The ​Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál 44 csillagozás

Angie Thomas: The Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál

A ​tizenhat éves, színes bőrű Starr kettős életet él: az egyik világa a gettó, ahol felnőtt, a másik pedig a menő, külvárosi elitgimi. A két élete közti egyensúly akkor bomlik meg, amikor Starr szemtanújává válik, ahogy legjobb barátját, a fegyvertelen Khalilt lelövi egy rendőr. Minden, amit Starr ezek után mond, felhasználható ellene: tönkreteheti a helyet, ahol él, önmagára és szeretett családjára is veszélyt jelent.
A történetet a Black Lives Matter-mozgalom inspirálta, amely az afroamerikaiakkal való egyenlő bánásmódért küzd. Ebben az izgalmas és erőteljes regényben megismerhetünk egy fiatal lányt, aki pontosan ezért harcol.

Angie Thomas Jacksonban, Mississippi államban született és nőtt fel; jelenleg is ott él. Korábban rappelt, legnagyobb sikereként tartja számon, hogy megjelent róla egy cikk (képpel együtt) a Right-On tinimagazinban. Kreatív írást tanult a Belhaven Egyetemen és egy nem hivatalos diplomával is rendelkezik hiphopból. Mai napig rappel, ha kedve… (tovább)

Eredeti mű: Angie Thomas: The Hate U Give

>!
GABO, Budapest, 2017
420 oldal · ISBN: 9789634065142 · Fordította: Benedek Leila
>!
GABO, Budapest, 2017
420 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634064596 · Fordította: Benedek Leila

Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Starr Amara Carter · Khalil Harris · Chris Bryant · Lisa Carter · Maverick Carter · Oprah Winfrey


Kedvencelte 20

Most olvassa 2

Várólistára tette 101

Kívánságlistára tette 134

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
Petrasek
Angie Thomas: The Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál

Valamiért élni. Valamiért meghalni.
Vannak azok a könyvek, amik teljesen betalálnak. Az olyanok, amiknél szinte minden harmadik oldalon meg kell állnod, mert elindítanak benned valamit. Megváltoztatnak. Nagyobbá teszik a világot.
Még sosem olvastam a négerséggel, kisebbséggel illetve a rasszizmussal kapcsolatos könyvet. Az ember, főleg akik nem élnek ilyen terület ( lásd: itthon), azt hihetné, hogy manapság ez a téma már kezd feledésbe merülni, már nem olyan világot élünk mint 20-30 éve. Aztán elkezdtem a könyvet és megértettem, hogy ez olyan probléma ami még fennáll és valóságos (bár igaz, nem annyira mint rég).
És hogy miért van ez? Csak thug life, a valós és eredeti értelmében.
Változás a jövő kulcsa. Az egyenlőség, igazságosság és szabadság. Előítélet nélkül. Rossz indulat nélkül. Emberségesen. Mert a hangunk néha az egyetlen fegyver.

>!
Szimirza P
Angie Thomas: The Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál

Sok ilyet, kevés mást! A borító fogott meg elsőre, aztán a cím, aztán a történet! Ajánlom!

>!
Media_Addict_Hu
Angie Thomas: The Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál

A 2017-es olvasmányaim közül eddig egyértelműen ez volt a kedvencem.

A fülszöveg alapján úgy tűnhet, hogy ez egy depressziós könyv. Nem az. Kemény témákat boncolgat az tény, és vannak benne szomorúbb részek is. De sikerült életigenlően átadnia az írónőnek a történetet és megfogalmazott jó pár remek üznetet is. Nekem ez volt az egyik kedvencem: Jobbá tehetjük az életünket Mert attól, hogy történhetnek rossz dolgok, még élhetünk, alkothatunk, boldogok lehetünk, küzdhetünk az álmainkért és a céljainkért. Mert élnünk kell!

Bővebben:
http://sorok-kozott.hu/2017/06/konyvkritika-angie-thoma…

>!
Lobo P
Angie Thomas: The Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál

Angie Thomas regényében igazából az a klassz, hogy nem foglal állást, pontosabban nem rágja az ember szájába, hanem csak megmutatja, hogyan élnek a fiatalok, akiknek a bőrszíne kell, hogy meghatározza az életét, pedig ez így egyáltalán nem helyes és mi, akik a fehér felsőbbrendűséggel születtünk igazából mennyire nem tudunk belegondolni, mert képtelenség, elvégre fehérek vagyunk, hogy ők naponta micsoda döntéseket kell hogy hozzanak, már fiatalon is amelyek nagyon könnyedén élet-halál kérdéseivé válnak. Azaz igen, már megint egy olyan ifjúsági regény, ami nem csak kaland és szerelmi háromszög, hanem vannak benne társadalmi kérdések, rasszizmus, jövőkép, előítéletek, rendőri brutalitás és Fresh Prince.

