The ​Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál 121 csillagozás

Angie Thomas: The Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál

A ​tizenhat éves, színes bőrű Starr kettős életet él: az egyik világa a gettó, ahol felnőtt, a másik pedig a menő, külvárosi elitgimi. A két élete közti egyensúly akkor bomlik meg, amikor Starr szemtanújává válik, ahogy legjobb barátját, a fegyvertelen Khalilt lelövi egy rendőr. Minden, amit Starr ezek után mond, felhasználható ellene: tönkreteheti a helyet, ahol él, önmagára és szeretett családjára is veszélyt jelent.
A történetet a Black Lives Matter-mozgalom inspirálta, amely az afroamerikaiakkal való egyenlő bánásmódért küzd. Ebben az izgalmas és erőteljes regényben megismerhetünk egy fiatal lányt, aki pontosan ezért harcol.

Angie Thomas Jacksonban, Mississippi államban született és nőtt fel; jelenleg is ott él. Korábban rappelt, legnagyobb sikereként tartja számon, hogy megjelent róla egy cikk (képpel együtt) a Right-On tinimagazinban. Kreatív írást tanult a Belhaven Egyetemen és egy nem hivatalos diplomával is rendelkezik hiphopból. Mai napig rappel, ha kedve… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2017

Tagok ajánlása: 15 éves kortól

>!
GABO, Budapest, 2017
420 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634064596 · Fordította: Benedek Leila
>!
GABO, Budapest, 2017
420 oldal · ISBN: 9789634065142 · Fordította: Benedek Leila

Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Starr Amara Carter · Khalil Harris · Lisa Carter · Maverick Carter · Chris Bryant · Oprah Winfrey


Kedvencelte 33

Most olvassa 7

Várólistára tette 183

Kívánságlistára tette 174

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
gabiica P
Angie Thomas: The Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál

A könyv témája egyáltalán nem egyszerű. Nagyon komoly kérdéskört ír körül, és mindennapi, de hatalmas problémákat feszeget. Nem mehetünk el amellett, hogy a rasszizmus mindenhol ott van.
Én azt hittem, hogy ez majd egy tanulságos, szívhez szóló történet lesz, ami segít kicsit átértékelni és jobban átlátni a dolgokat. Sajnos nem egészen ezt kaptam.
Részrehajlás nélkül mutatja be a helyzetet, amely főleg az Egyesült Államokban vált majdhogynem mindennapossá. A feketék és fehérek közötti ellentétet.
Valahogy tényleg azt vártam, hogy Starr is megtanul valamit, ő is átmegy egy jellemfejlődésen, de nem érzem, hogy ezt megkaptam volna. Sokszor idegesítőnek tartottam a karakterét, néha feleslegesnek éreztem a nyafogását, vagy mondvacsinált szenvedését. Az ő múltjával, a dolgokkal, amik vele történtek, vagy amiket látott, sokkal komolyabb szereplőt lehetett volna kanyarítani belőle.

Maga a történet nehezen indult be. Soknak éreztem a felesleges körítést, elég sokat el lehetett volna hagyni belőle. Az alaptörténetből tényleg egy igazán jó könyvet lehetett volna kihozni, de én ezt most nem érzem annak. Hiányzott az igazi mélysége.

>!
Petrasek
Angie Thomas: The Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál

Valamiért élni. Valamiért meghalni.
Vannak azok a könyvek, amik teljesen betalálnak. Az olyanok, amiknél szinte minden harmadik oldalon meg kell állnod, mert elindítanak benned valamit. Megváltoztatnak. Nagyobbá teszik a világot.
Még sosem olvastam a négerséggel, kisebbséggel illetve a rasszizmussal kapcsolatos könyvet. Az ember, főleg akik nem élnek ilyen terület ( lásd: itthon), azt hihetné, hogy manapság ez a téma már kezd feledésbe merülni, már nem olyan világot élünk mint 20-30 éve. Aztán elkezdtem a könyvet és megértettem, hogy ez olyan probléma ami még fennáll és valóságos (bár igaz, nem annyira mint rég).
És hogy miért van ez? Csak thug life, a valós és eredeti értelmében.
Változás a jövő kulcsa. Az egyenlőség, igazságosság és szabadság. Előítélet nélkül. Rossz indulat nélkül. Emberségesen. Mert a hangunk néha az egyetlen fegyver.

