyuvaszt. Szóval lehetett volna itt picit az oldalszámon húzni. Talán emiatt is a regény eleje nekem némileg döcögősen indult, de aztán a közepére sikerült elkapni a fonalat, és pörögtek a lapok, mert egyébként a fejezetek nagy része igen rövid, gyorsan lehet haladni.
A regény világa nagyrészt történelmi jellegű, fantasy elemeket csak nagyon kis nyomokban, brutalitást annál inkább tartalmaz. Ahogy a kötet végi történelmi jegyzetekben is szerepel, erről a korszakról meglehetősen kevés forrás áll rendelkezésre, így szabadon szárnyalhatott volna az írói fantázia, de Watson igyekezett a realitás talaján maradni, és érzésre egy elég hihető vaskort mutatott be. (Mínusz a druidamágia, bár ki tudja?)
Bevezető kötetnek nem volt ez rossz, a folytatás pedig már kéznél van, így szerintem a következő hónapokban arra is sort kerítek.

>!
Delta Vision, Budapest, 2020
572 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633953105 · Fordította: Rusvai Mónika
8 hozzászólás
Noro >!
Angus Watson: A vas kora

Ez a könyv pontosan azt adja, amit a borítókép ígér, se többet, se kevesebbet. Grimdark hangvételű háborúsdit vaskori keltákkal a főszerepben. A régi Britanniát a legtöbb szerző talán inkább Arthur király felől szereti megközelíteni, de 500 év ide vagy oda, az alapok ezúttal is hasonlóak. Persze az ősi druida-kultúra itt még erősebb, de a háttérben már megjelenik a római befolyás. A kelta hagyományok faragatlan, de őszinte szabadságvágya áll szemben a rómaiak által (egyelőre még csak távolról) képviselt renddel. Itt még minden egyes falu gyakorlatilag egy különálló „királyság”, így a kóborló zsoldosok, kalandorok és fosztogatók is megtalálják a maguk számítását – legalábbis addig, amíg nem szereznek maguknak túl erős ellenségeket. Amikor meg igen, akkor kezdődik a történet.

Mivel a háttér és a cselekmény lényegében ismerős motívumokra épül (feltéve nyilván, hogy olvastál már keltákról), és különösebb újdonságokat egyikben sem lehet fölfedezni, a regényt elsősorban a hangulatnak és a karaktereknek kell eladnia. Ezekről pedig azt kell mondanom, hogy nem rosszak, de maradandó élményt sem nyújtanak. A pozitív hősök cinikusak, mindig van egy kegyetlen beszólásuk, de végül – szinte – mindig helyesen cselekszenek. A negatív figurák pedig nagyképűek, kegyetlenek, és végül – szinte – mindig idiótának bizonyulnak. Több hősben is túlteng az idegenvezetői véna, ők alig várják, hogy megoszthassanak valami izgalmas információt a földrajz, a történelem vagy a hadvezetés témaköréből. Ami viszont a jellemüket illeti, egyetlen kivétellel mindegyikük nagyon könnyen kiismerhető, egyszerű karakter. Értem én, hogy ez nem a középkori Bizánc, de mégis valamivel fortélyosabb, bonyolultabb figurákban reménykedtem. Végeredményben úgy gondolom, hogy A vas kora elsősorban azoknak szól, akik egy cselekményes és hihető (nem csak realista, de naturalista) majdnem-történelmi ponyvát olvasnának, amiben pörögnek a rövid fejezetek, és amin nem kell sokat gondolkodni.

2 hozzászólás
Dominik_Blasir>!
Angus Watson: A vas kora

Nem állítanám, hogy A vas kora újradefiniálná vagy különösen meghatározná a zsánert (így nagyon nem is szerencsés mondjuk David Gemmellhez hasonlítani, akármennyire is adná magát a Rigante-ciklussal való párhuzam), de maradéktalanul hozza a kötelezően elvártat. Az emberek könnyen halnak, az összecsapások erőszakosak (néha meglepően kegyetlenek a figurák, Watson egyáltalán nem finomkodott a vérengzések-gyilkosságok-kínzások leírásánál), a történet pedig egyáltalán nem az intrikák-rejtélyek körül forog. Gyorsan, alig pár oldalas fejezetekben pörögnek a némileg epizodikusnak tűnő események: lendül a harci pöröly, röppen a nyílvessző, Zadar kegyetlen, Tavasz szájal – viszonylag jól megismerhető ritmusban halad előre a regény, és bár én néha egy kicsit nagyobb változatosságot szívesen láttam volna, valójában jól el lehet merülni ebben az egyvelegben.
Brutalitása ellenére is könnyed, plasztikusan lefestett kelta környezetben játszódó, mágiában szegény, de harcokban gazdag történelmi fantasy – ha Angus Watson a trilógia másik két részében sem tér új utakra, nagy meglepetéseket nem várhatunk, de kellemes szórakozást igen.
Bővebben: http://ekultura.hu/2020/06/26/angus-watson-a-vas-kora

Dávidmoly P>!
Angus Watson: A vas kora

Az öncélú gyilkolást még Maidun seregében is megvetették. Kivéve persze, ha Zadar ötlete volt.
*
A harchoz csak bátorság és szerencse kell.
*
Érdekes, hogy a tapasztalat mindig hatásosabb, mint a tanács.

