The ​Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál 24 csillagozás

Angie Thomas: The Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál

A ​tizenhat éves, színes bőrű Starr kettős életet él: az egyik világa a gettó, ahol felnőtt, a másik pedig a menő, külvárosi elitgimi. A két élete közti egyensúly akkor bomlik meg, amikor Starr szemtanújává válik, ahogy legjobb barátját, a fegyvertelen Khalilt lelövi egy rendőr. Minden, amit Starr ezek után mond, felhasználható ellene: tönkreteheti a helyet, ahol él, önmagára és szeretett családjára is veszélyt jelent.
A történetet a Black Lives Matter-mozgalom inspirálta, amely az afroamerikaiakkal való egyenlő bánásmódért küzd. Ebben az izgalmas és erőteljes regényben megismerhetünk egy fiatal lányt, aki pontosan ezért harcol.

Angie Thomas Jacksonban, Mississippi államban született és nőtt fel; jelenleg is ott él. Korábban rappelt, legnagyobb sikereként tartja számon, hogy megjelent róla egy cikk (képpel együtt) a Right-On tinimagazinban. Kreatív írást tanult a Belhaven Egyetemen és egy nem hivatalos diplomával is rendelkezik hiphopból. Mai napig rappel, ha kedve… (tovább)

Eredeti mű: Angie Thomas: The Hate U Give

>!
GABO, Budapest, 2017
420 oldal · ISBN: 9789634065142 · Fordította: Benedek Leila
>!
GABO, Budapest, 2017
420 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634064596 · Fordította: Benedek Leila

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Starr Amara Carter · Lisa Carter · Maverick Carter · Oprah Winfrey


Kedvencelte 9

Most olvassa 2

Várólistára tette 76

Kívánságlistára tette 108

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Szimirza P
Angie Thomas: The Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál

Sok ilyet, kevés mást! A borító fogott meg elsőre, aztán a cím, aztán a történet! Ajánlom!

>!
Media_Addict_Hu
Angie Thomas: The Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál

A 2017-es olvasmányaim közül eddig egyértelműen ez volt a kedvencem.

A fülszöveg alapján úgy tűnhet, hogy ez egy depressziós könyv. Nem az. Kemény témákat boncolgat az tény, és vannak benne szomorúbb részek is. De sikerült életigenlően átadnia az írónőnek a történetet és megfogalmazott jó pár remek üznetet is. Nekem ez volt az egyik kedvencem: Jobbá tehetjük az életünket Mert attól, hogy történhetnek rossz dolgok, még élhetünk, alkothatunk, boldogok lehetünk, küzdhetünk az álmainkért és a céljainkért. Mert élnünk kell!

Bővebben:
http://sorok-kozott.hu/2017/06/konyvkritika-angie-thoma…

>!
Dominik_Blasir MP
Angie Thomas: The Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál

Nemrégiben azon méláztam, hogy a young adultnak hívott könyveket sokszor mennyivel jobb lett volna tényleg akkor olvasnom, amikor még a korosztály-megjelölés igaz volt rám. Valami hasonló a helyzet Angie Thomas regényével is, az ugyanis a „probléma” (már ha annak lehet hívni), hogy nem ez az első hasonló mű, amit a kezembe vettem. Így pedig olykor nem tudott annyira megdöbbenteni és meghatni, mint kellett volna, függetlenül attól, hogy a The Hate U Give még így is borzalmasan erős könyv maradt – ami talán jól jelzi a hatását…
Fontos könyv tehát A gyűlölet, amit adtál, de nem csupán az: profin megírt, hatásos és végtelenül szerethető történet, amit tényleg nagyon ajánlok minden „young adult”-nak, mert biztos vagyok benne, hogy utána nagyon sokat lehet róla gondolkodni.
Bővebben kifejtve: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2017-07-14+…

>!
Lobo
Angie Thomas: The Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál

Angie Thomas regényében igazából az a klassz, hogy nem foglal állást, pontosabban nem rágja az ember szájába, hanem csak megmutatja, hogyan élnek a fiatalok, akiknek a bőrszíne kell, hogy meghatározza az életét, pedig ez így egyáltalán nem helyes és mi, akik a fehér felsőbbrendűséggel születtünk igazából mennyire nem tudunk belegondolni, mert képtelenség, elvégre fehérek vagyunk, hogy ők naponta micsoda döntéseket kell hogy hozzanak, már fiatalon is amelyek nagyon könnyedén élet-halál kérdéseivé válnak. Azaz igen, már megint egy olyan ifjúsági regény, ami nem csak kaland és szerelmi háromszög, hanem vannak benne társadalmi kérdések, rasszizmus, jövőkép, előítéletek, rendőri brutalitás és Fresh Prince.

