Mikor ​feltámad a szél 83 csillagozás

Angela Murinai: Mikor feltámad a szél

Hogyan ​lehet megbirkózni az egyik legnagyobb veszteséggel, amely érhet bennünket, a gyermekünk elvesztésével? Mit tehet egy anya, hogyan élhet tovább tátongó sebbel a lelkén?
    Angela Murinai három kamasz fiával nyaral a csodálatos Gozo szigetén, amikor legidősebb gyermekét elsodorja egy áramlat és belefullad a tengerbe. A Mikor feltámad a szél azonban több mint gyászkönyv, nem csupán az anyai fájdalomról és túlélésről szól. A személyes történeten túl szembesít bennünket az anyaság nehézségeivel, a nőket érő erőszakkal, a család, a házasság vagy a hit kérdéseivel. Szól a szeretetről és az emberi jóságról, valamint a döntés erejéről – arról, hogy a legnagyobb sorscsapások idején is képesek vagyunk meghatározó döntéseket hozni és kézben tartani az életünket.

Angela Murinai a bajai Eötvös József Tanítóképző Főiskolán diplomázott, majd néhány évig tanítóként dolgozott. 2014 óta írja Gumiszoba című blogját, ahol közéleti kérdésekkel, nőpolitikával,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2021

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Saját szoba könyvek

>!
Libri, Budapest, 2021
216 oldal · ISBN: 9789634339083
>!
Libri, Budapest, 2021
216 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634338550

Enciklopédia 1


Kedvencelte 11

Most olvassa 5

Várólistára tette 137

Kívánságlistára tette 130


Kiemelt értékelések

Suba_Csaba P>!
Angela Murinai: Mikor feltámad a szél

Egy könyv a halálról? Dehogyis! Ez a könyv az életről szól! Veszteségekről, családról, megrendítő és felemelő pillanatokról, fájdalomról és boldogságról.
Angela Murinainak azzal a teherrel kell együtt élnie, hogy elveszítette 18 éves fiát. Ő mégis egy megindító, életigenlő, felemelő könyvet alkotott élete legnagyobb tragédiájából, mert tudja, hogy fia halála eleve elrendelt volt. Nem harcol, nem vádol, hanem sorai által tanít bennünket, erőt ad és bátorságot ahhoz, hogy úgy merjük élni az életünket, hogy az utolsó perceinkben ne kelljen bánnunk semmit. Köszönöm, hogy megírta! Köszönöm, hogy megismerhettem!

4 hozzászólás
Katalin_V_Tóth P>!
Angela Murinai: Mikor feltámad a szél

Megrendítő, őszinte és szívbe markoló olvasmány volt. Egy anya, egy nő, egy család élete tűnik elő a sorok közül. A baleset, amikor a tenger elnyeli a legidősebb fiút a nyaralás során, megváltoztat mindent. Az édesanya a gyászfeldolgozás nehéz, erőt próbáló időszakán kívül mesél az anyává válás időszakáról, a gyerekkel, férjjel kialakult kapcsolatáról, az élet nehézségeiről, az érzéseiről, a világról. Őszintén, érzékenyen tárja elénk lelkét, életét.

Bea_Könyvutca P>!
Angela Murinai: Mikor feltámad a szél

Nagyon nehéz ez után a könyv után megszólalni. Torokszorító, fájdalmas és megindító olvasmány volt, amely nagyon mélyre hatolt bennem.
Egy szülőnek nincs fájdalmasabb dolog az életében, mint elveszíteni a gyermekét. Belegondolok mindhárom gyermekem születése utáni napokba, hetekbe, amikor az éjszaka közepén sokszor odaálltam az ágyuk mellé és figyeltem, hogy lélegeznek-e. Ha nem kaptam meggyőző visszaigazolást, akkor megbökdöstem őket. Amikor megmozdultak, akkor némileg nyugodtabban vissza tudtam feküdni az ágyba, hogy egy kis idő elteltével újra megismételjem.
Murinai Angéla egy máltai nyaralás közben veszítette el legnagyobb fiát, Bencét, aki az öccsével együtt úszni indult a tengerbe, éppúgy, mint előző nap. De aznap Bence nem tért vissza.

