The ​Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál 73 csillagozás

Angie Thomas: The Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál

A ​tizenhat éves, színes bőrű Starr kettős életet él: az egyik világa a gettó, ahol felnőtt, a másik pedig a menő, külvárosi elitgimi. A két élete közti egyensúly akkor bomlik meg, amikor Starr szemtanújává válik, ahogy legjobb barátját, a fegyvertelen Khalilt lelövi egy rendőr. Minden, amit Starr ezek után mond, felhasználható ellene: tönkreteheti a helyet, ahol él, önmagára és szeretett családjára is veszélyt jelent.
A történetet a Black Lives Matter-mozgalom inspirálta, amely az afroamerikaiakkal való egyenlő bánásmódért küzd. Ebben az izgalmas és erőteljes regényben megismerhetünk egy fiatal lányt, aki pontosan ezért harcol.

Angie Thomas Jacksonban, Mississippi államban született és nőtt fel; jelenleg is ott él. Korábban rappelt, legnagyobb sikereként tartja számon, hogy megjelent róla egy cikk (képpel együtt) a Right-On tinimagazinban. Kreatív írást tanult a Belhaven Egyetemen és egy nem hivatalos diplomával is rendelkezik hiphopból. Mai napig rappel, ha kedve… (tovább)

Eredeti mű: Angie Thomas: The Hate U Give

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
GABO, Budapest, 2017
420 oldal · ISBN: 9789634065142 · Fordította: Benedek Leila
>!
GABO, Budapest, 2017
420 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634064596 · Fordította: Benedek Leila

Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Starr Amara Carter · Khalil Harris · Chris Bryant · Lisa Carter · Maverick Carter · Oprah Winfrey


Kedvencelte 22

Most olvassa 6

Várólistára tette 124

Kívánságlistára tette 164

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Lomax
Angie Thomas: The Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál

Jó, hát őszinte leszek.
A történet miatt vettem meg, erős Jodi Picoult feelinget éreztem, a rasszizmus, a kirekesztés, a megkülönbözetezés és a hasonló témák boncolgatása, vagyis a mély és nehéz dolgok, mint alapötlet, nekem a gyengéim. Csak megírni egy ilyen könyvet jól, na az már nem annyira könnyű, és ez nem is megy mindenkinek.
A problémám az lenne, hogy a könyv nekem nem igazán volt szívhez szóló és hatásos, tudom hogy ezt csúnya így mondani egy ilyen témánál, de ez az igazság.
Láthatunk itt egy írót, aki valami nagy dolgot talált ki a fejében, aminek elméletileg jónak kell lennie, de a gyakorlatban már nem az valamiért, és senki se érti hogy miért nem, miért lett inkább csak középszerű, és a válasz az, hogy nincs meg benne az a bizonyos plusz. Szerintem egyszerűen nincs érzéke az írónak a drámához és a felvezetéshez.
Kezdjük azzal, hogy a főszereplőt kell sajnálnunk egész végig, mert ő valaminek az áldozata, és miről is van itt szó? A főszereplő olyan szinten közömbös volt nekem és egyenesen unszimpatikus, hogy még a házimat se adnám neki kölcsön, nem ám világmegváltó aktivista mozgalomba kezdenék az ő megható története hatására.
Megtörténik vele egy trauma, és mik a gondolatai másnap? A legjobb barátnője már nem ugyanaz a lány aki volt, már öri hari van egy ideje, mert a csaj kikövette főszereplőnket a Tumblr oldaláról! Tumblr! A világ legfontosabb dolga. Amivel manapság mérik a tinik a barátság mélységét. 21.század, bitch please.
A csaj amúgy nagyon traumatikus állapotban van, de azért van arra ereje, hogy a gazdag barátainak azt mutassa, hogy ő neki semmi köze a történtekhez és nem is érdekli meg nem ismeri az embert, ami szerintem nagyon nagy patkányság. Hiába volt a duma meg a magyarázkodás, mit miért tesz. Undorító dolog és kész.
A cselekmény lassú az elején és nem azt kaptam ami engem kifejezetten érdekelt volna, a kis csaj egyszer világmegváltó, egyszer sík hülye gondolatai nem éppen az volt, ami miatt megvettem ezt a könyvet.
Aztán a történet vége felé ilyen hatalmas ugrások vannak, aminek nem tudom megint vajon mi lehetett az értelme. Az írónő is unta a saját könyvét? Nem csodálom.
Az egyetlen pozitív dolog a befejezés volt, erre legalább sikerült ráérezni. Erre az egy dologra. De amúgy ha valaki ilyen témában akarna olvasni, nem ezt a könyvet ajánlanám először, az biztos.

