Ich ​bin aus Ungarn – Magyarországról jöttem 57 csillagozás

Angela Murinai: Ich bin aus Ungarn – Magyarországról jöttem

„Nem ​tudhatod, mekkora biztonság az, ha érted a körülötted lévők szavát addig, míg nem tapasztalod meg a buborékot, ami egy idegen országban vesz körül minden pillanatban.”

Fia és férje halála után Angela úgy érzi, nincs tovább maradása Magyarországon. Az élet itthon kilátástalan, és a szánakozó tekintetek sem segítenek a lelki egyensúlya helyreállításában. Egy szebb jövő, egy új kezdet reményében Németországba költözik két nagykamasz fiával.
Nyelvtudás és támogató háttér nélkül azonban rettentően nehéz megkapaszkodni egy idegen országban. Az Ich bin aus Ungarn azonban nemcsak a kivándorlás viszontagságairól szól, hanem sokkal többről. A külföldre költözés bonyodalmain túl azt is megmutatja, hogyan őrizhetjük meg a méltóságunkat minden körülmények között, és milyen pusztító hatása lehet a fel nem dolgozott gyásznak, a gyökértelenségnek.

Ez a memoár ugyanakkor a remény, a kitartás könyve is: azt meséli el, hogy ha el is fáradunk, össze is rogyunk olykor a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2022

>!
Libri, Budapest, 2022
260 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636040321

Enciklopédia 3


Kedvencelte 6

Most olvassa 2

Várólistára tette 54

Kívánságlistára tette 42


Kiemelt értékelések

Suba_Csaba P>!
Angela Murinai: Ich bin aus Ungarn – Magyarországról jöttem

Angela Murinai legidősebb fia és férje halála után úgy dönt, két kamasz fiával maga mögött hagyja Magyarországot
és Németországba költözik. Ebben a memoárban a döntés hátterét, magát a költözést és az azt követő beilleszkedési időszakot követhetjük végig. A könyv Angela és fia, Ákos naplószerű írásait felváltva tartalmazza, melyből kirajzolódik egymáshoz fűződő ellentmondásos kapcsolatuk. Vajon jó döntést hozott az Anya? Képes utat találni a bürokrácia útvesztőjében nyelvtudás és segítség nélkül? Milyen változást hoz életükbe a Covid? Lehet-e, kell-e befolyásolni egy lassan felnőtté váló gyermek bizonytalankodó útkeresését, önmegvalósító törekvéseit? Számtalan fontos téma és kérdés kerül terítékre ebben a történetben, mely a mostban játszódik, a mai társadalmi kérdésekre reflektál, a jelenkori rendszert bírálja és alternatívát kínál, hogy hogyan lehet élni, túlélni egy idegen országban.
Angela Murinai ezúttal is markánsan kiáll a nézetei mellett, öniróniával és humorral kezeli még a legkeményebb helyzeteket is, emellett bátran megmutatja esendőségét és döntéseinek olykor negatív következményét is.
Faltam a könyvet, túl hamar véget ért, hosszan olvastam volna még. Várom a folytatást!

>!
Libri, Budapest, 2022
260 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636040321
Sippancs P>!
Angela Murinai: Ich bin aus Ungarn – Magyarországról jöttem

Első könyvem az írónőtől, és olvasva az értékeléseket, talán a Mikor feltámad a széllel kellett volna kezdenem, bár így is teljesen érthető volt.
Illett a könyv hangulatához az elmúlt napok időjárása, ez a borongós, szürke, esős-havas idő. Sokszor éreztem úgy, hogy Angélával együtt én is a mélyben evezek, és bár látom a kiutat, a napot a felhők mögött, mégsem jön a megváltás. Ákos gondolatai csak még inkább rátettek erre egy lapáttal, az ő esetében csak úgy sütött a lapokról a boldogtalanság. (Ellenben nagyon bölcs gondolatokat is olvashattam.)
Ha nem is tökéletes, de igencsak elgondolkodtató könyv, anyaságról, kivándorlásról, a traumák feldolgozásáról.
Csak így tovább, Angéla!