Angéla ezzel a könyvvel emléket állít Bencének, emléket a régi életüknek. Semmit nem akart elfelejteni, nem akarta, hogy a gyógyulási folyamatokkal érzelmek, emlékek vesszenek el, ezért megírta. A könyv az akkori naplórészleteiből és visszaemlékezéseiből született.
A teljes bejegyzés: http://konyvutca.blogspot.com/2021/08/angela-murinai-mi…

Nikolett0907 P>!
Angela Murinai: Mikor feltámad a szél

„Mikor a világ kibillen a tengelyéből, mikor egy
másik dimenzió szélén egyensúlyozunk, mikor
az ég összeszakad a földdel, és a sors úgy dobál
minket, akár a szél, akkor is van döntési lehetősé-
günk. Eldönthetjük, hogy száraz falevél módjára
sodródunk, vagy megtanulunk repülni.”

Nehéz bármit is írnom, ami vígasz vagy támogatás lehet egy gyászoló anyának. Az én gondolataim és azon olvasóké, akik ezt a könyvet kézbe fogják venni, csak csendesen, könnyek hullatásával mondhatják el részvétüket és együttérzésüket, de igazán csak azok szavai fognak némi erőt adni, akik átélték ezt a sok fájdalmat, szörnyűséget.

Mit mondhatnék, ami megfelelően kifejezi azon érzéseimet, ahogy megrendülve és sokszor a könnyeimmel küszködve olvastam a sorokat? Talán semmit, én mégis úgy érzem, hogy egy kisebb értékeléssel is emlékezem egy ismeretlen fiúról.

Életünk folyamán annyi minden történik velük, hiszen a létünk tele van buktatókkal, kihívásokkal. Megszületünk, majd gyermekként szárnyainkat próbálgatjuk, tesztelve a határainkat, a világunkat és minket körülvevő személyeket. Sokszor túllépjük a korlátokat, nem figyelve a családra, barátokra vagy önmagunkra. Majdan felnővünk és ki-ki a maga útjára lép, hogy megkezdje azt a hosszú menetelést, amit választott magának. Nemtől függetlenül minden döntésünk elindít egy folyamatot, hogy ez jó vagy éppen rossz, oly sok mindentől és mindenkitől függ, mégis felelősséggel jár. A döntéseink meghatározzák azt, akik vagyunk akkor és azt is, akivé válni fogunk. De az élet nem csak fájdalom és kötelesség, hanem sok apró csoda összessége. Gyermekként a sok újdonság befogadása és megélése, felnőttként pedig a szerelem és családalapítás egyik legfontosabb melegágya. De mi van akkor, ha egy anya többre vágyik és nem csak a hétköznapi robot és kötelesség az életcélja? És mi történik akkor, ha a múltunk sebeiből még szivárog a genny és akaratlanul is ezt örökítjük tovább gyermekeinknek? Nos, ezeket a kérdéseket is boncolgatja a könyv, mégis sokkalta több ennél.

„Innét üzenem minden férfinak: ha az anyát bántjátok, azzal a gyereket is bántjátok! Tudom, akiknek ez szól, azoknak hiába is mondom. Nem érdekli azokat senki élete a magukén kívül.”