A csodálatos vaskori Angliában járunk, ahol a délceg és büszke britonok a bölcs és/vagy őrült druidák tanácsait és a többnyire elmebeteg és/vagy szadista királyaik parancsait követve ugyan, de azért még aránylag szabadon gyilkolhatják le egymást a legváltozatosabb módokon, hogy egyfalus királyságaikat két-háromfalus birodalmakká bővítsék, vagy legalább legyen mit enniük. Sajnos ezt a háborítatlan idillt a Minden Sátáni Gonoszság Ősforrásai az imperialista-kolonialista karvalytőke szekértolói a rómaiak galádul megzavarják (igaz, egyelőre csak a távolból), mert úgy hírlik, hogy a sziget ellen készülődnek. spoiler Erre a legtöbben csak legyintenek, akik viszont komolyan veszik, azok talán még a rómaiaknál is rosszabbak, és közülük is a legrettentőbb Zadar, a maiduni király, és az ő (minő meglepetés!) római druidája, Felix.
Ebben a díszletben próbál boldogulni hősünk, Fókanyúzó Dug, aki szemlátomást teljesen alkalmatlan a boldogulásra, de szerencséjére mindig kéznél van a pörölye spoiler, hogy kicsapkodja magát a bajból. Előbb a bajos/bájos Tavasszal találkozik, akinek titkai vannak (mármint a többi szereplő előtt: az olvasó viszonylag gyorsan kitalálhatja, mit rejteget), majd Lowával, az anakronisztikus korát megelőző, bosszúszomjas spoiler íjásznővel. A pozitív(nak szánt) szereplők között ott van még Ragnall, a random indokolatlan briton herceg, akinek szerepe kimerül abban, hogy egyrészt idegesítő, másrészt meg ürügyként szolgál mások idióta húzásaira; és az ő mentora, Drustan, az excentrikus druida, aki bölcseket mond, és azzal különcködik, hogy nem viselkedik komplett idiótaként. spoiler Az antagonisták jelleme és viselkedése valahol a Kaotikus Idióta–Nagyon Kaotikus Nagyon Idióta tengelyen mozog, tehát tőlük felesleges bármiféle valós (azaz nem gyomorforgató és öncélú kegyetlenkedésben megnyilvánuló) teljesítményt várni.
A történet menete hasonlóan sematikus, mint a karakterek jelleme, de legalább szórakoztatóan csordogál előre a kurta (időnként csupán egy oldalnyi) fejezetekben. Idővel a fantasztikus elem spoiler is előrébb sompolyog a homályból, de szerepéhez képest spoiler az én ízlésemnek eléggé tisztázatlan a működése.
Összességében nem rossz, de a jó nem ilyen. Három borz az ötből.

8 hozzászólás
Vác_nembéli_István_fia_istván>!
Angus Watson: A vas kora

Azt kaptam vártam,régi Britanniában játszódó a vaskori kelták életét bemutató történelmi alapokon nyugvó dark fantasy.
Kelták világában az emberek durván halnak, összecsapások erőszakosak, és kelőképen kegyetlen .A rosszak tényleg rosszak de lesz majd egy kivétel. a rosszak ráadásul még ostobák is.
A jók néha túl sokat magyaráznak, hogy mi volna a jó mi lenne jó a népnek egy kicsit szájba rágós .
A jók néha cinikusak, mindig van valami szemét beszólásuk be azért amikor kell helyesen cselekszenek.
Nagy kedvenc Tavasz, kis cserfes lányka mind a két titkára számítottam nem lepődtem meg rajta.
A druidák jók -rosszak blablabla itt lép be a mágia szerencsére okosan csinálta a szerző ép hogy csak karcolgatja a mágiát.
Szerencsére már itt van a folytatás a polcomon.

