The ​Bloody Chamber and Other Stories 35 csillagozás

Angela Carter: The Bloody Chamber and Other Stories Angela Carter: The Bloody Chamber and Other Stories Angela Carter: The Bloody Chamber and Other Stories Angela Carter: The Bloody Chamber and Other Stories Angela Carter: The Bloody Chamber and Other Stories Angela Carter: The Bloody Chamber and Other Stories Angela Carter: The Bloody Chamber and Other Stories Angela Carter: The Bloody Chamber and Other Stories Angela Carter: The Bloody Chamber and Other Stories Angela Carter: The Bloody Chamber and Other Stories

Fairy tales retold and interwoven by a master of seductive, luminous storytelling

Eredeti megjelenés éve: 1979

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Penguin Ink Penguin angol · Vintage Classics Vintage

>!
Penguin, London, 2015
176 oldal · ISBN: 9780143107613
>!
Vintage, London, 2014
176 oldal · ISBN: 9780099593881
>!
Penguin, New York, 2011
162 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780143119043

3 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 6

Most olvassa 3

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

NannyOgg P>!
Angela Carter: The Bloody Chamber and Other Stories

Pure gothic.
Könnyűzenére lefordítva a Bloody Chamber tartalmilag egy HIM album lenne, abban az értelemben, hogy az összes novella ugyanarról a sápadt tinilány-szerelem-halál-gothic témáról szól, ugyanakkor Ville Valo még sosem írt ilyen jó albumot, minőségét és irodalmiságát tekintve itt inkább Nick Cave Murder Ballads CD-jének a szintjén vagyunk. Annál is inkább, mert hiába ismerjük az összes mesét és 15 átírt/modernizált verzióját, ilyen azért ritkán jön szembe. A nagyrészük variáció egy témára és archetípusra, igen, de itt a Szépség maga is szörnyeteggé változik, Csipkerózsika egy vámpír, Piroska kinyírja a vérfarkas nagymamát, Hófehérke pedig kínos véget ér (ráadásul még meg is dugják utána), és a fiús testű szüzek, szőrös férfiak és véres lepedők ellenére ez az egész se nem közönséges, se nem röhejes, se nem undorító, hanem pont hogy lírai, játékos* (a maga sötét módján) és meglepő.
Carter valamit csinál a szavakkal, hogy még azelőtt átszivárog a lapokon ez az egész gothic atmoszféra, hogy akár csak egy romos vár is a láthatárra kerülne, vagy a történet kibontakozna. De komolyan, az ifjú szűz még el sem indul leendő férje felé az első novellában, amikor már pontosan olyan a hangulata az egésznek, mint később, a fura várban bolyongva. Nagyon, de nagyon… nagyon.

*Nem, ez ide nem jó szó, mert azt sugallja, hogy könnyed. Nem könnyed, abban az értelemben játékos, ahogy a kisgyerekek találnak ki újabb és újabb kreatív eljárásokat arra, hogyan tépdessék ki a legyek szárnyát és lábait.

>!
Penguin, New York, 1981
126 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780140128376
11 hozzászólás
Banditaa P>!
Angela Carter: The Bloody Chamber and Other Stories

Sokszor elhangzó, közhelynek számító kifejezés, hogy a szavaknak ereje van. Írója válogatja, hogy mit tud ezzel az erővel kezdeni. Carter hihetetlenül erős hangulatteremtésben, egy-két mondattal olyasmit teremt, amire másnak egy egész könyv sem elég. Minden él, lélegzik, valós, érzed, látod, hallod, benne vagy és nincs menekvés. Ami valahol rémisztő, tekintve milyen rémségesek ezek a mesék. Vagy gyönyörűségesek. Olvasd el és döntsd el te. Ha nem tudsz dönteni, olvasd el őket újra és újra. Meg még egyszer.

Arianrhod P>!
Angela Carter: The Bloody Chamber and Other Stories

Igen egyedi hangvételű, misztikus és borzongató újramesélt történeteket olvashattam ebben a megigéző gyűjteményben. A leghorrorisztikusabb mesék is olyan távolságtartó, hideg és tárgyilagos módon kerültek tálalásra, hogy már maga a stílus borzongató volt. De semmi nem tűnt mesésnek, elképzeltnek vagy légből kapottnak. Még a vérfarkassá változó vadász a Piroska-mesékben, vagy az egyéb alakváltók és nekromán próbavámpír is valóságosnak hatott. Nemkülönben az elmebeteg sátánisztikus Kékszakáll. Persze hozzám legközelebb a Zöldember, az Erl-King állt, aki a mesében itt kifejezetten pedofil vénemberként jelent meg, minden egyéb jóindulatú javasember-ténykedése mellett. Imádtam.