>!
Petrasek
Angie Thomas: The Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál

Valamiért élni. Valamiért meghalni.
Vannak azok a könyvek, amik teljesen betalálnak. Az olyanok, amiknél szinte minden harmadik oldalon meg kell állnod, mert elindítanak benned valamit. Megváltoztatnak. Nagyobbá teszik a világot.
Még sosem olvastam a négerséggel, kisebbséggel illetve a rasszizmussal kapcsolatos könyvet. Az ember, főleg akik nem élnek ilyen terület ( lásd: itthon), azt hihetné, hogy manapság ez a téma már kezd feledésbe merülni, már nem olyan világot élünk mint 20-30 éve. Aztán elkezdtem a könyvet és megértettem, hogy ez olyan probléma ami még fennáll és valóságos (bár igaz, nem annyira mint rég).
És hogy miért van ez? Csak thug life, a valós és eredeti értelmében.
Változás a jövő kulcsa. Az egyenlőség, igazságosság és szabadság. Előítélet nélkül. Rossz indulat nélkül. Emberségesen. Mert a hangunk néha az egyetlen fegyver.

>!
MrClee I
Angie Thomas: The Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál

Üzenet a fordítónak: az ajtó nem tud fékezni tudtommal, ellenben az autó már képes erre a fantasztikus, negatív előjelű gyorsulásra.

Ha sorban haladunk, akkor a címet kéne elemezni. Remek ötlet volt, hogy meghagyták az angol eredetit, mert központi szerepe van a szavak kezdőbetűjének, de hogy aztán tükörfordításban odakerült mellé a magyar is, az valami iszonyatos baklövés számomra, mert pocsékul hangzik. A gyűlölet, amit adtál, valami kreativitás féleséget hiányoltam én ebből, mert hogy ez végképp nem adja vissza az eredeti célját, az egyszer biztos.

Na és a könyv. Miért is vettem én a kezembe young adult könyvet?
Tetszett a történet maga, kíváncsivá tett, gyakorlatilag bele sem gondoltam, milyen is lehet a stílusa ennek a könyvnek. Kortárs, oké, de Palahniuk is kortárs, mégsem úgy ír, mint ahogy az emberek egymással beszélgetnek, miután kellően lerészegültek. Erre pár oldal után sikerült is rácáfolni, de vártam a csodára.

ÓÓÓ bébiiiiii, hát nem lájkol, nem osztja meg a posztjaimat a Tumblr spoiler nevű oldalon, sőt!!!! már nem volt a követőim között :((((((((( Ilyen totális drámát még Shakespeare sem tudott írni, hát hová fajul még ez, netán a következő lépés az lesz, törli a cuki becenevem a messenger-ről? Az már azért sok lenne, utóbbi szerencsére nem történt meg a könyvben, hát én nem is tudom, mit csináltam volna, azért van egy határ.

Aztán kiderült, hogy lehet valakinek gyengéje egy cipő, neves nevén Jordan. Ehhez nem tudok mit hozzáfűzni, teljesen egyetértek, úgysincs ízlésem cipők terén.

Majd az egyik nehézfiú beatboxolni kezd egy ismerős!! dallamot: bumm-bumm-bumm-bumm. Én is máris csatlakoztam eme remek nóta boxolásába.

Haladunk, főszereplőink zabosak lesznek valami oknál fogva. Nem is az a lényeg, hogy mi miatt, hanem hogy ők zabosak. Olyan jó érzés azt olvasni, hogy zabosak lesznek.

Újból a kimondhatatlan nevű Tumblr, minimum 6516464. alkalommal, ahogyan a Harry Potter is visszatérő vendége ennek a könyvnek. Most éppen azt tudhatjuk meg, hogy a szülőknek meg van tiltva a tumbli, mert a facebook-ot már elvették tőlük, nem vehetnek el még mást is. Egyébiránt vissza sem igazolja az anyját facen, aki csak a Candy Crush Saga miatt bosszankodik, hisz jól jött volna plusz egy ismerős a játék sikeressége miatt. Drámahegyek, ki sem látok.

