A ​kis vámpír beköltözik (A kis vámpír 2.) 8 csillagozás

Ez most nem volt olyan jó, mint az első kötet. Túl menekülősre, bujdosósra (bujkáltatósra) sikeredett, s valahogy keveselltem a humort a szövegből. Viszont egyre jobban bonyolódnak a szálak Amália és Endre körül. Számomra még mindig meglepő, és félelmetes, hogy egy nem egészen kilenc éves gyerek vámpíros történeteket olvas, meg a sötétben temetőben mászkál, – még akkor is, ha a barátja lakik ott – , s koporsót cipel.
Az illusztrációk még mindig a rémes kategóriát képviselik. Azt, hogy a vámpírok csúnyácskák, megértem. De Endre miért néz ki szintén úgy, mintha ő is vámpír lenne.

Nagyjából ugyanaz mondható el róla, mint az első részről: jópofa, de a célkorosztályból kinőve annyira már nem érdekes. Amália még mindig idegesít, az illusztrációk továbbra sem jönnek be, és most már lehetne új feszültségforrást találni ahelyett, hogy Endre rejtegeti a családja elől Teofil vámpírságát. De félretéve a morgolódást, ha tízévesen olvastam volna, talán jobban értékeltem volna – mindemellett vannak olyan könyvek bőven, amelyekből szintén „kinőttem” már, mégis élvezem őket, szóval nem lehetetlen küldetés gyerekkönyvvel a felnőttek kedvében járni, de ez a sorozat sajnos nem üti meg azt a szintet.