Ördögi ​játszmák (Kim Stone 2.) 346 csillagozás

Angela Marsons: Ördögi játszmák

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Alexandra ​Thorne pszichiáter. Jól menő magánpraxist visz, önkéntes munkát vállal egy rehabilitációs intézményben, cikkei jelennek meg szakmai lapokban, intelligens, vonzó; és olyan szabadságot teremt magának, amelyre mindig is vágyott. Egy tökéletes nő, egy tökéletes élet.
Egy napon azonban az egyik páciense gyilkosságot követ el, bosszút áll egy hajdani traumáért. Egy másik páciense majdnem agyonver egy férfit, aki csak megrázogatta, hogy felébressze. Mi történik dr. Thorne betegeivel, hogy ilyen erőszakos cselekményeket hajtanak végre? Mi zajlik egy-egy terápián? És mi lehet az orvos valódi szándéka?
Kim Stone felügyelő hátborzongató ügybe csöppen, a megérzéseire hagyatkozva, mást lát ott, ahol a kollégái és a felettese csak a maszkot. Egyedül marad: a saját szakállára kezd nyomozni, de talán gyermekkora tragikus eseményei, veszélyes élete miatt egy okos és számító elme számára könnyű préda lehet…
Kim Stone az Ördögi játszmák történetében ugyanolyan keményen és… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
General Press, Budapest, 2016
364 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636439088 · Fordította: Imre Balázs
>!
General Press, Budapest, 2016
368 oldal · ISBN: 9789636439408 · Fordította: Imre Balázs

Enciklopédia 23

Szereplők népszerűség szerint

Kim Stone · Bryant · Keats · pszichopata · Alexandra Thorne · Ruth Willis


Kedvencelte 28

Most olvassa 12

Várólistára tette 91

Kívánságlistára tette 89


Kiemelt értékelések

klara_matravolgyi>!
Angela Marsons: Ördögi játszmák

„Végül hű maradtam a tényhez, miszerint bármilyen kellemetlen és nyugtalanító legyen is, járnak közöttünk emberek, akik képtelenek a megbánásra.”
És ezt te milyen jól ábrázoltad, drága Angela!

Már az Elfojtott sikoly is lesokkolt, na de ez… Bár nem volt annyira rejtélyes, mégis ugyanúgy felfordult a gyomrom attól, mennyi gonoszság létezik a világban. Mégis voltak itt is szívet melengető pillanatok, amik egy kicsit visszaadták a reményt a világban.
Remélem, hogy a ilyen komoly társadalmi problémákat központba helyező tendencia megmarad a jövőben is, és akkor hű olvasója leszek Kim Stone nyomozásainak.

_Eriii>!
Angela Marsons: Ördögi játszmák

Ez eszméletlenül izgalmasra sikeredett. Esküszöm ennyire nem utáltam meg szereplőt mint itt a pszichiátert. Egy mocsok $@!% pszichopata volt. A történet nagyon pörgős, igazán izgalmas a cselekmény, én lélegzet visszafojtva olvastam végig. Azt hiszem, hogy jobban tetszik mint M. J. Arlidgetől az Ecc Pecc sorozat, pedig azt is nagyon szeretem. Kimet nagyon bírom, szerintem igazan erős egy szemelyiség, tele sötét és fájó múlttal. A másik bűnügyi száltól is elállt a szavam. Remélem mihamarabb jön a többi Kim Stone könyv is, én nagyon várom.

Bea_Könyvutca P>!
Angela Marsons: Ördögi játszmák

Angela Marsons második könyve is levett a lábamról és azt is kijelenthetem, hogy nekem ez a rész az előzőnél is jobban tetszett, izgalmasabb, cselekménydúsabb, fordulatosabb volt. Letehetetlen kategória.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2016/10/angela-marsons-ord…

8 hozzászólás
Mrs_Curran_Lennart P>!
Angela Marsons: Ördögi játszmák

A Kim Stone sorozat második része is nagyon izgalmasra sikerűlt. Bár itt, mint egy Calambo filmben már előre tudjuk, ki a legfőbb gazember, aki a szálakat mozgatja. Ezek után márcsak a felügyelőnőnek drukkolhatunk, hogy lebuktassa a pszichopatát és ő maga megússza a csörtét lelki sérülések nélkül. Főgonoszunk ugyanis a gyenge pontokat támadja, Kim múltja pedig rejt eleget. Az írónő sajnos elég kevés infót csepegtett Kim gyerekkorából. Ilyen tempo mellett talán a tizedik résznél összeáll a kép. Azoknak ajánlom, akik szeretik a jó krimiket és a trancsírozások helyett az intellektuális összecsapást részesítik előnyben.

