„Azt mondják, csak az első határt nehéz átlépni, onnantól már könnyedén mozog az ember. Az elsőt, a szülőföldje határát velem lépte át, és most, hogy megerősödött, övé a teljes világ. Oda megy, ahová akar, és ha ott elunja, bátran odébb állhat. 2022 van. Háború és egy lecsengő világjárvány.
Egy másik életben lehetnék pedagógus Magyarországon, élhetnénk a házban, amit a férjemmel építettünk. Lehetne nyugodt, biztonságos időskorom, ahogy a fiaimnak is lehetne sikeres, boldog felnőttsége a szülőföldön. Az élet azonban mást hozott. Másban kell helytállnunk.
Én élem a hétköznapokat, intézem az ügyeket. Nagyjából már beleszoktam. Nem vagyok otthon itt, de jól vagyok.”
Kedves Angela!
Olvastam a Mikor feltámad a szél megrendítő és őszinte regényét, s elolvastam most az új regényét. Megvásároltam és elteszem emlékbe, mint amikor időkapszulába helyeznek tárgyakat az utókornak. Hiteles történelem könyv a 2020-as évek elejéről.
Hiteles, mert őszinte s mert igaz. Különleges könyv, mert egy nehéz történést – országváltást – mind az anya, mind az egyik gyermek (fiatalember) szemszögéből olvashatjuk. Nagyon jó volt olvasni Ákos sorait, érzéseit, gondolatait, mindazt, ahogy egy fiatal élte meg, élte át az elmúlt éveket, útkeresését.
Megható és egyúttal megrázó történet. Maga az élet. Mert valóban az. Nehézségekkel, döntések meghozatalával, szinte a nulláról való újrakezdéssel, családtagok elvesztésének súlyával, két gyermekkel már nem is annyira fiatalon. Más ország, más kultúra, más nyelvi környezet.
Úgy gondolom, hogy azok az emberek fogják igazán megérteni és átérezni, akiket megedzett az élet. Akik kerültek már hasonló élethelyzetbe. Nemcsak országváltásra gondolok, hanem akár gyermekükkel egyedül maradó szülőkre, tragédiák nyomán nehéz helyzetbe kerülőkre… Akik utólag már nem is tudják, hogy hogy csinálták, hogy értek célt, hogy volt idejük, erejük mindenre extrém, kiélezett helyzetekben, amikor mindennap ugyanúgy 24 órából állt. Hogy volt erőd (az idősebb jogán tegeznélek) becsomagolni jelképesen az eddigi életedet – hiszen csak kevés dolgot vihettél el – s újrakezdeni a nulláról… ? Apránként felépíteni ismét a családod életét, hiszen lakni, enni kell, a gyerekeknek iskolába járni, tanulni, nyelvet tanulni, embernek maradni, miközben oda még nem, ide (Magyarországra) már nem tartozik az ember… Hatalmas súlya volt ennek a döntésnek, hiszen három ember sorsát érinti, anyaként pedig hatalmas felelősség. A döntés is, és utána minden egyes nap is.
Megértettem az okokat, teljes mértékben egyetértek! Hiszen magyarként Magyarországon élek s sok éve látok és érzek én is minden történést:
„Nem látok egy fikarcnyi esélyt sem arra, hogy ez az ország még a mi életünkben talpra álljon gazdaságilag, kiheverje a rengeteg lopást, és begyógyítsa azokat a társadalmi sebeket, amiket a gyűlöletkeltés és a háborús retorika okozott. (…) 2018-ban nem sejtettük a koronaválságot, de amikor elérkezett, óriási biztonságot adott a tudat, hogy ha beteg leszek, ellátnak és tudok majd élelmet vásárolni akkor is, ha az árak emelkednek.”
Itthon pedagógus voltál:
„A hatalom mostanra elvette a szabad tanítás, véleménynyilvánítás lehetőségét, és a pedagógusok minden percét feladatokkal töltötte meg. A tanítók, tanárok értelmetlen, lélekölő adminisztrációkat végeznek a szabadidejükben is. Miért? Mire jó ez, ha csak nem arra, hogy ennek a számottevő tömegnek ne legyen sem ideje, sem energiája gondolkodni, felmérni, miben él, mi történik vele, továbbá ne legyen ideje és energiája lázadni, szervezkedni? Addig jó, míg a pedagógus éjjelente kimutatásokat, elemzéseket, portfóliókat, minősítéseket körmöl, majd ájultan esik az ágyba, hogy másnap elölről kezdje. A legeslegjobb, ha egy könyvet sincs ideje elolvasni, sőt már kedve sem, hanem csak gürcöl és robotol szakadatlan. Akkor nem okosodik, nem művelődik, hanem belefásulva teszi, amit a hatalom elvár tőle. Akinek nem tetszik, mehet nyugatra hamburgert sütni. Így butul el a tanár, a tanári társadalom, és kezük alatt a gyerek is.”
Sok magyar ember hagyta el az országot. Élhetőbb élet, jobb fizetések tükrében. A biztonság miatt. Jövőkép miatt. Megértem.
Gratulálok mindahhoz, amit megvalósítottál, amit megvalósítottatok, az erőhöz, a kitartáshoz, a családod összetartásához! Igen, nagyon mélyről is mindig fel lehet állni és újra lehet kezdeni.
S magyarnak lehet maradni. A leghitelesebb erre a Ti történetetek. Nagyon szerettem olvasni.
„Az élet telik, s vele telünk mi is. Hárman vagyunk jóban-rosszban, egymást segítve, tartva, ha valamelyikünk térde megrogyna. Élünk ebben a bonyolult, ijesztő világban, remélve, hogy megtaláljuk a boldogságot. Keressük, mi a feladatunk, a rendeltetésünk, hol tudunk otthon lenni utazóként, átutazóként, de bárhol a világban magyarként.”