6 hozzászólás
cintiatekla P>!
Angela Murinai: Ich bin aus Ungarn – Magyarországról jöttem

Az Ich bin aus Ungarn – Magyarországról jöttem számomra húsbavágó történet volt arról, hogy meddig képes az ember elmenni. Hogy milyen rejtett tartalékokat képes mozgósítani a túlélés érdekében. Egy elég erős rendszerkritika arról, hogy kis hazánkban tényleg eszméletlenül nehéz boldogulni, főleg nőként.

Angéla ugyanakkor Németországot sem egy cukormázas úticélként mutatja be, ahová csak megérkezni nehéz. A könyvben őszintén és kendőzetlenül mesél minden nehézségéről. A végére pedig számomra nagyon szépen kirajzolódott, hogy az élet két országhatárral arrébb sem csillámporos, de ha bajba kerülsz, megtart a rendszer. És segítséget kapsz.

A nagyon erős kritika mellett pedig végtére is egy édesanya története ez, aki elvesztette az egyik fiát, a férjét, a másik két gyerekével pedig elköltözött. Közel ötvenévesen újrakezdte legalulról, mert hitte, hogy lehet jobb. Egy olyan karakán nő története ez, aki nem fél kimondani, hogy a szabadsága és a biztonságérzete mindennél fontosabb kincsek az életében. Egy olyan történet ez, amiből nagyon sok dolgot továbbvihet az olvasó magával, függetlenül a fő témától.

Bővebben: https://www.gyorgytekla.hu/2022/11/angela-murinai-ich-b…

GreenDottedMug>!
Angela Murinai: Ich bin aus Ungarn – Magyarországról jöttem

Murinai Angéla neve sokak számára csenghet ismerősen, akár a Facebook feminista berkeiből, akár tavaly megjelent könyvei kapcsán. Személyes történetét bemutató, Mikor feltámad a szél és a Gumiszoba blog főbb kérdéseit csokorba foglaló 10 okom a haragra című kötetei után ismét egy bensőségesebb hangvételű történet lát napvilágot idén júniusban, az Ich bin aus Ungarn lapjain.
A Mikor feltámad a szélben megismert veszteségek után Angéla az egyre mélyebben gyökerező gyűlölet propaganda és a fojtogató légkör miatt úgy dönt, két fiával, Ákossal és Petivel egy élhetőbb helyre, Németországba költözik. Gyökeret ereszteni, újrakezdeni, minimális nyelvismerettel borzasztóan nehéz, főleg, ha az ember két kamasszal vág neki a feladatnak. A könyvben a 2018-as döntéstől, költözéstől kezdve mutatja meg nekünk a szerző milyen kihívásokat kellett leküzdeniük, akár egy igazságtalan munkáltató, akár az a fiúk beiskolázása kapcsán (és ez még csak a jéghegy csúcsa). Bár ezek a problémák első ránézésre teljesen hétköznapinak tűnhetnek (már amennyire hétköznapinak számít, hogy alig beszélve egy ország nyelvén próbál valaki egyről a kettőre jutni és túlélni egy egészen idegen bürokratikus akadályfutást), könnyedén azon kaphatja magát az olvasó, hogy együtt izgul, sír és nevet a néha teljesen abszurd helyzeteken a családdal.
Az első könyvben megszokott és a blogról is jól ismert gördülékeny, letisztult stílusú elbeszélésmód itt is visszatér, észrevétlenül pörögnek az oldalak. Angéla írásaiban a leginkább azt kedvelem, hogy elképesztően jól festi le a környezetet, embereket, így pillanatok alatt kerül át az olvasó a saját jelenéből az ő történetébe, és válik maga is részévé a sodrásnak. Ezen a ponton szeretném külön kiemelni a történet szempontjából talán az egyik legnyúrfaknyibb részt, az idősotthon lakóinak ábrázolásmódját, ugyanis ezek a személyes kedvenceim. Egyrészt azért, mert hatalmas empátiáról ad tanúbizonyságot az író, amivel mindig jó találkozni, másrészt pedig azért, mert szerintem kimagasló, ahogy Angéla megragadja néhány apró mozzanatukon keresztül ezeknek a szépkorúaknak a világát és hoz bennünket közel hozzájuk. Bízom benne, hogy valamikor a jövőben esetleg külön csokorba foglalva is olvashatóak lesznek az ő történeteik is.
Érdekes és friss megoldás, hogy a könyvben Ákos, a szerző fia is nagyobb teret kap, és az osztott narráció lehetőséget teremt arra, hogy egy-egy helyzetet más perspektívából is megismerhessünk. Ahogy azt sejteni lehetett a Facebookon korábban megosztott, Ákos gondolatait magába foglaló szösszenetnyi részletekből is, nagyon érett és izgalmas látásmódot képviselnek ezek a bekezdések, stílusát tekintve sokszor már szépirodalmi szinten. Akiknek nincs közvetlen kapcsolata ezzel a korosztállyal, azoknak receptre írnám fel az itt megjelenő gondolatokat, sokat tanulhat belőlük az olvasó.
Hogy kinek ajánlanám az Ich bin aus Ungarn-t? Annak, aki még csak tervezi, hogy elmegy, annak, aki már kint van, és azoknak is, akik csak szeretnének bepillantani azoknak az életébe, akik megtették ezt a hatalmas és bátor lépést. Angéla és Ákos történetén keresztül közelebb kerülhetünk távol élő barátainkhoz, családtagjainkhoz, akkor is, ha mi magunk nem tapasztaltuk meg testközelből a modern magyar exodus súlyát.