Három testvér és egy anya elindul egy hosszabb nyaralásra, hogy kipihenjék az egész éves stresszt. Bár a megelőző körülmények rendre balul sülnek el, egy határozott lélekkel szemben kevés esélye van a sorsnak. A megérkezés és egy pár nap nyugalom után, ismételten sok vészjósló esemény veszi kezdetét, amelyek utólag figyelmeztetési mutatóként is szolgálhattak volna, de akkor csak újabb bosszantó tények és megoldandó problémák. És aztán eljön a szél, amely magával sodor mindent és mindenkit. És mint tudjuk, a természeti elemekkel szemben védtelenek vagyunk. Vajon mit érez egy anya, aki elveszíti az egyik legfontosabb kincsét? És vajon hogyan dolgozza fel egy testvér, aki túl közel járt a bajhoz? Vajon mennyire lehet túlélni a mindennapok kongó ürességét? A szél jön és elsodor mindent, ha hagyod, még a könnyeidet is.

„Vannak helyzetek, amiket túlélhetetlennek gondolunk egészen addig, amíg túl nem éljük őket. Valójában sokkal több szörnyűséget kibírunk, mint gondolnánk.”

Bővebben a blogomon:
https://konyvelvono.blogspot.com/2022/01/angela-murinai…

>!
Libri, Budapest, 2021
216 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634338550
dagikám>!
Angela Murinai: Mikor feltámad a szél

Nagyon sokáig halogattam ennek a könyvnek az elolvasását. Egyik részem vágyott arra,hogy vigaszt merítsek belőle, ugyanakkor féltem is tőle,hogy milyen lelkiállapotba fogok kerülni közben/utána.
Egy anya anyává válásáról,gyermeke elvesztéséről és a gyász feldolgozásáról kaphatunk szívszorító képet.
Zokogva olvastam és tettem félre azoknál a részeknél,amikor a saját helyzetemre,saját reakciómra ismertem fel benne.
Igaz én nem a gyermekét gyászolók körébe tartozom, de én is megtapasztaltam pár hónapja a gyászt. A könyv hűen bemutatja,hogy egy pillanat alatt össze lehet omlani egy beugró emlék, egy helyszín láttán, bármilyen apró dolog vissza tud oda taszítani,ahonnan nagy nehezen kikecmereg az ember. Napról napra meg kell harcolni a tudattal,hogy ő már nincs.♥️♥️
Biztos,hogy sokszor fogom a kezembe venni ezt a könyvet,ha pár biztató szóra lesz szükségem. ♥️

4 hozzászólás
cseri>!
Angela Murinai: Mikor feltámad a szél

Nem is akartam elolvasni ezt a könyvet, mert ismerem a facebookról a Gumiszoba oldalt, és számomra a szerző egy picit mindig ellentmondásosnak tűnt. Anno is tudtam egyébként, hogy ez a tragédia, ami valóban bejárta anno a sajtót, velük történt. Ez a könyv más, mint amilyennek vártam. Nagyon megrendítő, szomorú, nem könnyű olvasni a téma miatt, noha egyébként egy gördülékeny, jó stílusú olvasmány. Nagyon őszintének és önreflexívnek éreztem a szerzőt, nyilván segített az elmúlt öt év is abban, hogy így lásson rá a történtekre, és így tudja összerakni a könyvet, régi történetekkel, visszaemlékezésekkel. Nem tudom, a szerkesztőnek mennyi munkája volt benne, de ez így nagyon egyben van. Érdekes, hogy olyan részlet, amit kiragadva olvastam, és úgy kicsit túlzásnak éreztem (a kendőlobogtatós), teljesen helyére került a könyvben.
Mivel anno is olvastam a dologról, volt egy képem arról, hogy történhetett, ebből a könyvből meg kiderül, hogy valójában hogy. Borzasztó, felmerül a felelősség kérdése is, csak hát azért akinek van kamasz gyereke, az tudja, hogy nem ülnek állandóan anyuci szoknyáján, kell nekik az önállóság, és bizony nem is mindig fogadnak szót. Kevés kell a tragédiához, és ez borzasztóan félelmetes. A traumaírás úgy túnik, egyfajta divat lesz most talán, ezt a könyvet szerintem érdemes volt megírni, remélem, a szerzőnek is segít mindabban, amit el szeretett volna érni vele.