6 hozzászólás
gesztenye63 P>!
Angela Marsons: Ördögi játszmák

Kedves Angela!
Imádom, ha egy hölgy állja a szavát. Az Elfojtott sikolyokat értékelve kiemeltem az Ön ígéretét arra nézvést, hogy ezer lelki sebből vérző főhősnőjét, Kim Stone-t a jövőben is különböző társadalmi, szociológiai problémák környékére küldi majd nyomozni. Szavamat adtam, hogy ha betartja ígéretét, akár még hosszú távú, gyümölcsöző kapcsolatba is bonyolódhatunk. Jelentem, érik a dolog…

Öröm volt újra találkozni Kimmel ezen a non-stop nyitva tartó „pszichopatológián”. A regényt meghatározó mindkét aktív szál ízig-vérig beteg. Teljesen jól működött együtt a – rendkívül sajnálatos módon – örök témaként taglalható családon belüli erőszak, a pedofília elborzasztó, szélsőséges érzelmeket kavaró ábrázolása és a másik sínpáron párhuzamosan futó, csavaros agymunkával, ravasz manipulációval dolgozó pszichiáter-sztori.
Kifejezetten jól állt a történetnek, hogy nem kellett a klasszikus értelemben nyomoznunk. Az írónő jóval nagyobb hangsúlyt fektetett a – hazánkban is agyba-főbe dicsért – konzervatív Thatcher-adminisztráció által a ’80-as években szétvert brit szociális ellátó rendszer, a tönkrevert gyermek- és családvédelem következményeinek bemutatására, arra a sötét, bűzlő káoszra, amit ezek az intézkedések rászabadítottak főként azokra a társadalmi rétegekre, amelyek egyébként is kárvallottjai voltak a gazdasági recessziónak, iparágak leépülésének, a munkanélküliség stabil jelenlétének. Mindezek a „betegségek” különösen érzékenyen érintették a Black Country településeit, vagyis Angliának, a korábban fejlett iparáról ismert szinte teljes West Midlands régióját. Ezek a körülmények a bűnözés, a különböző deviáns magatartásformák, az elidegenedés, a társadalmi konvenciók felrúgásának langymeleg, zsíros, kukacoktól hemzsegő termőtalaját jelentik és legalább egy teljes generáció jövőképét mocskolják be, homályosítják el.
Ilyen körülmények között nyomoz a fiatal felügyelőnő, aki maga is a korszak áldozata, de az írónő jóvoltából tulajdonképpen hétköznapi hőse is egyben.
Ugyancsak jól állt a történetnek, hogy egyre többet tudtunk meg Kim gyermekkoráról és determinálódásáról. Ezek az utalások, amelyek nem tekinthetők kifejezetten klasszikus krimi elemnek, engem sokkal inkább szórakoztattak, és egyben elgondolkodtattak, mintha Angela Marsons kétszer ennyi akciót erőltetett volna a könyvbe.
Az Ördögi játszmák összességében jobban tetszett, mint a sorozat első kötete és drukkolok, hogy maradjon meg az egyre kerekebben kibontakozó, szociálisan érzékeny irányvonal. Ha így lesz, szívesen olvasok még Marsonstól.

7 hozzászólás
Réka0128 P>!
Angela Marsons: Ördögi játszmák

„Egy valódi pszichopata sosem érezhet morális felelősséget; nem tagadhatja meg istenadta természetét, és nem engedhet a megbánásnak.”