Részletek: http://olvasonaplo.net/olvasonaplo/2017/07/24/angie-tho…

>!
Zsoofia
Angie Thomas: The Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál

Tipikus középeurópai középoszályú fehér nőként közöm nincsen az amerikai gettók / feketék életéről.

A történet főszereplője egy fekete bőrű kislány, aki egyike azoknak a nagyon kevés színesbőrű gyereknek, akik egy jónevű magániskolába járnak (hence, félig fehér környezetben él), miközben a gettóból származik, és szemtanúja lesz az egyik legjobb barátja meggyilkolásának, hála egy paranoiás zsarunak. A történet ezen része úgy is megy le, mint amit a híradásokból várnánk. A könyv attól lesz több, amit ehhez az alapkoncepcióhoz hozzátesz.

Kezdve Star akut fehérfóbiájával, ami a traumából következik (ez lehet olvasni fehér-rasszizmusnak is, ha van ilyen, de szerintem egyértelmű, hogy a stressz hozza elő nála a dolgokat).
Hozzátéve azt, hogy mennyire fantasztikus, hogy végre van egy olyan ifjúsági regény, amiben a főszereplő gyerek szereti a szüleit és szeret a életük része lenni, illetve a szülők oldaláról ugyanez megtapasztalható. Nagyon erős és jól felépített családdinamika van beleszőve, példaértékű.
Kiemelve, hogy milyen fontosak a barátságok különböző rasszú (nemfehér) emberek között.
Hozzátéve, hogy annak ellenére, hogy a gettóban élnek, és hátrányos megkülönböztetésben részesülnek, nem veszik el minden szórakozás az életükből. Mindenkinek vannak pozitív pillanatai, legyen az akár egy Madden-meccs, a rózsák feltámasztása vagy egy jó kosármérkőzés a tévében.
Hogy a fő üzenet az, hogy használd a hangodat, miközben Starr alig beszél a fehér környezetében Khalil haláláról, hogy alapból a csöndességét használja ahhoz, hogy beilleszkedhessen és elfogadják.

>!
Dominik_Blasir 
Angie Thomas: The Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál

Nemrégiben azon méláztam, hogy a young adultnak hívott könyveket sokszor mennyivel jobb lett volna tényleg akkor olvasnom, amikor még a korosztály-megjelölés igaz volt rám. Valami hasonló a helyzet Angie Thomas regényével is, az ugyanis a „probléma” (már ha annak lehet hívni), hogy nem ez az első hasonló mű, amit a kezembe vettem. Így pedig olykor nem tudott annyira megdöbbenteni és meghatni, mint kellett volna, függetlenül attól, hogy a The Hate U Give még így is borzalmasan erős könyv maradt – ami talán jól jelzi a hatását…
Fontos könyv tehát A gyűlölet, amit adtál, de nem csupán az: profin megírt, hatásos és végtelenül szerethető történet, amit tényleg nagyon ajánlok minden „young adult”-nak, mert biztos vagyok benne, hogy utána nagyon sokat lehet róla gondolkodni.
Bővebben kifejtve: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2017-07-14+…

>!
Linducka
Angie Thomas: The Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál

Erre a könyvre már akkor felfigyeltem mikor Amerikában még nem jelent meg, és el se tudom mondani mekkora örömet okozott mikor megláttam hogy magyarul ilyen gyorsan lefordították !Nagyon tetszett! Én nem tudom egy elsőkönyves írónő hogy tud ilyen remekművet írni, de komolyan! Be kell vallanom hallottam a Black Lives Matter-ről, de nem nagyon figyeltem rá, hogy miről ia van szó, de ebben a könyvben betekintést nyerhettem hogy mi folyik a „színfalak mögött” mindkét „oldalon”. Így már sokkal jobban fogok figyelni ezekre a dolgokra és meg is értem miről van szó.
Nagyon szerethetőek a főszereplők, Starr Seven Kenya Sekani a szülők, mindenki, az a -szerintem- kis szerelmi szál is nagyon jó volt, és úgy az egész könyv. Kimondhatom hogy ez a nyaram júniusom legjobb olvasmánya (megkockáztatom, hogy az évem legjobb olvasmánya eddig)

>!
Barbus87
Angie Thomas: The Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál

Hű, ez a könyv nagyon jó volt!!! Először is köszönöm @gabokiado, hogy lehetővé tettétek, hogy olvashassuk, másodszor, imádom a borítóját is, nagyon szép. :)
És akkor a könyvről: a borító keltette fel a figyelmemet és a könyv címe (imádom, ahogy szerepel a borítón amúgy), utána elolvastam a fülszöveget és tudtam, hogy imádni fogom. Nem azért mert annyira nagy vidám történet lenne, hanem azért mert elgondolkodtat. Elgondolkodtat olyan dolgokról, amik a mindennapjaink része. Itt most persze nem arra gondolok, hogy felénk is minden héten lőnek le fegyvertelen feketéket, de itt is vannak rendőrök, és itt is vannak túlkapások. A könyvben a fehér rendőr hátba lövi a fekete fegyvertelen fiút. Amivel egyet kell értenem, hogy igen, nagy a valószínűsége, ha a kölyök fehér, nem lövik hátba. Amivel nem értek egyet, az Starr és családjának, valamint a közösségnek az a nézete, hogy a zsaru azért ússza meg mert az áldozat fekete. Ez szerintem nem így van. A zsaru azért ússza meg mert zsaru. Egyszer egy rendőr százados szájából hallottam, hogy ő panaszkezelésnél mindig az embereit védi. Csak akkor ad helyt a panasznak, ha megdönthetetlen bizonyíték van a rendőr ellen. Le kell szögezni, nálam nem számít a bőrszín, tőlem hupikék is lehet valaki, csak legyen jó ember. Ennek ellenére sokszor nem értettem egyet Starr és a családja felfogásával. Igen, sok a rasszista, de a feketék is azok. Ez oda-vissza működik. elég megnézni, mekkora problémát jelentett Starr apjának, hogy Chris fehér. Lehet, hogy fehér, de milyen rendes gyerek. Pont olyan jó emberke, ahogy például Starr testvére, Seven, akit nagyon szerettem. Igazából kedveltem a családot, nagyon szimpatikusak voltak, Carlos bácsi családja is, DeVante is, ahogy Maya vagy Chris is. Nem értettem Starr miért akart két teljesen más életet élni, örültem neki mikor Seven szülinapján végül egyesült ott mindenki. És én örültem, hogy Starr és Chris együtt maradtak, és aranyos volt DeVante és Chris barátsága is. Persze ezek ellenére, iszonyatosan felháborítónak tartottam, hogy spoiler Egyszerűen borzasztó, hogy ilyenek heti/havi szinten előfordulnak (nem ismerem a pontos statisztikákat, de múlt hónapban is volt az USA-ban példa erre), hogy rendőrök, akikben bíznunk kellene bőrszíntől függetlenül, simán lelő egy fegyvertelen embert. Ahogy a hírekben is olvasom, általában arra hivatkoznak, hogy fenyegetve érezték magukat. Na, nem mindenkinek való ez a pálya, semmi gond, menjen pincérnek. Amit picit hiányoltam a történetből, hogy nagyon szerettem volna megtudni, hogy miért lőtt a rendőr. Valóban fenyegetve érezte magát a fegyvernek tűnő tárgytól vagy simán rasszista lehetett… Az utóbbit erősíti meg a tény, hogy a kiscsajra is fegyvert fogott. Szóval iszonyú jó volt ez a könyv, előhozott belőlem egy csomó féle érzelmet, nem bírtam letenni, és azóta is ezen agyalok. Ilyen egy igazán jó olvasmány, nem?

7 hozzászólás
>!
HippyHelena
Angie Thomas: The Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál

Már egy ideje halogattam, hogy írjak róla értékelést, de most már nem akarom tovább húzni az időt, főleg, hogy az volt az egyik újévi fogadalmam, hogy írok értékelést az összes könyvről, amit elolvasok :D

Szóval: hát basszus. Ez volt az első reakcióm, amikor befejeztem.

Még kb egy éve láttam ezt a könyvet egy barátnőmnél, aki nagyon lelkesedett érte, de akkor el sem olvastam a fülszövegét, vagy semmi. Aztán egyszer amikor könyvesboltban voltam, megtaláltam, és ezúttal meg is néztem, és rájöttem, hogy ez potenciálisan egy baromi jó könyv, de nem volt pénzem, hogy megvegyem, úgyhogy szimplán felkerült a kívánságlistámra. És karácsonyra megkaptam. És most pedig végre elolvastam.