A mű központi része az, amikor a főszereplőnk rendkívül zabos lesz, mert a társai beszólnak neki, aki erre, mint a békesség megtestesítője, elkezdi ütni az egykori barátját. A csajnak a pasija próbál segíteni, akit azonban a főhősünk testvére véd be spoiler, és a két srác is elkezdi püfölni egymást, kimondva ezzel a mű fő üzenetét: a problémát csak ököllel lehet megoldani, nem véletlen, hogy a főhősünk apja a főhősünk pasijával fog elmenni boxolni a jövőben, hogy egy picit megedze őt, mert hát mi sem jobb, minthogy egy férfi képes kiütni bárkit, izomagyaké a jövő. spoiler

És akkor beszélve arról, ami miatt ez a könyv akkor sem lehetne jó, ha félretennénk az előbbieket.
A történet alapvetően rasszizmus ellenes, aminek nagyon örvendek, és ezzel a felfogásával egyetértek, de azzal már nem, hogy miközben vizet prédikál, suttyomban bort iszik. ”Egy hiteles megállapítás: a fehérek teljesen rá vannak kattanva a kutyáinkra.” A fehérek így, a fehérek úgy, ezt nem nevezné rasszistának véletlenül? Ez rendben van. Emiatt senki nem szól. Mi értelme van felszólalni a rasszizmus ellen, ha ő közben ugyanúgy különbséget tesz a bőrszínek között? nagyjából teljesen érvényét veszti minden, amit próbált elmondani azzal, hogy szembement a saját elveivel.

Ami viszont tetszett spoiler, azok az utolsó mondatok. „Az emberek időről időre rájönnek, hogy van hangjuk, hogy tiltakozhatnak, hogy lehetnek követeléseik.”_, valamint „Sosem fogom be a szám” Ezeket át tudtam ültetni a jelenbe, ahol egy tekintélyes személy azt mondta, elszámoltatja azokat, akik meg mernek szólalni, mintha egy diktatúrát álmodna meg. Hát én azt mondom, sose fogjuk be a szánkat.

15 hozzászólás
>!
Szimirza P
Angie Thomas: The Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál

Sok ilyet, kevés mást! A borító fogott meg elsőre, aztán a cím, aztán a történet! Ajánlom!

>!
Fancsee P
Angie Thomas: The Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál

Egyike azoknak a regényeknek, amelyekről nagyon nehéz bármit is írni, mondani. Nehéz szavakba önteni azt, amit ez a könyv képvisel, tanít és közvetít.
A főszerelő Starr két arcát váltogatja: az egyiket a gettóban, a másikat az iskolájában, a fehér barátai előtt mutatja. Mindig óvatos, odafigyel, ki előtt mit mondhat, hogyan viselkedhet, nem szeretné igazolni a sztereotípiákat. Bevallom, sokszor felületesnek tűnt a karaktere, folyamatosan a cipőkkel és a közösségi oldalakkal volt elfoglalva, így eleinte nem tudtam őt a szívembe zárni, de a történet előrehaladtával kivívta a tiszteletemet és az elismerésemet.
Egy éjszaka a szeme láttára lövi le egy rendőr gyerekkori legjobb barátját, Khalilt, csak mert óvatlan volt. Ott kiskorukban arra tanítják a gyerekeket, hogyan viselkedjenek egy rendőr előtt. Semmi hirtelen mozdulat, csakis engedelmesség és udvariasság, kezek mindig jól látható pozícióban. Khalil hibát vétett, mert aggódott Starr miatt – 3 golyó lett az eredménye… És vajon a rendőr részéről volt következménye? Naná, hogy nem.
Starr használta a legnagyobb fegyverét: a hangját. Kiállt mindenki elé, hogy tanúvallomást tegyen, igazságot szolgáltasson, de még ő is kevésnek bizonyult. Mégis győztesként jött ki a helyzetből, ugyanis rengeteget tanult az életről. Elsősorban azt, hogy mindennek oka van, nem lehet egyszerűen lesarkítani a dolgokat. Másodszor azt, hogy semmi rossz nem történik akkor, ha a két baráti körét összeereszti: ha igazán szeretik őt, nem előítéletesek és nem idióták, akkor nem történik semmi baj. Harmadszor pedig a legfontosabb: sose adja fel a küzdelmet. Lehet, hogy akkor ott éppen eredménytelennek tűnik a harc, de ha kihátrál, végképp nem változik semmi. Használja a hangját, az erejét, álljon ki az igazáért és változtasson!