Az Elfojtott sikoly egy nagyon erős sorozatindító kötet volt, ezért hatalmas elvárásokkal vettem kézbe az Ördögi játszmákat. Szerencsére nem kellett csalódnom, ráadásul ez a rész még az előzőnél is jobban tetszett. A cselekmény nem a megszokott nyomozós sémát követi, de ez egyáltalán nem zavart, sőt szerintem ettől lett még érdekesebb a sztori. Ez a kötet nem tartogatott túl nagy fordulatokat és rejtélyeket, de ettől függetlenül rendkívül eseménydús, pörgős és feszültséggel teli volt. A végén maradt egy-két nyitott kérdésem, amire remélem választ kapok majd az elkövetkező könyvek valamelyikében.
Kim-et még mindig nagyon kedvelem az erős és határozott jellemével, bár ebben a részben egy kicsit megmutatta a gyengédebb oldalát is. Bár a csapattal keveset dolgozott együtt, azért volt pár igazán vicces párbeszédük Bryant-tel, amiken jókat nevettem. Kim mellett a történet másik főszereplője Alex Thorne pszichiáter. Bár nagyon élveztem az ő szemszögéből íródott fejezetek, cseppet sem volt szimpatikus a karaktere.
Két elolvasott rész után bátran ki merem jelenteni, hogy megvan az új kedvenc krimi könyvsorozatom. :)

6 hozzászólás
Lanore P>!
Angela Marsons: Ördögi játszmák

Azt a manipulációs mindenségit neki… ez nagyonnagyon jó volt! Az első részt is szerettem, de ez még jobban tetszett, annak ellenére, hogy már az elején tudhattuk, kivel állunk szemben. Kicsit féltem attól, hogy az írónő elmegy Kim múltjának irányába, és a „krimi” rész csak mellékszál lesz, de erről szó sem volt, nagyon ügyesen megoldotta, imádtam, hogy egyszerre láthattam mindkét oldal gondolatait, és kifejezetten tetszett Thorne karaktere, afféle csendes gyilkos, aki nem fegyverrel erőszakos, nem mészárol le embereket mint egy sorozatgyilkos, de az agya… nos, az mindent visz – szerintem ilyen egy igazi pszichopata. spoiler Stone pedig… igen, tudom, néha már sok a lelki-sérült nyomozó karakterekből, de ő nekem mégis valahogy más, többet ad a története. Igazán megrázó dolgok derültek ki róla, hogy miket kellett átélnie, és hogyan lett az, aki. Az egyetlen dolog, ami nem tetszett, az pár véletlen, ami csodával határos módon vitte előre az eseményeket, Kim megérzései és gondolatai által, de ezt leszámítva végig lekötött, izgalmas volt, és nagyon remélem, hogy hamarosan olvashatom a folytatást.

2 hozzászólás
Iloonka>!
Angela Marsons: Ördögi játszmák

Ez már sokkal jobban tetszett, mint az előző része, ami megerősítette a hitemet abban, hogy bizony itt a folytatásos részek is nagyot, ha nem nagyobbat fognak ütni, mint az előző rész.

A történet két bűnügyi cselekményen játszódik, amiken Kim Stone ügyködik, hogy minél hamarabb megfejtse. Egy szexuális zaklatás kiskorú áldozata, valamint egy igencsak különös pszichiáter a két alany. Alexandra Thorne betegei ijesztően megváltoznak egy-egy vele töltött idő alatt, közveszélyessé válnak és Kimnek muszáj valahogy elkapnia a nőt, mielőtt még több áldozatot szed.

Bevallom, kicsit féltem, hogy nem lesz olyan izgalmas a történet, hisz előre lehetett tudni a tetteseket a történetben, itt nem kellett nyomozni. Azonban mégis betekintést nyerhettünk egy pszichopata elméjébe, ráadásul egy elég éles eszűről van szó, aki képes úgy hatni az emberekre, hogy a saját akarata érvényesüljön titkon. Borzongatós részek megvoltak, amik nálam mindig plusz pontokat jelent. Nagyon szépen összerakta ezt a regényt, pedig még attól is tartottam, mivel két bűntényen alapszik a történet, és igaz, néha kicsit el is felejtettem ,hol vagyok, de legalább tornáztattam az agyamat az emlékek frissítése érdekében.