Eszméletlenül jó könyv. De tényleg, a napokban gondolkoztam azon, hogy egyáltalán milyen hibát tudnék felhozni, viszont egyet sem találtam. Egészen biztosan volt, és gondolom amikor majd újraolvasom mert arra biztosan sor fog kerülni lesz valami, ami fel fog tűnni, de egyelőre egy baromira jól megírt ifjúsági könyvként látom.
Ami ráadásul kliséktől mentes, talán emiatt is szerettem meg annyira, bár ehhez hozzátett a témaválasztás, ami mindig érdekelt, és az, hogy jól van megírva. Ja, és kihangsúlyozom: a fordítás is szuper. Félig angol vagyok, úgyhogy rengetegszer előfordul a gagyibban fordított könyveknél, hogy hallom az eredeti szöveget a kitekert, magyarban természetellenes mondatszerkezet mögött.
Végre egy olyan könyv, ahol se nem egy tipikus, nyálas de uncsi szerelmi szál volt, sem pedig egy drámai nagy dolog volt. Még az is tetszett, hogy nem a könyvben jöttek össze, hanem már együtt voltak. És voltak problémáik, és voltak, amiket könnyebben megoldottak, voltak, amiket nehezebben. Ahogy az embereknél szokott lenni.
Végre egy olyan könyv, ahol a tinilány nem utálja a szüleit, és tartja őket gáznak, és akad ki rájuk minden apróságért. Hanem szereti őket, tud mosolyogni azon, hogy szeretik egymást, örül, amikor megbeszélik a dolgokat együtt, segít nekik, hálás azért, hogy a szülei megtesznek érte és a testvéreiért mindent. És bár vannak vitáik, ezt is emberien kezelik. (Lehet, hogy sok lesz a szóismétlés, de most nem érdekel, mert ez az a szó, amit a legjobban tudnék mondani erről a könyvről. Hogy minden eleme emberi volt.) Nem szeretem sem azokat a könyveket, amikben egy természetellenes családi idill szerepel, mert az nem hihető, hogy van egy minta-anya és egy minta-apa és a rendes gyerek, aki imádja őket, de azt talán még jobban is utálom, amikor túlnyomják a kamaszkori konfliktusokat, és értelmetlen utálat süt az oldalakról, holott a szülők okot sem adtak rá. Én is 15 éves vagyok, nekem is vannak vitáim anyukámmal, bevallom, hogy nem is kevésszer, de ez nem nullázza le azokat a pillanatokat, amikor meg boldogan vagyunk együtt. És még a viták ellenére is hálás vagyok, hogy ő van nekem – ez az érzés pedig mintha hiányozna a legtöbb tiniregény főhőséből.
Végre egy olyan könyv, ahol a baráti kapcsolatok is életszerűek. Nincs egy elcsépelt legjobb barát, aki tökéletes, aztán vele egy nagy balhé, amin sokat lehet sírni, de aztán valahonnan egyből előhúzni egy komplett új baráti társaságot, akik persze tökéletesek. Nem. Itt van egy nagyon jó barát, akivel viszont nem tudott annyi időt tölteni, amennyit szeretett volna addig, amíg lehetett. És vannak olyanok, akikkel bizalmatlanságból indult a kapcsolatuk. Volt egy olyan baráti társaság, ami nem is volt annyira baráti ha megnéztük, de megoldották a helyzetet a maguk módján, és a triónak azt a tagját, akivel hasonlóan gondolkodtak, megtartotta Starr, azt pedig, (aki hála a jó égnek nem tért meg és lett cuki a könyv végére és jött újra össze a társaság) akit tudta, hogy el kell engednie, képes volt elengedni, és ez így volt szép. Ahogy a valós életben is történne.

A többi hasonló részletbe pedig nem mennék bele, rengeteg van, de ezeket éreztem fontosnak kiemelni.

És most pedig átfogóan a könyvről: fantasztikus volt. Gyönyörűen leírta, mit jelent a szeretet, a család, az elfogadás, mit jelent küzdeni valamiért, ahogy bemutatta félelmetesen jól, mégis milyen az, amikor az ember a saját bőrén tapasztalja meg a szegénységet, az előítéleteket, az igazságtalanságot, a fájdalmat. Valamit azt, hogy hogyan kell ezekhez alkalmazkodni. De mi van, ha ezekhez nem kell alkalmazkodni? Mi van, ha az ember foghatja magát, és egy teherautó tetején állva bátorítja a népet egy hangosbemondón keresztül, és a könnygázos bombát visszadobja a rendőrök irányába? Hiszen nem kell mindent csendben elviselni, erre való a szavak ereje. És ez az egyetlen dolog, ami minden embernek van, és még akkor sem tudják elvenni tőle, amikor minden más eszközét igen.

Egyébként engem mindig érdekelt a fekete khm színes bőrű emberek életmódja, helye a társadalomban, stb., de leginkább a hatvanas évekbeli megmozdulások oldaláról közelítettem meg mindig. Éppen ezért nyitotta fel egy kicsit a szemem ez a könyv, és szerintem elég sok emberrel megtette ugyanazt, hogy hiába telt el azóta fél évszázad, alig van, ami változott. És talán ez a könyv is hozzátesz ahhoz, hogy legalább az olvasótábora kevésbé legyen előítéletes.