>!
Media_Addict_Hu
Angie Thomas: The Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál

A 2017-es olvasmányaim közül eddig egyértelműen ez volt a kedvencem.

A fülszöveg alapján úgy tűnhet, hogy ez egy depressziós könyv. Nem az. Kemény témákat boncolgat az tény, és vannak benne szomorúbb részek is. De sikerült életigenlően átadnia az írónőnek a történetet és megfogalmazott jó pár remek üznetet is. Nekem ez volt az egyik kedvencem: Jobbá tehetjük az életünket Mert attól, hogy történhetnek rossz dolgok, még élhetünk, alkothatunk, boldogok lehetünk, küzdhetünk az álmainkért és a céljainkért. Mert élnünk kell!

Bővebben:
http://sorok-kozott.hu/2017/06/konyvkritika-angie-thoma…

>!
gabiica P
Angie Thomas: The Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál

A könyv témája egyáltalán nem egyszerű. Nagyon komoly kérdéskört ír körül, és mindennapi, de hatalmas problémákat feszeget. Nem mehetünk el amellett, hogy a rasszizmus mindenhol ott van.
Én azt hittem, hogy ez majd egy tanulságos, szívhez szóló történet lesz, ami segít kicsit átértékelni és jobban átlátni a dolgokat. Sajnos nem egészen ezt kaptam.
Részrehajlás nélkül mutatja be a helyzetet, amely főleg az Egyesült Államokban vált majdhogynem mindennapossá. A feketék és fehérek közötti ellentétet.
Valahogy tényleg azt vártam, hogy Starr is megtanul valamit, ő is átmegy egy jellemfejlődésen, de nem érzem, hogy ezt megkaptam volna. Sokszor idegesítőnek tartottam a karakterét, néha feleslegesnek éreztem a nyafogását, vagy mondvacsinált szenvedését. Az ő múltjával, a dolgokkal, amik vele történtek, vagy amiket látott, sokkal komolyabb szereplőt lehetett volna kanyarítani belőle.

Maga a történet nehezen indult be. Soknak éreztem a felesleges körítést, elég sokat el lehetett volna hagyni belőle. Az alaptörténetből tényleg egy igazán jó könyvet lehetett volna kihozni, de én ezt most nem érzem annak. Hiányzott az igazi mélysége.

>!
Lobo P
Angie Thomas: The Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál

Angie Thomas regényében igazából az a klassz, hogy nem foglal állást, pontosabban nem rágja az ember szájába, hanem csak megmutatja, hogyan élnek a fiatalok, akiknek a bőrszíne kell, hogy meghatározza az életét, pedig ez így egyáltalán nem helyes és mi, akik a fehér felsőbbrendűséggel születtünk igazából mennyire nem tudunk belegondolni, mert képtelenség, elvégre fehérek vagyunk, hogy ők naponta micsoda döntéseket kell hogy hozzanak, már fiatalon is amelyek nagyon könnyedén élet-halál kérdéseivé válnak. Azaz igen, már megint egy olyan ifjúsági regény, ami nem csak kaland és szerelmi háromszög, hanem vannak benne társadalmi kérdések, rasszizmus, jövőkép, előítéletek, rendőri brutalitás és Fresh Prince.

Részletek: http://olvasonaplo.net/olvasonaplo/2017/07/24/angie-tho…

>!
Zsoofia
Angie Thomas: The Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál

Tipikus középeurópai középoszályú fehér nőként közöm nincsen az amerikai gettók / feketék életéről.

A történet főszereplője egy fekete bőrű kislány, aki egyike azoknak a nagyon kevés színesbőrű gyereknek, akik egy jónevű magániskolába járnak (hence, félig fehér környezetben él), miközben a gettóból származik, és szemtanúja lesz az egyik legjobb barátja meggyilkolásának, hála egy paranoiás zsarunak. A történet ezen része úgy is megy le, mint amit a híradásokból várnánk. A könyv attól lesz több, amit ehhez az alapkoncepcióhoz hozzátesz.