Részletek: http://olvasonaplo.net/olvasonaplo/2017/07/24/angie-tho…

>!
Zsoofia
Angie Thomas: The Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál

Tipikus középeurópai középoszályú fehér nőként közöm nincsen az amerikai gettók / feketék életéről.

A történet főszereplője egy fekete bőrű kislány, aki egyike azoknak a nagyon kevés színesbőrű gyereknek, akik egy jónevű magániskolába járnak (hence, félig fehér környezetben él), miközben a gettóból származik, és szemtanúja lesz az egyik legjobb barátja meggyilkolásának, hála egy paranoiás zsarunak. A történet ezen része úgy is megy le, mint amit a híradásokból várnánk. A könyv attól lesz több, amit ehhez az alapkoncepcióhoz hozzátesz.

Kezdve Star akut fehérfóbiájával, ami a traumából következik (ez lehet olvasni fehér-rasszizmusnak is, ha van ilyen, de szerintem egyértelmű, hogy a stressz hozza elő nála a dolgokat).
Hozzátéve azt, hogy mennyire fantasztikus, hogy végre van egy olyan ifjúsági regény, amiben a főszereplő gyerek szereti a szüleit és szeret a életük része lenni, illetve a szülők oldaláról ugyanez megtapasztalható. Nagyon erős és jól felépített családdinamika van beleszőve, példaértékű.
Kiemelve, hogy milyen fontosak a barátságok különböző rasszú (nemfehér) emberek között.
Hozzátéve, hogy annak ellenére, hogy a gettóban élnek, és hátrányos megkülönböztetésben részesülnek, nem veszik el minden szórakozás az életükből. Mindenkinek vannak pozitív pillanatai, legyen az akár egy Madden-meccs, a rózsák feltámasztása vagy egy jó kosármérkőzés a tévében.
Hogy a fő üzenet az, hogy használd a hangodat, miközben Starr alig beszél a fehér környezetében Khalil haláláról, hogy alapból a csöndességét használja ahhoz, hogy beilleszkedhessen és elfogadják.

>!
Linducka
Angie Thomas: The Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál

Erre a könyvre már akkor felfigyeltem mikor Amerikában még nem jelent meg, és el se tudom mondani mekkora örömet okozott mikor megláttam hogy magyarul ilyen gyorsan lefordították !Nagyon tetszett! Én nem tudom egy elsőkönyves írónő hogy tud ilyen remekművet írni, de komolyan! Be kell vallanom hallottam a Black Lives Matter-ről, de nem nagyon figyeltem rá, hogy miről ia van szó, de ebben a könyvben betekintést nyerhettem hogy mi folyik a „színfalak mögött” mindkét „oldalon”. Így már sokkal jobban fogok figyelni ezekre a dolgokra és meg is értem miről van szó.
Nagyon szerethetőek a főszereplők, Starr Seven Kenya Sekani a szülők, mindenki, az a -szerintem- kis szerelmi szál is nagyon jó volt, és úgy az egész könyv. Kimondhatom hogy ez a nyaram júniusom legjobb olvasmánya (megkockáztatom, hogy az évem legjobb olvasmánya eddig)

>!
Barbus87
Angie Thomas: The Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál

Hű, ez a könyv nagyon jó volt!!! Először is köszönöm @gabokiado, hogy lehetővé tettétek, hogy olvashassuk, másodszor, imádom a borítóját is, nagyon szép. :)
És akkor a könyvről: a borító keltette fel a figyelmemet és a könyv címe (imádom, ahogy szerepel a borítón amúgy), utána elolvastam a fülszöveget és tudtam, hogy imádni fogom. Nem azért mert annyira nagy vidám történet lenne, hanem azért mert elgondolkodtat. Elgondolkodtat olyan dolgokról, amik a mindennapjaink része. Itt most persze nem arra gondolok, hogy felénk is minden héten lőnek le fegyvertelen feketéket, de itt is vannak rendőrök, és itt is vannak túlkapások. A könyvben a fehér rendőr hátba lövi a fekete fegyvertelen fiút. Amivel egyet kell értenem, hogy igen, nagy a valószínűsége, ha a kölyök fehér, nem lövik hátba. Amivel nem értek egyet, az Starr és családjának, valamint a közösségnek az a nézete, hogy a zsaru azért ússza meg mert az áldozat fekete. Ez szerintem nem így van. A zsaru azért ússza meg mert zsaru. Egyszer egy rendőr százados szájából hallottam, hogy ő panaszkezelésnél mindig az embereit védi. Csak akkor ad helyt a panasznak, ha megdönthetetlen bizonyíték van a rendőr ellen. Le kell szögezni, nálam nem számít a bőrszín, tőlem hupikék is lehet valaki, csak legyen jó ember. Ennek ellenére sokszor nem értettem egyet Starr és a családja felfogásával. Igen, sok a rasszista, de a feketék is azok. Ez oda-vissza működik. elég megnézni, mekkora problémát jelentett Starr apjának, hogy Chris fehér. Lehet, hogy fehér, de milyen rendes gyerek. Pont olyan jó emberke, ahogy például Starr testvére, Seven, akit nagyon szerettem. Igazából kedveltem a családot, nagyon szimpatikusak voltak, Carlos bácsi családja is, DeVante is, ahogy Maya vagy Chris is. Nem értettem Starr miért akart két teljesen más életet élni, örültem neki mikor Seven szülinapján végül egyesült ott mindenki. És én örültem, hogy Starr és Chris együtt maradtak, és aranyos volt DeVante és Chris barátsága is. Persze ezek ellenére, iszonyatosan felháborítónak tartottam, hogy spoiler Egyszerűen borzasztó, hogy ilyenek heti/havi szinten előfordulnak (nem ismerem a pontos statisztikákat, de múlt hónapban is volt az USA-ban példa erre), hogy rendőrök, akikben bíznunk kellene bőrszíntől függetlenül, simán lelő egy fegyvertelen embert. Ahogy a hírekben is olvasom, általában arra hivatkoznak, hogy fenyegetve érezték magukat. Na, nem mindenkinek való ez a pálya, semmi gond, menjen pincérnek. Amit picit hiányoltam a történetből, hogy nagyon szerettem volna megtudni, hogy miért lőtt a rendőr. Valóban fenyegetve érezte magát a fegyvernek tűnő tárgytól vagy simán rasszista lehetett… Az utóbbit erősíti meg a tény, hogy a kiscsajra is fegyvert fogott. Szóval iszonyú jó volt ez a könyv, előhozott belőlem egy csomó féle érzelmet, nem bírtam letenni, és azóta is ezen agyalok. Ilyen egy igazán jó olvasmány, nem?

7 hozzászólás
>!
ke555
Angie Thomas: The Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál

A hangod a legerősebb fegyvered. Használd!

Nem. Találok. Szavakat.
Mindenkivel kötelezően elolvastatnám!

>!
kataa_
Angie Thomas: The Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál

Már azóta vágytam erre a könyvre, amióta Amerikában megjelent, már benne is volt a kosaramban bookdepositoryn, amikor megláttam, hogy megjelenik magyarul is. Olvastam és hallottam is már a Black Lives Matter mozgalomról, de ennyire nem mélyedtem bele a témába, szóval rögtön tudtam, hogy erre a lehetőségre le fogok csapni.
Nem igazán akarom kritizálni a könyvet, mert akárhogyan is van megírva, nagyon fontos dologról szól, olyanról, amiről főleg itthon nem hallani eleget, legalábbis az én környezetemben biztos nem szokott téma lenni, márpedig érdemes lenne róla beszélni.
Mégis azért vontam le fél csillagot, mert a stílussal voltak néha problémáim. Azt nem tudom, hogy a fordítás vagy az eredeti szöveg is ilyen, egyszer az egyiket, máskor a másikat gondoltam felelősnek, de néha úgy éreztem, hogy a célközönségből már kinőttem. Nyilván abszolút nem a téma és az események miatt, mert minden korosztálynak kellene hogy legyenek ismeretei ilyen téren szerintem, maga a fogalmazás és az átadás módja jött át úgy nekem, hogy fiatalabbaknak szól. (Amivel egyébként alapjáraton nincs baj, sőt, nagyon jó, hogy 15-17 éveseknek íródik ilyen témában könyv, örülök! Csak az én olvasási élményemből vont le egy kicsit.)
Ettől függetlenül viszont szívesen nyomnám mindenki kezébe a könyvet. Maga a történet nagyon megrázott, ahogy folytak az események, és ahogy Starr világa és Khalil rövid élete kitárult előttem, egyre inkább éreztem a fontosságát annak, hogy létezik ez a könyv. Minden újabb előkerült részlet arról a bizonyos éjszakáról illetve a döntés következményei ledöbbentettek. Nem egyszer ötlött fel az agyamban, hogy „Nem akarom elhinni, hogy ilyen létezik…”. Nagyon elgondolkodtató, örülnék, ha több hasonló regény születne. :)


