Vigyázat, ​kutyafogók! (Csokolándy 3.) 86% 19 csillagozás

Bu-gyu-ta! Maga az ötlet és a történet nem (lenne) rossz, ha Csibi szülei észrevennék, hogy a gyerekük nem félkegyelmű, és a kutyájuk már tud beszélni. Jesszus, egy beszélő kutya! Nem szimpatikusak az ilyen felnőttek.
Amit még nem értek, hogy miért ilyen fényes, jó minőségű papírra van nyomtatva a könyv, ha a belső illusztrációk fekete-fehérek? Tök fölösleges.
Másik dolog, persze, mese, de akkor sem való szerintem kutyát bármilyen összefüggésbe hozni a csokoládéval. Legalábbis ennyire direkt nem kéne. Sok olyan gyerek van, mint én kicsiként, aki el is hiszi, hogy a kutyának jó a csoki. Ez rossz pont.
Az a napszemüveg meg Csokolándy fején… mindig azt hittem, hogy masni. Különben az illusztrációk nem rosszak, bár elég nagy feje van mindenkinek, és kicsit a Gondos Bocsok emberábrázolásaira emlékeztettek.
Na, jó. Van összesen négy színes kép benne.

Csokolándy könyvek talán az első olvasási élményeimhez kapcsolódtak. A nővérem könyveit a mai napig őrizgetem a polcomon! :) Sikerült rukkolásból megszereznem a sorozat egyik hiányzó példányát és nagyon tetszett! :)

Nem rossz, nem rossz, de a befejezés nekem nem elég! Mi az, hogy hagyjuk a gonoszokat elmenni?! Tessék még egy ifjúsági regényt (?) írni, amiben Kästnertől merítve leleplezik az állatkínzó nénit és bácsit!
Ebben a részben már tényleg irritáló volt, hogy hasbeszélőnek hiszik Csibit! Magyarázza már el valaki ennek az anyukának, hogy ez a kutya tényleg beszél! Ha tetszik, ha nem!
De a lényeg: eddig ez volt a legizgalmasabb könyv a Csokolándy sorozatból. Kár, hogy a csúcson hagyta abba! A rajzok még most is tetszenek.

Gyerekként imádtam ezt a könyvet! :)