Végzetes ​ígéret (Kim Stone 9.) 91% 139 csillagozás

Angela Marsons könyve ismét egy érdekes és izgalmas bűntény sorozattal rendelkezik, de ez a része is erősen karakter-vezérelt, mivel nem csak a nyomozással, hanem a csapatnak az előző részben megismert személyes konfliktusaival is foglalkozik. Szinte azonnal felveszi annak befejezését, és ezért mindenképpen azt ajánlom, hogy legalább az előtte lévő könyvet el kell olvasnod ahhoz, hogy megértsd és értékeld, amit itt olvasol, és hogy elkerüld azokat a spoilereket, amelyek ebben a történetben vannak. Végső soron a félresikerült bosszú regénye. Azt vizsgálja, hogy egy ember elvesztése hogyan hathat oly sok másra ilyen mély módon, és hogyan nyilvánul meg az érzelmi fájdalom személyenként ennyire eltérően. Mintha ablaküvegeken keresztül figyelnénk azokat a változásokat, amelyek embert próbáló körülmények között alakulnak ki a már jól ismert csoporton belül. Azonban az általános hangvétele számomra egészen más volt. Minél tovább olvastam, annál inkább észrevettem az idegen részeket, amelyek nem segítettek abban, hogy a cselekmény a szokásos könyörtelen ütemben haladjon. Itt-ott újra a sorozat korábbi részeinek történéseibe zuhantam vissza. Emiatt nem ez volt a kedvenc könyvem a szériában, de élveztem a komplex pszichológiai jellemzéseket, és a cselekmény alakulását.

„Nem mindenki szereti kimutatni az érzelmeit, vannak, akik inkább magukban rendezik el a dolgokat.”

Mivel az előző kötet egy váratlan, rendkívül tragikus eseménnyel zárult, ezért kíváncsian vártam vajon mi vár a továbbiakban Kimre és a csapatára. Alapjáraton sem ajánlom ezt a sorozatot össze-vissza olvasni, de ennél a résznél tényleg fontosak az előzmények. A történet pár héttel az előző rész vége után veszi fel a fonalat. Kim és a csapata újból összeáll, majd kapásból a nyakukba is szakad egy gyilkossági ügy. A fő szál mellett Stacey egy eltűnt kamasz lány után kezd nyomozni, így egyszerre két ügyön is törhettem a fejemet. Elképzelni sem tudtam ki állhat a gyilkosságok mögött, egyedül abban voltam biztos, hogy valaki bosszúból teszi. Kifejezetten meglepett az ügy megoldása, azonban az eltűnt lány kapcsán a könyv felénél már sejtettem mi állhat a háttérben. A mellékszálnál kissé elhamarkodottnak éreztem a lezárást, maradt egy kis hiányérzetem.
A Kim Stone sorozat alapból is elég karakterközpontú, ám ez erre a részre kiváltképpen igaz. A nyomozás mellett nagyrészt azon volt a fókusz, hogy miként heveri ki a csapat az őket ért tragédiát. Ettől függetlenül azért nem volt olyan komor a könyv hangulata, mert Kim és Bryant hozták a formájukat, úgyhogy sokat nevettem a csipkelődéseiken.
Krimi rajongóknak továbbra is csak ajánlani tudom ezt a sorozatot. :)

Jó krimi ez, csupán másképpen. Ez egy erős érzelmi töltésű regény. Most az emberi oldala lesz kiemelkedő a kriminek, a nyomozó csoport tagjain van a hangsúly. Itt és most egy remek karakterépítésnek lehetünk tanúi.

https://gaboolvas.blogspot.com/2022/11/vegzetes-igeret.html

Kim Stone sorozat kilencedik része szorosan kötődik az előző részhez. Kim felépülése után újra összeáll a csapat, de tragikusan elhunyt társuk hiányát nehezen dolgozzák fel, amit még nehezít az új tag jelenléte is. Kim, aki nem is csapatot, hanem egy családot hozott létre, magát hibáztatja a történtekért. Két szálon is folyik nyomozás: egy gyilkos után, valamint egy 15 éves lány eltűnése ügyében. Mindkettő hátterében rossz döntések állnak. Ebben a részben nagy szerepe van az érzelmeknek. Angela Marsons egyik kedvenc írom, idáig minden magyarul megjelent könyvét olvastam.

Az előző rész vége nemcsak nekem volt sokkoló, hanem Kimeket is rendesen megviselte. A nyomozónő 6 hét betegszabit töltött gipszben, míg Stacey és Bryant más osztályokra volt áthelyezve. A közös munkát egyből egy brutális gyilkosság helyszínelésével kezdik, ami nem megy zökkenőmentesen. Az új kolléga beilleszkedése sem könnyű off, bármennyire jó munkaerő is a fiú. Közben Stacey egy eltűnt kislány ügyében is nyomoz, és én már előbb rájöttem, mint ő, hogy mi van a háttérben. Kim viselkedése most különösen ellenszenves volt, és a végén a volt dokija egy nagyon jó kis elemzést ad át Woodynak róla. Ebből kiindulva azt hiszem romantikus szál itt az életben nem lesz Kim és akárki között.