potsa P>!
Angela Murinai: Ich bin aus Ungarn – Magyarországról jöttem

Angela Murinai könyve szól a túlélésről, egy külföldi országba való beilleszkedésről, alkalmazkodásról, egy anya minden egyes napi küszködéséről, hogy sikerüljön gyökeret verniük, úgy hogy minden egyes nap elébe gördül egy akadály, amit át kell lépni, hogy aztán egy újabb problémával találja szembe magát. Elismerésem, hogy egyedül egy kamasz és egy majdnem felnőtt fiúval belemert vágni az ismeretlenbe, nyelvtudás, helyi ismeretek nélkül. Olvastam az előző könyvét is, amely a gyászfeldolgozásról szól, így ismerem az előzményeket, amelyek ahhoz vezettek, hogy elhagyják Magyarországot és külföldön próbáljanak szerencsét. Angela írása mellet helyett kaptak a könyvben a nagyobb fia, Ákos gondolatai, érzései is. Az, hogy ő hogyan látta magát, hogy próbált meg beilleszkedni, ami neki sokkal nehezebben ment, mint az öccsének. Próbált szerető otthont teremteni a családnak a mindennapi nehézségek mellett is, ami néha jobban, néha kevésbé sikerült. Sok problémával kellett megbirkóznia, amelyeket először egyedül próbált megoldani, de amikor már úgy látszott, hogy a feje felett átcsapnak a hullámok, mindig sikerült találni segítőkész embereket, akik átsegítették a bürokrácia útvesztőjén. Ez a könyv megmutatta, hogy minden gödörből van kiút, csak hinni kell magunkban, és soha nem szabad feladni. A történet a mindennapok nehézségeit, szorongásait, félelmeit, örömeit tárja elénk az írónőtől megszokott irónikus és humoros formában.

2 hozzászólás
konyvkritika >!
Angela Murinai: Ich bin aus Ungarn – Magyarországról jöttem

A szerző első könyvének elolvasása után, kíváncsian vettem kezembe ezt a könyvet is, ami az első kötet folytatása. Az az önismereti és útkeresési folyamat, amiről a könyv szerzője első könyvében írt, az ebben a kötetben is folytatódik.⁣

Az első kötet egy gyászfolyamat feldolgozásáról szólt, ezúttal ez a könyv egy emigrációs, egyfajta újrakezdés történetet.⁣

Az első könyv nagy hatást gyakorolt rám olvasásakor, mivel mindvégig könnyekkel küszködve olvastam el egy édesanya történetét, aki tragikus módokon veszíti el három fia közül a legidősebbet.⁣