>!
Szimirza P
Angie Thomas: The Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál

Sok ilyet, kevés mást! A borító fogott meg elsőre, aztán a cím, aztán a történet! Ajánlom!

>!
Fancsee P
Angie Thomas: The Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál

Egyike azoknak a regényeknek, amelyekről nagyon nehéz bármit is írni, mondani. Nehéz szavakba önteni azt, amit ez a könyv képvisel, tanít és közvetít.
A főszerelő Starr két arcát váltogatja: az egyiket a gettóban, a másikat az iskolájában, a fehér barátai előtt mutatja. Mindig óvatos, odafigyel, ki előtt mit mondhat, hogyan viselkedhet, nem szeretné igazolni a sztereotípiákat. Bevallom, sokszor felületesnek tűnt a karaktere, folyamatosan a cipőkkel és a közösségi oldalakkal volt elfoglalva, így eleinte nem tudtam őt a szívembe zárni, de a történet előrehaladtával kivívta a tiszteletemet és az elismerésemet.
Egy éjszaka a szeme láttára lövi le egy rendőr gyerekkori legjobb barátját, Khalilt, csak mert óvatlan volt. Ott kiskorukban arra tanítják a gyerekeket, hogyan viselkedjenek egy rendőr előtt. Semmi hirtelen mozdulat, csakis engedelmesség és udvariasság, kezek mindig jól látható pozícióban. Khalil hibát vétett, mert aggódott Starr miatt – 3 golyó lett az eredménye… És vajon a rendőr részéről volt következménye? Naná, hogy nem.
Starr használta a legnagyobb fegyverét: a hangját. Kiállt mindenki elé, hogy tanúvallomást tegyen, igazságot szolgáltasson, de még ő is kevésnek bizonyult. Mégis győztesként jött ki a helyzetből, ugyanis rengeteget tanult az életről. Elsősorban azt, hogy mindennek oka van, nem lehet egyszerűen lesarkítani a dolgokat. Másodszor azt, hogy semmi rossz nem történik akkor, ha a két baráti körét összeereszti: ha igazán szeretik őt, nem előítéletesek és nem idióták, akkor nem történik semmi baj. Harmadszor pedig a legfontosabb: sose adja fel a küzdelmet. Lehet, hogy akkor ott éppen eredménytelennek tűnik a harc, de ha kihátrál, végképp nem változik semmi. Használja a hangját, az erejét, álljon ki az igazáért és változtasson!

>!
Tibi_Sorok_Között_Könyves_Blog
Angie Thomas: The Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál

A 2017-es olvasmányaim közül eddig egyértelműen ez volt a kedvencem.

A fülszöveg alapján úgy tűnhet, hogy ez egy depressziós könyv. Nem az. Kemény témákat boncolgat az tény, és vannak benne szomorúbb részek is. De sikerült életigenlően átadnia az írónőnek a történetet és megfogalmazott jó pár remek üznetet is. Nekem ez volt az egyik kedvencem: Jobbá tehetjük az életünket Mert attól, hogy történhetnek rossz dolgok, még élhetünk, alkothatunk, boldogok lehetünk, küzdhetünk az álmainkért és a céljainkért. Mert élnünk kell!

Bővebben:
http://sorok-kozott.hu/2017/06/konyvkritika-angie-thoma…

>!
Zsoofia
Angie Thomas: The Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál

Tipikus középeurópai középoszályú fehér nőként közöm nincsen az amerikai gettók / feketék életéről.

A történet főszereplője egy fekete bőrű kislány, aki egyike azoknak a nagyon kevés színesbőrű gyereknek, akik egy jónevű magániskolába járnak (hence, félig fehér környezetben él), miközben a gettóból származik, és szemtanúja lesz az egyik legjobb barátja meggyilkolásának, hála egy paranoiás zsarunak. A történet ezen része úgy is megy le, mint amit a híradásokból várnánk. A könyv attól lesz több, amit ehhez az alapkoncepcióhoz hozzátesz.