Engem nem zavart, hogy minden történetet női szemszögből láthattunk, ettől nem érzem kihangsúlyozottnak az író feminista indíttatását. És különösebben ijesztők sem voltak a kis darabok, inkább sejtelmes és elgondolkodtató volt minden egyes mese, nem borzoltak fel bennem mélyebb szenvedélyeket, és rémálmok sem gyötörtek miattuk. Némelyiken halálosan jókat szórakoztam, és még biztos sem vagyok benne, hogy valójában ez volt a cél.

Különleges tehetségű író különleges novellái voltak számomra, várakozással nézek elébe a következő kihívásnak a „Játékboltban”.

mandika>!
Angela Carter: The Bloody Chamber and Other Stories

Mikor megkérdezik mi a kedvencem, én is mint a legtöbb könyvmoly azt felelem, hogy lehetetlen erre válaszolni, mégis néhány perc gondolkodás után általában ez a könyv ugrik be. Most sokadszorra újraolvasva már tudom is miért, Igaz (sajnos) nem angol szakra jártam, de szerintem a Bloody Chamber minden angol szakos álma lehet.Az angol nyelv amit Angela Carter használ, egyszerűen gyönyörű Órákon át lehetne elemezgetni a mesék rétegeit, és az irodalmi utalásokat (amiknek szerintem a felét sem vettem észre).Ugyanakkor a Bloody Chamber számomra igazi comfort read„ jó esik néha elővenni, ha ki akarok szakadni a szürke hétköznapokból

entropic P>!
Angela Carter: The Bloody Chamber and Other Stories

Angela Carter nagyon okos és gyönyörűen, buján tud írni. Különös élmény bepillantást nyerni az írónő komor, kegyetlen fantáziájába, amelyet csak kevéssé tud elleplezni az, hogy úgy A.C. látszólag úgy csinál, mintha meséket írna (újra). Közben pedig a mese csak az alap, ahonnan elrugaszkodhat.
Nagyon tetszik, ahogy ír, de marad bennem egy kis hidegség a könyve után. Nem kavar fel, de elismerésre késztet. Biztosan olvasok még tőle, mert jó író, de szerintem sosem lesz a kedvencem.

Gedi>!
Angela Carter: The Bloody Chamber and Other Stories

Még a szavakat keresem, amúgy bámulatosak ezek a „mesék”. Értem én, hogy feminista „átiratok”, meg tündérmesék női szemmel, de oly sok más is. a tömény lappangó szexualitás, az emberben lakozó vadállat és egy sereg motívum, ami az ismert mesékben Angela Carter szerint ott rejtőzik. Mindez lehengerlő stílusgyakorlattal előadva, gyönyörű szókinccsel, hátborzongató vagy éppen érzéki vagy netán játékos hangvételben. Nem ragozom, ámulatba ejtett. A Snow Child nagyon shocking.

Tadeshi>!
Angela Carter: The Bloody Chamber and Other Stories

Egyetemen, modern irodalom kurzuson – angol szakra jártam – a feminizmus kapcsán került először szembe velem ez a kötet, és akkor úgy kihagytam, mint a sicc; szégyen és gyalázat. (Nem csak ezt, mondjuk, de ha az embernek egy kurzusra fél év alatt 25 könyvet kéne elolvasnia, akkor nyilvánvalóan egyiket se olvassa el, csak a zanzásított verziót és az elemzést.) Ezt csak azért osztottam meg, hogy éreztessem, mennyire ideje volt már elolvasnom ezt a novelláskötetet, és nem kellett csalódnom – teljességgel megértem, hogy ez a kötet miért került be a tananyagba.
Nagyon megszerettem az írónő stílusát, remekül passzolt a mesékhez, és az is kifejezetten a kedvemre volt, hogy néhány történethez néha több variációt is alkalmazott. (Mi van, ha a Szépség és a Szörnyeteg végén nem a Szörnyeteg változik emberré, hanem a Szépség szörnyeteggé? Mi van, ha a Piroska és a Farkasban a gonosz Farkas és a jó Vadász egyazon személy? A narratíva és mondanivaló szempontjából mindenképpen megéri elgondolkodni az ilyen változtatásokon.)
Ha kedvencet kéne mondanom, akkor az Erl-King és a Puss-in-Boots tetszett a leginkább, legkevésbé pedig a Wolf-Alice, de mindösszességében az egész kötetet szerettem, és nagyon szeretnék még olvasni Cartertől.