Angela, a könyv szerzője egy memoáron keresztül saját történetét írja meg, amiben két fiával hátrahagyja a jól ismert otthont és hazát, hogy Németországban új életet kezdjen családjával, férje és fia halála után.⁣

Az új otthon számos kihívás, feladat és akadály elé állítja a család összes tagját, mégis inspiráló és motiváló az, ahogyan ők külön-külön és együtt is megküzdenek ezekkel a nehézségekkel.⁣

Az új nyelv megtanulásának nehézségeiről, az új hely, kultúra és emberek megismeréséről, az útkeresésről és az új gyökerek növesztéséről szól ez a kivándorlás történet.⁣

Megannyi hétköznapi történeten és személyes vallomáson keresztül arról lehet olvasni ebben a könyvben, hogy igenis van kiút a mélységből, van megoldás a legnagyobb problémára is, és bárhol éljen is az ember, emberségét és méltóságát, bárhol meg tudja és meg is kell őrizze.⁣

Bővebben a blogomon: https://konyvmoly.com/angela-murinai-ich-bin-aus-ungarn…

metahari P>!
Angela Murinai: Ich bin aus Ungarn – Magyarországról jöttem

van hasonlóság és van különbség, a vége pedig mindig jó lesz
félnetek nem kell
jó pár dolgot hasonlóan látok és érzek, a megoldásukra is vannak hasonló válaszaim, már ami Magyarországot érinti, personal notes, no comment

Catherinne >!
Angela Murinai: Ich bin aus Ungarn – Magyarországról jöttem

Angela Murinai a kedvenc szerzőim közé tartozik. Az ő „hangja”, írásmódja mindig megtalál, jókor talál meg. Ezzel a kötettel sem volt másképp.

Czagány_Tünde>!
Angela Murinai: Ich bin aus Ungarn – Magyarországról jöttem

„Azt mondják, csak az első határt nehéz átlépni, onnantól már könnyedén mozog az ember. Az elsőt, a szülőföldje határát velem lépte át, és most, hogy megerősödött, övé a teljes világ. Oda megy, ahová akar, és ha ott elunja, bátran odébb állhat. 2022 van. Háború és egy lecsengő világjárvány.
Egy másik életben lehetnék pedagógus Magyarországon, élhetnénk a házban, amit a férjemmel építettünk. Lehetne nyugodt, biztonságos időskorom, ahogy a fiaimnak is lehetne sikeres, boldog felnőttsége a szülőföldön. Az élet azonban mást hozott. Másban kell helytállnunk.
Én élem a hétköznapokat, intézem az ügyeket. Nagyjából már beleszoktam. Nem vagyok otthon itt, de jól vagyok.”

Kedves Angela!
Olvastam a Mikor feltámad a szél megrendítő és őszinte regényét, s elolvastam most az új regényét. Megvásároltam és elteszem emlékbe, mint amikor időkapszulába helyeznek tárgyakat az utókornak. Hiteles történelem könyv a 2020-as évek elejéről.
Hiteles, mert őszinte s mert igaz. Különleges könyv, mert egy nehéz történést – országváltást – mind az anya, mind az egyik gyermek (fiatalember) szemszögéből olvashatjuk. Nagyon jó volt olvasni Ákos sorait, érzéseit, gondolatait, mindazt, ahogy egy fiatal élte meg, élte át az elmúlt éveket, útkeresését.

Megható és egyúttal megrázó történet. Maga az élet. Mert valóban az. Nehézségekkel, döntések meghozatalával, szinte a nulláról való újrakezdéssel, családtagok elvesztésének súlyával, két gyermekkel már nem is annyira fiatalon. Más ország, más kultúra, más nyelvi környezet.