Alig várom a következő részekre, nyugodtan mondhatom ,hogy ráfüggtem most Kim Stone-ra és nem hagy nyugodni bizony a többi nyomozása sem.

Szilvi00 P>!
Angela Marsons: Ördögi játszmák

Angela Marsons második könyve sem okozott csalódást, szerintem még hátborzongatóbb volt, mint az első rész! Már az elején, a gyerekmolesztáló mocsok miatt felment bennem a pumpa. A másik szál sem kímélte az idegeimet, mert a hideg futkosott a hátamon dr.Alex Thorne doktornőtől. Soha az életbe nem szeretnék egy levegőt szívni egy ilyen pszichopatával!!!
Kim Stone ezúttal is ösztöneitől vezérelve, állhatatosan és bátran vette fel a kesztyűt. Kicsit féltettem őt, főleg mikor a doktornő a szörnyű múltját próbálta felhasználni ellene…
Végig izgalmas és feszültséggel teli a történet volt.

NemesTimi P>!
Angela Marsons: Ördögi játszmák

Feszes tempójú jó kis krimi ez, akarok még Kim Stoneval találkozni.


Népszerű idézetek

robinson P>!

— Úgy látom, megint sütöttél valamit.
— Megkóstoltad?
— Nem, köszi — nevetett fel a férfi. — Még élni szeretnék, és egyébként sem eszem meg olyasmit, aminek nem tudok nevet adni. Úgy néznek ki,
mint valami afgán taposóaknák.
— Teasütemények.

17. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bryant · Kim Stone
Marcsika74>!

Azt hiszem, Einstein mondott valami olyasmit, hogy a világ veszedelmes hely az életre; nem azért, mert az emberek gonoszak, de azok miatt, akik nem tesznek ez ellen semmit.

robinson P>!

— Kedvesem, Indira Gandhi is azt mondta, a megbocsátás a bátrak erénye.
— És William Blake szerint könnyebb megbocsátani egy ellenségnek, mint egy barátnak. Ha pedig a saját anyádról van szó, csaknem lehetetlen. Utóbbit már csak én teszem hozzá.

272. oldal

Ninácska P>!

– Látom az arcodon. Úgy nézel ki, mint akinek elvették a Barbie babáját, és azután megfőzték.
– Sosem volt Barbie-m, és ha lett volna, saját kezűleg téptem volna ki a végtagjait.
– Érted, mit akarok mondani.

Kapcsolódó szócikkek: Bryant · Kim Stone
mate55 P>!

A férfiakat annyival könnyebb manipulálni! Egyszerű, hiú teremtmények mind.

107. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alexandra Thorne
3 hozzászólás
gesztenye63 P>!

– Rendőröket zaklatsz, amiért nem tartják a fegyelmet; újonc tiszteket, akik még sosem láttak bűnügyi helyszínt. Az őrmestert gyakorlatilag megszabadítottad a tökeitől, most meg egy átkozott kutya sorsa miatt aggódsz.
– A kutya nem pont ezzel számolt, amikor a jövőbeli pályafutását tervezgette. A többieknek legalábbis illett volna.

8. fejezet

robinson P>!

— Hazug ribanc! Tudtál róla.

13. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kim Stone
>!

– Tudod, a többieket talán rászedheted, de én nem vagyok olyan ostoba, mint amilyennek látszom.
– Olyan ostoba nem is lehetnél – gúnyolódott Kim.

Kapcsolódó szócikkek: Bryant · Kim Stone
tmezo P>!

Amikor egy kapu bezárul, kinyílik egy másik.

Kapcsolódó szócikkek: Alexandra Thorne

A sorozat következő kötete

Kim Stone sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Jud Meyrin: Lowdeni boszorkányhajsza
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Lost Dolls – Elveszett babácskák
M. J. Arlidge: Üsd, vágd
Guillaume Musso: Egy párizsi apartman
Clare Mackintosh: Látlak
Sienna Cole: Elmejáték
J.D. Barker: Az ötödik áldozat
Mike Omer: Egy gyilkos elme
Steve Cavanagh: Tizenhárom
Karen Rose: Közelebb, mint hinnéd