asjulikeit>!
Angela Carter: The Bloody Chamber and Other Stories

Kétségkívül vannak benne leleményes dolgok. Kreatív metaforák, izgalmasnak ígérkező váltások a narratív technikák között, egyedi szimbólumhasználat, ilyesmi. De szilánkos az egész. Nem szerettem benne, hogy sokszor egymást gyengítették a történetek. Olyan volt, mintha nem szánt volna rá elég időt a szerző, hogy kipucolja a szöveget. Nem szerettem a túlmagyarázásokat és a megmagyarázásokat. Túl van írva, egy nagy szöveganyag, amin sokat lehetne sűríteni, és utána meggondolni, hogy biztos jól jár-e vele, ha kötetbe rendezi. A Puss-in-Boots kilógott az egészből, a The Tiger's Bride volt a kedvencem.

1 hozzászólás
chibizso>!
Angela Carter: The Bloody Chamber and Other Stories

A mesékre mindig is úgy gondoltam, mint valami ősi titkokat hordozó történetekre, melyek tanítottak valamire tudtunk nélkül (és nem feltétlen a tanulságra gondolok). Felnőtté válásunk során a szimbólumok, motívumok lelkünkbe ivódtak, s életünk végéig elkísérnek minket. Ezeket a motívumokat szakítja fel Angela Carter különös meséivel, miközben Blake és Kipling is jelen vannak a sorok között. Valami ősi, ki nem mondott, de természetesnek vett érzések törnek felszínre és lesz hátborzongatóvá az egész.

Összetett, különös történetek, mindegy, hogy mágikus realistának, feministának vagy posztmodernnek tekintjük őket.


Népszerű idézetek

entropic P>!

'Are you sure you love him?'
'I'm sure I want to marry him,' I said.

Vintage 2006, The Bloody Chamber, p. 2

CrazyTeddy>!

The literature of the fantastic is peculiar in that stories are necessarily in conversation with other stories, dependent on other stories to achieve their effect.

ix. oldal (Introduction by Kelly Link)

lone_digger P>!

'Can a bird sing only the song it knows, or can it learn a new song?'

109. oldal, The Lady of the House of Love

NannyOgg P>!

She is so beautiful she is unnatural; her beauty is an abnormality, a deformity, for none of her features exhibit any of those touching imperfections that reconcile us to the imperfection of the human condition. Her beauty is a symptom of her disorder, of her soullessness.

94. oldal, The Lady of the House of Love (Penguin, 1981)

Kapcsolódó szócikkek: szépség
entropic P>!

[F]or the first time in my innocent and confined life, I sensed in myself a potentiality for corruption that took my breath away.

Vintage 2006, The Bloody Chamber, p. 6

CrazyTeddy>!

We are thrown off balance (out of bounds, outside the normal rules) by delight, by terror, by beauty, by humor. And sometimes we dismiss the kind of work that evokes these responses in us, because it seems undignified, out of control, unserious, unadult.

xiv. oldal (Introduction by Kelly Link)

mandika>!

She herself is a haunted house. She does not possess herself; her ancestors sometimes come and peer out of the windows of her eyes and that is very frightening. She has the myterious solitude of ambiguous states, she hovers in a no-man's land between life and death, sleeping and waking, behind the hedge of spiked flowers, Nosferatu's sanguinary rosebud. The beastly forebears on the walls condemn her a perpetual repetition of their passions.

The Lady of the House of Love

Arianrhod P>!

A young girl would go into the wood as trustingly as Red Riding Hood to her granny's house but this light admits of no ambiguities and, here, she will be trapped in her own illusion because everything in the wood is exactly as it seems.

Arianrhod P>!

Like the wild beasts, she lives without a future. She inhabits only the present tense, a fugue of the continuous, a world of sensual immediacy as without hope as it is without despair.

Arianrhod P>!

The wolves had tended her because they knew she was an imperfect wolf; we secluded her in animal privacy out of fear of her imperfection because it showed us what we might have been, and so time passed, although she scarcely knew it.


Hasonló könyvek címkék alapján

Leslie S. Klinger (szerk.): In the Shadow of Edgar Allan Poe
Stefan Grabiński: The Dark Domain
Aleister Crowley: The Drug and Other Stories
Daphne du Maurier: The Birds and other stories
Chris Priestley: Christmas Tales of Terror
Daphne du Maurier: Don't Look Now
M. R. James: Ghost Stories of an Antiquary
Peter Straub (szerk.): American Fantastic Tales
Neil Gaiman: Smoke and Mirrors
Mary Shelley: Frankenstein: The 1818 Text