4 hozzászólás
Kabódi_Ella P>!
Angela Murinai: Mikor feltámad a szél

„Igazán nem nehéz velem együttérezni annak, akinek van szíve.”

Ez a könyv maga a megmásíthatatlan zsigeri fájdalom és veszteség. Ugyanakkor mégis életigenlő, példamutatóan az. Könnyen ébreszt az olvasóban végtelen, gyengéd részvétet, mert olyan őszinte. Belesajdul a lélek, akkor is, ha nem tudja, milyen elveszíteni egy gyermeket.

Az istenítő, sóvárgó, gyönyörű anyai szeretet áthatja a szavakat. Torok szorul, mellkas szűkül, szem könnybe lábad ettől a hatalmas, mindent átitató érzelemtől. Hogy a fiú, akinek, akiről szólnak e sorok már nincs közöttünk, mit se számít. Nem szűnünk meg szeretni halottainkat. Az élet elmúlik, a szeretet nem.

Traumaírás ez persze, gyászfeldolgozás. Kitárulkozás: dobogó szív a fehér papíron. Viszont érződik rajta az a négy év józanító távolság; egyben van, valóban történetté áll össze, nem csak egy viharosan emocionális áradás. Meghökkentően irodalmi nyelvezetű, mégis közvetlen hangú. Felkavaró és nyílt, ugyanakkor az emlékeket még fényesebbre csiszoló nosztalgia és az élethez való ragaszkodás valamiféle békítő belenyugvással hinti be a sómarta éleket.

Nem tudom, miért olvas az ember ilyen igaz történeteket. Mit várunk mások keserű sorsában megmerítkezve? Miféle vigaszt, megnyugvást remélünk? Én különösen nem vagyok jó katasztrófaturista. Mindannyiunknak van keresztünk, kinek szálkányi, kinek elbírhatatlan. Aztán mégis elbírjuk többnyire. Nem döglünk bele. Nem őrülünk bele. Azt hisszük, de végül mégsem így lesz. Megyünk tovább. Néha olyan istentelenül jó belenézni egy másik arcba, s mikor összeakad a tekintetünk, már tudjuk, amit tudni kell. Neked ott fáj, nekem itt fáj, és csak a szemünk mondja: őszintén sajnálom. Néha ennyi elég a következő lépéshez, hogy mozduljon a láb, csikorogjon az izom, jussunk picivel előrébb. Talán ezért olvasok én olykor ilyen könyveket, ezért a pillantásért.

Az eredeti bejegyzés az alábbi linken olvasható:
https://tisztalappalavilagban.blogspot.com/2022/04/ange…

Kri_Anikó P>!
Angela Murinai: Mikor feltámad a szél

Nem lehet könnyek nélkül olvasni ezt a könyvet. Szívszorító történet. Nem emlékeztem, hogy olvastam, láttam volna a hírek között Bence halálát. Mivel a családunkban is vesztettünk el 17 éves fiatalt baleset miatt, így még inkább a bőrömön, a lelkemben éreztem egy tragédia soha el nem múló fájdalmát.

BertaPalikSzilvi P>!
Angela Murinai: Mikor feltámad a szél

Mindaz a tragédia ellenére amiről szól ez a könyv,csodás az életigenlés ami átjárja.
Felfoghatatlan, milyen egy anya számára elveszíteni a gyermekét.Ezt kibírni ép ésszel nem is tudom hogyan lehet.Belegondolok, hogy a gyerekem nélkül éljek tovább és úgy érzem képtelen lennék rá.
Ez a kötet sokaknak nyújthat segítséget akik hasonló helyzetben vannak,támaszt adhat és erőt a gyász feldolgozásához.
Egy tragikus de felemelő történet is, olvasása egy csomag papírzsebkendő mellett ajánlott.

cintiatekla P>!
Angela Murinai: Mikor feltámad a szél

Mikor feltámad a szél címmel jelent meg a Saját Szoba Könyvek-sorozat második kötete, mely egy anya története, aki balesetben vesztette el a fiát. Vajon hogyan lehet feldolgozni a feldolgozhatatlant? Lehet ép ésszel folytatni az életet? Milyen hatása van ennek a tragédiának az életben maradt testvérekre? Többek között ezek a kérdések is fontos helyet foglalnak el az elbeszélésben, ami igen, elég kemény, de valahol mégis pozitív és életigenlő.