Népszerű idézetek

>!
Barbus87

– Apa, veled a legrosszabb Harry Pottert nézni. Állandóan csak azt hajtogatod, hogy miért nem puffantják le azt a Voldemort gyereket.
– Hát nincs is sok értelme. Ott az a sok rész, és senki nem próbálja meg egyszerűen lelőni.
– De itt nem erről van szó – mondja anya. – Te a gengszteretikettet kevered a Harry Potterrel.
– De gengszterkedés is – feleli.
Oké, ez mondjuk elég érdekes elmélet. Apa szerint a Roxfort-házak igazából gengek. Vannak saját színeik, saját helyeik, és mindig versenyeznek egymással. Harry, Ron és Hermione sosem egymással vetélkednek – akárcsak egy azonos geng tagjai. A halálfalóknak még közös tetkója is van. És nézzük meg Voldemortot, akinek nem szabad kimondani a nevét. Ez is tök olyan, mint az utcán – egyeseknek már csak becenevük van.

162. oldal, Tizedik fejezet, (GABO, 2017)

>!
beatrix_0823 P

-Még mindig az a régi laptopod van? Az a bazidrága gyümölcsös valami?
Felnevetek.
-Az egy MacBook, apa. Apple.
-Az tuti, hogy nem egy alma árába került.

194. oldal

>!
Kukuucs

– Mi az a Tumblr amúgy? Olyasmi, mint a Facebook?
– Nem, és megtiltom, hogy regisztrálj. Szülők kizárva. Már így is elvettétek a Facebookot.
– Vissza sem igazoltál!
– Tudom.
– Pedig jól jönne a Candy Crush-ban.
– Pont ezért nem igazoltalak vissza.

248-249. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Facebook · Tumblr
>!
Barbus87

(…) De ahhoz még nem volt bátorságom, hogy elmondjam apának. És nem csak azért, mert apa nem nagyon szeretné, ha járnék valakivel; a nagyobb gond az, hogy Chris fehér.
Először azt hittem, anya is megjegyez majd ezzel kapcsolatban valamit, de csak annyit mondott: „tőlem piros pöttyös is lehet, a lényeg, hogy ne legyen bűnöző, és jól bánjon veled”.

45. oldal, Harmadik fejezet (GABO, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: Starr Amara Carter
>!
Barbus87

– Ne aggódj a hétfő miatt. Az igazat mondd a zsaruknak, és ne hagyd, hogy ők adjanak szavakat a szádba. Isten elég agyat adott neked, nincs szükséged az övékre.

60. oldal, Negyedik fejezet (GABO, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: Maverick Carter
>!
Lobo 

De ez több nálam és több Khalilnál. Ez Rólunk szól, nagy R-rel, mindenkiről, aki hozzánk hasonló, és megtapasztalt már valami hasonló fájdalmat, akár ismeri Khalilt, akár nem. A csend nem segít Rajtunk.

166. oldal

>!
Lobo 

Hagyjuk az embereknek, hogy azt mondjanak, amit csak akarnak. Mi értelme a szólásszabadságnak, ha csendben maradsz azokban a pillanatokban, amikor nem lenne szabad?

239. oldal

>!
Kukuucs 

– Ezért emelik fel a hangjukat, ugye? Mert nem fog változni, ha nem teszik.
– Pontosan. Nem maradhatunk csendben.
– Tehát én sem maradhatok csendben.

166. oldal

>!
Barbus87

(…) néha akkor is elromlanak a dolgok, ha mindent jól csinálunk; a lényeg, hogy soha ne adjuk fel a jót.

151. oldal, Kilencedik fejezet (GABO, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: Lisa Carter
>!
Barbus87

– Otthon videojátékozik a kis barátoddal.
– Miért mondjátok mindig Chrisre, hogy „kis” barátom? – kérdezem. – Nem is olyan kicsi.
– Remélem, hogy a magasságáról beszélsz – mondja apa.
– Ámen – feleli Carlos bácsi, és megint pacsiznak.

307. oldal, Tizenkilencedik fejezet (GABO, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: Maverick Carter · Starr Amara Carter

Hasonló könyvek címkék alapján

Toni Morrison: Nagyonkék
Kathryn Stockett: A Segítség
Sue Monk Kidd: A méhek titkos élete
Fannie Flagg: Sült zöld paradicsom
John Grisham: Ha ölni kell
Toni Morrison: Könyörület
Jodi Picoult: Apró csodák
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Theodore Taylor: A homokzátony
Fanny Flagg: Érdemes élni