Az már csak plusz volt, hogy én ha nem is teljes mértékben, de nagyon is tudtam azonosulni Starr-al. Tudom, hogy milyen elit gimibe járni úgy, hogy az otthoni anyagi helyzeteteket inkább nem említed meg azok mellett, akiknek a legnagyobb gondja az, hogy melyik divatcég legújabb táskáját vegye meg. És ahol az az alapvető, hogy mindenkinek van kocsija, és furcsa, ha valakinek nincs saját háza, hanem lakást bérel, és azt is nehézkesen.

Ez az egész értékelés borzasztóan csapongó lett igazából, lehet, hogy majd újraírom, de egyelőre így sikerült leírnom, hiába telt el pár nap azóta, hogy elolvastam, úgy látszik még nem ülepedett le bennem eléggé, a történet összes része újabb és újabb irányokba viszi el a gondolataimat.

Mindenesetre őszintén ajánlom mindenkinek!


Népszerű idézetek

>!
Barbus87

– Apa, veled a legrosszabb Harry Pottert nézni. Állandóan csak azt hajtogatod, hogy miért nem puffantják le azt a Voldemort gyereket.
– Hát nincs is sok értelme. Ott az a sok rész, és senki nem próbálja meg egyszerűen lelőni.
– De itt nem erről van szó – mondja anya. – Te a gengszteretikettet kevered a Harry Potterrel.
– De gengszterkedés is – feleli.
Oké, ez mondjuk elég érdekes elmélet. Apa szerint a Roxfort-házak igazából gengek. Vannak saját színeik, saját helyeik, és mindig versenyeznek egymással. Harry, Ron és Hermione sosem egymással vetélkednek – akárcsak egy azonos geng tagjai. A halálfalóknak még közös tetkója is van. És nézzük meg Voldemortot, akinek nem szabad kimondani a nevét. Ez is tök olyan, mint az utcán – egyeseknek már csak becenevük van.

162. oldal, Tizedik fejezet, (GABO, 2017)

>!
Kukuucs P

– Mi az a Tumblr amúgy? Olyasmi, mint a Facebook?
– Nem, és megtiltom, hogy regisztrálj. Szülők kizárva. Már így is elvettétek a Facebookot.
– Vissza sem igazoltál!
– Tudom.
– Pedig jól jönne a Candy Crush-ban.
– Pont ezért nem igazoltalak vissza.

248-249. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Facebook · Tumblr
>!
Petrasek

– Ööö… bébi – mondja apa. – Még nem fejeztem be.
– Valamit szeretnék én is hozzátenni. Uram áldd meg anyámat is, amiért belement, hogy felszabadítson valamennyit a nyugdíjalapból, hogy megvehessük a házat, és add nekünk, hogy szépen felújíthassuk a pincét, ahol majd lakni fog.
– Nehogy… – horkan fel apa.
– De igen, Uram – mondja anya.
– Kérlek, Uram, ne.
– De.
– Ne, és ámen.

294. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lisa Carter · Maverick Carter
>!
Lobo P

Hagyjuk az embereknek, hogy azt mondjanak, amit csak akarnak. Mi értelme a szólásszabadságnak, ha csendben maradsz azokban a pillanatokban, amikor nem lenne szabad?

239. oldal

>!
Barbus87

(…) néha akkor is elromlanak a dolgok, ha mindent jól csinálunk; a lényeg, hogy soha ne adjuk fel a jót.

151. oldal, Kilencedik fejezet (GABO, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: Lisa Carter
>!
Petrasek

A temetések nem a halottakért vannak. Az élők miatt tartják őket.

121. oldal

>!
Petrasek

Szent szar. Ki a fene panaszkodna a Harry Potter Worldre? Vagy a vajsörre… Vagy a varázspálcákra…

77. oldal

>!
Petrasek

Nagyi szokta mondani, hogy a tavasz a szerelem évszaka. Na, a tavasz a Garden Heighstben nem igazán szerelmet hoz, inkább téli szülést.

10. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Toni Morrison: Nagyonkék
Kathryn Stockett: A Segítség
Sue Monk Kidd: A méhek titkos élete
Fannie Flagg: Sült zöld paradicsom
John Grisham: Ha ölni kell
Toni Morrison: Könyörület
Jodi Picoult: Apró csodák
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Theodore Taylor: A homokzátony
Fanny Flagg: Érdemes élni