Ez megint jólesett! Kim és csapata szokás szerint a semmiből összehozta a nyomozást.
Kim nem igazán a kedvenc szereplőm a mogorvasága és a stílusa miatt, de most kicsit még jobban megértettem a miérteket. A gyilkosságok érdekesek voltak, hogy miért is ők az áldozatok. Végigmentünk a nyomozás szakaszain és egyre közelebb kerültek a gyilkoshoz. Persze megint át akart verni az írónő és valaki másra kezdtem én is gyanakodni. A vége ütött rendesen, bár nem annyira volt értelmes, persze a gyilkosság sosem az.

Hmmm, nálam ez a rész most kicsit lagymatag lett, nem volt meg a kellő izgalom a történetben amit eddig éreztem az előző részekben. Sajnos a gyilkost is korán lelepleztem, így még ez sem okozott meglepetést. Az egész könyv Kim lábáról és az elvesztett társ feldolgozásáról szólt, oké kell a megemlékezés, meg az elfogadás is, de nekem sok volt, elvitte az egész könyvet.

Kíváncsi voltam, vajon az előző kötet eseményei után milyen hangulata lesz ennek a résznek. Érezhető volt a változás, érzelmesebbre sikerült, sokkal inkább karakterközpontú, mint a korábbiak. Szerintem nagyon jól kihozta a szereplőkből, ki, hogyan éli meg a veszteséget. A légkör hol szomorú, hol feszült miattuk, ugyanakkor nem egyszer nagyon szórakoztató szövegek vagy jelenetek is helyet kaptak.
A cselekmény jól össze lett kapcsolva az előző résszel, mindkét szál érdekes volt. Volt tippem a megoldásra, és lehetett rajta agyalni, helyes-e, mivel az írónő bármikor átverhet.
Nagyon tetszett, bár igaz, hogy nyomozás szempontjából azért volt már ennél jobb rész, de végig lekötött, és értékelem, hogy maguk a karakterek kicsit nagyobb szerepet kaptak.
Várom a következőt!

Az előzményéhez (Gyilkos igazság) képest leheletnyivel gyengébbre sikerült ez a rész, de nem az új fiú miatt, ő nagyon is szimpatikus volt és őszintén sajnáltam a vele szemben tanúsított viselkedést. spoiler Érdekesnek találtam, ahogy a történet összefügg az elit iskolás résszel – szerencsére a közvetlen visszautalgatások nem zavaróak –, de valahogy a Stacey által önállóan vitt nyomozás jobban lekötötte a figyelmemet mint Kim és Bryant folytonos szócsatái, a szolgálati autóból ki-, illetve abba beugrásai. Ami pedig korábban jó pont volt (azaz, hogy nem különösebben érdekel az elkövető személye, lévén annyira erős az emberi oldal és minden háttér, hogy szinte megállás nélkül akarom olvasni és kíváncsi vagyok az újabb fordulatokra), most nagyon rosszul sült el. Marsons egyrészt nagyon könnyen leleplezhetővé tette a delikvenst, gyakorlatilag az első felbukkanásakor rá lehet jönni, hogy ő lesz az (és még csak nincs is rajta egy póló, hatalmas „Ide lőjetek!” felirattal), másrészt olvasóként nem hagyott kombinálni, csak sodródtam az árral. Mondjuk ez most pont jól jött, de legközelebb még szigorúbb leszek…

Tölteléknek megfelelt, remekül kikapcsolt és elszórakoztatott (nyugi, nem vagyok beteg), de akkora meglepetést, mint az első találkozás, már nem tudott okozni. Ettől függetlenül úgy tartom, hogy végig stabil minőséget hoz és nem akar többnek látszani annál, mint amire hívatott, úgyhogy aki egy minőségi krimire kíváncsi – némi thrilleres fűszerrel –, biztosan nem fog csalódni benne, de előtte érdemes képben lenni a nyolcadik kötettel is.

Ebben a könyvben mindenki azon volt, hogy túltegye magát az előző rész tragédiáján. Szereplő is és olvasó is. Nehéz elengedni valakit, aki hosszú ideig volt szereplő, barát, kolléga.
Ez a rész sokkal érzelmesebb lett mint az eddigiek.
Mivel rég olvastam a 8.részt, néha agyalnom kellett, hogy felelevenítsem. off
2 nyomozás is folyik, és azt kell mondjam nekem most Stacey magánakciója jobban tetszett. Bár kicsit össze lett csapva a vége amit nagyon sajnálok.
Pennt én nagyon megkedveltem és értem, hogy miért fogadták olyan ridegen, de hát nem ő tehet arról ami történt. Remélem jó tagja lesz a csapatnak.
Várom a folytatást.