Úgy gondolom, hogy azok az emberek fogják igazán megérteni és átérezni, akiket megedzett az élet. Akik kerültek már hasonló élethelyzetbe. Nemcsak országváltásra gondolok, hanem akár gyermekükkel egyedül maradó szülőkre, tragédiák nyomán nehéz helyzetbe kerülőkre… Akik utólag már nem is tudják, hogy hogy csinálták, hogy értek célt, hogy volt idejük, erejük mindenre extrém, kiélezett helyzetekben, amikor mindennap ugyanúgy 24 órából állt. Hogy volt erőd (az idősebb jogán tegeznélek) becsomagolni jelképesen az eddigi életedet – hiszen csak kevés dolgot vihettél el – s újrakezdeni a nulláról… ? Apránként felépíteni ismét a családod életét, hiszen lakni, enni kell, a gyerekeknek iskolába járni, tanulni, nyelvet tanulni, embernek maradni, miközben oda még nem, ide (Magyarországra) már nem tartozik az ember… Hatalmas súlya volt ennek a döntésnek, hiszen három ember sorsát érinti, anyaként pedig hatalmas felelősség. A döntés is, és utána minden egyes nap is.

Megértettem az okokat, teljes mértékben egyetértek! Hiszen magyarként Magyarországon élek s sok éve látok és érzek én is minden történést:

„Nem látok egy fikarcnyi esélyt sem arra, hogy ez az ország még a mi életünkben talpra álljon gazdaságilag, kiheverje a rengeteg lopást, és begyógyítsa azokat a társadalmi sebeket, amiket a gyűlöletkeltés és a háborús retorika okozott. (…) 2018-ban nem sejtettük a koronaválságot, de amikor elérkezett, óriási biztonságot adott a tudat, hogy ha beteg leszek, ellátnak és tudok majd élelmet vásárolni akkor is, ha az árak emelkednek.”

Itthon pedagógus voltál:
„A hatalom mostanra elvette a szabad tanítás, véleménynyilvánítás lehetőségét, és a pedagógusok minden percét feladatokkal töltötte meg. A tanítók, tanárok értelmetlen, lélekölő adminisztrációkat végeznek a szabadidejükben is. Miért? Mire jó ez, ha csak nem arra, hogy ennek a számottevő tömegnek ne legyen sem ideje, sem energiája gondolkodni, felmérni, miben él, mi történik vele, továbbá ne legyen ideje és energiája lázadni, szervezkedni? Addig jó, míg a pedagógus éjjelente kimutatásokat, elemzéseket, portfóliókat, minősítéseket körmöl, majd ájultan esik az ágyba, hogy másnap elölről kezdje. A legeslegjobb, ha egy könyvet sincs ideje elolvasni, sőt már kedve sem, hanem csak gürcöl és robotol szakadatlan. Akkor nem okosodik, nem művelődik, hanem belefásulva teszi, amit a hatalom elvár tőle. Akinek nem tetszik, mehet nyugatra hamburgert sütni. Így butul el a tanár, a tanári társadalom, és kezük alatt a gyerek is.”

Sok magyar ember hagyta el az országot. Élhetőbb élet, jobb fizetések tükrében. A biztonság miatt. Jövőkép miatt. Megértem.
Gratulálok mindahhoz, amit megvalósítottál, amit megvalósítottatok, az erőhöz, a kitartáshoz, a családod összetartásához! Igen, nagyon mélyről is mindig fel lehet állni és újra lehet kezdeni.
S magyarnak lehet maradni. A leghitelesebb erre a Ti történetetek. Nagyon szerettem olvasni.

„Az élet telik, s vele telünk mi is. Hárman vagyunk jóban-rosszban, egymást segítve, tartva, ha valamelyikünk térde megrogyna. Élünk ebben a bonyolult, ijesztő világban, remélve, hogy megtaláljuk a boldogságot. Keressük, mi a feladatunk, a rendeltetésünk, hol tudunk otthon lenni utazóként, átutazóként, de bárhol a világban magyarként.”