BBetti86 >!
Angus Watson: A vas kora

Érezni, milyen irányba akarja a szerző vinni a sorozatot, de ez egyelőre még csak a felvezetés. Annak pedig igencsak hosszú, közel 600 oldalban.
A történet Britanniában játszódik, ahol a druidák érzik, hogy közelegnek a rómaiak. Az egyik király ismeri a harci erejük, és úgy látja, csak akkor maradhat fenn a népe, ha kívülről rómainak látszanak. Így brutális háború kezd, rengeteg embert megöl és nyomorba dönt, hogy a tervét véghez vigye. A családját elvesztő harcos, Dug összetalálkozik az íjásznő Lowával, aki végezni akar a királlyal, akinek eddig hű embere volt. Tavasszal, a király lányával, aki szintén nem az apja útján járna. Ők indulnak el, hogy végezzenek a királlyal, és inkább harccal várják a rómaikat.
Vannak a sztoriban kalandok, el kell jutni a királyhoz, nem sikerülnek a tervek, és vannak mágikus ballépések is. Nem unalmas a regény, csak végig az az érzésem volt, hogy ez az előkészület a rómaiak érkezéséhez. Vagyis, a 600 oldalból egy lényeges esemény történik a nagyobb egészre nézve – ami nem sok.
Nem nagyon tudtak megfogni a szereplők. Tavasz volt a legszimpatikusabb, aki még reménykedik, vannak misztikus képességei, és akiben van potenciál. Dug és Lowa túlzottan nyersek és harcosok, a magánéleti szenvedésük meg különösen nem kötött le egy háborús fantasy regényben.
Egy-egy részletében vannak jó jelenetek és durva ötletek. A királynak bőven voltak ötletei, hogyan büntessen és kísérletezzen a druidája. A kannibálos rész… na, az elég gyomorforgató lett anélkül, hogy részleteibe megkaptuk volna az étkezéseket.
Az tetszett, ahogy a mágiát bevezeti ebbe a világba. Szinte megfoghatatlan, nem is mindenki hisz benne, de a sorok között már megjelenik.
Egyelőre azt érzem, ez egy feleslegesen hosszú felvezetés, és ez után kezdődik igazán a történet.

donzella P>!
Angus Watson: A vas kora

Aki ismerkedne az alternatív történelem-fantasy kategóriával, és nem a legerősebb kötetekkel akarja kezdeni, akkor ezt bátran ajánlom.
A történet ugyan nem tartogat meglepetéseket – talán nekem az, hogy a csipet-csapat az útjuk végére ér, az első részben – de olvasmányos. Az se mondtható, hogy a szereplők jellemfejlődésen mennének keresztül, ezt azért nem is érzékelhetjük, mert már a 3-4. fejezetben elhajítják a követ, ami az egész lavinát elindítja, utána viszont filmszerűvé válik, cselekmény követ cselekményt.

Altarus P>!
Angus Watson: A vas kora

Csak azt tudnám, hogy mi volt ez a nagy borzmánia a könyvben.


Népszerű idézetek

Noro >!

– A szabályoknak az a lényege, hogy ha elég nagy a hatalmad, megszegheted őket.

25. oldal (I. rész, 1. fejezet)

Noro >!

Az írásos emlékek közül a legfontosabb Julius Caesar beszámolója a sziget Kr. e. 55 és 54 közötti megszállásáról. Caesar naplója alapján megítélni a vaskori Britanniát azonban olyan lenne, mintha Németország elmúlt ezer évét egy idegengyűlölő angol férfi leírásából ismernénk, aki 1951-ben Németországba utazott, ott megnézett egy focimeccset, amit az angolok elvesztettek, aztán a németek többször meg is verték, majd hazatérve mégis azt állította, hogy nagyszerűen érezte magát, és Anglia 10-0-ra megnyerte a meccset.

567. oldal (Történelmi jegyzet)

Noro >!

– Ha a mókus harcolni kezd a medvével, melyikük fog győzni?
– A medve. Kivéve, ha egy óriásmókusról beszélünk, medveölő lándzsával.

515. oldal (IV. rész, 25. fejezet)

Noro >!

– Én mindig úgy képzeltem, hogy a babona balszerencsét hoz.

100. oldal (I. rész, 12. fejezet)

Noro >!

Azzal érvelt, hogy a sör tulajdonképpen zöldségleves, vagyis ha eleget iszik, azzal az éhségét is csillapítja.

139. oldal (I. rész, 17. fejezet)

Noro >!

– Segíts felidéznem, melyik is az az eposz, amelyikben a főhős az ellenkező irányba menekül, amint meghallja, hogy a szíve hölgyét elrabolták?

358. oldal (III. rész, 4. fejezet)

Noro >!

– Mi a valószínűbb: az, hogy nekünk van igazunk, és mindenki más gondolkodik helytelenül a teremtésről, a létről és a természetfeletti erőkről, vagy az, hogy a különböző emberek teremtenek különböző isteneket?

259. oldal (II. rész,12. fejezet)

Dávidmoly P>!

– Érdekes, hogy a tapasztalat mindig hatásosabb, mint a tanács.

184. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tanács · tapasztalat
Dávidmoly P>!

Kevesekre várt hosszú és boldog élet azután, hogy a hazugok izzó ollójával kettévágták a nyelvüket.

60. oldal

Kapcsolódó szócikkek: büntetés · hazugság
Dávidmoly P>!

A harchoz csak bátorság és szerencse kell.

91. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bátorság · harc · szerencse

A sorozat következő kötete

Vaskor-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Joe Abercrombie: A királyok végső érve
Mark Lawrence: Tövisek Hercege
Richard Morgan: Az acél emléke
George R. R. Martin: Trónok harca
Glen Cook: A Fekete Sereg
R. F. Kuang: Sárkányköztársaság
N. K. Jemisin: Az ötödik évszak
David Gemmell: Kard a Viharban
Raoul Renier: A kívülálló
Scott Lynch: Locke Lamora hazugságai