Kezdve Star akut fehérfóbiájával, ami a traumából következik (ez lehet olvasni fehér-rasszizmusnak is, ha van ilyen, de szerintem egyértelmű, hogy a stressz hozza elő nála a dolgokat).
Hozzátéve azt, hogy mennyire fantasztikus, hogy végre van egy olyan ifjúsági regény, amiben a főszereplő gyerek szereti a szüleit és szeret a életük része lenni, illetve a szülők oldaláról ugyanez megtapasztalható. Nagyon erős és jól felépített családdinamika van beleszőve, példaértékű.
Kiemelve, hogy milyen fontosak a barátságok különböző rasszú (nemfehér) emberek között.
Hozzátéve, hogy annak ellenére, hogy a gettóban élnek, és hátrányos megkülönböztetésben részesülnek, nem veszik el minden szórakozás az életükből. Mindenkinek vannak pozitív pillanatai, legyen az akár egy Madden-meccs, a rózsák feltámasztása vagy egy jó kosármérkőzés a tévében.
Hogy a fő üzenet az, hogy használd a hangodat, miközben Starr alig beszél a fehér környezetében Khalil haláláról, hogy alapból a csöndességét használja ahhoz, hogy beilleszkedhessen és elfogadják.

>!
Dominik_Blasir 
Angie Thomas: The Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál

Nemrégiben azon méláztam, hogy a young adultnak hívott könyveket sokszor mennyivel jobb lett volna tényleg akkor olvasnom, amikor még a korosztály-megjelölés igaz volt rám. Valami hasonló a helyzet Angie Thomas regényével is, az ugyanis a „probléma” (már ha annak lehet hívni), hogy nem ez az első hasonló mű, amit a kezembe vettem. Így pedig olykor nem tudott annyira megdöbbenteni és meghatni, mint kellett volna, függetlenül attól, hogy a The Hate U Give még így is borzalmasan erős könyv maradt – ami talán jól jelzi a hatását…
Fontos könyv tehát A gyűlölet, amit adtál, de nem csupán az: profin megírt, hatásos és végtelenül szerethető történet, amit tényleg nagyon ajánlok minden „young adult”-nak, mert biztos vagyok benne, hogy utána nagyon sokat lehet róla gondolkodni.
Bővebben kifejtve: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2017-07-14+…

>!
DoreenShitQ
Angie Thomas: The Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál

Jajdebajbanvagyok
    Rettenetesen vártam, hogy végre elolvashassam ezt a könyvet, talán eleve lehetetlen megugorhatatlan akadályokat helyeztem elé… Lényeg, hogy nem azt kaptam, amit vártam.
    Nagyon tetszett Starr belső harca a származásával kapcsolatban, az ő személyiségfejlődéséért egy nagy pacsi. A családjáról és az őt körülvevő emberekről szívesen olvastam volna többet, borzasztó kíváncsi lettem az elejtett pár mondatból – kihagyott ziccerek, fájt értük a szívem.
A fordításon látszik, hogy igyekeztek, bár néhol nagyon ügyetlenre sikeredett – igaz nem vagyok otthon a fekete szlengben, de még én is néhol a fogamat szívtam.
A fordításon kívül nem tudnék negatívat mondani, de mégsem tudok 3,5 csillagnál többet adni. Úgy érzem, mintha valami a sorok között maradt volna, mintha csak a könyv felszínt kapargattuk volna egész végig. Nem érzem olyan jogosnak a körülötte zajló hype-ot.
    Összességében nem rossz, aki érdeklődik a téma iránt belépőnek jó, de annyira nem jó, mint amennyire felkapták. Ezt én sajnálom a legjobban.

>!
Lobo P
Angie Thomas: The Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál

Angie Thomas regényében igazából az a klassz, hogy nem foglal állást, pontosabban nem rágja az ember szájába, hanem csak megmutatja, hogyan élnek a fiatalok, akiknek a bőrszíne kell, hogy meghatározza az életét, pedig ez így egyáltalán nem helyes és mi, akik a fehér felsőbbrendűséggel születtünk igazából mennyire nem tudunk belegondolni, mert képtelenség, elvégre fehérek vagyunk, hogy ők naponta micsoda döntéseket kell hogy hozzanak, már fiatalon is amelyek nagyon könnyedén élet-halál kérdéseivé válnak. Azaz igen, már megint egy olyan ifjúsági regény, ami nem csak kaland és szerelmi háromszög, hanem vannak benne társadalmi kérdések, rasszizmus, jövőkép, előítéletek, rendőri brutalitás és Fresh Prince.