Sokan, akár a fülszöveg, akár a könyv olvasása után valószínűleg azt mondják, hogy a szerző erős, emberfeletti hatalma van, pedig szerintem ennek a történetnek pont az az ereje, hogy adott egy helyzet, amit Angela nem hogy nem kért, de igyekezett minden lehetséges módon elkerülni. De a baj megtörtént. Viszont ő úgy döntött, hogy a lehetőségekhez mérten mégis ragaszkodik a normalitáshoz. Emlékeztek még Edith Eva Eger A döntés című könyvére (ha olvasástok)? Dr. Edie is ezt mondja, hogy rajtad áll, hogy hogyan döntesz.

Bővebben: https://www.gyorgytekla.hu/2021/09/angela-murinai-mikor…


Népszerű idézetek

Suba_Csaba P>!

A süvítő szél letépte a könnyeket az arcomról, és eső gyanánt szórta szét.

123. oldal

Bea_Könyvutca P>!

Az élet most van, itt van, ebben a pillanatban. Most kell élni, most kell boldognak lenni, szeretni, örömöt, bánatot jól használni. Ki kell hozni mindenből a legjobbat itt, ezen a világon.

Nikolett0907 P>!

Innét üzenem minden férfinak: ha az anyát bántjátok, azzal a gyereket is bántjátok! Tudom, akiknek ez szól, azoknak hiába is mondom. Nem érdekli azokat senki élete a magukén kívül.

87. oldal

Nikolett0907 P>!

Aki kíváncsi és nyitott, az bárhol találhat élményeket.

60. oldal

Nikolett0907 P>!

Aki élt már bántalmazó mellett, tudja, hogy egy családban minden őhozzá igazodik. Mindenki az ő hangulatát lesi, mindenki minden lépést, szót ahhoz igazít azért, hogy megússza az életet. Így lehet megúszni az életet.

86. oldal

Nikolett0907 P>!

Így működünk. Félünk, szorongunk, fuldoklunk a tehetetlenségtől, a felelősségtől, aztán eltoljuk magunktól a kétséget, lenyeljük, és kivárjuk, hogy elfelejtkezzünk róla.

9. oldal

Bea_Könyvutca P>!

Nem könnyű senkinek. Generációkon át visszük az örökségünk, és talán a felnőttség egyik legnagyobb feladata, hogy a szüleinket, és az általuk okozott fájdalmak hátterét valahogy megértsük.

171. oldal

Bea_Könyvutca P>!

Húszezer éve csináljuk ezt mi, asszonyok. Óvjuk, szeretjük, gondozzuk a gyerekeinket remélve, hogy ennyi elég lesz a boldogsághoz.

8. oldal

Bea_Könyvutca P>!

Vannak helyzetek, amiket túlélhetetlennek gondolunk egészen addig, amíg túl nem éljük őket. Valójában sokkal több szörnyűséget kibírunk, mint gondolnánk.

12. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kozma Ani: Kezdet és vég
Hász Róbert: Júliával az út
Tomor Anita: Veled egy szigeten
Sándor Erzsi: Anyavalya
K. A. Tucker: The Simple Wild – Az egyszerű vadon
Lontai Léna: Könnyező liliomok
Papp Csilla: Szerelem újraírva
Colleen Hoover: Verity
Sue Dylen: A római szerető
Papp Csilla: Ha/mar