JuhKriszti P>!
Angela Murinai: Ich bin aus Ungarn – Magyarországról jöttem

Valahogy az előző könyvében, az „Mikor feltàmad a szél”-ben közelebb éreztem magamhoz az írónőt, jobban àt tudtam érezni a bànatàt, pedig én is lassan nyolc éve élek kint Németorszàgban, bàr nekem jobb lehetőségem adódott és a kezdetekhez sok segítséget kaptam, mégis ebben a könyvben hűvösnek, pesszimistànak és fàsultnak éreztem Angélàt, nem tudtam úgy vele érezni. Az viszont tetszett, hogy legalàbb az egyik fia szemszögét is megismerhettük.


Népszerű idézetek

Suba_Csaba P>!

A hatalom mostanra elvette a szabad tanítás, véleménynyilvánítás lehetőségét, és a pedagógusok minden percét feladatokkal töltötte meg. A tanítók, tanárok értelmetlen, lélekölő adminisztrációkat végeznek a szabadidejükben is. Miért? Mire jó ez, ha csak nem arra, hogy ennek a számottevő tömegnek ne legyen sem ideje, sem energiája gondolkodni, felmérni, miben él, mi történik vele, továbbá ne legyen ideje és energiája lázadni, szervezkedni? Addig jó, míg a pedagógus éjjelente kimutatásokat, elemzéseket, portfóliókat, minősítéseket körmöl, majd ájultan esik az ágyba, hogy másnap elölről kezdje. A legeslegjobb, ha egy könyvet sincs ideje elolvasni, sőt már kedve sem, hanem csak gürcöl és robotol szakadatlan. Akkor nem okosodik, nem művelődik, hanem befásulva teszi, amit a hatalom elvár tőle. Akinek nem tetszik, mehet nyugatra hamburgert sütni. Így butul el a tanár, a tanári társadalom, és kezük alatt a gyerek is.

77. oldal

2 hozzászólás
ppeva P>!

A felkészülés idején soha, egyetlen szót sem beszéltem a lelkésszel, csak a feleségével, aki maga is lelkész, de nyilvánvalóan nem olyan fontos lelkész, mint a férje. Ha már a református egyház így elcseszte, hogy nőket is enged beszélni, akkor legalább a fontossági sorrendre illően vigyáznak. A lelkésznő istápolja a gyermek bárányokat, fényezi és megszervezi az ünnepségeket, összehangolja a gyakorlati feladatokat, előkészít, majd a végén elintézi, hogy legyen minden rendesen eltakarítva. A lelkész eközben felmegy az emelvényre és levezényli a bulit. Végül ki lesz, akinek tapsolnak? Kinek a munkája látványos és szemet gyönyörködtető? Na, kié? És ki viszi el a balhét, ha valami nem jól sikerül? Tudjuk.

45. oldal

ppeva P>!

Ha külföldön élsz, a barátság valami egészen más fogalommá válik, mint a hazádban. Itt adott bizonyos számú ember, akivel egy nyelvet beszélsz, és akik közül válogathatsz, ha társra vágysz. Velük lehet ismerkedni, barátkozni, már ha olyan emberekre vágysz, akikkel egy nyelvet beszélsz. Ez szűk és behatárolt lehetőség. Ha valaki nem bírja az egyedüllétet, akkor könnyen kerülhet olyan emberekkel kapcsolatba, akiket egyébként elkerülne.
Két lehetőség van: az ember elfogadja ezt a fajta csendet, vagy nagyon gyorsan elkezdi a nyelvet megtanulni, hogy ne csupán a földijei között tudjon társaságot találni. Ez utóbbi megoldás nemcsak barátkozás, hanem egyéb okokból is hasznos. Például akkor kaphat az ember normális munkát, akkor tudja könnyedén intézni az ügyeit és hétköznapi dolgát, ha megtanul németül. Aki szereti kézben tartani az élete folyását, és nem akar kiszolgáltatott lenni, annak a nyelvi biztonság különösen fontos.

59. oldal

ppeva P>!