Részletek: http://olvasonaplo.net/olvasonaplo/2017/07/24/angie-tho…


Népszerű idézetek

>!
Barbus87

– Apa, veled a legrosszabb Harry Pottert nézni. Állandóan csak azt hajtogatod, hogy miért nem puffantják le azt a Voldemort gyereket.
– Hát nincs is sok értelme. Ott az a sok rész, és senki nem próbálja meg egyszerűen lelőni.
– De itt nem erről van szó – mondja anya. – Te a gengszteretikettet kevered a Harry Potterrel.
– De gengszterkedés is – feleli.
Oké, ez mondjuk elég érdekes elmélet. Apa szerint a Roxfort-házak igazából gengek. Vannak saját színeik, saját helyeik, és mindig versenyeznek egymással. Harry, Ron és Hermione sosem egymással vetélkednek – akárcsak egy azonos geng tagjai. A halálfalóknak még közös tetkója is van. És nézzük meg Voldemortot, akinek nem szabad kimondani a nevét. Ez is tök olyan, mint az utcán – egyeseknek már csak becenevük van.

162. oldal, Tizedik fejezet, (GABO, 2017)

>!
Lobo P

Hagyjuk az embereknek, hogy azt mondjanak, amit csak akarnak. Mi értelme a szólásszabadságnak, ha csendben maradsz azokban a pillanatokban, amikor nem lenne szabad?

239. oldal

>!
Petrasek

A temetések nem a halottakért vannak. Az élők miatt tartják őket.

121. oldal

>!
Barbus87

(…) néha akkor is elromlanak a dolgok, ha mindent jól csinálunk; a lényeg, hogy soha ne adjuk fel a jót.

151. oldal, Kilencedik fejezet (GABO, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: Lisa Carter
>!
Petrasek

A búcsúzkodás akkor fáj a legjobban, ha a másik már elment.

69. oldal

>!
Kukuucs P

– Mi az a Tumblr amúgy? Olyasmi, mint a Facebook?
– Nem, és megtiltom, hogy regisztrálj. Szülők kizárva. Már így is elvettétek a Facebookot.
– Vissza sem igazoltál!
– Tudom.
– Pedig jól jönne a Candy Crush-ban.
– Pont ezért nem igazoltalak vissza.

248-249. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Facebook · Tumblr
>!
Petrasek

Már fiatalon megtanultam, hogy az emberek hibáznak, és mérlegelned kell, hogy a hibáik nagyobbak-e vagy a szereteted irántuk.

250. oldal

>!
Petrasek

– Ööö… bébi – mondja apa. – Még nem fejeztem be.
– Valamit szeretnék én is hozzátenni. Uram áldd meg anyámat is, amiért belement, hogy felszabadítson valamennyit a nyugdíjalapból, hogy megvehessük a házat, és add nekünk, hogy szépen felújíthassuk a pincét, ahol majd lakni fog.
– Nehogy… – horkan fel apa.
– De igen, Uram – mondja anya.
– Kérlek, Uram, ne.
– De.
– Ne, és ámen.

294. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lisa Carter · Maverick Carter
1 hozzászólás
>!
Petrasek

Szent szar. Ki a fene panaszkodna a Harry Potter Worldre? Vagy a vajsörre… Vagy a varázspálcákra…

77. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Nicola Yoon: Minden, minden
Alice Walker: Bíborszín
Nicola Yoon: A Nap is csillag
Celeste Ng: Amit sohase mondtam el
Julie Buxbaum: Három dolgot mondj
Kelly Oram: Szívzűrterápia strébereknek
Francesca Zappia: Csak kitaláltalak?
Kasie West: A távolság relatív
Kasie West: Szívességből szerelem
Kasie West: Szerelembe zárva