Kezdve Star akut fehérfóbiájával, ami a traumából következik (ez lehet olvasni fehér-rasszizmusnak is, ha van ilyen, de szerintem egyértelmű, hogy a stressz hozza elő nála a dolgokat).
Hozzátéve azt, hogy mennyire fantasztikus, hogy végre van egy olyan ifjúsági regény, amiben a főszereplő gyerek szereti a szüleit és szeret a életük része lenni, illetve a szülők oldaláról ugyanez megtapasztalható. Nagyon erős és jól felépített családdinamika van beleszőve, példaértékű.
Kiemelve, hogy milyen fontosak a barátságok különböző rasszú (nemfehér) emberek között.
Hozzátéve, hogy annak ellenére, hogy a gettóban élnek, és hátrányos megkülönböztetésben részesülnek, nem veszik el minden szórakozás az életükből. Mindenkinek vannak pozitív pillanatai, legyen az akár egy Madden-meccs, a rózsák feltámasztása vagy egy jó kosármérkőzés a tévében.
Hogy a fő üzenet az, hogy használd a hangodat, miközben Starr alig beszél a fehér környezetében Khalil haláláról, hogy alapból a csöndességét használja ahhoz, hogy beilleszkedhessen és elfogadják.


Népszerű idézetek

>!
Barbus87

– Apa, veled a legrosszabb Harry Pottert nézni. Állandóan csak azt hajtogatod, hogy miért nem puffantják le azt a Voldemort gyereket.
– Hát nincs is sok értelme. Ott az a sok rész, és senki nem próbálja meg egyszerűen lelőni.
– De itt nem erről van szó – mondja anya. – Te a gengszteretikettet kevered a Harry Potterrel.
– De gengszterkedés is – feleli.
Oké, ez mondjuk elég érdekes elmélet. Apa szerint a Roxfort-házak igazából gengek. Vannak saját színeik, saját helyeik, és mindig versenyeznek egymással. Harry, Ron és Hermione sosem egymással vetélkednek – akárcsak egy azonos geng tagjai. A halálfalóknak még közös tetkója is van. És nézzük meg Voldemortot, akinek nem szabad kimondani a nevét. Ez is tök olyan, mint az utcán – egyeseknek már csak becenevük van.

162. oldal, Tizedik fejezet, (GABO, 2017)

>!
Petrasek

– Ööö… bébi – mondja apa. – Még nem fejeztem be.
– Valamit szeretnék én is hozzátenni. Uram áldd meg anyámat is, amiért belement, hogy felszabadítson valamennyit a nyugdíjalapból, hogy megvehessük a házat, és add nekünk, hogy szépen felújíthassuk a pincét, ahol majd lakni fog.
– Nehogy… – horkan fel apa.
– De igen, Uram – mondja anya.
– Kérlek, Uram, ne.
– De.
– Ne, és ámen.

294. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lisa Carter · Maverick Carter
1 hozzászólás
>!
Lobo P

Hagyjuk az embereknek, hogy azt mondjanak, amit csak akarnak. Mi értelme a szólásszabadságnak, ha csendben maradsz azokban a pillanatokban, amikor nem lenne szabad?

239. oldal

>!
Kukuucs P

– Mi az a Tumblr amúgy? Olyasmi, mint a Facebook?
– Nem, és megtiltom, hogy regisztrálj. Szülők kizárva. Már így is elvettétek a Facebookot.
– Vissza sem igazoltál!
– Tudom.
– Pedig jól jönne a Candy Crush-ban.
– Pont ezért nem igazoltalak vissza.

248-249. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Facebook · Tumblr
>!
Barbus87

(…) néha akkor is elromlanak a dolgok, ha mindent jól csinálunk; a lényeg, hogy soha ne adjuk fel a jót.

151. oldal, Kilencedik fejezet (GABO, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: Lisa Carter
>!
Petrasek

A temetések nem a halottakért vannak. Az élők miatt tartják őket.

121. oldal

>!
Petrasek

A búcsúzkodás akkor fáj a legjobban, ha a másik már elment.

69. oldal

>!
Petrasek

Már fiatalon megtanultam, hogy az emberek hibáznak, és mérlegelned kell, hogy a hibáik nagyobbak-e vagy a szereteted irántuk.

250. oldal

>!
Petrasek

Néha megesik, hogy egy nap ráeszmélsz, hogy a vezető bizony nem te vagy.

109. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Toni Morrison: Nagyonkék
Kathryn Stockett: A Segítség
Sue Monk Kidd: A méhek titkos élete
Fannie Flagg: Sült zöld paradicsom
John Grisham: Ha ölni kell
Toni Morrison: Könyörület
Jodi Picoult: Apró csodák
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Theodore Taylor: A homokzátony
Fanny Flagg: Érdemes élni