Sivatagi ​dal (Őrangyal 2.) 83% 45 csillagozás

Hjajj… Pedig régen úgy szerettem az egész sorozatot, bár már akkor sem volt kedvencem ez a kötet.
A főszereplő lány nagyon idegesítő és buta. De most komolyan, hogyan is gondolta, hogy jó ötlet, ha kölcsönveszi a kancát és kicsapja a sivatagba? Ez nem valami józan gondolkodás, még egy gyerektől is sok.
Emellett a hegyi oroszlán, ami a borítón pumaként van ábrázolva, ő sem teljesen lett jó. Egy állatnak, ösztönlénynek, nincsenek ennyire szövevényes gondolatai, érzései. Nem logikázza ki, hogy vajon mit gondolhat és mit tehet vele az ember.
Kár érte, pedig ígéretes sztori lett volna ez is.

Ezt is többször olvastam régen, azt hiszem ez volt az első ilyen könyvem.
Viszont ez a történet szinte teljesen kiesett, pedig semmivel sem rosszabb, mint az első rész.
Sophie tette kicsit idegesítő spoiler ez tény. De hát ki az a tizenéves, aki mindig jó döntéseket hoz. spoiler

Sophie tudja, hogy most valódi kutyaszorítóba került, de még reménykedik, hogy talán, talán nem derül ki azonnal mekkorát hibázott. Nem akar elkerülni innen. Már hatodik éve helyezik az egyik nevelőszülőtől a másikig, de most végre Kalene és Joel farmján úgy érzi ide tartozik, szereti őket, élvezi az életet a farmon és imádja a lovakat. Hónapokkal ezelőtt megengedték neki, hogy a legszebb arab kancájukon, Arián kilovagoljon a sivatagba, olyan meleg volt, csak a szemét pihentette volna kicsit, de elaludt az árnyékban, mire felébredt a kanca nem volt sehol, a vadlovak csapatába keveredett és most vemhes, de ezt Sophie képtelen elmondani bárkinek, inkább vad terveket sző, hogyan tudná titokban tartani…
Csakhogy az iskola előtti baleset, amiben eltörte a kezét, az sem szerepelt a terveiben…

A főszereplő lánnyal nagyon nehéz volt azonosulnom, lehetséges, ha pár évvel hamarabb olvasom, jobban át tudtam volna élni a sztorit. A történet amúgy egyedi és ötletes, Angelica önzetlen személye valósággal feltölti és előre viszi az egészet. Sophie miatt néha forgattam a szemem, butaság volt amit tett. Már maga a tény miatt is, hogy elvitte a lovat egy olyan helyre, ahol bármikor baja eshetett volna ahelyett, hogy elmondta volna, mi is történt. Egyedüli, enyhe mentsége az, hogy fiatal, tapasztalatlan, lévén hogy sosem volt igazi családja, és fél hogy a nevelőszülei, Joel és Kalene is elküldik, pedig Sophie nagyon szereti őket.

Gyermekkoromban nagyon imádtam ezt a könyvet.