A fiúknak itt is [németországi McDonald's] jobb sora van, mint a nőknek. A férfi dolgozók nem mosogatnak, nem kell éttermet felmosniuk vagy vécét sikálniuk. Ha elvétve mégis sor kerül valamelyik hímneműre, rendszerint annyira bénán csinálja, hogy legközelebb már be sem osztják oda. Ha egy fiú árvizet csinál a konyhában mosogatás közben, akkor nem kirúgják, hanem legközelebb nő kapja a munkát. Ha a nő csinál árvizet, akkor megy az ordítás és a fenyegető viselkedés.
Még el is fogadnám a helyzetet, ha közben a húsgrillt férfiak tisztítanák. Ez a legnehezebb munka az egész étteremben. A grill forró, éget, nehéz, és nekünk emelgetni, tologatni kell, és az egész napos használat után teljesen zsírmentesre tisztítani. Ezt is nők csinálják, miközben a pasik még mindig szendvicseket készítenek, vagy a maradék salátaleveleket csomagolják el. […]
Időnként lázítom a többi nőt, leginkább a magyarokat. Jól van ez így, hogy minden alja melót mi végzünk? Jól van az úgy, hogy a leglassabb, legbénább dolgozók mindig férfiak? És az jól van, hogy velük valahogy mindig elnézőbbek a (női) vezetők, mint a nőkkel? Nem, ez nincsen így jól, csak hát ez van. Sokat tenni nem lehet – hangzik a válasz. Férfiként könnyebb az élet itt is, ahogy az élet bármely területén.

79. oldal

konyvkritika >!

Az életem soha nem volt védett. Mindig, minden szinten kritizálható és megszólható voltam, csak azért, mert nőnek születtem, gyereket neveltem. Ezerszer mardosott önvád azért, mert magam is azt gondoltam, kevés vagyok, nem vagyok elég jó. Gondatlan vagyok. Teli vagyok fájdalommal, sebekkel, amiket mások ejtettek rajtam.

Sippancs P>!

De az idő is attól kezdve válik egyre értékesebbé, hogy az ember szembesül a végességével. Amíg azt képzeljük, sok van belőle, addig könnyedén vesztegetjük.

192. oldal

Sippancs P>!

Amióta kijöttünk, én csak hazavágyom. Alig két hónap telt el, de teljesen kivagyok. Ha a hazámra gondolok, az nem egy megfoghatatlan fogalom, nem zászló és himnusz. Nekem a barátaim, a szavak, amiket úgy csűrök-csavarok, ahogy jólesik, a nyelv, amin el tudom mondani, amit gondolok. Úristen, már el is felejtettem, milyen az, mikor nem kell gondolkodnom, csak beszélek, ahogy a gondolatok kipattannak belőlem! Szörnyen nehéz enélkül a szabadság nélkül élni! A barátaim nélkül élni!

55. oldal

Kapcsolódó szócikkek: barátság · honvágy · szó
Sippancs P>!

Minden percet, ami adatik, teljességében akarok megélni. A szomorú perceket is. A boldogokat is. A nehezeket is. Csak így van értelme ennek az egésznek. Csak így éri meg.

255. oldal

Sippancs P>!

Az élet eltelik, s vele telünk mi is. Hárman vagyunk jóban-rosszban, egymást segítve, tartva, ha valamelyikünk térde megrogyna. Élünk ebben a bonyolult, ijesztő világban, remélve, hogy megtaláljuk a boldogságot. Keressük, mi a feladatunk, a rendeltetésünk, hol tudunk otthon lenni utazóként, átutazóként, de bárhol a világban magyarként.

258. oldal

Sippancs P>!

Magyarnak lenni azt jelenti, hogy egy közösséghez tartozom. Most nem tartozom sehova, csak fújdogál a szél, csapódom ide-oda. Senki nem lát, nem tudják, ki vagyok, és nem is kíváncsiak rám. Ők jól vannak nélkülem.

55. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

B. E. Belle: A telepi lány
Szily Nóra – Molnár Ferenc: Caramel
Tom Felton: Túl a varázslaton
Maggie Doyne: Ég alatt, hegy fölött
Barack Obama: Egy ígéret földje
Richard Shepherd: Holtak vallatója
Presser Gábor: Presser könyve 2.
Bereményi Géza: Magyar Copperfield
Verebes István: Tólig
Vay Blanka: Saját ketrec